Rész

 1  1| mártirszelídséggel kénytelen eltűrni az ura ölelését... Ha nem félnék,
 2  1|                 meg, hogy jó és hűséges ura lesz a feleségének. És a
 3  1|               aki boldogan odaborult az ura vállára. Oly szép, oly egyszerü,
 4  1|           Salátát? - kiáltott föl a ház ura ujjongva. - Eszerint, ha
 5  1|          visszaérkezett Bakonyvárra. Az ura csak a következő hétre várta,
 6  1|       szégyenkezve rejtette az arcát az ura vállára és behunyt szemmel
 7  1|       csodálhatja az ember, ha az irigy ura ilyen féltékenyen eldugja...~ ~
 8  1|                megbotránkozva, ütött az ura karjára, de azért mindnyájan
 9  1|         megakadályozta, hogy a szavának ura maradhasson. Vagy négy héttel
10  4|                 kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg
11  5|             tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba lép,