Rész

  1  1|              pillanat, amikor az ember nem részeg többé, de lelkesedésében
  2  1|                a kártyán régi idők óta nem volt szerencséje, s hogy
  3  1|       becsületére válik, hogy a csapás nem verte le a lábáról; pár
  4  1|                   Irgalmas Isten, csak nem vagy talán szerelmes? -
  5  1|         aminőről én még világéletemben nem hallottam?... Hát te azt
  6  1|             korodban szerelmes?~ ~- Oh nem, nagyon jól tudom, hogy
  7  1|              nagyon jól tudom, hogy ez nem tartozik a ritkaságok közé...
  8  1|           fogod mondani, hogy erre még nem igen volt példa a történelemben.~ ~-
  9  1|                történelemben.~ ~- Csak nem valami uralkodó hercegnőbe
 10  1|         szólott:~ ~- Akár hiszed, akár nem, két nőbe vagyok egyszerre
 11  1|          szemébe: látszott rajta, hogy nem veszi a dolgot valami tragikusan...
 12  1|               emberi szív, hála Isten, nem változik napról-napra, mint
 13  1|                befogadjon magába... Ha nem volna rá több példa, itt
 14  1|               vagyok én, aki napok óta nem alszom a töprengés miatt...
 15  1|            csatlakoztam a sétatéren... Nem tudom, hogy mi történhetett
 16  1|            láttam, mint a többit... És nem egyszer történt, hogy míg
 17  1|              mindent bevalljak neki... Nem igen tudom már, hogy miket
 18  1|               célja volna ennek?... Én nem vagyok fiatal leány és arra,
 19  1|             Ekkor már bevallotta, hogy nem szereti az urát, mert ez
 20  1|                ragaszkodik ahhoz, hogy nem követi Bourget vagy Prévost
 21  1|           többé...~ ~- Bevallotta?~ ~- Nem vallotta be, de van rá egy
 22  1|  következtetésre jut az ember, hogy ez nem az ellenszenv vagy gyűlölség
 23  1|               gyűlölség jele...~ ~Géza nem vette tudomásul barátja
 24  1|          eltűrni az ura ölelését... Ha nem félnék, hogy kinevetsz,
 25  1|                bezárt kapuját... És ha nem teszem, hát az nem magam
 26  1|               És ha nem teszem, hát az nem magam miatt történik, hanem
 27  1|         karonfogva sétáljon velem...~ ~Nem karolt belém s én mérhetetlen
 28  1|                mint én, hogy mi ketten nem élhetünk egymás nélkül...
 29  1|                leszünk. Mit gondol?” - Nem mondottam ezzel neki valami
 30  1|               a diskurzusra bizonyosan nem számított. Az ijedtsége
 31  1|        számított. Az ijedtsége azonban nem tartott tovább egy pillanatnál;
 32  1|                És mosolygott... Többet nem beszéltünk a dologról...
 33  1|               és bájos kis teremtéssel nem élhetnék holtomig egy födél
 34  1|               szólt:~ ~- Hát bizony ez nem közönséges probléma... Majd
 35  1|              csontembert, a maga házát nem bírta megóvni a borzalmas
 36  1|         harminchármon; az áldást régen nem várták többé. Amikor a férfi
 37  1|               a néma ima; a kis leányt nem kivánták vissza az égiek.
 38  1|               hiszen e gyermeken kivül nem volt más, akiért takarékoskodniok
 39  1|                szerelmi vallomását már nem mondhatta el, mert Jablonszkyné
 40  1|      Haszontalan kis békája, még miket nem gondol felőlem!...~ ~Máskor
 41  1|                   Az a kifogásom, hogy nem akarom, hogy a kezeit feltörje...
