Rész

 1  1|    amikor vagy félóráig egyedül voltam vele az emeleti szalónban,
 2  1|   gimnázista koromban szerelmes voltam... Emlékszem rá, tizenötéves
 3  1|         hogy megint ilyen hideg voltam hozzá... Holnap este vissza
 4  1|        belém fogózni... Hogy el voltam keseredve, mennyire haragudtam
 5  1|    igazán nem találod ki? Azért voltam olyan, mert épp úgy szerettelek,
 6  1|        a boldogságában... Én is voltam valaha fiatal, ámbár olyan
 7  1|       én most is az vagyok, aki voltam, s a szívem épp úgy tele
 8  1|      hogy hallatlanul könnyelmü voltam. Azt hittem, lesz erőm hozzá,
 9  1|     gondolja, hogy figyelmetlen voltam... de higyje meg, ott még
10  5|         E délelőtt csupán magam voltam az Emma hercegnő lovagja;
11  5|       nyári alkonyaton, hűtelen voltam. A másodikat, akivel húsz
12  5| tudódott ki, amikor menyasszony voltam, s az ősz embert egy jókedvü,
13  5|       Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb a szívéhez,
14  5|    tulsó feléről írt hozzám! Én voltam szomoru életének poézise,
15  5| ördögöké, de azt hiszem, így se voltam a legcsunyább...~ ~Most
16  5|        s jól tudja, hogy sohase voltam híve a véletlen megismerkedéseknek,