Rész

 1  1|    valami nagy ujságot, de ő mégis igen elhalványodott, mert
 2  1|   rebegte:~ ~- Látod, látod, mégis csak meg volt írva a sors
 3  1|      gyere ide egy kicsit... Mégis csak szörnyüség, hogy el
 4  1|  pólyáskorom óta szeret, hát mégis elmondom, ami a szívemet
 5  1|      De mivel az ilyen dolog mégis némi formaságokkal jár,
 6  1| egész a túlzásig érzékeny, s mégis halálra sértesz valakit,
 7  1|  szólott:~ ~- Istennek hála, mégis csak őt szeretem igazán...
 8  1|  dolgok közé, de azért Pethő mégis, elsápadt kissé, s halkan
 9  1|      életét szentelte, s aki mégis árván, támasz nélkül fog
10  2|   lelemény, mennyi logika és mégis mennyi egyszerűség!~ ~Odavetett
11  2|     el a vacsorámat... Pedig mégis úgy kell lenni, mert az
12  5|  mindenkinél jobban szereti, mégis meg tudom érteni valahogy...~ ~