Rész

  1  1|            amely akkor jelentkezik, ha az ital első, brutális hatása
  2  1|               nagyot sóhajtott.~ ~- Ha azt hiszed, hogy ezt egy-két
  3  1|       tartozik a ritkaságok közé... Ha csak ennyiről lenne szó,
  4  1|           az én esetem egészen más; ha meghallod, magad is azt
  5  1|     történetet?... Én jót nevetnék, ha más mesélne ilyet, de így,
  6  1|    megteszem, amit te is megtennél, ha más lenne a helyedben: jóízüen
  7  1|             szerelmes egyszerre?... Ha ez lehetséges volna, akkor
  8  1|             is befogadjon magába... Ha nem volna rá több példa,
  9  1|      másikat Jablonszky Sárinak. És ha tudni akarod a részleteket,
 10  1|            egymással, de egy napon, ha jól emlékszem, a főgimnázium
 11  1|              mint én... Ezt mondta: Ha igazán szeret, többé sohasem
 12  1|          eltűrni az ura ölelését... Ha nem félnék, hogy kinevetsz,
 13  1| megdöngessem a bezárt kapuját... És ha nem teszem, hát az nem magam
 14  1|      megnyugodjam...~ ~De most már, ha akarnám, se tehetném, mert
 15  1|    mindörökre boldogtalanná lennék, ha ezzel az okos és bájos kis
 16  1|       hiszem, te is belátod, hogy - ha valamikor, - hát most szükségem
 17  1|       kézimunkájával végezzen, mert ha így halad, hát a jövő télen
 18  1|            Sokkal jobban szeretnéd, ha tovább is itt ülnék az öledben...~ ~
 19  1|       felőlem!...~ ~Máskor azonban, ha a betegeivel szokatlanul
 20  1|            mi kifogásod van ellene, ha én mondtam?~ ~- Az a kifogásom,
 21  1|              Mirevaló a szobaleány, ha a gyermekeddel végezteted
 22  1|             a legdurvább munkát?... Ha én élek, úgyse fog olyan
 23  1|          üzletet, főnök úr? Hiszen, ha megtehetném, nem cserélnék
 24  1|        törleszti... Áll az alku?... Ha fölcsap, hát menjen el a
 25  1|       Harpagonnál is fukarabb volt. Ha egyszer ráült a pénzesládájára,
 26  1|            úr, okosabb dolog lenne, ha minden szegény leányt, mindjárt
 27  1|          felől... Mit szólna hozzá, ha arra kérném, hogy ne menjen
 28  1|           eszem azért helyén van... Ha nincs kifogása ellene, hát
 29  1|            voltak a legboldogabbak, ha valami súlyos maliciát mondhattak
 30  1|          gúnyosan ujságolta otthon, ha a Terka asszony valamelyik
 31  1|            vázlat tökéletlen volna, ha lojálisan el nem ösmernők,
 32  1|          óra között?~ ~- De hiszen, ha jól tudom, tizenkettőig
 33  1|             Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább a Weninger-kávéházban
 34  1| meggyőződéssel válaszolt:~ ~- Fiam, ha azt akarod, hogy okosan
 35  1|            együtt valamennyi eszem, ha egy korsó frissen csapolt
 36  1|             nem segíthetek rajta... Ha idejében el akarok aludni,
 37  1|           Endréné úrnő ő nagyságát. Ha keleti államban élnénk,
 38  1|            se vezethetnéd oltárhoz, ha Lénárt Endre egyébként hajlandó
 39  1|          amikor elválsz tőle, pedig ha együtt vagytok, talán még
 40  1|             a fájdalmas izgalomtól, ha az asszonyt, akit már a
 41  1|           melyik az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre hallgatok,
 42  1|        boldoggá csak akkor lehetsz, ha ezzel az édes, elragadó
 43  1|      égbolton felgyülemlő felhőket! Ha az idő váratlanul rosszra
 44  1|         váratlanul rosszra fordult, ha az ég csatornái hirtelen
 45  1|         voltak tartós esőzések... S ha jött is egy kis hirtelen
 46  1|      kicsikék... Majd tíz óra után, ha a bakonyvári sétatér kiürült,
 47  1|       folyadékait kellett meginnia, ha beteg volt, később pedig
 48  1|         milyen öreg ember vagyok... Ha már neked is diplomád van...~ ~
 49  1|           halkan az öreg úrhoz:~ ~- Ha megengedné doktor bácsi,
 50  1|           talán túl se tudnám élni, ha le kellene mondanom róla...
