Rész

  1  1|              vendég maradt.~ ~- Igyuk meg a szent János áldását és
  2  1|            kassza márványlapján itták meg, hogy a kávéssal koccinthassanak, -
  3  1|            még haza, hanem kerüld még meg velem a parkot... Most képtelen
  4  1|          világot; ilyenkor fogamzanak meg a nagy tervek, amelyeknek
  5  1|        szerencséje, s hogy a roulette meg a trente et quarante se
  6  1|     gyöngé­den, szeretettel simogatta meg a tanítványai pufók arcocskáját,
  7  1|               hogy némelykor komolyan meg vagyok ijedve az állapotom
  8  1|              fiatal leány­ba... Mondd meg: hallottál-e már ehhez hasonló
  9  1|           neki... A német regényekről meg a nőegylet felolvasóestéiről
 10  1|            kiegyezés előtt telepedett meg a kis túl a dunai városban,
 11  1|              súlyos csapások zavarták meg a derék és tisztalelkü emberek
 12  1|               férfi első ízben állott meg a gyermeke égszínkék bölcsője
 13  1|              Látod, látod, mégis csak meg volt írva a sors könyvében,
 14  1|             Szinte észrevétlenül érte meg a tizennyolcadik esztendejét;
 15  1|            pontosan megcsinálták?~ ~- Meg, főnök úr.~ ~- Így tehát
 16  1|             dolgozott, s fáradságának meg is volt a jutalma: az új
 17  1|               be a boltba, s citromot meg kocka­­cukrot vásárolt.
 18  1|   szomorúsággal válaszolt.~ ~- Higyje meg, Lénárt úr, okosabb dolog
 19  1|            elnökné azzal gyanusította meg, hogy az urával kacérkodik,
 20  1|      nagylelküségét, vagy továbbra is meg volt-e elégedve a választásával,
 21  1|               azonban nem akadályozta meg a jólelkü gólyát abban,
 22  1|       Weninger-kávéházban telepednénk meg egy félórára... Ott ebben
 23  1|          alapossággal válaszolhassak, meg kell állapítanunk egy kétségbevonhatatlan
 24  1|   legminimá­lisabb mértékben zavarnak meg idegen elemek; a másodikban
 25  1|         gyermek, soha... Ám fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból
 26  1|      általános szabály nem ez; s száz meg száz házasság titkolt könnyei,
 27  1|        kegyetlen kísértetként jelenik meg az új házasságban, kísértetként,
 28  1|              lelkünket sohase értheti meg egészen...~ ~Elhallgatott,
 29  1|            mondotta neki:~ ~- Ma este meg fogom kérni Jablonszky Sárikát...~ ~
 30  1|      bakonyvári sétatér kiürült, újra meg lehet kezdeni az esőzést...
 31  1|        hallgatlak... De előbb álljunk meg és tegyünk úgy, mintha a
 32  1|              A minap együtt beszéltük meg, hogy mindent őszintén be
 33  1|          mondom neked: az Isten óvjon meg attól, hogy azt a gyermeket
 34  1|              Derék... nagyon derék... meg vagyok elégedve, fiacskám.~ ~
 35  1|             óta, amikor először tudta meg, hogy a majálisi táncosa
 36  1|            doktor gyöngéden simogatta meg az arcocskáját.~ ~- Mi bajod?
