Rész

  1  1|          kávéházból. A bakonyvári főtéren még egy teremtett lélek se járt.
  2  1|             ilyenkor a kisváros lakossága még csöndes és zavartalan álmát
  3  1|                  úgyse szá­mít... Ne menj még haza, hanem kerüld még meg
  4  1|               menj még haza, hanem kerüld még meg velem a parkot... Most
  5  1|                  hogy ennyire jutott, azt még talán két nappal a katasztrófa
  6  1|                    Olyan dolog ez, amiről még alig hallottál világéletedben,
  7  1|                  olyan dolog, aminőről én még világéletemben nem hallottam?...
  8  1|                  fogod mondani, hogy erre még nem igen volt példa a történelemben.~ ~-
  9  1|                   eltitkol­jak előtted... Még csak a titoktartásodat sem
 10  1|              poéták megírtak, de ráadásul még az összes civilizált államok
 11  1|                vagy négy év óta szeretem, még abból az időből, amikor
 12  1|             kezekkel kért, hogy ne tegyem még boldogtalanabbá, mint amilyen...
 13  1|                     Hogyan érted ezt?~ ~- Még mindig ragaszkodik ahhoz,
 14  1|                   tizenötéves se lehetett még, amikor mindennap kilestem
 15  1|                  praktizált Bakonyvárott. Még a kiegyezés előtt telepedett
 16  1|                 környezete boldog legyen. Még a cselédek is tíz-tizenöt
 17  1|              lemondtak arról, hogy valaha még gyermekkacagást hallanak
 18  1|                 valami hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól
 19  1|              szülőknek úgy tetszett, hogy még tegnap rövid szoknyács­kájában
 20  1|                esztendővel ezelőtt, mikor még Sárika cukrot vagy játékszert
 21  1|                    Úgy bánsz vele, mintha még mindig pólyásbaba lenne...
 22  1|                   Haszontalan kis békája, még miket nem gondol felőlem!...~ ~
 23  1|                 fejezetére a bakonyváriak még igen jól emlékeznek. Vagy
 24  1|               szidást kapott a főnökétől, még több verést a segédektől,
 25  1|                tizennégy év óta nem adtam még ki egy fölösleges krajcárt
 26  1|                  magának a füszerüzletet, még pedig minden cikket tíz
 27  1|                 polgártársai körülvették, még emelte, hogy a leendő virilista
 28  1|                  ezt válaszolta:~ ~- Most még ne, majd talán később...
 29  1|                  azokra a férfiakra, akik még ünnepi ruhájukban is erősen
 30  1|              ösmernők, hogy Terka asszony még bájosabb lett, amióta az
 31  1|                    Mindakét hölgyet tehát még az esetben se vezethetnéd
 32  1|                  ha együtt vagytok, talán még arra se gondolsz, hogy a
 33  1|              tudok lemondani...~ ~- Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz.
 34  1|               számára nevelje föl, hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom,
 35  1|                    abban a korban, amikor még a labdázás volt az egyedüli
 36  1|            utoljára... És a régi hangulat még inkább föltámadott a szívében,
 37  1|                   hogy a szívembe láss... Még talán a sírban se tudnék
 38  1|               isteni gondviselésben... Te még nem tudod, mi az: három
 39  1|                 már nem vártuk többé; hát még nagyobb rettegéssel ragaszkodtunk
 40  1|           mindenkinek drága; de a mienket még drágábbá tették a szenvedések,
 41  1|                  mint mi őt. Tegnap estig még álmunkban se gondoltunk
 42  1|             székesegyház regens chori-ja, még egy művészi cifraságot biggyeszt
 43  1|              vicerektora, aki a vőlegényt még abból az időből ismeri,
 44  1|             leányos félénkséggel titkolta még Pethő előtt is, hogy mi
 45  1|                 közé; a kacérságnak pedig még az árnyéka se volt meg benne.
