Rész

  1  1|           mutatott az ablakra, amelyen már átvilágított a hajnali derengés.~ ~-
  2  1|              hangon, - egy félóra most már ide vagy oda, az úgyse szá­mít...
  3  1|             ital első, brutális hatása már eloszlott. Ez az a pillanat,
  4  1|             irodáját át­vegye. A másik már kalandosabb ekszisztencia
  5  1|           percig szótlanul sétálgattak már a park körül, Gyurka végre
  6  1|                és szép földet bejártál már...~ ~- Irgalmas Isten, csak
  7  1|              vagyok... Ez az oka, hogy már közel állok szinte a megőrülés­hez...~ ~
  8  1|             igazán szeretem. Belátod-e már most, hogy van okom a kétségbeesésre?~ ~
  9  1|                 Mondd meg: hallottál-e már ehhez hasonló történetet?...
 10  1|       bevalljak neki... Nem igen tudom már, hogy miket mondottam, de
 11  1| boldogtalanabbá, mint amilyen... Ekkor már bevallotta, hogy nem szereti
 12  1|    bizonyítékom...~ ~- Mi az?~ ~- Hogy már többször sírva borult a
 13  1|           folytatta.~ ~- Elhiszed most már, hogy igazán szeretem Lénártnét?...
 14  1|                tünetek... Halljuk most már, hogy a kis Sárikával hogy
 15  1|     gyötrelmeiről volt szó.~ ~- Óh, ez már egészen más valami... Lénártnét
 16  1|          ismerem, de Jablonszky Sáriba már gimnázista koromban szerelmes
 17  1|            volt a házunk­ban és Sárika már gyerekkorában tudta, hogy
 18  1|              megnyugodjam...~ ~De most már, ha akarnám, se tehetném,
 19  1|                   Éppen elég.~ ~- Most már nemcsak a szívem kényszerít
 20  1|             feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak a piacon...~ ~
 21  1|       sírboltba, ahol megholt felesége már sok év óta várakozott rá.
 22  1| takarékoskodniok kellett volna. Sárika már hétéves korában a saját
 23  1|                kisleányához:~ ~- Hagyd már azt a munkát és gyere ide
 24  1|               de a szerelmi vallomását már nem mondhatta el, mert Jablonszkyné
 25  1|                el azt a leányt, hiszen már úgyis eléggé elbizakodott...
 26  1|              vetett a leányára.~ ~- Na már csakugyan igaz, hogy elbizakodott
 27  1|         üzletet. Schober ugyanis ekkor már nem igen törődött a füszerekkel
 28  1|             hálát, s hat héttel később már az ő cégtáblája függött
 29  1|      pozicióhoz jutott. Három év mulva már a városi képviselőtestület
 30  1|                az igazgatóságba. Ekkor már tudták róla, hogy vagyonos
 31  1|            majd talán később... Otthon már megittam a feketémet...~ ~
 32  1|       feketémet...~ ~A takarékbetétjei már meglehetősen emelkedtek,
 33  1|               talán igazad lesz, de ez már egyszer így van és nem segíthetek
 34  1|                hát nyárspolgár módjára már kettőkor, félháromkor az
 35  1|       izgalomtól, ha az asszonyt, akit már a karjaidban tartottál,
 36  1|       királynőjévé lesz. Megérted most már, hogy melyik az a tanács,
 37  1|         felhőkárpitok mögött:~ ~- Most már elég, nem kell bolondozni,
 38  1|               félórán át lovagolhatott már föl- s alá a sétáló tömegben,
 39  1|                   Szervusz, fiam... Én már csak fiamnak szólítalak
 40  1|            felügyelete alatt nőtt fel; már egész kicsi korában a doktor
 41  1|                öreg ember vagyok... Ha már neked is diplomád van...~ ~
 42  1|         kellene mondanom róla... Sejti már most, hogy mi a kérésem?...
 43  1|           megindulva folytatta:~ ~- Ha már minden apának az a szomoru
 44  1|             szólott az öreg úrhoz:~ ~- Már azt is a szívemből köszönöm,
 45  1|            reggel felé, amikor odakünn már világosodott, hunyta le
 46  1|      rendelőszobába... A tekintetes úr már várakozik odabenn...~ ~Pethő
 47  1|                Ej, ej, a Pethő-fiúcska már másra is gondol, mint a
 48  1|               történnek a világban, ha már az a hangos kis betyár is
 49  1|             gyermek akkor jött, amikor már nem vártuk többé; hát még
 50  1|          kárpótolni fogsz neki, amikor már a sír mélyén porladunk?~ ~
 51  1|         ilyenné neveltük, de ezen most már nem lehet változ­tatni többé...
 52  1|              amit vétkeztél ellene; ha már meghaltam, a sírból is megátkozlak...
 53  1|               a zöld zsalugátereken át már besütött a napvilág, s a
 54  1|                megköszönje, az asszony már eltünt a boltajtóból...~ ~
 55  1|             egyszer meg kell halni, én már régen belenyugodtam, édes
 56  1|         kisleányomat féltettem... Most már őt se féltem, édes fiam;
 57  1|            otromba bástyái mögött most már nem a katonák fegyvere zörgött,
 58  1|             lenyúlt a vár aljáig, ahol már szorgalmas timárok dolgoztak
 59  1|           hirtelen a kövér Zsuzsa, aki már harminc év óta viselte a
 60  1|          úrfira ráfér ez a lecke, mert már gyer­mekkorában is mindig
 61  1|      gyerekeket ne háborgassa, de most már talán a szemét se tudná
 62  1|             püspöknél? Hiszen a püspök már két nappal ezelőtt elutazott...~ ~-
 63  1|           milyen édes vagy!... De most már, akármit szól is a mama,
 64  1|                sírás lenne a dologból, már pedig szép dolog volna,
 65  1|                        VIII.~ ~Pethőék már javában folytatták a köteles
 66  1|            viszonyban légy vele...~ ~- Már hogy én? Ha csak álmomban
 67  1|            korombeli ember, aligha fog már sokáig vesződni a peres
 68  1|           valamikor az utódja, de most már, édes fiam, azt hiszem,
 69  1|             megfeled­kezik az ember... Már két-három napja észrevettem,
 70  1|              kolostorába... És tessék: már egész komolyan adja az asszonyt...
 71  1|             asszonynak szólítja?... Na már igazán nem csoda, hogy az
 72  1|              Tizesztendős házasság, ez már valami, ugy-e?... Az ilyen
 73  1|              ugy-e?... Az ilyen korban már csupán az az ambiciója az
 74  1|         asszonyom, csókolom a kezét... Már azt hittük, hogy rólunk,
 75  1|                Mert bár Lénárt úr most már előkelő tagja volt a bakonyvári
 76  1|         búcsúhangversenyét. A cigányok már a riviérai jelmezükbe voltak
 77  1|       leghangosabb volt a társaságban, már messziről odakiál­totta
 78  1|        szeretem, mint valaha...~ ~Most már sápadtan, felindulva beszélt,
 79  1|              Később, amikor a társaság már készülődni kezdett az asztalbontáshoz,
 80  1|                   Pár perc mulva Pethő már az elhagyott vár meredek
 81  1|         csábító légyottra, amely talán már a legközelebbi napon várakozik
 82  1|            Hiszen oly régen nem láttuk már a tekintetes urat...~ ~Pethő
 83  1|               az a szándéka, hogy most már mindig így fog bánni velem?...
 84  1|        közelebb húzta a székét, s most már tajtékozó áradat módjára
 85  1|        Lénártné arcáról is eltünt most már a szigorúság, vonásai megeny­hül­tek
 86  1|             mind a ketten... Maga most már másnak tartozik az életével...
 87  1|              szeretlek...~ ~Pethő most már nem szólt többet, mert a
 88  1|               hidd el, hogy nem bírtam már tovább. Annyit sírtam, hogy
 89  1|             kívánsz valamit, a többire már aztán ne legyen gondod...~ ~
 90  1|             fog áldani érte fiam. Most már nem félek attól, hogy a
 91  1|           szemét, s nevető ajakkal, de már félálomban gügyögte:~ ~-
 92  1|             volna, hogy ebben a korban már komollyá legyen az ember...~ ~-
 93  1|       kisétáltak a malmok felé. Az idő már tavasziasan enyhe volt,
 94  1|            álmos, korán­ébredő bogárka már lomhán sütkérezett a verőfényben.
