Rész

 1  1|          pusztul ki végképpen az asszonyok szívéből... Ez az első kegyetlen
 2  1|  honorációrok serege, a mosolygó asszonyok, a hangosan kacagó leányok,
 3  1|         kalapjukat emelgetik, az asszonyok a csipke­felhőbe burkolt
 4  1|       egy fali polcból, s míg az asszonyok belemártogatták a nyelvöket
 5  1|          jelenlétéről. Miután az asszonyok kölcsönösen megigérték egymásnak,
 6  1|         a pezsgős poharakkal, az asszonyok nyájasan viszonozták a köszöntését,
 7  1|       ártatlan fabábukat, míg az asszonyok Pethő társaságában egyedül
 8  1|  látszólag közömbösen figyelt az asszonyok trécselésére, a szívében
 9  1|        fejbólintással kisérte az asszonyok beszédét, így szólott, egészen
10  1|     művelt a kis babával, míg az asszonyok csöndes boldogsággal gyönyörködtek
11  1|       volna...~ ~ ~Amikor a síró asszonyok pár órára kidőltek az ápolásból,
12  2| meghajlását tetszéssel nézték az asszonyok:~ ~- Nem ért rá arra, hogy
13  3|      nevetéséből már kiérzett az asszonyok szomjas szenti­men­tálizmusa.~ ~-
14  5|       találták ki, hanem a rossz asszonyok, akik a morál talapzatán
15  5|        velem? A gazdag, amerikai asszonyok minden kíséret nélkül áthajóznak
16  5|        ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik egy kicsikét