Rész

1  1|     körül, amikor a gondviselés váratlanul megkönyörült rajtuk; tizenöt
2  1|      mindörökre kihült, a gólya váratlanul beállított hozzájuk. Jablonszky
3  1|       etiketjeit ren­dez­gette, váratlanul így szólott az üzletvezetőjéhez:~ ~-
4  1| felgyülemlő felhőket! Ha az idő váratlanul rosszra fordult, ha az ég
5  1|     Ba­kony­várról, a szerencse váratlanul kedvezett: véletlenül Nedeczky
6  1|     kergetsz vissza, hogy ilyen váratlanul betoppanok?~ ~Pethő meghatottan
7  1|     kirándul­junk, s lám, ilyen váratlanul összetalálkozunk egymással...