Rész

  1  1|             meg a szent János áldását és menjünk, - szólott az egyik. -
  2  1|        kisváros lakossága még csöndes és zavartalan álmát alussza.
  3  1|               tehervonat füttyjelzése és a közeli grófi parkból édes
  4  1|         tagjává lett egy nagy londoni és párisi klubnak, télen Monte-Karlóban
  5  1|    Lipótmezőről.~ ~- Úgy van. Az égen és a földön nincs más tudományom,
  6  1|       nyugalommal törődött bele az új és megváltozott életébe.~ ~-
  7  1|              a havi fizetését átadta. És gyöngé­den, szeretettel
  8  1|    világéletedben, pedig te ugyan sok és szép földet bejártál már...~ ~-
  9  1|        rátette a barátja vállára.~ ~- És ez olyan dolog, aminőről
 10  1|          ijedve az állapotom miatt... És ne hidd, hogy ez talán képzelődés;
 11  1|       szerelmes: egy férjes asszonyba és egy fiatal leány­ba... Mondd
 12  1|        színéről... Nemcsak a regények és a szerelmes költemények
 13  1|           másikat Jablonszky Sárinak. És ha tudni akarod a részleteket,
 14  1|           mindinkább áttetszővé lett, és távol, a keleti égbolton
 15  1|            megbarátkoztunk egymással, és jó pajtá­sok lettünk...
 16  1|                  Elmésnek, ragyogónak és titokzatosnak találtam,
 17  1|              láttam, mint a többit... És nem egyszer történt, hogy
 18  1|           vagy a jó szerencséd...~ ~- És mindig csak magadban beszéltél?~ ~-
 19  1|               nem vagyok fiatal leány és arra, hogy jellemtelenné
 20  1|               az egész boldoggá teszi és meghatja...~ ~- És most
 21  1|              teszi és meghatja...~ ~- És most milyen stádiumban vagytok?~ ~-
 22  1|      megdöngessem a bezárt kapuját... És ha nem teszem, hát az nem
 23  1|              vendég volt a házunk­ban és Sárika már gyerekkorában
 24  1|               bele... De mivel komoly és nagyon jólnevelt kis leányka
 25  1|              van, ezt régen tudom...” És mosolygott... Többet nem
 26  1|              lennék, ha ezzel az okos és bájos kis teremtéssel nem
 27  1|             Az orvos később megnősült és családot alapított; épp
 28  1|              leányát. Házuk a csöndes és nyugodt megelégedés tanyája
 29  1|         önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának. Régimódi,
 30  1|             Régimódi, egyszerü, derüs és megelégedett ház volt ez;
 31  1|           látszik, megirigyelte; nagy és súlyos csapások zavarták
 32  1|         csapások zavarták meg a derék és tisztalelkü emberek nyugalmát.
 33  1|        elvittek tőlük. Egy-egy három- és négyéves fiúcska, s egy
 34  1|               ott tanyázott a csöndes és tisztaságtól ragyogó szobákban.
 35  1|              égiek. Bájos, egészséges és vidám gyermekké serdült,
 36  1|          Amikor a bakfisleányka, szép és komoly mamája oldalán, a
 37  1|                Hagyd már azt a munkát és gyere ide egy kicsit...
 38  1|        kupo­rodott az édesapja ölébe. És a doktor, elfeledkezve róla,
 39  1|            doktor ekkor a fejét rázta és szerelmes pillantást vetett
 40  1|           kérdezte a fejét rázva.~ ~- És mi kifogásod van ellene,
 41  1|               törődött a hálószobával és az éjjeliszekrények fiókjaival.~ ~
 42  1| szentkép-utcai házában, sőt a füszer- és gyarmatáru-üzlet jelenlegi
 43  1| szőlőgazda­ságnak szentelte az idejét és a tehetségeit, teljesen
 44  1|           igen törődött a füszerekkel és gyarmatárúkkal; reggeltől-estig
 45  1|     szőlőjével babrált, aranyérmekről és elismerő okle­ve­lekről
 46  1|              van az összes aktivákról és passzivákról?~ ~- Igenis,
 47  1|               vagyonhoz, tekintélyhez és pozicióhoz jutott. Három
 48  1|               is fölkínálta a feketét és a kapucinert, furfangosan
 49  1|         nélkül kitette a házából.~ ~- És most mi a szándéka? - kérdezte
 50  1|            éjjel a szállodában alszom és holnap reggel elutazom a
 51  1|           csinos vevőjének a citromot és a kockacukrot, de másnap
 52  1|       iskolába se jártam, de a szivem és az eszem azért helyén van...