 42  1|                 az ő szidása egyébként nem volt valami vesze­delmes, -
 43  1|           Sárika pedig két-három napig nem törődött a hálószobával
 44  1|            áldoz, mert a fiu édesanyja nem más, mint ama Kertész Mária
 45  1|                mindez, alapjában véve, nem ártott néki: idejében fölszabadult,
 46  1|              Schober ugyanis ekkor már nem igen törődött a füszerekkel
 47  1|            Lénárt e szavakra elsápadt; nem lehetett tudni, hogy az
 48  1|                Hiszen, ha megtehetném, nem cserélnék a római pápával
 49  1|                hiszen tizennégy év óta nem adtam még ki egy fölösleges
 50  1|          vállára.~ ~- Maga tudja, hogy nem vagyok barátja a sok beszédnek,
 51  1|            pénzesládájára, egy krajcár nem sok, de annyit se engedett
 52  1|             csodálatos: a házasságában nem a pénzt kereste, hanem -
 53  1|                    Terka kisasszonynak nem volt kifogása, s a házasság
 54  1|                asszony a házasság után nem törődött valami sokat a
 55  1|   sáfrányszagúak. Ez a viszony azonban nem akadályozta meg a jólelkü
 56  1|      tökéletlen volna, ha lojálisan el nem ösmernők, hogy Terka asszony
 57  1|              ebben az időben ugyancsak nem zavarják az embert...~ ~
 58  1|        burnótjából. Pethő Géza azonban nem ivott, hanem aggódó arccal
 59  1|              ez már egyszer így van és nem segíthetek rajta... Ha idejében
 60  1|        megoldásra...~ ~- És mi az?~ ~- Nem vitatkozom veled afölött,
 61  1|           félelmében öngyilkossá lett. Nem marad tehát egyéb hátra,
 62  1|                   Hiába ismerem be, ez nem változtat azon a borzalmas
 63  1|             lemondani...~ ~- Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz.
 64  1|               bakfis, a férjes asszony nem kelthet a férfiak szívében.
 65  1|        szö­vetségre... Szó sincs róla, nem lehetetlen, az asszony,
 66  1|                De az általános szabály nem ez; s száz meg száz házasság
 67  1|               szeretője a feleségének, nem lehet tökéletesen nyugodt;
 68  1|               familia karhatalommal el nem cipelte őket. Ez a séta
 69  1|       rosszkedvüen, - hát az egész nap nem volt elég ahhoz, hogy a
 70  1|                szerint, általában véve nem igen voltak tartós esőzések...
 71  1|             mögött:~ ~- Most már elég, nem kell bolondozni, hadd sétáljanak
 72  1|             olyan nagyról, hogy szinte nem is merek belefogni... De
 73  1|               az ő beleegyezése nélkül nem volna bátorságom hozzá,
 74  1|                 aki úgy látszott, hogy nem tud szóhoz jutni a meglepetéstől...
 75  1|            formaságokkal jár, hát most nem adok neked érdemleges választ...
 76  1|             megyek, doktor bácsi, mert nem volna elég nyugalmam hozzá,
 77  1|               gondviselésben... Te még nem tudod, mi az: három kicsike
 78  1|         gyermek akkor jött, amikor már nem vártuk többé; hát még nagyobb
 79  1|                orvos, aki tudtam, hogy nem lehet szó komoly bajról,
 80  1|               Megállott beszédében, de nem engedett időt a fiatalembernek,
 81  1|             neveltük, de ezen most már nem lehet változ­tatni többé...
 82  1|                    Különben bolondság, nem vagy te képes arra, hogy
 83  1|            kérdezi:~ ~- Boldog vagy?~ ~Nem vár, nem is kap feleletet,
 84  1|                Boldog vagy?~ ~Nem vár, nem is kap feleletet, hiszen
 85  1|          bevallani, hogy a pirulásában nem a pamut a hibás, hanem egy
 86  1|              kis kényeztetett hercegnő nem tartozott a banális, könnyen
 87  1|           ezért a jó Istenke bizonyára nem fog megharagudni reám...~ ~
 88  1|        fogadalmáról.~ ~- Hát csakugyan nem volna szíve? - gondolta
 89  1|            táncoltak. A szerelem tehát nem ártott meg az idegzetének;
 90  1|          megtette, amire annyi éven át nem volt képes: kis keze szorosan
 91  1|                azon a hajnalon, amikor nem akartál belém fogózni...
