Rész

 1  1|            meghatja...~ ~- És most milyen stádiumban vagytok?~ ~-
 2  1|         ilyenkor látom, fiam, hogy milyen öreg ember vagyok... Ha
 3  1|          mondott... Ha tudná, hogy milyen boldog, milyen hálás vagyok!...
 4  1|         tudná, hogy milyen boldog, milyen hálás vagyok!... De most
 5  1|            Óh, főtisztelendő úr... milyen boldog vagyok...~ ~Amíg
 6  1| menyecskének.~ ~- Jaj, drágaságom, milyen ennivalóan bájos vagy!...
 7  1|            jövendőbelid, istenkém, milyen szép, csinos ember...~ ~
 8  1|   benneteket.~ ~- Jaj, drága apám, milyen édes vagy!... De most már,
 9  1|          az urához:~ ~- Még mindig milyen bájos asszony, ugy-e? Milyen
10  1|       milyen bájos asszony, ugy-e? Milyen szép, rózsás teintje van,
11  1| megrészegülve szólott magában:~ ~- Milyen izgató, milyen csábítóan
12  1|        magában:~ ~- Milyen izgató, milyen csábítóan szép volt ma megint!
13  1|           go­ndoltam magára!... És milyen nagy, milyen őrületes fájdalom
14  1|         magára!... És milyen nagy, milyen őrületes fájdalom fogott
15  1|            közeledett.~ ~- Óriási, milyen kedves véletlen... Csak
16  1|         csak őt szeretem igazán... Milyen más, mennyivel tisztább
17  1|          már nagyon is tudom, hogy milyen jó voltál hozzám...~ ~Megállt
18  1|        fölött, halkan szólott:~ ~- Milyen gyönyörü mindez, s milyen
19  1|          Milyen gyönyörü mindez, s milyen fájdalmas sokaknak az a