Rész

 1  1| elgondolkodott, aztán vállatvonva így szólt:~ ~- Hát bizony ez nem közönséges
 2  1|                aztán a doktor vidáman szólt:~ ~- Nos tehát, halljuk,
 3  1|                    Pethő most már nem szólt többet, mert a szíve dobogása
 4  1|            Aztán meghatva, bűnbánólag szólt magában:~ ~- Hát lehet-e
 5  1|             talán, hogy sört iszom? - szólt Sárika megborzongva.~ ~-
 6  1|            felköszöntője keltett, így szólt:~ ~- Én már csak ilyen szókimondó
 7  1|       gallérját, s apai gyöngédséggel szólt:~ ~- Igy, baba, most már
 8  1|               gaz alattomossággal így szólt hozzá:~ ~- Hidd el, drágám,
 9  1|               szivarjaink - vannak, - szólt a szép asszony, a saját
10  1|              a kocsiból, s dicsekedve szólt Zsuzsánnához:~ ~- Ez aztán
11  1|          akarja megkérni a kezemet? - szólt Lénártné ingerkedve, miközben
12  2|          pillantást vetett volna, így szólt magában Kemény György, az
13  2|               egy félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat
14  2|        éttermében, a párbaj­orvos így szólt a többiekhez:~ ~- Nos, mit
15  3|               magának, hogy szeret? - szólt a szép asszony, miközben
16  3|              a fekete kabátját és így szólt magában egy bölcs ember
17  4|                nincs többé szükség, - szólt halkan, míg a nők jajveszékelve