 95  1|              minden nap becsípesselek. Már pedig, amit apa mond, az
 96  1|                mellett. Pár perc mulva már előttük volt a friss vaj,
 97  1|               a dugót a sörös üvegből. Már éppen hozzá akartak kezdeni
 98  1|             keltett, így szólt:~ ~- Én már csak ilyen szókimondó fiu
 99  1|           bátortalan Sárikát, aki most már, hogy a kis baba látogatásának
100  1|            búcsuzkodni fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való
101  1|               is azt mondom, hogy most már menjen... Amire haza­érnek,
102  1|                a következő pillanatban már magához tért; udvariasan
103  1|             szólt:~ ~- Igy, baba, most már nem fog megártani az esti
104  1|         feleségéhez. Éppen ideje volt; már jóformán ott tartott, hogy
105  1|                elrohant a kaszinóba, - már tudniillik, a saját maga
106  1|             virágot a feleségének, aki már türelmetlenül várakozott
107  1|                mi?... Szavamra mondom, már majdnem több a haja, mint
108  1|                 Drága, kis cicám, most már igazán megfogadom, hogy
109  1|          Lénárt a kaszinóban kibicelt, már odafönt, a hűvös vizitszobában
110  1|           gon­dolta:~ ~- Óh igen, most már nincs benne többé kétség,
111  1|            Talán holnapután vagy talán már holnap Novák főhadnagy úr
112  1|          visszatért a lakására. Otthon már türelmetlenül várták; az
113  1|              ökölbe szorult... És most már makacsul, szilaj daccal
114  1|              kövessünk el?~ ~- Mondtam már, hogy ne tréfáljon, mert
115  1|          helyre­álljon közöttünk, most már örökre vége van...~ ~- A
116  1|              ijedjen meg, mert az most már, hála Istennek, semmi rosszat
117  1|        rövidíti az életemet... De most már nem volna értelme, ha egy
118  1|              jobban essék?... Oh, most már nagyon is tudom, hogy milyen
119  1|              Én eleget éltem, hát most már nyugodtan meghalhatok...
120  1|        virágokat, annyira imádta, hogy már bakfis korában is valósággal
121  1|               ápolás dacára, harmadnap már haldokolva hajtotta le sápadó
122  1|             délutánban, amely az erdőt már átlátszó fátyol alá takarta;
123  1|              botorul azt hisszük, hogy már nincsenek is szerelmesek
124  2|               nagyobb része eltávozott már a mulatságból. Az öt fiatalember,
125  2|                   Ugyan, hallottátok-e már a Kemény Gyuri legújabb
126  2|             kodifikáló munkálatot?~ ~- Már intézkedtem, hogy az ankétra
127  2|                Kemény doktor, aki most már a Hungáriában vacsorált
128  3|             nevetett, de a nevetéséből már kiérzett az asszonyok szomjas
129  3|               Ne kérdezzen, hanem most már szedje össze a sátorfáját...~ ~
130  3|             birtokosa. Érdekes eset ez már abból a szempontból is,
131  3|              időközben föl nem veszi - már holnapután, e hónap 31-én,
132  3|                     És elszántan, most már véglegesen megnyugodva abban,
133  3|               nagy sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte
134  4|                a következő pillanatban már szemben állt a borotvált
135  4|                   De az is lehet, hogy már késő lesz, mire hazaérünk
136  4|    foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban ott sürgölődött
137  4|           távol, a fenyveserdő fölött, már ibolyaszínbe olvadt az ég
138  5|            hercegnő lovagja; a többiek már kora hajnalban automobillal
139  5|               jóbarát, aki rég túl van már a banális szólásmódokon,
140  5|                mert Emma hercegnő most már komolyabban folytatta:~ ~-
141  5|              az édesapám, akinek talán már nincs is ereje hozzá, hogy
142  5|                a legcsunyább...~ ~Most már vén asszony vagyok, hát
143  5|               egyedül többé...~ ~Sejti már, kedves barátom, hogy mi