 46  1|              ember belenyugszik, a doktor még inkább, mint más... Mi nem
 47  1|                  régi városházon. A falak még most, a béke idejében is
 48  1|              senki sem tudta pontosan, de még Ács úr, a püspöki levéltáros
 49  1|              gyerekes fantáziájuk szerint még mindig melegedő haramiák
 50  1|               tréfás doktor bácsit valaha még apámnak fogom szólítani?...~ ~
 51  1|               asztalunkra.~ ~- Na hallja, még csak az kellene, hogy a
 52  1|               tüzérhadnaggyal beszél, aki még akkor sem ijed meg, ha száz
 53  1|                    S látva, hogy a doktor még habozik, gentleman módjára
 54  1|                   sorrend is határoz, hát még az olyan figyelmetlenség,
 55  1|               valami vénkisasszony... Hát még a felesége, képzelem...
 56  1|               való hozzám... Mintha nekem még tanulnom kellene valakitől
 57  1|                  hogy két perccel ezelőtt még valahol az ágy alatt tartott
 58  1|         végigcirógatta.~ ~- Olyan, mintha még mindig a viaszkos vászonba
 59  1|                 bakonyvári társadalomnak, még mindig kellemesen izgatta
 60  1|          jókedvüen szólott az urához:~ ~- Még mindig milyen bájos asszony,
 61  1|          affektáló teremtés, aki amellett még a nevetségig kacér is...
 62  1|               szívesen lement volna, de ő még, az esküvője óta, sohase
 63  1|                 oly jól fog mulatni, hogy még álmában se gondol magára...~ ~
 64  1|                neki. Az asztalnál kívülök még egy kis fekete, csúnya asszonyka
 65  1|              bizonyos volt, hogy Lénártné még az ő házassága után se szándékozik
 66  1| engesztelhetetlenül gyűlöli... Hirtelenül még válaszolni se tudott a gúnyos
 67  1|                   berendezte a dolgát! És még azt merik mondani, hogy
 68  1|           jóságával? Ugyebár, gyűlölt, és még mostan is gyűlöl? Pedig
 69  1|                tisztában lenne vele, hogy még most is épp úgy szeretem,
 70  1|              vonaglani kezd­tek. De mivel még mindig nem válaszolt a szavaira,
 71  1|               legalább egyetlenegyszer ad még alkalmat, hogy az eljárásomat
 72  1|              változott meg bennem, s hogy még mindig meg tudnék halni
 73  1|                 az izga­lom­tól.~ ~- Csak még egyszer, egyetlenegyszer
 74  1|               kezdett az asztalbontáshoz, még egyszer a közelébe lopózott
 75  1|             kedvesét, mint egykor, amikor még a szerelmesek túlzásával
 76  1|         könnyekkel... De nem szabad, hogy még egyszer meghallgassuk egymást,
 77  1|                   hallható hangon susogta még egyszer:~ ~- Legyen esze,
 78  1|                   Az enyém fogsz maradni, még ha a halálommal is kell
 79  1|                    aki pár nappal ezelőtt még eszeveszetten futkosott
 80  1|              becézgette az asszonyt, hogy még az öreg doktor is hálásan
 81  1|                  álomistenke közeledik, s még nem tud, nem gyanít semmit
 82  1|              mától fogva komoly leszek... Még ma este hozzá kezdek a norvég
 83  1|             megfordultak. A kert ilyenkor még meglehetősen üres szokott
 84  1|        számítottak, mert a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe is utánuk
 85  1|               ezért a rosszaságáért, hogy még csak egy képes lapot sem
 86  1|              voltam... de higyje meg, ott még ahhoz is lusta az ember,
 87  1|                 tollat fogjon a kezébe... Még az uramnak se írtam mást,
 88  1|           győzelem örömére a boldog nyerő még néhány üveg sört bontatott,
 89  1|              ugyebár? De azt az apróságot még százszorta jobban szeretem...~ ~
 90  1|                 ez, mint ama másik, amely még a józan eszemtől is megfosztott...
 91  1|               volt Lénártnénak; óh hiszen még nagyon is jól emlékezett
 92  1|                   vallomással, sőt olykor még fenyegetéssel is. Lénártné
 93  1|                 esetleg le tudnak mondani még a szerelemről is, de abban
 94  1|                      És az ilyen embernek még van bátorsága hozzá, hogy
 95  1|                   beszélnem kell magával, még pedig holnap délután...
