Rész

  1  1|                           A kétszivű Pethő.~ ~
  2  1|                 A fiatal ügyvéd - őt Pethő Géza dr.-nak hivják - nagyot
  3  1|         bizonyára idegen nálunk...~ ~Pethő Géza és Szamosi Gyurka tehát
  4  1|          leülni, - szólott bosszusan Pethő Géza.~ ~Miután hasztalan
  5  1|       távozott, s így a sarokasztalt Pethő Géza egy nagyszerü stratégiai
  6  1|         Huppinger-gazda burnótjából. Pethő Géza azonban nem ivott,
  7  1|              érzi is azt, amit mond. Pethő jó ideig maga elé bámult,
  8  1|        türelmetlenül az akác-sorban: Pethő Géza volt, aki minden öt
  9  1|             nézték a fiatalembert... Pethő ekkor egy pillantást vetett
 10  1|       halljuk, hogy miről van szó?~ ~Pethő nagyot sóhajtott, de csakhamar
 11  1|             hogy sírva fakadjanak... Pethő, aki érezte, hogy mindjárt
 12  1|           már várakozik odabenn...~ ~Pethő dobogó szívvel lépett az
 13  1|       megírom azt a bizonyítványt... Pethő Géza... harmad­osztályu
 14  1|           készséggel hallgatlak...~ ~Pethő most egyszerre magához tért
 15  1|          remegő kezével megsímogatja Pethő Géza tüzelő arcát.~ ~- Derék...
 16  1|             templomában minisztrált. Pethő meg­­hatottan rebegi:~ ~-
 17  1|               amíg karosszékben majd Pethő Géza olvassa a házikabátjában
 18  1|            félénkséggel titkolta még Pethő előtt is, hogy mi történik
 19  1| kétségbeejtette a viselkedésével. Ha Pethő olykor önfeledten szorította
 20  1|              volna szíve? - gondolta Pethő Géza az esti séták után,
 21  1|        hogyne tehetnéd hát meg, hogy Pethő Géza örökre szeressen?~ ~
 22  1|            beszédhez nincs erőm...~ ~Pethő behúnyta a szemét, s míg
 23  1|        befordult az Iskola-utcába, s Pethő szíve hangosan megdobbant:
 24  1|              Jókedvünek látszott, de Pethő gyakorlott tekintetét ez
 25  1|            éljent kiáltott... Amikor Pethő visszanézett, hogy az óvációt
 26  1|            ruháját összecsókolják, s Pethő csak a karjai ügyességével
 27  1|              és kiváncsiak tömege... Pethő doktor, akit a sokaságban
 28  1|            rosszul magát? - kérdezte Pethő ijedten.~ ~A doktor mosolyogva
 29  1|      elégedett asszonnyá tegyed...~ ~Pethő odaborult az apósa keblére
 30  1|            rosszabb állapotban, mint Pethő István idejében, aki tudva­levőleg
 31  1|              itt, szívem? - kérdezte Pethő Géza, amikor a feleségét
 32  1|              ha az élete kedves...~ ~Pethő hencegve feszítette ki a
 33  1|           meghívását el nem fogadja, Pethő pedig komoly, lélektani
 34  1|          kliensed?~ ~- Az, - szólott Pethő, aki most egyszerre élénken
 35  1|         tettetek náluk látogatást?~ ~Pethő zavartan vállat vont, Sárika
 36  1|         visszavonult a világtól...~ ~Pethő elpirulva hümmögött valamit,
 37  1|               Pedig ha e pillanatban Pethő szívébe láthatott volna!
 38  1|             néhány fiatal tisztje, a Pethő barátai, testületileg tisztelkedtek
 39  1|           rendesen, úgyannyira, hogy Pethő szemében kissé idegenszerűnek,
 40  1|     lelkesedéssel udvaroltak neki... Pethő nem udvarolt, de úgy érezte,
 41  1|                 Kérlek, - válaszolta Pethő, - az ilyen ruhában minden
 42  1|             hagyta magára az urát.~ ~Pethő tehát lekísérte az asszonyokat
 43  1|        álmában se gondol magára...~ ~Pethő elbúcsúzkodott és hazautazott,
 44  1|            ellenére tust húzatott... Pethő kissé zavartan nézett szét,
 45  1|           tekintetes úr számára...~ ~Pethő azonban nem ült le a lármás
 46  1|      teremtés, azonfelül Szamosi úr, Pethő barátja, aki a legőrültebb
 47  1|               Megengedik? - kérdezte Pethő, aki egyenesen e felé az
 48  1|            csak szerényen viszonozta Pethő köszöntését, a tisztek kitárták
 49  1|          Valaha, a régi, jó időkben, Pethő valóságos eszmecseréket
 50  1|        öntötte...~ ~Bátran tekintett Pethő szeme közé, de az ügyvéd
 51  1|          szeme elárulta, mit érez, s Pethő tisztában volt vele, hogy
 52  1|            asszony rózsás arcát, míg Pethő idegesen szívta a cigarettáját.
