Rész

 1  1|         már a park körül, Gyurka végre meg­szólította a barátját.~ ~-
 2  1|          sétáló tömegben, amikor végre megdobbant a szíve: a városház
 3  1|          amely a szobára borult, végre meg merte vallani magának,
 4  1|           túláradó szívvel, most végre megtette, amire annyi éven
 5  1|         is végiglapozták, amikor végre megnyílt a szomszédos hálószoba
 6  1|       társas lény...~ ~Lénárt úr végre visszatért a boltjába. Pethőné
 7  1|        megnövekedett, s Pethőnek végre alkalma nyilt ahhoz, hogy
 8  1|      nézett Lénártnéra, aki most végre elszánta magát arra, hogy
 9  1|         férfi veszi feleségül... Végre is abban állapodtam meg,
10  1|          sírtam, hogy Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet,
11  1|         oly szörnyen Pethőt az a végre is mindennapi tény, hogy
12  1|         a zaj újólag elnémult, s végre, teljesen ki­fárad­va lefeküdt,
13  1|          forgatja a szemét, amíg végre...~ ~Nem fejezte be a mondatot,
14  1|       hogy Sárika elálmosodjék s végre egyedül lehessen a szobájában.
15  3|    gondolta:~ ~- Ime, elérkezett végre a boldogság órája... Még
16  3|     hatodszor akadt meg a szeme, végre ki nem zökkenti az álmadozásából.
17  5| beszéljek magának sokat: az uram végre beleegyezett, hogy egyedül