Rész

 1  1|             ez­előtt telepedett le a kis városban, hogy édesatyjának,
 2  1|              ember ismerte; hiszen a kis város a birtoka szomszédságában
 3  1|             Halljuk most már, hogy a kis Sárikával hogy áll a dolog?~ ~
 4  1|           komoly és nagyon jólnevelt kis leányka volt, hát sohasem
 5  1|     gondolatot, hogy a komoly, finom kis leány a feleségem lesz...
 6  1|            ha ezzel az okos és bájos kis teremtéssel nem élhetnék
 7  1|     kiegyezés előtt telepedett meg a kis túl a dunai városban, ahol
 8  1|         tizenöt évvel azután, hogy a kis Erzsike lázas teste mindörökre
 9  1|             meghatotta a néma ima; a kis leányt nem kivánták vissza
10  1|              boldogok legyünk...~ ~A kis leányt úgy nevelték föl,
11  1|              Bizony Isten, valóságos kis tündérkisasszony...~ ~Igy
12  1|           tálcakendőjét, s hizelkedő kis cica módjára kupo­rodott
13  1|     elbizakodott vagy... Haszontalan kis békája, még miket nem gondol
14  1|                Te mondtad, hogy az a kis leány a hálószobát tisztogassa? -
15  1|       kisasszonyt, aki néhanapján, a kis növendékével sétálgatva,
16  1|              hozzánk került... Azt a kis ostobaságot, remélem, vég­képpen
17  1|       szereztek neki Bakonyvárott: a kis város asszonyai magok közt
18  1|       szalonban... A Sárika ártatlan kis személyével ily fölindulások
19  1|            este zsufolásig megtelt a kis sétatér pletykázó mamákkal,
20  1|         főzés titkait elsajá­títsák, kis lábaikkal szorgalmasan hajtották
21  1|     csatornái hirtelen megeredtek, a kis emeleti ablakok mögött ökölbe
22  1|         esőzések... S ha jött is egy kis hirtelen nyári zápor, a
23  1|            szentül azt hiszi, hogy a kis leánya örökké csak a babáira
24  1|          ijedten veszi észre, hogy a kis leányá­ból nagy kisasszony
25  1|   legkevésbbé zúgolódhatom, hiszen a kis leányom választása legalább
26  1|        vagyok benne, hogy az én édes kis cicámnak jó dolga lesz nálad...
27  1|         Pethőnek úgy rémlett, hogy a kis bestia a fejét csóválja.
28  1|         világban, ha már az a hangos kis betyár is a szent házasságról
29  1|               adja nekem feleségül a kis leányát...~ ~A doktor most
30  1|    szenvedtünk mind a ketten, amíg a kis leá­nyunk ilyen nagyra nőtt...
31  1|            és szerető férje leszek a kis leányának... Ne féljen,
32  1|        egyszer ő is mint szorgal­mas kis feleség fog ülni a családi
33  1|            történik a szívében. Ez a kis kényeztetett hercegnő nem
34  1|              éven át nem volt képes: kis keze szorosan odakul­cso­lódott
35  1|            halkan rebegte:~ ~- Drága kis feleségem, ha tudnád, hogy
36  1|                             VII.~ ~A kis Bakonyvár régente nehéz
37  1|         szorgalmas timárok dolgoztak kis házaikban, a patak partján.
38  1|           lobogó, erdei tüzeket.~ ~A kis város lármája a vár bástyáira
39  1|            vejét:~ ~- Hallod-e, szép kis galibát csinálsz magadnak,
40  1|           fleur selyemruhában, kacér kis kalapban, amely alól kiragyogtak
41  1|             leszünk... Néha-néha egy kis kártya, vagy pletykázás, -
42  1|         egész... Mindezt jórészben a kis Pethő-úrfi okozza, akit
43  1| melanchóliával gondolt az elha­gyott kis feleségére... Otthon azonban,
44  1|            asztalnál kívülök még egy kis fekete, csúnya asszonyka
45  1|         örökké fecsegő, igen jókedvü kis teremtés, azonfelül Szamosi
46  1|     Főhadnagy úr kérlek, szoríts egy kis helyet ennek a drága fiúnak...~ ~
47  1|           tagadja, hogy az elhagyott kis feleségére gondol?... Terringettét,
48  1|              úr...~ ~A közfigyelem e kis párbeszéd után szerencsére
49  1|      sárgadinnyét... Csak mondd meg, kis életem, ha kívánsz valamit,
50  1|             is többet ér nekem, ha a kis uram nagyon szeret...~ ~
51  1|         gyöngédséget érzett a szelid kis felesége iránt. Ha Sárikát
52  1|       Ferikének fogjuk keresztelni a kis névtelent?~ ~Sárika ilyenkor
53  1|            Ugy-e, hogy szép az élet, kis bolondom? - susogta hizelkedve.
