Rész

1  1|       a fülembe a cigánnyal, a szívem belülről elfacsarodik arra
2  1|             Most már nemcsak a szívem kényszerít rá, hogy a kezét
3  1|     Nos, hát hogy tetszik itt, szívem? - kérdezte Pethő Géza,
4  1|     sorába lépett... Nézd csak szívem, majd­nem kicsattan az egészségtől...
5  1| tetszik a férfiaknak...~ ~- Na szívem, én nem látok rajta semmi
6  1|        vagyok, aki voltam, s a szívem épp úgy tele van magával,
7  1|     hogy szenved, hiszen az én szívem is csordulásig tele van
8  1|    teremtést?... Mint lehetett szívem hozzá, hogy csak egy pillanatig
9  1|        az ember...~ ~- Helyes, szívem, mától fogva komoly leszek...