Rész

 1  1| meg­elé­gedéstől szinte hízva gondolta magában:~ ~- Hiába: csak meglátszik,
 2  1|                az eszemben! - gondolta magában szégyenkezve.~ ~De aztán
 3  1|          egészen megrészegülve szólott magában:~ ~- Milyen izgató, milyen
 4  1|             meghatva, bűnbánólag szólt magában:~ ~- Hát lehet-e nagyobb
 5  1|            kissé, s halkan így szólott magában:~ ~- Szépen vagyunk!~ ~Mi
 6  1|                fejét. Majd így szólott magában, elgondolkodva:~ ~- Bizony
 7  1|                   És elégülten susogta magában:~ ~- Bokrétát viszek a kislányomnak...
 8  2|                vetett volna, így szólt magában Kemény György, az irodai
 9  3|        huszonkilencedike van, - mondta magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet
10  3|           fekete kabátját és így szólt magában egy bölcs ember józanságával:~ ~-
11  3|                  Nevetséges, - szólott magában megvígasztalódva, - csak
12  4|                végét járja, - gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amíg
13  4|               szégyenkezve így szólott magában:~ ~- Szegény, jó uram, az
14  4|              elgondolkodva így szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja tőle