Rész

  1  1|               hogy elaludjam, de különben is nagyon szeretnék pár percig
  2  1|                  ajánljon az ismerőseinek is a jóindulatukba...~ ~Tudvalevőleg
  3  1|                tart, s így a bakonyváriak is természetesnek találták
  4  1|                  más; ha meghallod, magad is azt fogod mondani, hogy
  5  1|               nincs hát okom, hogy bármit is eltitkol­jak előtted...
  6  1|            barátom, én megteszem, amit te is megtennél, ha más lenne
  7  1|                   államok törvénykönyveit is el kellene pusztítani a
  8  1|                 szent házasság intézménye is rövidesen kimenne a divatból...
  9  1|                  Aki igazán szeret, az ma is csak egyetlen nőre gondol,
 10  1|            egyszerre két nagy sze­rel­met is befogadjon magába... Ha
 11  1|                   Kiváncsi vagy a nevökre is?... Szívesen megmondom...
 12  1|                  részleteket, hát azokkal is szívesen szolgálok.~ ~Leültek
 13  1|                  a beszéde, sőt az alakja is, mintha mássá lett volna...
 14  1|                  rám a szemét, de utóbb ő is úgy elérzékenyült, mint
 15  1|      viszontláthatom... Talán tíz éven át is ennek a gondo­latnak éltem,
 16  1|          szólottam volna neki... De minek is szóltam volna?... Ő épp
 17  1|                hanem a becsület­ér­zé­sem is... De elvehetem-e tiszta
 18  1|                    hogy száz kilo­mé­tert is képes lennék gyalogolni,
 19  1|                  magam?... Azt hiszem, te is belátod, hogy - ha valamikor, -
 20  1|                  aki talán félszázadon át is jó barátja, kereszt­komája,
 21  1|                 egye­temről hazatérő fiút is.~ ~Kevéssel azután, hogy
 22  1|                  hálás kisvárosiak, annál is inkább, mert Jablonszky
 23  1|             boldog legyen. Még a cselédek is tíz-tizenöt évig szolgáltak
 24  1|                 nemes önzetlensége reájok is átragadt volna.~ ~A doktorék
 25  1|                   vendég látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül
 26  1|           látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül nézték, amint
 27  1|                  halállal, amely utóvégre is győzedelmesen suhant ki
 28  1|                   sors könyvében, hogy mi is boldogok legyünk...~ ~A
 29  1|                  szellőtől, a napsugártól is féltették. Módjuk, Istennek
 30  1|                   affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... Sokkal
 31  1|               jobban szeretnéd, ha tovább is itt ülnék az öledben...~ ~
 32  1|                  tudományokat. Mint segéd is ott maradt a Schober Péter
 33  1|                   hogy Schober, aki akkor is a boros palackjai etiketjeit
 34  1|              inventáriumot persze az idén is pontosan megcsinálták?~ ~-
 35  1|                   sok beszédnek, hát most is röviden fogok végezni...
 36  1|             dolgozott, s fáradságának meg is volt a jutalma: az új ember
 37  1|              Nép­bankot megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba.
 38  1|          virilista a hírneves Harpagonnál is fukarabb volt. Ha egyszer
 39  1|              pincérnek, aki eleintén neki is fölkínálta a feketét és
 40  1|             megvolt a tanitónői diplomája is, s így arra, hogy éhen haljon,
 41  1|             nagylelküségét, vagy továbbra is meg volt-e elégedve a választásával,
 42  1|                   barátnőket és barátokat is szerzett, sőt azt a diadalt
 43  1|               szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, hogy a törvényszéki
 44  1|                akik még ünnepi ruhájukban is erősen sáfrányszagúak. Ez
 45  1|                 asztal mellett öten-hatan is szorongtak, gyönyörüséggel
 46  1|                  Endre egyébként hajlandó is lenne arra a baráti szivességre,
 47  1|                  a módnak az ellen­kezője is: hogy tudniillik egyiket
 48  1|                 dolgot: vajjon a leányból is hiányzik-e a képesség ahhoz,
 49  1|               versenyt? A választ önmagad is megadhatod: a legcsitribb
 50  1|           megadhatod: a legcsitribb leány is rendelkezhetik az asszony
 51  1|                arzenáljával, mihelyt maga is asszonnyá lesz. Vagyis a
 52  1|           csatoltál magadhoz, a szívednek is, az érzékeidnek is a királynőjévé
 53  1|              szívednek is, az érzékeidnek is a királynőjévé lesz. Megérted
 54  1|                 hogy a logika fegyverével is meggyőz­zelek arról, amit
 55  1|                   A szíved különben amúgy is elibéd szabja az igaz útat:
 56  1|                 látszott rajta, hogy érzi is azt, amit mond. Pethő jó
 57  1|              tartós esőzések... S ha jött is egy kis hirtelen nyári zápor,
 58  1|                fiamnak szólítalak ezentúl is, hiába tartod a szemem elé
 59  1|                elé a diplomádat... Nagyon is megszoktam abból az időből,
 60  1|                beteg volt, később pedig ő is odatelepedett az asztal
 61  1|                 vacsora után néha éjfélig is elbeszélgettek egymással.~ ~-
 62  1|              ember vagyok... Ha már neked is diplomád van...~ ~S nyájasan
 63  1|                   a hölgyeket, akik maguk is gyönyörködve nézték a fiatalembert...
 64  1|                  nagyról, hogy szinte nem is merek belefogni... De mivel
 65  1|                   öreg úrhoz:~ ~- Már azt is a szívemből köszönöm, amit
 66  1|             semmit se aludt, az álom most is makacsul elkerülte, s csak
 67  1|                amikor a doktor bácsi most is nyájasan állott föl a helyéből,
 68  1|                   Pethő-fiúcska már másra is gondol, mint a spárgára
 69  1|                már az a hangos kis betyár is a szent házasságról ábrándozik...~ ~-
 70  1|                 virrasztanak fölötte, s ő is épp úgy féltett bennünket,
 71  1|           gondoltunk arra, hogy olyan idő is jöhet, amikor a kicsikénket
 72  1|        felelősséget, hogy bennünket akkor is kárpótolni fogsz neki, amikor
 73  1|                   már meghaltam, a sírból is megátkozlak... Élve vagy
 74  1|                Jablonszky doktor, nevetve is, sírva is egyszerre, a maga
 75  1|                 doktor, nevetve is, sírva is egyszerre, a maga öreg karját
 76  1|               Boldog vagy?~ ~Nem vár, nem is kap feleletet, hiszen a
 77  1|                ötlött: az, hogy egyszer ő is mint szorgal­mas kis feleség
 78  1|                  titkolta még Pethő előtt is, hogy mi történik a szívében.
 79  1|             gondolta:~ ~- Talán fájdalmat is szereztem neki, hogy megint
 80  1|              bántál velem!... Mondd, mint is lehetett szíved hozzá, hogy
 81  1|                   e pillanatban a násznép is meg nem érkezik a lakodalmas
 82  1|        Terringettét, hát hadd kívánunk mi is szerencsét a fiatal asszonykának...
 83  1|               rázta a fejét, de a mosolya is kissé fájdalmas, kissé szomorú
 84  1|                első, édes mámorában hitte is, hogy meg fogja tartani
 85  1|                 még most, a béke idejében is megőrizték e szomoru korszak
 86  1|                  úr, a püspöki levéltáros is meg volt győződve felőle,
 87  1|                 az ükapám, meg a szépapám is, odalenn pedig, az udvaron,
 88  1|                  mert már gyer­mekkorában is mindig leszedte a fedőket
 89  1|                     szólott a fiatal férj is boldogan. Aztán két oldalt
 90  1|          háborgatni a boldogságában... Én is voltam valaha fiatal, ámbár
 91  1|                régen volt, hogy talán nem is igaz... De mivel amúgy is
 92  1|                 is igaz... De mivel amúgy is dolgom volt a püspök ő excellenciájánál,
 93  1|                   egy csapásra benneteket is megnézlek...~ ~- Kinél,
 94  1|                 De most már, akármit szól is a mama, nem engedlek haza
 95  1|                   haza vacsorára... Gézát is halálosan megsértenéd, ha
 96  1|                  az uraddal, aminthogy én is, ahogy illik, a feleségemmel
 97  1|                Szigoru arcot ölt, a fejét is rázza, de ér is ezzel valamit
 98  1|                   a fejét is rázza, de ér is ezzel valamit a konok és
 99  1|                kezét.~ ~- Viszont ime, mi is megigérjük, hogy holnap
100  1|          vizitelést, sőt jócskán végeztek is vele, amikor egy este, sétálás
101  1|                      Azonfelül igazgatója is a takarékpénztárnak, ahol
102  1|                 nem látogattátok meg őket is, mindjárt, az első héten?
103  1|               hogy Bakonyvárott a sorrend is határoz, hát még az olyan
104  1|              Lénártékhoz, de meg különben is jól tudod, hogy manapság
105  1|                        Az albumot kétszer is végiglapozták, amikor végre
106  1|                    s hogy a diplomás urak is kötelességüknek tartják,
107  1|                  esik... Az ember elvégre is társas lény...~ ~Lénárt
108  1|           amellett még a nevetségig kacér is... Amennyivel te, drágám,
109  1|               ketten megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik,
110  1|                 volt tűzve... A frizurája is más volt, mint rendesen,
111  1|               szólott az urához:~ ~- Most is azt mondod, hogy nem találod
112  1|               Jablonszky doktor, aki maga is megijedt, később mosolyogva
113  1|          véletlenül Nedeczky ezredorvosné is készülő­dött, hogy Abbáziába
114  1|                  gardirozza. Jablonszkyné is szívesen lement volna, de
115  1|                legőrültebb csárdás közben is higgadtan vitatkozott Lénárttal
116  1|                   össze poharát Pethőével is...~ ~A kávéházból időközben
117  1|               látszat szerint talán igaza is van, mert nem viselkedtem
118  1|                  mint valaha... De hogyan is képzelheti, hogy másképp
119  1|                   Akármi történt, én most is az vagyok, aki voltam, s
120  1|            haragosat, én tudom, hogy maga is szeret...~ ~- Igazán? -
121  1|                  volt jó komédiás; nagyon is meglátszott rajta az izgatottság,
122  1|                    gyűlölt, és még mostan is gyűlöl? Pedig ha a szívembe
123  1|                 lenne vele, hogy még most is épp úgy szeretem, mint valaha...~ ~
124  1|              válaszoljon. Míg látszólag ő is a betyárnótára figyelt,
125  1|                 vagyok az... Hiszen előre is elképzelhettem volna, hogy
126  1|              egyik bőrszékben, s Pethőnek is intett, hogy üljön le. Az
127  1|             végighallgasson. És ha azután is az lesz a véleménye, hogy
128  1|                  veszi feleségül... Végre is abban állapodtam meg, hogy
129  1|                   vagyok benne, hogy maga is csak annyit szenved, mint
130  1|                szeméből. Lénártné arcáról is eltünt most már a szigorúság,
131  1|                     mert a fájdalma engem is kétségbeejt. Elhiszem, hogy
132  1|              szenved, hiszen az én szívem is csordulásig tele van a visszafojtott
133  1|           életével... Akármilyen nehezére is esik, kötelessége, hogy
134  1|                  eredménnyel jár, s Pethő is bebizonyította, hogy van
135  1|            szólott:~ ~- És ha becstelenné is leszek, akkor se tudok lemondani
136  1|              maradni, még ha a halálommal is kell megfizetnem a boldogságomért...
137  1|                   asszonyt, aki többé nem is tett kísérletet, hogy ellenkezzék
138  1|            magához a feleségét, aki sírva is, nevetve is borult a férjecskéje
139  1|          feleségét, aki sírva is, nevetve is borult a férjecskéje nyakába.~ ~-
140  1|              napjában tízszer-tizenötször is benézett a spájzba, a konyhába,
141  1|                sajnálja, az március végén is ehetik szamócát és sárgadinnyét...
142  1|                  A leg­drágább csemegénél is többet ér nekem, ha a kis
143  1|                   hogy még az öreg doktor is hálásan ölelte a szívére.~ ~-
144  1|                  hogy csak egy pillanatig is megfeledkezzem róla?...
145  1|                   a legtávolabbi célzásra is vér­vörössé lett, néha a
146  1|                   jómódu polgári családok is megfordultak. A kert ilyenkor
147  1|                 Mindegy, ha ezer forintba is kerül a lakoma, de ma úgy
148  1|             konyhaajtó mögött, az asszony is izgatottan futkosott ide-oda,
149  1|              világ még a Moysinger-kertbe is utánuk jön...~ ~Erőteljesen
150  1|                   szép asszony és lovagja is megjelent az asztal mellett.
151  1|                  polyásbaba... Igazán nem is csodálhatja az ember, ha
152  1|              terítéket hozott, az ozsonna is nemsokára az asztalra került,
153  1|                 higyje meg, ott még ahhoz is lusta az ember, hogy a helyéből
154  1|                  levelezőlapokat... és az is rettenetes fáradságomba
155  1|                   össze­hasonlítás nagyon is Sárika hátrányára ütött
156  1|                   Jó lesz, ha a kabátodat is fölveszed, mert az ilyen
157  1|           Bármennyire rosszul esik, magam is azt mondom, hogy most már
158  1|                   Amire haza­érnek, amúgy is este lesz...~ ~Édes pillantást
159  1|                szörnyen Pethőt az a végre is mindennapi tény, hogy a
160  1|            britannikák az asszony szerint is világosak voltak, Pethő
161  1|                oly szokatlan, oly különös is volt ez a változás!~ ~A
162  1|                  mindennap ötször-hatszor is besompolygott a felső helyiségekbe,
163  1|             végeztével, Jablonszky doktor is fölnézett az unokájához,
164  1|                 fogod tudni, hogy micsoda is tulajdonképp az élet...
165  1|                leánya halvány arcocskáját is, tréfásan, de szent meg­győződéssel
166  1|                amely még a józan eszemtől is megfosztott... Drága, kis
167  1|              amikor egy harmadik élő lény is ott lábatlankodik a társaságukban.
168  1|         Lénártnénak; óh hiszen még nagyon is jól emlékezett azokra az
169  1|                  olykor még fenyegetéssel is. Lénártné sokáig gúnyos
170  1|                   hanem Novák főhadnagyot is. A derék katona azok közé
171  1|                   csinosabb szobaleánynak is. A szerelemben a rokonszenves,
172  1| elviselhe­tet­lennek tűnt föl előtte... Ő is ama férfiak közé tartozott,
173  1|                 mondani még a szerelemről is, de abban sohasem tudnak
174  1|           fölizgatták, hogy szinte a foga is vacogni kezdett belé, míg
175  1|                    míg a keze akaratlanul is ökölbe szorult... És most
176  1|                daccal szólott:~ ~- Akármi is történik, nem fogom megengedni,
177  1|              holnap délután... Akármiképp is, de úgy kell intéznie a
178  1|              tréfáljon, ez egyszer nagyon is komolyan beszélek... Holnap
179  1|             Végeztél az udvari ablakokkal is, te lustaság?... Azt mondom,
180  1|                   akar nekem valamit, itt is megmondhatja, a boltban,
181  1|                 kipirulva jelent meg maga is a bolt ajtajában. A Pethő
182  1|                 utasítást adott.~ ~- Igaz is, megtörténhetik, hogy a
183  1|               öreg orvos ezt a rövid útat is, szokása szerint, megszokott
184  1|                   a gondviselés létezését is kétségbe vonta; most azonban
185  1|                       Oh, most már nagyon is tudom, hogy milyen jó voltál
186  1|                   hogy már bakfis korában is valósággal táncolni kezdett
187  1|                   időt, hogy az unokámnak is udvarolhassak?...~ ~Annyira
188  1|               hisszük, hogy már nincsenek is szerelmesek a világon, pedig
189  1|                  világon, pedig lám, most is csak annyian vannak, mint
190  1|                  talán még a sírhalmunkon is csókolózni fognak...~ ~Tovább
191  1|              nemcsak minket, hanem azokat is, akik a nagy bűnünkben ártatlanok.~ ~
192  1|              életem maga nélkül?... Nekem is megvan a jogom ahhoz, hogy
193  1|                   vissza attól, hogy maga is a boldogság után törekedjék?...