 37  1|          pedig még az árnyéka se volt meg benne. Mily művészettel
 38  1|          olykor önfeledten szorította meg a kezét, ha a hangja megremegett
 39  1|               a szobára borult, végre meg merte vallani magának, hogy
 40  1|      keletkeznek, hogyne tehetnéd hát meg, hogy Pethő Géza örökre
 41  1|             szerelem tehát nem ártott meg az idegzetének; öt perc
 42  1|              benneteket? Akkor tudtam meg először, hogy szeretlek,
 43  1|             hazug póz nem tévesztette meg; sokkal jobban ösmerte kedv­esét,
 44  1|              pillanatban a násznép is meg nem érkezik a lakodalmas
 45  1|                 És abba, hogy egyszer meg kell halni, én már régen
 46  1|             az ünnepies órában, igérd meg nekem, hogy sohase lesz
 47  1|              szent esküvéssel fogadta meg, hogy jó és hűséges ura
 48  1|              mámorában hitte is, hogy meg fogja tartani a fogadalmát...~ ~
 49  1|        tisztességes állapotban maradt meg; de otromba bástyái mögött
 50  1|               a püspöki levéltáros is meg volt győződve felőle, hogy
 51  1|             Lásd, én azt hiszem, hogy meg se tudnék élni más fedél
 52  1|    sarokszobában született az ükapám, meg a szépapám is, odalenn pedig,
 53  1|         gyermekkori meséi elevenednek meg, s ő a lármás nagyvilágból
 54  1|                  Nohát most próbáljon meg a konyhába bejönni, ha az
 55  1|                aki még akkor sem ijed meg, ha száz ágyú szólal meg
 56  1|              meg, ha száz ágyú szólal meg egy­­szer­re... Holnap lesz
 57  1|         kémlelődő, öreg bácsi nem áll meg tétovázva a küszöbön...~ ~-
 58  1|             kisleányát a maga házában meg nem látogatná...~ ~- Oh,
 59  1|             Sárika könnyezve esküszik meg, hogy egy falat nem sok,
 60  1|   takarékpénztárnak, ahol innen-onnan meg fog üresedni az ügyészi
 61  1|                Miért nem látogattátok meg őket is, mindjárt, az első
 62  1|       billiárd-golyókat... Szóval úgy meg van sértődve, mint valami
 63  1| legénykorodban jártál Lénártékhoz, de meg különben is jól tudod, hogy
 64  1|               amely sehogysem találja meg a helyét. A Lénártok igen
 65  1|             gyorsan az úrért és mondd meg neki, hogy jőjjön föl. Kedves
 66  1|             csillogásával legyintette meg az uracskája arcát. Pedig
 67  1|              lesújtó módon rágalmazta meg a volt szerető­jét, bensőleg
 68  1|               vizitelő ruhában jelent meg, s karcsu derekára kacérul
 69  1|             aggasztó tünetek zavarták meg a fiatalok boldogságát;
 70  1|               egyébre, mint az ebédre meg a vacsorára és az erős vörös
 71  1|        kirelejszumát, hogyne engednők meg, amikor megengedjük... Csak
 72  1|           ilyen szerelem nem változik meg estétől reggelig, hiszen
 73  1|               a nyakába borulhatok, s meg lehet győződve róla, hogy
 74  1|              Feleség dolgában egészen meg vagyok elégedve a jó Istenke
 75  1|            betyárnótával próbálkozott meg, az egyik tiszt ambiciózus
 76  1|              hogy semmi sem változott meg bennem, s hogy még mindig
 77  1|             bennem, s hogy még mindig meg tudnék halni azért, hogy
 78  1|       szerelmesek túlzásával esküdtek meg arra, hogy sohase lesznek
 79  1|          magáról lemondjak... másszor meg majdnem sírva fakadtam arra
 80  1|             Végre is abban állapodtam meg, hogy energikusan ketté­vágom
 81  1|      Gyöngéden, szeretettel simogatta meg a Pethő tüzelő arcát, mintha
 82  1|           magától. Csak most látszott meg, hogy mennyire érti a csábítás
 83  1|              légy jó... hát könyörülj meg rajtam... Fiacskám... édes
 84  1|      hazajövetele felől; annál inkább meg volt hát lepve, amikor Zsuzsa
 85  1|               fiatal asszonyka jelent meg az iroda ajtajában.~ ~-
 86  1|            sárgadinnyét... Csak mondd meg, kis életem, ha kívánsz
 87  1|             neki szerezni, hát kínáld meg valami ritka csemegével...
 88  1|              ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte fiam. Most
 89  1|      félálomban gügyögte:~ ~- Csókolj meg!~ ~Pethő meggyujtotta az
 90  1|             feleségét, s ott csókolta meg, ahol érte. Az öregek pedig
 91  1|           veteményes-kertek, a folyó, meg a nádfödeles viskók fölött
 92  1|          kezdett:~ ~- Ami a spájzban, meg a konyhában jó falat akad,
 93  1|           gyerekek bámészkodva álltak meg, biztos távolban, Pethőék
 94  1|        ahonnan Lénárt úr, a felesége, meg Novák hadnagy integettek
 95  1|          csodálkozással. Amíg a tiszt meg az asszony kissé hátramaradt,
 96  1|      figyelmetlen voltam... de higyje meg, ott még ahhoz is lusta
 97  1|             máskor hétszám se fordult meg másutt, mint a piacon és
 98  1|          valami édes nyugalommal telt meg, s a sötétben, amely az
 99  1|          abban, hogy egy szép asszony meg egy vidám katona együtt
100  1|            jól tudta, hogy mitől ijed meg. Ez az esti séta a szőke
101  1|        irigység...~ ~Mielőtt Lénártné meg a főhadnagy megismerhették
102  1|               szobájában. Sokáig föl- meg alá járt, s amikor nagysokára
103  1|          szerint elbújhat... Itt száz meg száz szem vigyáz az olyan
104  1|              De mindegy, még utóljára meg fogom tenni, amit kíván
105  1|             haragtól kipirulva jelent meg maga is a bolt ajtajában.
106  1|             Mi ugyan itt Bakonyvárott meg nem érjük, hogy a nagytrafikos
107  1|     megnövekszik a láza... Ne ijedjen meg, mert az most már, hála
108  1|          megszokott lassúsággal tette meg... Amíg félig-meddig el­szene­sedett
109  1|               boldog nyugalommal telt meg. Több mint ötven évig dolgozott,
110  1|              de most úgy érezte, hogy meg lehet elégedve az élet sikerével:
111  1|           szíve ragyogó álmokkal telt meg... A malom fölött a kora
112  1|               egy asszonyt pillantott meg... A fűben ültek, még pedig
113  1|               a mi sorsunk mindörökre meg van pecsételve... Szeretem,
114  1|              föl, de te azzal hálálod meg tisztességes urad jóságát,
115  1|           tudsz tenni?... Nem halsz-e meg szégyenletedben, ha arra
116  1|             kis leányom, bár ne érnéd meg a reggelt és sohase tudnád
117  1|              reggelt és sohase tudnád meg, hogy micsoda sors lett
118  1|              és minden átkával verjen meg az Isten, ha azzal a másikkal
119  1|        leányom életére esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet...~ ~
120  1|           halkan szólott:~ ~- Csókolj meg...~ ~Pethő ráborult az öreg
121  1|             én az életemmel váltottam meg, hogy a szívemhez nőtt kis
122  2|                aki szerényen húzódott meg e vállalkozó viveurök közt,
123  2|          ügyvéd összeül, sem csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet.~ ~
124  2|        diadalmasan kérdezte:~ ~- Nos, meg vagytok-e elégedve a Kemény
125  2|            tehetségeim nem növekedtek meg azóta, hogy a tejcsarnokban
126  2|              a hullámok... Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés
127  3|       elcsevegjen...~ ~- Hát komolyan meg tudná azt tenni, hogy áldozatokat
128  3|              A sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná, nem innám
129  3|             kisujjamat sem mozdítanám meg...~ ~Faragóné még mindig
130  3|           Juhász szerelmesen csókolta meg a szép asszony kezét, s
131  3|    málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja
132  3|          melyen immár hatodszor akadt meg a szeme, végre ki nem zökkenti
133  3|               sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer forintos főnyereményt.
134  3|          elszorult szívvel győző­dött meg, hogy Fortuna istenasszony
135  3|         szomoru melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő
136  4|            ismert. Az inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén
137  4|               atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót,
138  4|        bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az érette való imádkozásban...~ ~
139  4|              ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai
140  4|              s a víg francia asszony, meg csipkeruhás leánya csakhamar
141  5|           mosolyogva, - nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~-
142  5|           huszonöt évvel ezelőtt halt meg, egyszer, egy nyári alkonyaton,
143  5|           házasságban, sohase csaltam meg. Ez külön­ben majdnem természetes.~ ~-
144  5|          mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért minden percben meghalt
145  5|        asszony hűtlenséggel bosszulja meg a rajta esett sérelmet.
146  5|             tőle valamit, az - higyje meg nekem - maga se született
147  5|     mindenkinél jobban szereti, mégis meg tudom érteni valahogy...~ ~
148  5|       elhagyta szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor sírva
149  5|        ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi oka sincs rá, hogy
150  5|             gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amíg odalenn