 51  1|         most, hogy mi a kérésem?... Ha becsületes embernek tart -
 52  1|           megindulva folytatta:~ ~- Ha már minden apának az a szomoru
 53  1|     köszönöm, amit eddig mondott... Ha tudná, hogy milyen boldog,
 54  1|        dolgok történnek a világban, ha már az a hangos kis betyár
 55  1|          sírban se tudnék nyugodni, ha enélkül bíznám rád a legdrágább
 56  1|  rettegéssel ragaszkodtunk hozzá... Ha tudnád, mily aggodalmak
 57  1|    megérkezése előtt kiáltottunk... Ha egy este kiütött a tagjaira
 58  1|             boldogtalanná tegyed... Ha élek, számon fogom kérni
 59  1|              amit vétkeztél ellene; ha már meghaltam, a sírból
 60  1|      mulatságról hazafelé jöttek... Ha apa néha tréfálkozva ültette
 61  1|       tréfálkozva ültette az ölébe, ha anyuska szigorúan állott
 62  1|          hogy talán belehalt volna, ha legelső szerelmében csalódik,
 63  1|   kétségbeejtette a viselkedésével. Ha Pethő olykor önfeledten
 64  1|             szorította meg a kezét, ha a hangja megremegett az
 65  1|            megremegett az érzéstől, ha a szemét majdnem elfutották
 66  1|            csakugyan szerelmes.~ ~- Ha anyuska tudná, hogy mi jár
 67  1|           se fogsz elhagyni? Hiszen ha te akarod, új világok keletkeznek,
 68  1|                Drága kis feleségem, ha tudnád, hogy mennyire imádlak!
 69  1|       kezeiből a pironkodó Sárikát, ha e pillanatban a násznép
 70  1|            pillanatra, mint mindig, ha túlságosan fölizgatom magamat.
 71  1|           ismerősök vagyunk vele... Ha nyughatatlanná tett a gondolat,
 72  1|           ura ujjongva. - Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, ma
 73  1|            eléje tálalunk, érti?... Ha mégegyszer kotnyeles lesz,
 74  1|             meg a konyhába bejönni, ha az élete kedves...~ ~Pethő
 75  1|             még akkor sem ijed meg, ha száz ágyú szólal meg egy­­szer­re...
 76  1|          vége a rémes hadüzenetnek, ha e pillanatban ki nem nyilik
 77  1|             lehúnyni egész éjszaka, ha a kisleányát a maga házában
 78  1|            Igazán elutazott?... No, ha így van, hát bevallom, hogy
 79  1|           is halálosan megsértenéd, ha itt nem maradnál nálunk...~ ~
 80  1|           sok, de annyit sem eszik, ha az apja a meghívását el
 81  1|       apósát a lábáról levegye.~ ~- Ha nem akarja apa, hogy a házi
 82  1|            szép dolog volna, úgy-e, ha egy huszonnégyórás menyecske
 83  1|            vele...~ ~- Már hogy én? Ha csak álmomban nem történt
 84  1|         tréfát...~ ~- Kedves volna, ha most szépen itt maradnának
 85  1|             gyönyörü. Nem csodálom, ha tetszik a férfiaknak...~ ~-
 86  1|           az uracskája arcát. Pedig ha e pillanatban Pethő szívébe
 87  1|             a nyár elejére elhoz... Ha azt akarod, hogy a feleséged
 88  1|          mert nagy veszekedés lesz, ha nekem nem viruló egészségben
 89  1|           innod kell... Aztán elég, ha egy levelezőlapot írsz mindennap,
 90  1|             szívvel... A feleségét, ha én velem van, ne féltse...
 91  1|         nagy­követhez... Nem csoda, ha a kávéház az utolsó zúgig
 92  1|      jogosan elvárhatta volna... De ha meghallgatna, bizonyosan
 93  1|     kiérzett a halálos keserüség. - Ha maga mondja, bizonyosan
 94  1|  Terringettét, nincs abban szégyen, ha az embernek olyan felesége
 95  1|             asszonyt, mint maga?... Ha tudná, mennyiszer go­ndoltam
 96  1|             mostan is gyűlöl? Pedig ha a szívembe látna, tisztában
 97  1|     tartozik nekem felelősséggel... Ha kettőnk közül hibás valaki,
 98  1|            sohase háborgatom többé, ha maga ki nem jelenti, hogy
 99  1|                Mi jut az eszébe?... Ha azt akarja, hogy azonnal
100  1|       nyugodtan végighallgasson. És ha azután is az lesz a véleménye,
101  1|       vagyok, akkor csakugyan jobb, ha mindörökre búcsút mondunk
102  1|             nőt szeretek egyszerre. Ha tudná, mennyit töprengtem,
103  1|             és áldott terem­tés, de ha magáról le kell mondanom,
104  1|       eszeveszettül szólott:~ ~- És ha becstelenné is leszek, akkor
105  1|            enyém fogsz maradni, még ha a halálommal is kell megfizetnem
106  1|         Csak mondd meg, kis életem, ha kívánsz valamit, a többire
107  1|      csemegénél is többet ér nekem, ha a kis uram nagyon szeret...~ ~
108  1|    fecskefészekről ál­mo­dozik.~ ~- Ha örömet akarsz neki szerezni,