 92  1|                  Csacsikám, hát igazán nem találod ki? Azért voltam
 93  1|              tekintetét ez a hazug póz nem tévesztette meg; sokkal
 94  1|           lakodalmi ebéd gondjai miatt nem mehetett el az esküvőre,
 95  1|           pillanatban a násznép is meg nem érkezik a lakodalmas házhoz...
 96  1|          verejtékes homlokát.~ ~- Csak nem érzi talán rosszul magát? -
 97  1|         fölizgatom magamat. Ez azonban nem baj, az öreg ember hozzá
 98  1|             még inkább, mint más... Mi nem félünk a haláltól; hiszen
 99  1|                 amit szerettem, hát ez nem magamért volt, hanem azokért,
100  1|               szeretni fogod?... Ugy-e nem okozol neki fájdalmat...
101  1|                városuk függetlenségét, nem egyszer haragos török pasa
102  1|                bástyái mögött most már nem a katonák fegyvere zörgött,
103  1|                Aki itt járt, ugyancsak nem hitte volna, hogy ötszáz
104  1|          olvasgatta, amíg a vacsora el nem készült. És emitt, az ebédlőben,
105  1|               Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, ma idei rántott csirke
106  1|      hadüzenetnek, ha e pillanatban ki nem nyilik az utcai kapu, s
107  1|              egy kémlelődő, öreg bácsi nem áll meg tétovázva a küszöbön...~ ~-
108  1|          kisleányát a maga házában meg nem látogatná...~ ~- Oh, apa,
109  1|            ilyen mézes­hetes házaspárt nem illik háborgatni a boldogságában...
110  1|           olyan régen volt, hogy talán nem is igaz... De mivel amúgy
111  1|                akármit szól is a mama, nem engedlek haza vacsorára...
112  1|          halálosan megsértenéd, ha itt nem maradnál nálunk...~ ~A doktor
113  1|             vacsorázni odahaza... Csak nem kívánod, hogy öreg napjaimra
114  1|           esküszik meg, hogy egy falat nem sok, de annyit sem eszik,
115  1|                az apja a meghívását el nem fogadja, Pethő pedig komoly,
116  1|                lábáról levegye.~ ~- Ha nem akarja apa, hogy a házi
117  1|              hogy én? Ha csak álmomban nem történt velem ilyesmi...~ ~-
118  1|           történt velem ilyesmi...~ ~- Nem, fiam, éber állapotban követtél
119  1|   földühösítetted magad ellen... Miért nem látogattátok meg őket is,
120  1|               Hát tulajdonképpen miért nem tettetek náluk látogatást?~ ~
121  1|        kérdésére.~ ~- Azt hiszed, apa, nem mondottam neki, hogy menjünk
122  1|            Lénártné kacér asszony, aki nem való hozzám... Mintha nekem
123  1|             Selmeczy Viktoréknál talán nem tettetek látogatást?...
124  1|             hogy így délelőtt az ember nem igen számít látogatókra...
125  1|               asszonyt... Mondja csak, nem pirul el, amikor a szakácsné
126  1|             szólítja?... Na már igazán nem csoda, hogy az uracskája
127  1|               a lakása rendben legyen, nem az, hogy szépnek tartsák
128  1|            déli harangszó hirtelen föl nem hangzott és a fiatal menyecske
129  1|           fiatal menyecske ijedten föl nem ugrott a helyéből.~ ~- Istenkém,
130  1|           tizenkettőre pontosan otthon nem vagyunk... Jaj, jaj, hogy
131  1|               teremtés, de az ilyenben nem érti a tréfát...~ ~- Kedves
132  1|         termete pedig igazán gyönyörü. Nem csodálom, ha tetszik a férfiaknak...~ ~-
133  1|        férfiaknak...~ ~- Na szívem, én nem látok rajta semmi szépséget...
134  1|               udvaroltak neki... Pethő nem udvarolt, de úgy érezte,
135  1|             elbágyad­na... A látogatás nem tartott tovább tíz percnél,
136  1|               Most is azt mondod, hogy nem találod szépnek?...~ ~-
137  1|               minden asszony szép, aki nem púpos.~ ~Megcsókolta a feleségét,
138  1|        ügyvédnek, aki az irodája miatt nem igen tudott volna elszabadulni
139  1|              veszekedés lesz, ha nekem nem viruló egészségben térsz
140  1|          díszben lévő nagy­követhez... Nem csoda, ha a kávéház az utolsó
141  1|           megtelt, hiszen Bakonyvárott nem tarto­zott a megszokott
142  1|             számára...~ ~Pethő azonban nem ült le a lármás fiatalok
143  1|            mivel az asszony első ízben nem válaszolt a kérdésére.~ ~
144  1|                 Ugyan miért? Tudtommal nem adott rá okot, hogy haragudjam
145  1|      haragudjam magára... Hacsak azért nem, hogy a pezsgőjét a bluzomra
146  1|               talán igaza is van, mert nem viselkedtem úgy, ahogy jogosan
147  1|               bizonyosan belátná, hogy nem vagyok bűnös, s hogy magát
148  1|            lenne?... Az ilyen szerelem nem változik meg estétől reggelig,
149  1|            ember a legdrágább emlékeit nem tépheti ki parancsszóra...
150  1|           azért, mert semmi okos dolog nem jutott az eszébe, hanem
151  1|          cigarettáját. A fiatal ügyvéd nem volt jó komédiás; nagyon
152  1|          kezd­tek. De mivel még mindig nem válaszolt a szavaira, Pethő
153  1|                szót, csak annyit, hogy nem gyűlöl... És hogy a multak
154  1|                Azért, amit elkövetett, nem tartozik nekem felelősséggel...
155  1|           háborgatom többé, ha maga ki nem jelenti, hogy megbocsát...~ ~
156  1|             házak mellett végighaladt, nem a kicsiny, gyöngélkedő feleségére
157  1|            megörül... Hiszen oly régen nem láttuk már a tekintetes
158  1|                önvallomás.~ ~- Igen... nem tagadom... sokáig küzdöttem
159  1|            jöjjek!... Néha azt hittem, nem lesz erőm ahhoz, hogy magáról
160  1|     fiatalemberre, akinek őszinteségét nem lehetett többé kétségbevonnia...~ ~-
161  1|          sírjon, - szólott, s a kezeit nem vonta vissza Pethő kezei
162  1|         visszafojtott könnyekkel... De nem szabad, hogy még egyszer
163  1|          szeretlek...~ ~Pethő most már nem szólt többet, mert a szíve
164  1|           reszkető asszonyt, aki többé nem is tett kísérletet, hogy
165  1|                az iroda ajtajában.~ ~- Nem kergetsz vissza, hogy ilyen
166  1|              fogsz... de hidd el, hogy nem bírtam már tovább. Annyit
167  1|              mondotta: Én egyáltalában nem tudom, miért adják férjhez
168  1|                semmi bajod?... A fejed nem fáj?... Nincs étvágyad valami
169  1|           valami különös csemegére?... Nem ennél szamócát vagy sárgadinnyét?~ ~-
170  1|           csodálkozva.~ ~- Aki a pénzt nem sajnálja, az március végén
171  1|            aztán komolyan szólott:~ ~- Nem vagyok én afféle nagyvilági
172  1|              szeret...~ ~Pethő azonban nem sokat törődött a felesége
173  1|             áldani érte fiam. Most már nem félek attól, hogy a kicsike
174  1|           álomistenke közeledik, s még nem tud, nem gyanít semmit az
175  1|              közeledik, s még nem tud, nem gyanít semmit az élet lesújtó
176  1|           szólsz a tervemhez?~ ~- Csak nem gondolod talán, hogy sört
177  1|               Sárika megborzongva.~ ~- Nem gondolom? Sőt határozottan
178  1|               kis polyásbaba... Igazán nem is csodálhatja az ember,
179  1|                a fejével, de voltaképp nem igen hallotta, hogy miről
180  1|          Becstelen gazember vagyok, de nem tehetek róla... Sohase lesz
181  1|        búcsuzkodni fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való
182  1|                    Igy, baba, most már nem fog megártani az esti hűvös