 96  1|                   egy megyés-püspök... De még ez egyszer bele kell egyeznie,
 97  1|                 jár valami nagyon jól, de még mindig sokkal jobban jár,
 98  1|              fogadjon?... Azt hiszem, van még olyan hely Bakonyvárott,
 99  1|              teljesen egyedül lehetünk... Még az egyszer négyszemközt
100  1|                    mint egy gimnázista... Még jó, hogy nem éjfélkor akar
101  1|           holdfény mellett... De mindegy, még utóljára meg fogom tenni,
102  1|                szegény kis beteg számára, még egy utolsó utasítást adott.~ ~-
103  1|            véghetetlen fájdalom közepette még a gondviselés létezését
104  1|                 búcsut kell venni tőle... Még egy-két nap, vagy a legjobb
105  1|                   ő csitri Sárikáját, aki még tegnap a bádogedényei­vel
106  1|               ember gyerekké lesz újra... Még jó, hogy nem leskelődött
107  1|               néhány szál erdei virágot a még mindig gyöngélkedő Sárikának...
108  1|          pillantott meg... A fűben ültek, még pedig nagyon bizalmas pózban;
109  1|               ezek a fiatal csacsik talán még a sírhalmunkon is csókolózni
110  1|                 kedvese... Egy pillanatig még védőleg tartotta maga elé
111  1|              oroszlán, amely halála előtt még egyszer félelmetes hatalmában
112  1|                   ki, de a végső erejével még fölemelte a karját.~ ~-
113  1|                    amikor rosszul lett... Még annyi időm sem volt, hogy
114  2|            fiakkerhez, maguk visszatértek még egy kissé az étterembe,
115  2|                   kiigyák. A nagyteremben még járta néhány pár a csárdást,
116  2|                  fehér asztalhoz, amelyen még egynéhány perc előtt legyezők
117  2|                közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget is szükségtelennek
118  2|                  Hát csak mindig nem kell még kibővíteni az irodáját...~ ~
119  2|               dacára ügyvédi oklevelének, még mindig ugyanabban a tejcsarnokban
120  2|                  ügyvéd, aki ezidőszerint még a köruti tejcsarnoknál tartott,
121  3|                   értünk, de a valóságban még egy kis fog­fájást sem viselnének
122  3|                 elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám
123  3|              mozdítanám meg...~ ~Faragóné még mindig nevetett, de a nevetéséből
124  3|            látogatásokat várok, de holnap még beszélünk a dologról...
125  3|                végre a boldogság órája... Még egy éjszaka - és a karjaimban
126  3|                    a cifra papirost pedig még aznap este a hamutartókkal,
127  3|                  nem látta a sorsjegyet - még álmában sem gondolt arra,
128  3|                pillanatban végigaranyozta még egyszer az Estrella-nyaraló
129  3|         józanságával:~ ~- A szép asszonyt még harmincegyedikén túl is
130  3|          kétszázezer forintot nem találom még, ha az éjszaka útra nem
131  3|       megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü, hogy főnyereményekre
132  3|                 képes lennék érte és lám, még a remény egy vékony foszlányáról
133  4|          hirtelenül bekövetkezik. Ma este még jókedvüen hallgatta a kisasszony
134  4|                   az éhenhalás veszedelme még egyelőre nem fenyegette
135  4|         visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva így
136  4|               vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni is, hogy árva
137  4|                         II.~ ~Caudéran úr még élt, mikor a pap megérkezett.
138  4|              ágyra borúltak.~ ~A gvárdián még egy utolsó pillantást vetett
139  4|            beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig éjjel volt,
140  5|                 hanem a pszikhológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat
141  5|                   higyjen a drámaíróknak, még akkor se, ha a szinpadon
142  5|                azt mondta neki, hogy most még sokkal jobban rászorulok
143  5|               engem, a régi kis pajtását, még egyszer, utoljára, látni
144  5|                  Mit tehettem volna? Arra még gondolni se lehetett, hogy
145  5|             hazatért, nagy leány koromban még komoly ügyeiben is tőlem
146  5|            egyedül elbocsájt a nagy útra. Még aznap éjjel sietve becsomagoltam,
147  5|               Emitt az uram, akitől eddig még egyetlen napra se váltam
148  5|                 betöltötte? Az első napon még ahhoz se volt energiám,
149  5|                 vizekre, a fájdalom talán még jobban össze­szorította