Rész

 1  1|       csak lopva szögezte rám a szemét, de utóbb ő is úgy elérzékenyült,
 2  1|      nyaka köré fonta, a doktor szemét elfutották a könnyek, s
 3  1|     egyszerre magához tért és a szemét meleg ragaszkodással függesztette
 4  1|   megremegett az érzéstől, ha a szemét majdnem elfutották a könnyek;
 5  1|      erőm...~ ~Pethő behúnyta a szemét, s míg a keze megremegett
 6  1|  beszélgetett a barátaival, míg szemét a közeledő batárra függesztette.
 7  1| háborgassa, de most már talán a szemét se tudná lehúnyni egész
 8  1|           Az asszony behunyta a szemét, de a karjai szorosabban
 9  1|     engedelmeskedve hunyta be a szemét, s nevető ajakkal, de már
10  1|      deklamál, addig forgatja a szemét, amíg végre...~ ~Nem fejezte
11  1|   hajnalig se tudta le­húnyni a szemét. Mindegyre csak a Lénártné
12  1|      magányosság közepette, s a szemét végig­hordozta a hallgató
13  1|      szerettem a világon...~ ~A szemét lehúnyta, hogy jobban lássa
14  1| egyszerre megrázkódott, s míg a szemét undorral és megvetéssel
15  3|            Faragóné lesütötte a szemét.~ ~- Hatkor jőjjön, mikor
16  4| nyílására bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában megvillant
17  5|   fehérhaju asszonyon, aki okos szemét most kiváncsian felém fordította:~ ~-
18  5|   utoljára, látni akar, mielőtt szemét abban az idegen országban
19  5|  detektivek elcipelték, könnyes szemét legelőször énreám fordította...