109  1|          szelid kis felesége iránt. Ha Sárikát látta, nevetségesen
110  1|      kicsike leányom egyedül marad, ha meghalok...~ ~Néha vacsora
111  1|          gondol anyuska, jó lesz-e, ha Ferikének fogjuk keresztelni
112  1|          csaplárosgazda... Mindegy, ha ezer forintba is kerül a
113  1|            is csodálhatja az ember, ha az irigy ura ilyen féltékenyen
114  1|         fődolog... Persze csak úgy, ha nincs kifogásuk ellene,
115  1|          vagyok és azzal vége... És ha a kis Pethő rossz néven
116  1|           töltötte az idejét?... És ha tudja, hát mentse ki magát
117  1|  egészségednek való idő... Jó lesz, ha a kabátodat is fölveszed,
118  1|             előtt. Ebéd után pedig, ha az utolsó falatot lenyelte,
119  1|         mellett, idegesen figyelve, ha a baba olykor fölsikoltott
120  1|          cselédeknek szólok, aztán, ha úgy akarja, sétálhatunk
121  1|         különben lesz hadd el hadd, ha feljövök.~ ~A szobaleány,
122  1|           titokban találkozzunk?... Ha mondani akar nekem valamit,
123  1|                  Bizony jobb lenne, ha nem dohányoznám estétől
124  1|         most már nem volna értelme, ha egy jó szivarról lemondanék...
125  1|        feleségem nem fog éhenhalni, ha a szememet, behúnyom, ami
126  1|            neki:~ ~- Nem jobb lesz, ha mindennek véget vetünk?
127  1|         azzal enyhíthetem némiképp, ha legalább ez alatt a pár
128  1|           volna egy nyugodt percem, ha erről a szerelemről lemondanék...~ ~
129  1|           hogy boldognak tudhatlak, ha meghalok, pedig jaj, mennyivel
130  1|          jaj, mennyivel jobb lenne, ha magammal vihetnélek a föld
131  1|        bolondom, nem fogod túlélni, ha a valóságra ébredsz...~ ~
132  1|        halsz-e meg szégyenletedben, ha arra gondolsz, hogy a kétségbeesésbe
133  1|               soha!... Áldott légy, ha jóvá teszed a vétke­det...
134  1|        átkával verjen meg az Isten, ha azzal a másikkal örökre
135  1|           túlvilági szendergésében? Ha kihűlt ajka mégegyszer megszólalhat,
136  2|       embert Kemény Gyuriból...~ ~- Ha ti öten velem tartatok,
137  2|  párbajorvos hevesen folytatta:~ ~- Ha vállalkoztok rá, megpróbálhatjuk...
138  2|          Tehát egy év a határidő... Ha Kemény Gyuriból mához egy
139  2|         szegény tehetetlen ördögöt. Ha csinos legénylaká­sának
140  2|            sem lát az ember... Hej, ha egy eleven nagykereskedő
141  2|             sóhajtott föl:~ ~- Hej, ha én annyira vinném egyszer,
142  2|      otthagyhatom a Király-utcát... Ha egyszer annyira konszolidálva
143  2|          egy föleb­be­zé­séről:~ ~- Ha valamennyi budapesti ügyvéd
144  2|         min­den­ható professzorhoz. Ha az írásokat otthagyhatták
145  2|         elmésségeket olvastak ki és ha néhanapján megállott a lipótvárosi
146  2|        Összehunyorgattak, nevettek, ha néha előttük áradoztak a
147  3|           asszony felé fordult.~ ~- Ha azt gondolja, - mondta nemes
148  3|      sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná, nem innám több feketét,
149  3|        többivel nem sokat törődném, ha ebben az egyben nem tévednék...
150  3|           hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga,
151  3|             kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja az
152  3|            márvány-asztala mellett, ha egy napihír, melyen immár
153  3|  kétszázezer forintos főnyeremény - ha tulajdo­nosa időközben föl
154  3|             főnyereményt. Mi lenne, ha ez a megvetett papirfoszlány
155  3|            magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig
156  3|             bottal a pénz nyomát... Ha ma este vasútra nem ülök,
157  3|           forintot nem találom még, ha az éjszaka útra nem kelek...~ ~ ~
158  4|       főtisztelendő atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az
159  4|        jámbor atyákat bosszantotta. Ha tőle függ, a refektórium
160  4|        Szent Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is
161  5|    mosolyogva, - nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~- Azt
162  5|          beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn havas eső hull a
163  5|         drámaíróknak, még akkor se, ha a szinpadon megríkatják.
164  5|           nem tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is a
165  5|        szívéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából hazatért, nagy
166  5|         akárhányszor sírva fakadok, ha azok a szerelmes levelek