183  1|              pedig azt: „Ma, fájdalom, nem találkozhatunk”. És Lénárt
184  1|                 így válaszolt:~ ~- Na, nem irigylem a szemedet... Úgy
185  1|              estéjöket. Az öreg doktor nem igen beszélt, de órák hosszáig
186  1|              beszélt, de órák hosszáig nem vette le a tekintetét a
187  1|     megbarátkozzék, most egyálta­lában nem gondolt többé a világos
188  1|       tarthatta be a fogadalmát, annak nem annyira ő volt az oka, mint
189  1|                szép szeptemberi estén, nem tartozik a különös dolgok
190  1|              szívén fekszik...~ ~Pethő nem kérette magát, hanem mindent
191  1|            volt, mert Novák főhad­nagy nem igen érzett hajlamokat az
192  1|              szerelem, általában véve, nem tartozik a költséges szórakozások
193  1|                szemét, amíg végre...~ ~Nem fejezte be a mondatot, mert
194  1|                    Akármi is történik, nem fogom megengedni, hogy a
195  1|              van szó...~ ~- Talán csak nem akarja megkérni a kezemet? -
196  1|               meghallgat...~ ~Lénártné nem válaszolt, mert a szobalánya
197  1|                 de maga bolond... Csak nem képzeli talán, hogy holnap
198  1|              én kis fejemnek ugyancsak nem hiányoznék, mint hogy most,
199  1|                 Aki a vízbe fullad, az nem jár valami nagyon jól, de
200  1|           alkalmas helyet... Bakonyvár nem nagy város... ahol az ember
201  1|          konokul csóválta a fejét.~ ~- Nem, ez a hely nem alkalmas...
202  1|              fejét.~ ~- Nem, ez a hely nem alkalmas... olyan helyre
203  1|         magával...~ ~- Jesszusom, csak nem azt akarja ajánlani, hogy
204  1|             gimnázista... Még jó, hogy nem éjfélkor akar talál­kozni
205  1|                de előre kikö­töm, hogy nem szabad erőszakosnak lennie...
206  1|               asszony kezét, de tovább nem beszélhettek a dologról,
207  1|             ugyan itt Bakonyvárott meg nem érjük, hogy a nagytrafikos
208  1|       pillantása előtt... Amit látott, nem lehetett valami szomoru
209  1|                  Bizony jobb lenne, ha nem dohányoznám estétől reggelig,
210  1|                életemet... De most már nem volna értelme, ha egy jó
211  1|             nincs többé... A feleségem nem fog éhenhalni, ha a szememet,
212  1|               a becsü­letes törekvései nem vesztek kárba... Valamikor,
213  1|     változás­ra!... De te, vén pajtás, nem félsz tőle; hiszen a halál
214  1|              lesz újra... Még jó, hogy nem leskelődött rám valaki,
215  1|         elmerült a munkájában, hogy se nem látott, se nem hallott;
216  1|                 hogy se nem látott, se nem hallott; csak akkor riadt
217  1|               susogva mondja neki:~ ~- Nem jobb lesz, ha mindennek
218  1|               szeretlek!... Az életben nem volna egy nyugodt percem,
219  1|       görcsösen meg-megrándult, de szó nem hagyta el az ajkát. A pillantása
220  1|          szögezte.~ ~Jablonszky doktor nem válaszolt, de az arca most
221  1|              te, szegény kis bolondom, nem fogod túlélni, ha a valóságra
222  1|            nyomorulttá tudsz tenni?... Nem halsz-e meg szégyenletedben,
223  1|              Hé, vizet hozzanak... hát nem hallják? És orvost, gyorsan
224  1|                azzal a másikkal örökre nem szakítasz...~ ~- Itt a kezem
225  1|         beszélnek, mintha az apa szíve nem ugyanebből az anyagból lenne...
226  2|             egy rossz versenyparipa... Nem is a tehetségtől függ minden,
227  2|                föltéve, hogy az illető nem váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~
228  2|            illető nem váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~Egy aranycvikkeres
229  2|      Roedererben.~ ~- Becsületszavamra nem eskomptálnám előre azt a
230  2|              Gyuri?... Hát csak mindig nem kell még kibővíteni az irodáját...~ ~
231  2|            Ugyan ki az?...~ ~- Hogyan, nem ismernék Kemény Györgyöt?...
232  2|            bizottság ülésén:~ ~- Miért nem bízol, kegyelmes uram, Kemény
233  2|              hogy ez az előkelő jogász nem hiányozhatik a kar szűkebb
234  2|       meg­győ­ződéssel mondogatta:~ ~- Nem ad semmit a külsőre, mert
235  2|               nézték az asszonyok:~ ~- Nem ért rá arra, hogy a jó modor
236  2|             nagyon csinos, - mondta, - nem mondom, hogy elvileg kifogásaim
237  2|              érzem, hogy a tehetségeim nem növekedtek meg azóta, hogy
238  2|            kell lenni, mert az emberek nem bolondok...~ ~És szombat
239  2|         Férfinak kell lenni, fiaim, és nem pulya, tehetetlen báboknak...~ ~
240  3|        frizurája fölött. - Azt hiszem, nem igen találnék férfira, aki
241  3|               hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném
242  3|            csésze fekete kávé mellett, nem valami nehéz dolog az örök
243  3|               Nagyszerü, udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni
244  3|                kevéssé tehetek, mintha nem szeretném, vagy akár gyűlölném...
245  3|          elkö­vetnék... A sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná,
246  3|               vívok meg, de ha akarná, nem innám több feketét, vagy
247  3|               innám több feketét, vagy nem vennék több szivart a számba...
248  3|          sohasem mondok olyasmit, amit nem érzek...~ ~A szép asszony
249  3|          tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a jellemével...
250  3|               jellemével... A többivel nem sokat törődném, ha ebben
251  3|           törődném, ha ebben az egyben nem tévednék... Most látogatásokat
252  3|               a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga, jőjjön
253  3|            akadt meg a szeme, végre ki nem zökkenti az álmadozásából.
254  3|           napihírben ez állott:~ ~(Föl nem vett főnyeremény.) A Transversalis
255  3|             tulajdo­nosa időközben föl nem veszi - már holnapután,
256  3|        fiókjába dobta. Három hónap óta nem látta a sorsjegyet - még
257  3|                   melyik szegény ördög nem hiszi, hogy egyszer beröpül
258  3|                a kétszázezer forintnak nem akadt volna három hónap
259  3|             sorsjegyet holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan bottal
260  3|           nyomát... Ha ma este vasútra nem ülök, elkésem a terminust
261  3|              de a kétszázezer forintot nem találom még, ha az éjszaka
262  3|                még, ha az éjszaka útra nem kelek...~ ~ ~A Transversalis
263  3|               megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü,
264  4|         abszo­luciót, eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat
265  4|            kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól,
266  4|               a jó Isten, szerencsére, nem hagyja el végképp az ő engedelmes
267  4|                hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp
268  4|                 s ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek
269  4|                veszedelme még egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat,
270  4|          vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva
271  4|                   Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár pillanat
272  5|             mondtam neki mosolyogva, - nem haragszik meg, ha kérdezek
273  5|           tudni, hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges lenne,
274  5|             hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges lenne, hiszen
275  5|          barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó beszél
276  5|                nevezte... Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok
277  5|             történetekkel... Maga most nem pszikhológus, kedves barátom,
278  5|              uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok egy szóval,
279  5|               sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók találták ki,
280  5|              korrekt feleség bizonyára nem tekinti elégtételnek, ha
281  5|              bajok ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon
282  5|               Valami titkos és soha ki nem mondott szövetség volt köztünk,
283  5|      gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, drágám, megvan nekem a
284  5|            szívemre zúdult, azt hiszem nem lehet fogalma... Az ilyen
285  5|              villamos csillár égett... Nem volt dekolletált ruhám,
286  5|              Gondolhatja, hogy ez most nem okozott nekem semmi örömet,
287  5| visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de egyszerre az az
288  5|                az érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül. Ijedten
289  5|            szívemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen férfi lett
290  5|               a szegény édesapja talán nem is oly súlyos beteg, mint
291  5|                 mert úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül többé...~ ~