Rész

 1  1|          Az egyik vendég, aki éppen a pezsgő maradékát hajtotta
 2  1|  mögött... Ez az egész...~ ~- Éppen elég.~ ~- Most már nemcsak
 3  1| szaladt ki a feleségéhez, aki éppen a szakácsnővel tárgyalt:~ ~-
 4  1|       utcákat fölöntözzed?... Éppen este kell esőt küldened,
 5  1|        vagy pletykázás, - ami éppen jól esik... Az ember elvégre
 6  1|    dugót a sörös üvegből. Már éppen hozzá akartak kezdeni a
 7  1|    tulboldog kis feleségéhez. Éppen ideje volt; már jóformán
 8  1|   halálra váltan dadogta:~ ~- Éppen erre jártam, amikor rosszul
 9  3|      a kétforintos sorsjegyek éppen a legszegé­nyebb néposztály
10  3|  Ostobaság, - mondta, - miért éppen én lennék, aki a főnyereményt
11  3|       és Fortuna istenasszony éppen engem szemelne ki arra,