194  1|                    látszott rajta, hogy ő is csak úgy érez, mint a kedvese...
195  1|           félrehajtsa. És akkor az ő arca is ónszínüvé vált; az öreg
196  1|                leütlek... És maga... maga is távozzék... de azonnal...
197  1|                   s anélkül, hogy egyszer is visszatekintene, meggör­nyed­ve
198  1|                 mintha öntudatlan álmában is dédelgetett gyermekét látná,
199  1|                gyorsan orvost, akárhonnan is...~ ~A következő percben
200  1|                 Jablonszky doktor kocsisa is beszaladt a malom elől,
201  1|                életére esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet...~ ~
202  2|                   az öreg Balogh Sándorra is átfordult később a beszélgetés,
203  2|                rossz versenyparipa... Nem is a tehetségtől függ minden,
204  2|             smokkok hazug teoriája... Van is egy emberben annyi erő,
205  2|                  leggyatrább filiszterből is nagy embert csinálhat, habár
206  2|                    És te még a tehetséget is szükségtelennek tartod?~ ~-
207  2|                asztalt körülüljük, bárkit is nagy emberré tehetünk, föltéve,
208  2|               tudták miért, de a kollégák is irigykedve suttogták:~ ~-
209  2|                  semmit a külsőre, mert ő is az igazi nagyságok közül
210  2|      megpróbáltatás napjaiban: Csak azért is, menni kell, mert úgy akarom...
211  2|                    bárhogyan tornyosultak is ellenem a hullámok... Tanuljátok
212  3|             magával?... A Szerelem nélkül is elég jó barátok lehetnénk
213  3|             magunkfajta ember egyéb témát is talál, hogy egy szép asszonnyal
214  3|            valószínü, hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg,
215  3|     legsikerültebb tréfáit. Talán éjfélig is ott ül a Volosca-kávéház
216  3|                   már abból a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek
217  3|       Transversalis Csatorna sors­jegyeit is árulgatták Budapest előkelő
218  3|                   cifra papirosnak értéke is lehet, - de most a hátán
219  3|                  agyvelején. Nem-e nagyon is valószínü, hogy az övé a
220  3|               nyertese, már a gondolattól is szinte részegen folytatta:~ ~-
221  3|                  még harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer
222  3|                 hogy Fortuna istenasszony is csak kacér teremtés, mint
223  4|                volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy csak úgy
224  4|                  magammal vigyem... De az is lehet, hogy már késő lesz,
225  4|                  lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
226  4|                uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
227  4|               atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót,
228  4|            Caudéran úr megtelepedése után is változatlanul így szólottak:~ ~-
229  4|              bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszítek részeteket az
230  4|                   hónap mulva a családját is betelepítette a kastélyba
231  4|          bibelődött. Úgy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt
232  4|                  ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek
233  4|                  Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke föloldás
234  4|          testvérem, nehogy egy pillanatot is elmu­lasszunk...~ ~
235  4|                  törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes
236  5|        pszikhológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~-
237  5|           megsértődött volna, de különben is régóta megszoktuk, hogy
238  5|                  kedves barátom, - és így is van. De ezt maga aligha
239  5|       elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki
240  5|         rászorulok a szeretetére... Addig is őt tartottam a legjobb embernek;
241  5|              koromban még komoly ügyeiben is tőlem kért tanácsot, s azon
242  5|          szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor sírva fakadok,
243  5|          habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy utolsó kivánságát
244  5|                  oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, -
245  5|                    akinek talán már nincs is ereje hozzá, hogy a kis
246  5|                  hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra vettem
247  5|                   nagy fájdalmam ellenére is észrevettem, hogy bájosnak
248  5|           szívemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen férfi lett volna,
249  5|                szegény édesapja talán nem is oly súlyos beteg, mint ahogy
250  5|                 könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta, s én reszketve,