54  1|          arcán... akárcsak egy dundi kis polyásbaba... Igazán nem
55  1|      tartotta a sörös poharát.~ ~- A kis Pethő egészségére, akinek
56  1|             és azzal vége... És ha a kis Pethő rossz néven veszi,
57  1| meggyőződésre jutott, hogy a szegény kis felesége szánalmasan eltörpül
58  1|        Sárikát, aki most már, hogy a kis baba látogatásának ideje
59  1|                             XII.~ ~A kis baba megérkeztének legelső
60  1|             az ő szelid és tulboldog kis feleségéhez. Éppen ideje
61  1|              az tehet róla...~ ~Ez a kis párbeszéd hozzátartozott
62  1|             is megfosztott... Drága, kis cicám, most már igazán megfogadom,
63  1|           négy héttel azután, hogy a kis baba a gyarló világot megpillantotta,
64  1|            egy fiatal asszony, s egy kis leány. Pethő, akinek jó
65  1|              Lénártnéval, valamint a kis Milkával, a szomszéd keztyüs
66  1|              s ez megárthatna neked, kis leányom), maga pedig tovasétált
67  1|             gyerekességeket művelt a kis babával, míg az asszonyok
68  1|              van nálunk, s más az én kis fejemnek ugyancsak nem hiányoznék,
69  1|               A Répás-malom mögött a kis erdőben várni fogok magára...~ ~
70  1|    elhelyezett a tornácon, mielőtt a kis páciensét meglátogatta.
71  1|           levest készített a szegény kis beteg számára, még egy utolsó
72  1|             Megállt a kerten átfolyó kis csermely partján, s öreg
73  1|          élénken képzelte maga elé a kis unokáját, hogy a megszokástól
74  1|             ágyak között, átkerült a kis csermely hídján, s épp ki
75  1|              eszébe jutott valami. A kis erdőtől, amely a malom mögött
76  1|              ötlete támadt, hogy egy kis sétát tesz az erdőcskében,
77  1|            hullatott, amikor egy-egy kis rózsa, minden ápolás dacára,
78  1|               A doktor végigment egy kis gyalogösvényen, s pár percig
79  1|         elhelyezte a fűben, nehogy a kis nyomo­rultnak baja essék...
80  1|           megölnek, mert te, szegény kis bolondom, nem fogod túlélni,
81  1|              bántott?... Édes, drága kis leányom, bár ne érnéd meg
82  1|            gyermekét látná, a szelíd kis mártirt, akinek az egész
83  1|       amilyen boldoggá fogod tenni a kis leányomat... Sohase szabad
84  1|           meg, hogy a szívemhez nőtt kis leányom, a drága szememfénye
85  2|            Mindnyájan nevettek, de a kis párbajorvos hevesen folytatta:~ ~-
86  2|            bankigazgató, a mérnök, a kis Andrássy-úti háziúr és a
87  2|            mosolyogva kiszolgálta. A kis orvostan­hallgatók, a könyvvezetők,
88  2|              Mikor vezeti oltárhoz a kis Katinkát?~ ~Sóhajtva válaszolt
89  2|          elborít, s melyet egy vézna kis pásztorgyerek lobbantott
90  2|           úgyszólván sohasem látta a kis Gál Katinkát, habozva nézegette
91  3|              de a valóságban még egy kis fog­fájást sem viselnének
92  4|             az inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig
93  4|          hoztak, orvosságot kevert a kis szalónban; a gvárdiánt csönd
94  4|  fölsikoltott; az orvos pedig, aki a kis szalónból berohant, kezét
95  5|          beteg, s hogy engem, a régi kis pajtását, még egyszer, utoljára,
96  5|         nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, - el tudja-e
97  5|              ezeké az elbizako­dott, kis ördögöké, de azt hiszem,
98  5|            mi történt a maga szegény kis Emma hercegnőjével? Másnap