 53  1|              idők folyamán barátnőket és barátokat is szerzett, sőt
 54  1|  sörcsarnokban találkozott; ez a szűk és sötét helyiség volt a bakonyvári
 55  1|            volt, de a leányai, - Ilka és Róza, - tőlük telhetőleg
 56  1|              csodálkozva. - Most, tíz és tizenegy óra között?~ ~-
 57  1|             tizenkettőig tart. De tíz és tizenegy között Huppinger
 58  1|         idegen nálunk...~ ~Pethő Géza és Szamosi Gyurka tehát a Huppinger-sörcsarnokban
 59  1|             de ez már egyszer így van és nem segíthetek rajta...
 60  1|        elképzelhető megoldásra...~ ~- És mi az?~ ~- Nem vitatkozom
 61  1|       háztartásához nincs elég kedved és elég cinizmusod?~ ~- Persze,
 62  1|             szemében őszinte szeretet és barátság csillogott; látszott
 63  1|             aztán halkan szólott:~ ~- És el mered vállalni a felelősséget
 64  1|               belekarolt barátjába, - és ezt mondotta neki:~ ~- Ma
 65  1|              Vacsora után - a tavaszi és nyári estéken - Bakonyvár
 66  1|               a friss levegőt élvezze és a Weninger - kávéházból
 67  1|            vagy örökös tálcakendőiket és asztalfutóikat horgolták,
 68  1|          korában a doktor bácsi piros és zöldszínü folyadékait kellett
 69  1|         asztal mellé, amikor a doktor és az édesapja vacsora után
 70  1|               vetett Sárikára - meleg és sokatmondó pillantás volt, -
 71  1|                  De előbb álljunk meg és tegyünk úgy, mintha a szivarunkat
 72  1|           kisleányt...~ ~Elhallgatott és szorongva pillantott az
 73  1|        hirtelen ellágyultak a vonásai és apai jósággal kérdezte:~ ~-
 74  1|          aztán szeliden rázta a fejét és így szólott:~ ~- Az ilyen
 75  1|               babáira fog gondolni... És lám, aztán így jár, mint
 76  1|     megsimogatta a fiatalember arcát. És a könnyekig megindulva folytatta:~ ~-
 77  1|         választása legalább egy derék és becsületes emberre esett...
 78  1|           esett... Jól ismerlek fiam, és az a hitem, hogy az olyan
 79  1|              lehet más, mint jóravaló és tisztes­séges férfi... Eziránt
 80  1|             érve eloltotta a gyertyát és lefeküdt. Bár a mult éjjel
 81  1|           tegnap járt itt utoljára... És a régi hangulat még inkább
 82  1|           fiam, ebbe a karosszékbe... És most: ismételd el, amit
 83  1|           hiúz csodálkozva nézett reá és Pethőnek úgy rémlett, hogy
 84  1|              bestia a fejét csóválja. És tisztán, világosan hallotta,
 85  1|              beszélhetsz, én szívesen és készséggel hallgatlak...~ ~
 86  1|           most egyszerre magához tért és a szemét meleg ragaszkodással
 87  1|               fiatalságunk könnyekkel és fájdalommal volt tele, hiszen
 88  1|               könyörületes hozzánk... És a jó Isten meghallgatott
 89  1|       bennünket: a gyermek szép, okos és egészséges lett... És a
 90  1|            okos és egészséges lett... És a szíve meg­érezte, hogy
 91  1|               úgy megtelt szeretettel és ragaszkodással, mint a miénk...
 92  1|           hogy öreg gyerekek vagyunk, és igazad van; de mit tehetünk
 93  1|               Ez a gyermek az életünk és a boldogságunk; ő az öröm,
 94  1|               sorsát másra bízzuk?... És mered-e magadra vállalni
 95  1|               a gyermeket, aki a béke és szeretet levegőjében nőtt
 96  1|              kiállotta a pillantását. És a könnyezésig meghatva attól,
 97  1|               Itt a kezem rá, hogy jó és szerető férje leszek a kis
 98  1|         doktor most kitárta a karjait és a keblére ölelte a fiatalembert.
 99  1|           amelyet óvatosan kinyitott. És akkor hangosan, de a szívében
100  1|              örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü huszár
101  1|               ügyvédet szereti! Hideg és közömbös volt hozzá, s némelykor
102  1|              az ő lelke mindig büszke és zárkózott maradt. Csak otthon,
103  1|              kisleány korában szokta, és csöndesen áhítattal susogta:~ ~-
104  1|              Géza örökre szeressen?~ ~És e könyörgés után, megbékült
105  1|             Három évig tartó, csöndes és hallgatag szerelem után
106  1|               himnuszok hallatszanak. És a könnyezésig elérzékenyülve,
107  1|            mennyire haragudtam rád... És később, a nyári napokon,
108  1|              fölemelte a pillantását, és elpirulva gyöngéd mosollyal
109  1|             szenvedélyes, gyűlölettel és elkeseredéstől égő pillantása
110  1|               Sárikának, hogy a kezét és a ruháját összecsókolják,
111  1|            tizennyolc­éves korában... És a jövendőbelid, istenkém,
112  1|              körülfogott a gratulálók és kiváncsiak tömege... Pethő
113  1|            leadja nála a névjegyét... És abba, hogy egyszer meg kell
114  1|          törekvésed, mint hogy boldog és elégedett asszonnyá tegyed...~ ~
115  1|            odaborult az apósa keblére és a következő percben mindketten
116  1|       esküvéssel fogadta meg, hogy jó és hűséges ura lesz a feleségének.
117  1|               ura lesz a feleségének. És a boldogság első, édes mámorában
118  1|               Bakonyvár régente nehéz és zivataros napokat élt; tornyában,
119  1|               időben a háztetőtüzeket és a Csevice-patak rakoncátlankodásait
120  1|               püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon kivül
121  1|               vacsora el nem készült. És emitt, az ebédlőben, láttam
122  1|           szólítani?...~ ~Szeretettel és ragaszkodással nézett a
123  1|             egyszerre csak a szerelem és a boldogság tündérszigetére
124  1|               a fedőket a lábasaimról és a fazekaimról...~ ~- Jézuskám,
125  1|         fedőket leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~Sárika
126  1|             hogy karosszéket, szivart és pipát hozzanak.~ ~A doktor
127  1|              is ezzel valamit a konok és erőszakos fiataloknál! Sárika
128  1|             hogy a rántott csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~
129  1|               lehetetlen toalettekben és frizurákban, csupa holdkóros
130  1|         helyét. A Lénártok igen derék és szorgalmas emberek lehettek,
131  1|              csak le gyorsan az úrért és mondd meg neki, hogy jőjjön
132  1|      angolkisasszonyok kolostorába... És tessék: már egész komolyan
133  1|              az, hogy szépnek tartsák és udva­rol­janak neki...~ ~
134  1|             hirtelen föl nem hangzott és a fiatal menyecske ijedten
135  1|        Amennyivel te, drágám, édesebb és bájosabb vagy...~ ~Hizelkedve
136  1|              szemében az őszinte hála és boldogság csillogásával
137  1|          majdnem fölfalom a szememmel és azért viselkedett úgy, mintha
138  1|              hát ültesd föl a vasútra és vidd el valahova a délvidékre...
139  1|       számukra egy villa földszintjét és verandáját, gondoskodott
140  1|             az ebédre meg a vacsorára és az erős vörös borra, amit
141  1|                  Pethő elbúcsúzkodott és hazautazott, s a vonaton
142  1|             óra felé az utcára lépett és kinyújtózkodott, egyszerre
143  1|            után most megint szabadnak és függetlennek érezte magát...
144  1|           tagjai húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~Pethőt,
145  1|       Lénártné megint csodamódra szép és pikáns volt, s a tisztek,
146  1|             se fogok megfeledkezni... És hiába adja most a haragosat,
147  1|          asszonyának egészségére...~ ~És Lénárt felé fordulva, tréfás
148  1|              jól berendezte a dolgát! És még azt merik mondani, hogy
149  1|          házasságom ellenem bizonyít? És abban a nézetben van, hogy
150  1|      mennyiszer go­ndoltam magára!... És milyen nagy, milyen őrületes
151  1|          jóságával? Ugyebár, gyűlölt, és még mostan is gyűlöl? Pedig
152  1|         Mindenre kérem, higyjen nekem és mondjon valamit... Csak
153  1|            annyit, hogy nem gyűlöl... És hogy a multak kedvéért legalább
154  1|              ott lesel­kedik a sírás. És míg a szíve majdnem elfacsarodott
155  1|         Nézzen rám, nézzen a szemembe és higyjen nekem...~ ~Oly meggyőző
156  1|        asszony egy pillanatra bámulva és elérzékenyülve tekintett
157  1|             egymagában a lakása felé. És amíg az ódon, vaskosaras
158  1|            nyugodtan végighallgasson. És ha azután is az lesz a véleménye,
159  1|             érzek... A feleségem édes és áldott terem­tés, de ha
160  1|         belepusztulok... Talán gonosz és szívtelen vagyok, de ez
161  1|             vagyok, de ez az igazság. És abból a nagy fájdalomból
162  1|           Megragadta az asszony kezét és szenvedélyes csókokkal borította
163  1|                vonásai megeny­hül­tek és lágyabbakká lettek, részvéttel,
164  1|          belátja, hogy igazam van?... És ugyebár lesz esze a jövőben?...
165  1|            eszeveszettül szólott:~ ~- És ha becstelenné is leszek,
166  1|            boldogságomért... Szeretsz és mindörökké szeretni fogsz,
167  1|        lángolt a belső felindulástól. És mintha álmodnék, halkan,
168  1|              iskolás leányokat...~ ~- És miért sírtál, te csacsi?~ ~
169  1|               az arcát az ura vállára és behunyt szemmel súgta:~ ~-
170  1|              végén is ehetik szamócát és sárgadinnyét... Csak mondd
171  1|             minden asszony ananászról és kinai fecskefészekről ál­mo­dozik.~ ~-
172  1|              feleségét a hálószobába. És míg a boldogan dünnyögő
173  1|           susogta:~ ~- Aludjál szépen és álmodj az angyalokról, akik
174  1|              hunyd be a szemedet...~ ~És Sárika engedelmeskedve hunyta
175  1|      imádságszerü áhítat költözött... És míg a pillái lassan-lassan
176  1|            táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, de ahol
177  1|      Lukullusi lakomát csapunk: vajat és hónapos retket hozatunk
178  1|               hónapos retket hozatunk és csapra veretünk egy nagy
179  1|              a korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat öntözgette,
180  1|             élni, mint a Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~A korcsmáros
181  1|               integettek nagy örömmel és csodálkozással. Amíg a tiszt
182  1|               miközben a szép asszony és lovagja is megjelent az
183  1|     kipirosította a tengeri levegő... És ezek a gödröcskék az arcán...
184  1|           Aztán friss vajat, szalámit és hónapos retket...És főképp
185  1|          szalámit és hónapos retket...És főképp snitlinget, sok snitlinget,
186  1|                  A vendéglős székeket és új terítéket hozott, az
187  1|           mindnyájan koccin­tottak... És Lénárt, elégülten a hatással,
188  1|           ilyen szókimondó fiu vagyok és azzal vége... És ha a kis
189  1|               vagyok és azzal vége... És ha a kis Pethő rossz néven
190  1|          mesélje el, drágám, hol járt és miképp töltötte az idejét?...
191  1|         miképp töltötte az idejét?... És ha tudja, hát mentse ki
192  1|          tízszavas levelezőlapokat... és az is rettenetes fáradságomba
193  1|        felesége iránt csak gyöngédség és szánalom van a szívében,
194  1|         szerint uralkodhatik rajta... És miközben néha helyeslő fejbólintással
195  1|             hozzá, hogy erről a kacér és gyönyörü teremtésről lemondjak...~ ~
196  1|        asszony szemébe, mely mámorral és szenvedéllyel tapadt rá...
197  1|               megindult az ajtó felé. És odakünn, mintha csak a lelkiismerete
198  1|               az esti hűvös levegő... És most siessünk egy kicsit,
199  1|           csapodár szívét az ő szelid és tulboldog kis feleségéhez.
200  1|        fájdalom, nem találkozhatunk”. És Lénárt úr, aki szintén ott
201  1|              lesz a karjaim között... és reszketni fog a gyönyörüségtől
202  1|        reszketni fog a gyönyörüségtől és a boldog­ságtól...~ ~Most,
203  1|             meg másutt, mint a piacon és a konyhában, most mindennap
204  1|       pillantást vetett a leányára... És Pethőhöz fordulva, aki némán
205  1|            tette, hogy néha megölelte és megcsókolta a vejét, míg
206  1|         olykor fölsikoltott álmában...És amikor a zaj újólag elnémult,
207  1|            pedig tovasétált Pethővel. És szendén, lesütött szemmel
208  1|              hanem mindent elmondott. És másnap, mialatt Lénárt a
209  1|          szíve egyszerre elszorult... És míg torkát szinte a sírás
210  1|        könnyebb bennük, mint a féltés és irigység...~ ~Mielőtt Lénártné
211  1|        micsoda kalandok után jársz... És az ilyen embernek még van
212  1|      akaratlanul is ökölbe szorult... És most már makacsul, szilaj
213  1|               az utcán fiatal leányok és szerelmes gavallérok kószáltak,
214  1|          haladnia a veteményes kerten és a majorságon s az öreg orvos
215  1|          haladt végig a káposztafejek és zellerágyak közt, míg a
216  1|    zellerágyak közt, míg a szíve édes és boldog nyugalommal telt
217  1|          ötven évig dolgozott, fáradt és küzködött, de most úgy érezte,
218  1|              a látóhatárt elzárták... És az isteni nyugalomban, amely
219  1|           boldogságtól, oly furcsának és megindítónak találta a gondolatot,
220  1|           nyomo­rultnak baja essék... És elégülten susogta magában:~ ~-
221  1|               a dobogó szíve kihül... És akkor, az alkonyat óráiban,
222  1|           szorította magához a férfit és lázasan szólott:~ ~- Oh,
223  1|              kedvéért az egész multat és az egész jövendőt feláldozni
224  1|               a lombokat félrehajtsa. És akkor az ő arca is ónszínüvé
225  1|               s míg a szemét undorral és megvetéssel meresztette
226  1|              hatalmában mutatkozik... És mialatt az asszony meggörnyedve
227  1|               hozzám, mert leütlek... És maga... maga is távozzék...
228  1|         valami kártékony állat volna. És az undorodástól szinte borzongva
229  1|          folytatta:~ ~- Céda, piszkos és alávaló vagy... arra se
230  1|            bár ne érnéd meg a reggelt és sohase tudnád meg, hogy
231  1|          hozzanak... hát nem hallják? És orvost, gyorsan orvost,
232  1|         hirtelen felült az ágyában... És béna nyelve, amely két nap
233  1|              megragadja a veje kezét. És susogva, minden erejének
234  1|            jóvá teszed a vétke­det... és minden átkával verjen meg
235  1|              apósa kezére szorította. És a beteg, a testi fájda­lomtól
236  1|              visszaesett a vánkosára. És Pethő rémülten kiáltott
237  2|         egynéhány perc előtt legyezők és prémes belépők hevertek
238  2|               van a kulcsa... Az erős és egész­séges föltarthatatlanul
239  2|          föltarthatatlanul előre siet és hidegen megcsinálja a jövőjét...
240  2|       megcsinálja a jövőjét... A lágy és szenti­mentális pedig kitör
241  2|                hanem főképp az erőtől és az idegektől...~ ~Szabó
242  2|         viszünk előre minden strébert és diplomatát... Öt társaságbeli
243  2|           Többen közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget is szükségtelennek
244  2|              illető nem váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~Egy aranycvikkeres
245  2|               kis Andrássy-úti háziúr és a miniszteri titkár, mint
246  2|             Kemény György dr. földije és iskolatársa volt Szabó Elemérnek,
247  2|             társaság ismerte. Szegény és gyámoltalan fiú volt, aki
248  2|         Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, aki szerényen
249  2|        gráciát képviselte. Szőke volt és édes és állítólag Kemény
250  2|        képviselte. Szőke volt és édes és állítólag Kemény Györgyben
251  2|          válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott doktor:~ ~-
252  2|        lejöhetek a harmadik emeletről és végleg otthagyhatom a Király-utcát...
253  2|              kapacitás van Budapesten és ez Kemény György doktor...~ ~
254  2|           zokogva kelt föl a helyéből és az ügyész megtörve jelentette
255  2|              törődik... Egyetlen igaz és képzett fiskálist ismerek,
256  2|    nagykereskedő kisasszonyai a páros és páratlan napokon össze­találkoztak,
257  2|       tetszőleg bólogattak.~ ~- Elmés és jókedvü ember lehet...~ ~
258  2|              urak...~ ~Akinek zavaros és kétséges ügye volt, habozás
259  2|         egymásnak mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték a csacsogó
260  2|     segítsé­gével...~ ~A koncertekben és a színház földszintjén suttogva
261  2|           szóltak egymáshoz a leányok és az anyósok:~ ~- Ni csak,
262  2|               lelemény, mennyi logika és mégis mennyi egyszerűség!~ ~
263  2|              elmésségeket olvastak ki és ha néhanapján megállott
264  2|             Hibáiban erényeket láttak és félszegségeit a kitünő tehetségek
265  2|     kicsinyességeivel foglalkozzék.~ ~És egy délután, ősszel volt,
266  2|         hírneves Biarritz, a Biarritz és Társa cég főnöke, az internacionális
267  2|           hivatal legelső diplomatája és kirakván a maga arcképeit,
268  2|               rendelkezésére áll...~ ~És Kemény doktor, aki most
269  2|               a Hungáriában vacsorált és úgyszólván sohasem látta
270  2|             emberek nem bolondok...~ ~És szombat este, mikor egyszer
271  2|             beszélni a tejcsar­nokról és a huszonötkrajcáros ebédekről...
272  2|              kell, mert úgy akarom... És sikerült, bárhogyan tornyosultak
273  2|          csüggedés egyenlő a halállal és egészen biztos lehet a sikerről,
274  2|           Férfinak kell lenni, fiaim, és nem pulya, tehetetlen báboknak...~ ~
275  2|           kivételes tehetségével...~ ~És Kemény doktor meggyőződéssel
276  2|          Hosszan beszéltek az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel
277  2|             hogy Kemény doktor fényes és előkelő tehetség...~ ~És
278  2|              és előkelő tehetség...~ ~És a többiek, akik a maguk
279  3|             verandáján. Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta.
280  3|             elég jó barátok lehetnénk és hogy szeretem, erről épp
281  3|         Mondtam, hogy sohasem hazudom és sohasem mondok olyasmit,
282  3|         Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb
283  3|            órája... Még egy éjszaka - és a karjaimban fogom tartani
284  3|                   Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de valószínü,
285  3|             az illusztrált ujságokban és megindult arccal olvasta
286  3|    hamutartókkal, csokoládé-nyulakkal és egyéb haszontalanságokkal
287  3|            urrá lett benne a józanság és a hidegvér.~ ~- Ostobaság, -
288  3|    Transversalis Csatorna sorsjegyeit és Fortuna istenasszony éppen
289  3|               a kétszázezer forint? - és talán ő volt valamennyi
290  3|          mondta magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig
291  3|             ülök, elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~És elszántan,
292  3|       terminust és a gazdagságot...~ ~És elszántan, most már véglegesen
293  3|         Estrella-nyaraló bádogtornyát és Juhásznak eszébe jutott
294  3|           Faragóné, a holnapi légyott és az a komoly fogadalom, hogy
295  3|       összegombolta a fekete kabátját és így szólt magában egy bölcs
296  3|            ott hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert
297  3|           áldozatra képes lennék érte és lám, még a remény egy vékony
298  4|               kerül más, mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás
299  4|            Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák
300  4|            páter Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott,
301  4|             takaréktűzhelyek körül... És a megyés püspök, aki szenvedélyes
302  4|              az okos francia kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon
303  4|            megtévesztés; mert a csöpp és az élet ital közt lényeges
304  4|      aranyszínü pálinkájára esküdtek. És szó ami szó, a szegény kolostor
305  4|             útjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... Caudéran
306  4|         vá­ra­kozott, így képzelte... És aggodalmasan figyelve, vajjon
307  4|          szalónban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés fogadta. A
308  4|              szemeivel rája nézett... És az Isten szolgája ekkor
309  4|              Blanche kisasszony kezét és egy gyönge sóhajtással visszadőlt
310  4|       majorság udvarán várakozott rá; és a pap, aki meg­lehetősen
311  4|           gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, túl­harsogta
312  4|             hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt most
313  4|         mondani a kolostor ketrecének és halastavának... És a jó
314  4|         ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor
315  5|              felesége volt, finomsága és rendkívüli intelligenciája
316  5|            hogy én mulattassam pikáns és izgató történetekkel...
317  5|           másodikhoz csupán tisztelet és barátság fűz. Az első a
318  5|             mondom, kedves barátom, - és így is van. De ezt maga
319  5|         borulni. A tiszta, becsületes és korrekt feleség bizonyára
320  5|           fordította... Valami titkos és soha ki nem mondott szövetség
321  5|        miszticizmusa lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban,
322  5|               beszélt, a hangja meleg és szimpátikus volt, s szeméből
323  5|           mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen
324  5|               előtt, hogy sajnáljanak és vígasztaló szavakat sugjanak
325  5|              az asszonyos kacérság, - és lássa: az idegen férfit
326  5|           Nagyon szerencsétlen vagyok és most hirtelen rámszakadt
327  5|             az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten,
328  5|      kézszorítással elbúcsúztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült
329  5|        fedélze­ten... Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta,
330  5|          karjai közé, aki dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet