Rész

  1  1|        hátulsó ajtaján. Az asztalnál csak a két mulató vendég maradt.~ ~-
  2  1|            leányának. Sándor, hozzon csak gyorsan két ánizst...~ ~-
  3  1|           sem tudta egészen tisztán. Csak annyit tudott, hogy a kártyán
  4  1|            Tudvalevőleg minden csoda csak három napig tart, s így
  5  1|         gondolta magában:~ ~- Hiába: csak meglátszik, hogy finom ember...~ ~
  6  1|           már...~ ~- Irgalmas Isten, csak nem vagy talán szerelmes? -
  7  1|              a ritkaságok közé... Ha csak ennyiről lenne szó, hát
  8  1|           példa a történelemben.~ ~- Csak nem valami uralkodó hercegnőbe
  9  1|          eltitkol­jak előtted... Még csak a titoktartásodat sem kérem,
 10  1|              igazán szeret, az ma is csak egyetlen nőre gondol, épp
 11  1|              Bakonyvárra... Jó ideig csak udvariasan beszélgettünk
 12  1|       asszonynál, de akkor egyszerre csak megtetszett nekem; észrevettem,
 13  1|          szerencséd...~ ~- És mindig csak magadban beszéltél?~ ~-
 14  1|            könnyeztünk... Az asszony csak lopva szögezte rám a szemét,
 15  1|      férfival van egy födél alatt... Csak egy hajszál hiányzik, hogy
 16  1|     divatkereskedése előtt egyszerre csak így szólottam hozzá: „Sárika,
 17  1|            komolyan rámnézett, - így csak ő tud nézni az egész világon, -
 18  1|   megelégedett ház volt ez; mindenki csak azzal törődött benne, hogy
 19  1|                  Látod, látod, mégis csak meg volt írva a sors könyvében,
 20  1| tekintélyéről, gyöngéden, hogy szíve csak úgy nevetett belé, így szólott
 21  1|              ide egy kicsit... Mégis csak szörnyüség, hogy el hagynál
 22  1|  megvagyonosodott kereskedő jóformán csak újév napján törődött a boltjával,
 23  1|              leány elbámulva.~ ~- Én csak egyszerü ember vagyok, -
 24  1|           Egy födél alatt laktak, de csak igen ritkán állottak szóba
 25  1|             egy tapodtat se... Nekem csak akkor van együtt valamennyi
 26  1|           hogy reggel három óra után csak a legnagyobb fáradsággal
 27  1|        desztillált szerelem, amelyet csak a legminimá­lisabb mértékben
 28  1|           hosszu, unalmas fejtegetés csak arra való volt, hogy a logika
 29  1|        szabja az igaz útat: boldoggá csak akkor lehetsz, ha ezzel
 30  1|      tökéletesen nyugodt; az asszony csak azé a férfié igazán, aki
 31  1|             Szervusz, fiam... Én már csak fiamnak szólítalak ezentúl
 32  1|         egymással.~ ~- Terringettét, csak ilyenkor látom, fiam, hogy
 33  1|             hogy a kis leánya örökké csak a babáira fog gondolni...
 34  1|              jár, mint én: egyszerre csak ijedten veszi észre, hogy
 35  1|          neked érdemleges választ... Csak annyit mondok, hogy máris
 36  1|             is makacsul elkerülte, s csak reggel felé, amikor odakünn
 37  1|           almáriom tetején.~ ~Mintha csak tegnap lett volna, hogy
 38  1|           így szólott hozzá:~ ~- Ülj csak le, fiam, majd mindjárt
 39  1|            fiskális úgy érezte, hogy csak tegnap járt itt utoljára...
 40  1|   pillantásával mondotta:~ ~- Ülj le csak, fiam, ebbe a karosszékbe...
 41  1|           őriztük minden lépését!... Csak neki, csak érette éltünk,
 42  1|        minden lépését!... Csak neki, csak érette éltünk, s az volt
 43  1|              ember vonásai egyszerre csak meg­keményedtek, s a hangja
 44  1|      cerimónia végeztével, egyszerre csak összefoly, egymásba olvad,
 45  1|          büszke és zárkózott maradt. Csak otthon, amikor a doktor,
 46  1|           Másnap este azonban megint csak elfeledkezett a fogadalmáról.~ ~-
 47  1|                 Ne kérdezd... Hiszen csak sírni tudok most, de a beszédhez
 48  1|        napokon, amikor egész délután csak arra gondoltam, hogy vacsora
 49  1|             Jablonszky-ház kapujában csak nagy üggyel-bajjal tudtak
 50  1|              összecsókolják, s Pethő csak a karjai ügyességével tudott
 51  1|             verejtékes homlokát.~ ~- Csak nem érzi talán rosszul magát? -
 52  1|                 mondotta szeliden, - csak a régi asztmám fogott el
 53  1|             a gondolat, hogy egyszer csak búcsut kell mondani mindennek,
 54  1|             a piarista-atyákon kivül csak a városka néhány ős­régi,
 55  1|              lármája a vár bástyáira csak alig hallatszott föl. Itt
 56  1|           Itt naphosszat csönd volt; csak néha baktatott végig egy
 57  1|        lármás nagyvilágból egyszerre csak a szerelem és a boldogság
 58  1|      asztalunkra.~ ~- Na hallja, még csak az kellene, hogy a konyhai
 59  1|         ilyet, mert megharagszom. Te csak vacsorálj szépen egyedül
 60  1|          fogok vacsorázni odahaza... Csak nem kívánod, hogy öreg napjaimra
 61  1|          vele...~ ~- Már hogy én? Ha csak álmomban nem történt velem
 62  1|             észrevettem, hogy Lénárt csak úgy immel-ámmal köszönt
 63  1|       pillanatra... Rögtön itt lesz, csak szíveskedjenek helyet foglalni...~ ~
 64  1|             Lujza, hallod-e, szaladj csak le gyorsan az úrért és mondd
 65  1|           adja az asszonyt... Mondja csak, nem pirul el, amikor a
 66  1|        emberek sorába lépett... Nézd csak szívem, majd­nem kicsattan
 67  1|     megcsókolta Sárikát, de Pethőnek csak az ujja hegyét nyújtotta,
 68  1|              megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik, mint
 69  1|            Ne papoljon annyit, hanem csak utazzék haza nyugodt szívvel...
 70  1|           kinyújtózkodott, egyszerre csak a szívébe nyilallott a szalmaözvegyi
 71  1|           Lénártné semmit se felelt, csak szerényen viszonozta Pethő
 72  1|           meg, amikor megengedjük... Csak semmi ceremónia... üljön
 73  1|          nekem és mondjon valamit... Csak egy szót, csak annyit, hogy
 74  1|            valamit... Csak egy szót, csak annyit, hogy nem gyűlöl...
 75  1|      kigyulladt az izga­lom­tól.~ ~- Csak még egyszer, egyetlenegyszer
 76  1|      ebédlőben olvassa az ujságot... Csak tessék bemenni, bizonyosan
 77  1|       megnyug­szom, amit maga kíván, csak az az egy óhajtásom van,
 78  1|           vagyok benne, hogy maga is csak annyit szenved, mint én...~ ~
 79  1|           Pethő tüzelő arcát, mintha csak ez lenne a legjobb módja
 80  1|         szívét elidegenítse magától. Csak most látszott meg, hogy
 81  1|        dobogása elfojtotta a szavát. Csak vasmarokkal magához szorította
 82  1|   visszaérkezett Bakonyvárra. Az ura csak a következő hétre várta,
 83  1|          szamócát és sárgadinnyét... Csak mondd meg, kis életem, ha
 84  1|          lehetett szívem hozzá, hogy csak egy pillanatig is megfeledkezzem
 85  1|            be a sötét hálószobába, s csak akkor jött ki, amikor az
 86  1|     zavarodottan susogta:~ ~- Mindig csak ilyen bolondságokon jár
 87  1|              szólsz a tervemhez?~ ~- Csak nem gondolod talán, hogy
 88  1|            küszöbén. - Asszony, nézz csak ide, kik vannak itt?~ ~Pethőék
 89  1|            milyen kedves véletlen... Csak úgy hirtelenébeni kedvünk
 90  1|          mert az a fődolog... Persze csak úgy, ha nincs kifogásuk
 91  1|       keltett, így szólt:~ ~- Én már csak ilyen szókimondó fiu vagyok
 92  1|              rosszaságáért, hogy még csak egy képes lapot sem küldött
 93  1|              mind­inkább közeledett, csak szégyenkezve mert megjelenni
 94  1|           hogy amíg a felesége iránt csak gyöngédség és szánalom van
 95  1|            mivel az alkony egyszerre csak hűvössé vált, Pethő fölállott
 96  1|             felé. És odakünn, mintha csak a lelkiismerete szavát akarná
 97  1|          Hidd el, drágám, mi férfiak csak azért ebédelünk, hogy a
 98  1|             szakvéleményét. A szemle csak akkor ért véget, amikor
 99  1|               ma úgy látszik, megint csak három órakor kapunk ebédet...
100  1|              szólott:~ ~- Édes fiam, csak mostantól kezdve fogod tudni,
101  1|    meg­győződéssel szólva:~ ~- Téged csak eléggé szeretlek, ugyebár?
102  1|                 Istennek hála, mégis csak őt szeretem igazán... Milyen
103  1|              ellened...~ ~Hogy Pethő csak részben tarthatta be a fogadalmát,
104  1|          Most mindent elmondhat, ami csak a szívén fekszik...~ ~Pethő
105  1|          aszkéta-életre; s voltaképp csak akkor élt igazán, amikor
106  1|            ilyen tobzódásban azonban csak ritkán volt része, mert
107  1|       Bakonyvárott, ahol a ballettet csak hírből ismerik, s színtársulat
108  1|              ismerik, s színtársulat csak minden harmadik évben akad,
109  1|        le­húnyni a szemét. Mindegyre csak a Lénártné gúnyos nevetését
110  1|            nélkül találkozhassunk... Csak annyit mondok, hogy életre
111  1|       dolgokról van szó...~ ~- Talán csak nem akarja megkérni a kezemet? -
112  1|              a piac felé, s Lénártné csak akkor tért át szerelmes
113  1|       hízelgésnek, de maga bolond... Csak nem képzeli talán, hogy
114  1|            magával...~ ~- Jesszusom, csak nem azt akarja ajánlani,
115  1|        rebegte:~ ~- A sok szenvedést csak azért mérted reám, ugy-e,
116  1|              ugy-e, hogy a boldogság csak annál jobban essék?... Oh,
117  1|           félsz tőle; hiszen a halál csak addig ijesztő, amíg az ittmaradó
118  1|           dundi apróság édesanyja... Csak most érezte igazán a nagyapai
119  1| hálószobájában... De aztán egyszerre csak magához tért az álmadozá­saiból,
120  1|              látott, se nem hallott; csak akkor riadt föl, amikor
121  1|          világon, pedig lám, most is csak annyian vannak, mint a mi
122  1|             megzavarja, de egyszerre csak ijedten megállt; a férfi
123  1|              a tudatot, hogy egyszer csak rám borul a sötét éjszaka,
124  1|         évezredeken át a föld alatt, csak azzal enyhíthetem némiképp,
125  1|        örökké fiatal, s hogy egyszer csak visszavonhatatlanul elérkezik
126  1|            látszott rajta, hogy ő is csak úgy érez, mint a kedvese...
127  1|          bólintott, de ekkor egyszer csak elhagyta az ereje, térde
128  1|            öreg embert, de egyszerre csak föl­ocsudott a kábultságából,
129  1|     vándorlását megkezdi:~ ~- Mindig csak az anyák szívéről beszélnek,
130  2|        közönséges fikció... Mindenki csak annyira viheti, amennyire
131  2|            gyámoltalan fiú volt, aki csak nagy üggyel-bajjal tudta
132  2|              kliensek, Gyuri?... Hát csak mindig nem kell még kibővíteni
133  2|       asszonyoknak:~ ~- Válópörökben csak egyetlen igazi kapacitás
134  2|            az ügyvédeket, valamennyi csak a saját zsebével törődik...
135  2|        leányok és az anyósok:~ ~- Ni csak, amaz ott Kemény György,
136  2|             tekintettek föl reá:~ ~- Csak én tudom, mennyi álmatlan
137  2|            megpróbáltatás napjaiban: Csak azért is, menni kell, mert
138  3|          ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a
139  3|     szerelemről beszélni... De jutna csak egyszer az eszembe, hogy
140  3|          akár gyűlölném... Unalomból csak az ostobák udvarolnak, mert
141  3|        elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám
142  3|              Fortuna istenasszony is csak kacér teremtés, mint a többi.
143  3|          magában megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü,
144  4|          öltözetén is látszott, hogy csak úgy hirtelen kapta magára
145  4|              az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
146  4|              a hegyi úton, egyszerre csak megriadva hallgatódzni kezdett...
147  5|        barátság csatolt hozzá, s bár csak egy magasabbrangu hivatalnok
148  5|           tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani szempontok birtak
149  5|           meghaltam volna, a második csak egy rokonszenves partner,
150  5|        másodikhoz volt hűséges, akit csak egy rokonszenves partnernek
151  5|                 Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik