Rész

 1  1|          de a rácskerítés mellett gyönyörü út vezetett végig, míg belülről
 2  1|       édesapjára.~ ~- Ugy-e, hogy gyönyörü? - sugta oda a feleségének,
 3  1|    művészi cifraságot biggyeszt a gyönyörü nászinduló után, s a lakodalmas
 4  1|            amely alól kiragyogtak gyönyörü szőke fürtjei. Amikor a
 5  1|            a termete pedig igazán gyönyörü. Nem csodálom, ha tetszik
 6  1|          új házaspárnál. Lénártné gyönyörü vizitelő ruhában jelent
 7  1|          dobogó szívvel gondolt a gyönyörü teremtésre, aki ránézve
 8  1|      lemondjon róla; s hogy ezt a gyönyörü, kívánatos asszonyt másnak
 9  1|      hozzá, hogy erről a kacér és gyönyörü teremtésről lemondjak...~ ~
10  1|           szorított.~ ~- Igen, ma gyönyörü világos szivarjaink - vannak, -
11  1|         Az a gondo­lat, hogy ez a gyönyörü asszony egy más férfi keblére
12  1|        halkan szólott:~ ~- Milyen gyönyörü mindez, s milyen fájdalmas
13  2|   olvasónők, valószinüleg szintén gyönyörü sebeket varrt be annak idején)
14  2| szeretetreméltó fantáziájával egy gyönyörü történetet eszelt ki valami
15  4|  nagyvilágba. A barátok nemsokára gyönyörü kolos­tort építettek s konyhájuk,
16  5|     fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras