Rész

 1  1|        az?~ ~- Hogy már többször sírva borult a nyakamba, s kijelentette,
 2  1|          helyeslőleg intett.~ ~- Sírva borult a nyakadba? Bizonyos
 3  1|     bölcsességedben reám mértél. Sírva könyörgök hozzád, hagyd
 4  1|          hogy a szemei ki vannak sírva, körülöttük pedig fekete
 5  1|       közel állottak ahhoz, hogy sírva fakadjanak... Pethő, aki
 6  1|   Jablonszky doktor, nevetve is, sírva is egyszerre, a maga öreg
 7  1|          az eszében, aki majdnem sírva kérte, hogy karoljon belé,
 8  1|         mehetett el az esküvőre, sírva borult a nyakába a tizenötperces
 9  1|     következő percben mindketten sírva fakadtak. E pilla­natban
10  1|         huszonnégyórás menyecske sírva ülne az asztalnál... A családi
11  1| lemondjak... másszor meg majdnem sírva fakadtam arra a gondolatra,
12  1|         magához a feleségét, aki sírva is, nevetve is borult a
13  1|         ugyanis, aki minden este sírva fakadt arra a gondolatra,
14  1|   elmulasztott...~ ~Majd csaknem sírva mondta az utolsó szavakat,
15  5|        meg, most is akárhányszor sírva fakadok, ha azok a szerelmes