Rész

1  1|  esküvője óta, sohase hagyta magára az urát.~ ~Pethő tehát lekísérte
2  1|   hogy még álmában se gondol magára...~ ~Pethő elbúcsúzkodott
3  1|     rá okot, hogy haragudjam magára... Hacsak azért nem, hogy
4  1| tudná, mennyiszer go­ndoltam magára!... És milyen nagy, milyen
5  1|      kis erdőben várni fogok magára...~ ~Az asszony nevetve
6  4|  amíg szőrcsuháját hamarosan magára öltötte.~ ~Gyorsan kicsoszogott
7  4|      csak úgy hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok