Rész

 1  1| megállott.~ ~- Nézd, - mondotta majdnem kérő hangon, - egy félóra
 2  1|          tehette, hiszen valaha majdnem mindennapos vendég volt
 3  1|        egy pillanatig komolyan, majdnem megdöbbenve nézett reá...
 4  1|       megértsed?~ ~Fürkészőleg, majdnem rettegve nézett a fiatalemberre,
 5  1|      sírtak; hiszen a boldogság majdnem kiáradt a szívükből.~ ~Jó
 6  1|        fiu járt az eszében, aki majdnem sírva kérte, hogy karoljon
 7  1|        az érzéstől, ha a szemét majdnem elfutották a könnyek; az
 8  1|         számítás... Látta, hogy majdnem fölfalom a szememmel és
 9  1|     hullott a karjai közé. Most majdnem úgy tünt föl előtte, hogy
10  1|        vele, hogy ez az asszony majdnem engesztelhetetlenül gyűlöli...
11  1|     válaszolt a szavaira, Pethő majdnem könyörögve folytatta:~ ~-
12  1|         a sírás. És míg a szíve majdnem elfacsarodott attól az édes
13  1|    jelenti, hogy megbocsát...~ ~Majdnem remegve nézett Lénártnéra,
14  1|        lemondjak... másszor meg majdnem sírva fakadtam arra a gondolatra,
15  1|       vált, a szeme csillogott, majdnem eszeveszettül szólott:~ ~-
16  1|            Szavamra mondom, már majdnem több a haja, mint az édes­apjának...~ ~
17  1|      férfi keblére borulhasson, majdnem elviselhe­tet­lennek tűnt
18  1|       hiába, - szólott lázasan, majdnem magánkivül, - a mi sorsunk
19  5|       csaltam meg. Ez külön­ben majdnem természetes.~ ~- Miért természetes?~ ~-