 53  1|            nem válaszolt a szavaira, Pethő majdnem könyörögve folytatta:~ ~-
 54  1|         verte a cigány nótájához, de Pethő jól látta, hogy az ajka
 55  1|  elérzékenyülve tekintett a szemébe. Pethő megrázkódott a tekintet
 56  1|          fejével...~ ~Pár perc mulva Pethő már az elhagyott vár meredek
 57  1|           már a tekintetes urat...~ ~Pethő megveregette a szobaleány
 58  1|              kezeit nem vonta vissza Pethő kezei közül, - mert a fájdalma
 59  1|          szeretettel simogatta meg a Pethő tüzelő arcát, mintha csak
 60  1|       föltétlenül eredménnyel jár, s Pethő is bebizonyította, hogy
 61  1|              mennyire szeretlek...~ ~Pethő most már nem szólt többet,
 62  1|             váratlanul betoppanok?~ ~Pethő meghatottan ölelte magához
 63  1|  visszaállította a ház régi rendjét: Pethő búcsút mondott a kávéház­nak,
 64  1|              uram nagyon szeret...~ ~Pethő azonban nem sokat törődött
 65  1|           elaludt az asztal mellett, Pethő, akár egy gondos dada, szinte
 66  1|         gügyögte:~ ~- Csókolj meg!~ ~Pethő meggyujtotta az éjjeli lámpát,
 67  1|           volt ez a fejecske, hogy a Pethő szívébe imádságszerü áhítat
 68  1|              bűnömet jóvátegyem...~ ~Pethő valami különös kedvet talált
 69  1|           sütkérezett a verőfényben. Pethő, akit a tavasz csillogása
 70  1|  meglehetősen üres szokott lenni, de Pethő most megállott a rozzant
 71  1|              abroszt végigsöpörte.~ ~Pethő szinésziesen deklamálni
 72  1|             sörös poharát.~ ~- A kis Pethő egészségére, akinek tiszta
 73  1|            azzal vége... És ha a kis Pethő rossz néven veszi, hogy
 74  1|          fabábukat, míg az asszonyok Pethő társaságában egyedül maradtak
 75  1|    rettenetes fáradságomba került.~ ~Pethő gépiesen intett a fejével,
 76  1|             segítséget kérne tőle... Pethő meg­döbbenve érezte, hogy
 77  1|         egyszerre csak hűvössé vált, Pethő fölállott a helyéről:~ ~-
 78  1|        észrevétlenül megszorította a Pethő odanyujtott kezét... Oly
 79  1|             ismét visszatérítették a Pethő csapodár szívét az ő szelid
 80  1|               a sörcsarnokból jövet, Pethő rendesen beszólt a Lénárték
 81  1|         szerint is világosak voltak, Pethő ragyogó jókedvvel tért haza
 82  1|    örvendetes esemény következtében, Pethő szíve egyszerre ismét visszafordult
 83  1|              akkor ért véget, amikor Pethő, az irodai munkáját végezve,
 84  1|            egyszerre lecsillapította Pethő érzéki föllobbanásait, s
 85  1|              vétek ellened...~ ~Hogy Pethő csak részben tarthatta be
 86  1|            asszony, s egy kis leány. Pethő, akinek jó szeme volt, rögtön
 87  1|        különös dolgok közé, de azért Pethő mégis, elsápadt kissé, s
 88  1|    lábatlankodik a társaságukban. De Pethő nagyon jól tudta, hogy mitől
 89  1|           csak a szívén fekszik...~ ~Pethő nem kérette magát, hanem
 90  1|          esti séta jelentősége felől Pethő tehát tökéletesen tisztában
 91  1|           szelíd nyárutói alkonyaton Pethő a közeledő társaságot megpillantotta,
 92  1|      főhadnagy megismerhették volna, Pethő gyorsan befordult a püspöki
 93  1|             apának tartsa magát...~ ~Pethő elkényszeredve mosolygott,
 94  1|           ismerősei köszöntését, míg Pethő a legközönségesebb arcával,
 95  1|              órakor várni fogom...~ ~Pethő konokul csóválta a fejét.~ ~-
 96  1|           nevetve megborzongott:~ ~- Pethő, maga olyan romantikus,
 97  1|          maga is a bolt ajtajában. A Pethő láttára azonban visszatért
 98  1|               oly ijesztő volt, hogy Pethő rémülten közelített hozzá.~ ~-
 99  1|     kétségbeeséssel mondta ezt, hogy Pethő megindultan nyúlt a keze
100  1|       meggörnyedve zokogott a fűben, Pethő pedig ijedten hátrált, parancsolóan
101  1|        vérvörös foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől megdermedve
102  1|          barátja, a sírban porlad... Pethő pár pillanatig tanácstalanul
103  1|          ahol az urára várakozott... Pethő pedig félig halálra váltan
104  1|             kidőltek az ápolásból, s Pethő egy éjjel virrasztva ült
105  1|         sincs itt? - kérdezte, míg a Pethő hátán végigfutott a hideg.~ ~-
106  1|        szólott:~ ~- Csókolj meg...~ ~Pethő ráborult az öreg doktorra,
107  1|          visszaesett a vánkosára. És Pethő rémülten kiáltott ki a szomszéd