Rész

 1  1|               hajnali három óránál, s ilyenkor a kisváros lakossága még
 2  1|               A park ugyan zárva volt ilyenkor, de a rácskerítés mellett
 3  1|              ölelni az egész világot; ilyenkor fogamzanak meg a nagy tervek,
 4  1|             egy csókod után...~ ~Sári ilyenkor ledobta az asztalfutóját
 5  1|         fojtogatta a sírás.~ ~A leány ilyenkor a két keze közé fogta az
 6  1|             készen vele...~ ~A doktor ilyenkor gyáván meghátrált, mert
 7  1|    tálcakendőket bevégezzed...~ ~Sári ilyenkor engedelmesen távozott, de
 8  1|         tisztogassa...~ ~Jablonszkyné ilyenkor összeszidta az apát, - az
 9  1|              egyhangu rabszolga-élet! Ilyenkor csinos blúzaikban, szőke
10  1|                    Terringettét, csak ilyenkor látom, fiam, hogy milyen
11  1|            közben, hirtelen elpirult; ilyenkor az öreg doktor gyöngéden
12  1| Megkettőztetett buzgalommal folytatta ilyenkor a tálcakendője vagy az asztalfutója
13  1|               kis névtelent?~ ~Sárika ilyenkor rémülten szaladt be a sötét
14  1|         kiédesgette onnan... A doktor ilyenkor úgy kacagott, hogy szinte
15  1|               is megfordultak. A kert ilyenkor még meglehetősen üres szokott
16  1|              mialatt Lénártnéval, aki ilyenkor kacér pongyolájában, hajában
17  1|              siránkozó csecsemőt, aki ilyenkor, csodamódra, elhallgatott,
18  2|        Katinkát?~ ~Sóhajtva válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott