Rész

 1  1|               szeretem, mint a másikat, annyira, hogy némelykor komolyan
 2  1|              távolról sem szomorítja el annyira, mint a másik. Most szinte
 3  1|               amely a vendégét az imént annyira meg­hatotta:~ ~- Különben
 4  1|              füszerüzlet polcai mögött, annyira megszokott... Mert bár Lénárt
 5  1|            teremtésre, aki ránézve most annyira idegenné lett... Amikor
 6  1|               eltöltötte. A rossz kedve annyira feltünő volt, hogy Lénárt
 7  1|     elhallgatott, s kék szemével, amely annyira hasonlított a Sárikáéra,
 8  1|                 a fogadalmát, annak nem annyira ő volt az oka, mint inkább
 9  1|              vagyunk!~ ~Mi volt az, ami annyira megdöbbentette? A bakonyváriak
10  1|        következni fognak... E jelenetek annyira fölizgatták, hogy szinte
11  1|             ugyanis imádta a virágokat, annyira imádta, hogy már bakfis
12  1|        unokámnak is udvarolhassak?...~ ~Annyira elmerült a munkájában, hogy
13  2|                 fikció... Mindenki csak annyira viheti, amennyire saját
14  2|           sóhajtott föl:~ ~- Hej, ha én annyira vinném egyszer, hogy Gál
15  2|              Király-utcát... Ha egyszer annyira konszolidálva lesznek a
16  3|            fekete számai... Mikor utóbb annyira magához tért, hogy az arabs
17  3| megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü, hogy főnyereményekre
18  4|                    De mivel a spékelést annyira értitek, mint senki más,