Rész

 1  1|       évvel ez­előtt telepedett le a kis városban, hogy édesatyjának,
 2  1|         hogy a csapás nem verte le a lábáról; pár percig csodálkozva
 3  1|          Most azonban feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak
 4  1|    talán túl se tudnám élni, ha le kellene mondanom róla...
 5  1|        már világosodott, hunyta le kimerülve a szemeit. Lázas,
 6  1|     szólott hozzá:~ ~- Ülj csak le, fiam, majd mindjárt megírom
 7  1| pillantásával mondotta:~ ~- Ülj le csak, fiam, ebbe a karosszékbe...
 8  1|          hallod-e, szaladj csak le gyorsan az úrért és mondd
 9  1|           Pethő azonban nem ült le a lármás fiatalok közé,
10  1|  Pethőnek is intett, hogy üljön le. Az ügyvéd kissé bambán
11  1|        terem­tés, de ha magáról le kell mondanom, bizonyosan
12  1|     tudta megérteni, miért veri le oly szörnyen Pethőt az a
13  1|         órák hosszáig nem vette le a tekintetét a szendergő
14  1|         tartozott, akik esetleg le tudnak mondani még a szerelemről
15  1|         már haldokolva hajtotta le sápadó fejecskéjét... A
16  2|      másik úr izgatottan csapta le erre a szélestalpu poharat:~ ~-
17  4|   dölyfösségében hitte... Üljön le testvérem itt a portában,
18  4|         léptek zaja hallatszott le az emeletről s a gvárdián
19  5|        mintha Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra...