Rész

 1  1|        összes regényírók hazudnak; mert az emberi szív képes arra,
 2  1|          hogy nem szereti az urát, mert ez a rideg számjegyember
 3  1|   félőrülten ugrom ki az ágyamból, mert az a gondolat kínoz, hogy
 4  1|           ha akarnám, se tehetném, mert tegnap, amikor a könyvesboltból
 5  1|         mégis igen elhalványodott, mert erre a diskurzusra bizonyosan
 6  1|         Most azonban feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak a
 7  1|      kisvárosiak, annál is inkább, mert Jablonszky doktor ugyancsak
 8  1|   vallomását már nem mondhatta el, mert Jablonszkyné megbotránkozva
 9  1|           kézimunkájával végezzen, mert ha így halad, hát a jövő
10  1|        ilyenkor gyáván meghátrált, mert a felesége neki épp úgy
11  1|  tulajdonképp a kegyeletnek áldoz, mert a fiu édesanyja nem más,
12  1|          hánykolódtam az ágyamban, mert az a rossz szokásom van,
13  1|  félháromkor az ágyba kell bújnom, mert különben úgy járok, mint
14  1|         másikról pedig le­mondasz; mert a francia regények kettős
15  1|     ereidben lázasan kering a vér, mert arra a csókra gondolsz,
16  1|         bakonyvári kisasszonyokat, mert e vidéken, a meteoroló­gusok
17  1|            tehát nyugodt lehetnék, mert bizonyos vagyok benne, hogy
18  1|         most megyek, doktor bácsi, mert nem volna elég nyugalmam
19  1|        szen­vedtem, te se tudod... Mert sokat, nagyon sokat szenvedtünk
20  1|            ki? Azért voltam olyan, mert épp úgy szerettelek, mint
21  1|       mindeddig remegve a halálra; mert a drága, jó kisleányomat
22  1|           úrfira ráfér ez a lecke, mert már gyer­mekkorában is mindig
23  1|    homlokáig kipirulva az örömtől. Mert a látogató senki más, mint
24  1|      kisleányom, ne beszélj ilyet, mert megharagszom. Te csak vacsorálj
25  1|            elkisértek ám hazáig... Mert egymagamnak nincs bátorságom
26  1|         üresedni az ügyészi állás, mert az öreg Veress József, aki
27  1|       Miért? Hát egyszerűen azért, mert Lénárt Jánost ugyancsak
28  1|               annál jobban esik... mert Bakonyvár legislegszebb
29  1|      mögött, annyira megszokott... Mert bár Lénárt úr most már előkelő
30  1|            fog szidni bennünket... Mert Zsuzsa igen jó teremtés,
31  1|   megmondom, hogy vigyázz magadra, mert nagy veszekedés lesz, ha
32  1|          kávéházban víg élet volt, mert Sárga Miska bandája épp
33  1|      asszonyt másnak engedje át... Mert affelől egészen bizonyos
34  1|        szerint talán igaza is van, mert nem viselkedtem úgy, ahogy
35  1|       megjegyzésre, nemcsak azért, mert semmi okos dolog nem jutott
36  1|            eszébe, hanem azért se, mert a főhadnagy lelkesen fölemelte
37  1|           hogy álmos vagyok kissé, mert az utóbbi időben meglehetősen
38  1|          ismét elfordult Pethőtől, mert a cigány egy alföldi betyárnótával
39  1|      mindörökre elfordult tőlem... Mert hihetett-e mást, mint hogy
40  1|       sokáig küzdöttem magammal... mert hónapokig az volt a hitem,
41  1|        vissza Pethő kezei közül, - mert a fájdalma engem is kétségbeejt.
42  1|     egyszer meghallgassuk egymást, mert rettenetes bűnt követnénk
43  1|         mindörökké szeretni fogsz, mert úgy akarom...~ ~Az asszony
44  1|         most már nem szólt többet, mert a szíve dobogása elfojtotta
45  1|           a következő hétre várta, mert a leveleiben említést se
46  1|            igen sokat sétálj vele, mert az nagy hasznára válik ám
47  1|            De rosszul számítottak, mert a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe
48  1|        snitlinget, sok snitlinget, mert az a fődolog... Persze csak
49  1|      közeledett, csak szégyenkezve mert megjelenni az idegenek társaságában...
50  1|             mi búcsuzkodni fogunk, mert ez már nem a te egészségednek
51  1|            kabátodat is fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek
52  1|          maga kijelentése szerint. Mert tulajdonképp ez volt az
53  1|          Pöröljön a dohánygyárral, mert az tehet róla...~ ~Ez a
54  1|       egész késő estig ott maradt, mert most mindannyian Sárika
55  1|           annál nagyobb hiba volt, mert Novák főhad­nagy nem igen
56  1|            csak ritkán volt része, mert a bakonyvári helyőrség tisztjei
57  1|   szerelemben keresett kárpótlást; mert Bakonyvárott, ahol a ballettet
58  1|         Nem fejezte be a mondatot, mert úgy érezte, hogy mindjárt
59  1|         szerelmesük másé legyen... Mert a szerelem hasonlíthatatlanul
60  1|            Lénártné nem válaszolt, mert a szobalánya megjelent a
61  1|          ragyogjon a tisztaságtól, mert különben lesz hadd el hadd,
62  1|            Miért ne képzelném?~ ~- Mert jól tudja, hogy az uram
63  1|            már, hogy ne tréfáljon, mert igen komolyan beszélek...~ ~
64  1|      szabad erőszakosnak lennie... Mert annak, hogy a régi bizalmasság
65  1|           beszélhettek a dologról, mert Lénárt úr időközben kidobta
66  1|            láza... Ne ijedjen meg, mert az most már, hála Istennek,
67  1|     lehetett valami szomoru dolog, mert a doktor bácsi szeliden
68  1|      dohányoznám estétől reggelig, mert ez a pöfékelés nincs valami
69  1|             hogy jól fogok aludni, mert boldogoknak tudom azokat,
70  1|            leskelődött rám valaki, mert bizony Isten kinevettek
71  1|         ju­tal­­ma, hogy megölnek, mert te, szegény kis bolondom,
72  1|                Ne közelíts hozzám, mert leütlek... És maga... maga
73  1|            be... gyorsan jőjjetek, mert mindjárt vége lesz...~ ~ ~
74  2|           helyet szorítottak neki, mert mindannyian őt tekintették
75  2|           Nem ad semmit a külsőre, mert ő is az igazi nagyságok
76  2|        Pedig mégis úgy kell lenni, mert az emberek nem bolondok...~ ~
77  2|            fölszínre kerekedtem... Mert nekem sem ment ám könnyen,
78  2|         Csak azért is, menni kell, mert úgy akarom... És sikerült,
79  3|                Nagyszerü, udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni
80  3|           széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere...~ ~
81  3|        csak az ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb
82  3|         mikor áldozatokról beszél, mert igazán semmi sem lenne áldozat,
83  3|       minden vére a szívére tódul, mert egyszerre eszébe jutott
84  3|            táncolnak a lába alatt, mert egyszerre megcsapta a remény,
85  4|         telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó
86  4|        hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszítek részeteket
87  4|         eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az élet ital
88  4|      látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt a Szent Péter
89  5|            nevetve.~ ~- Miért?~ ~- Mert most azt szeretné, hogy
90  5|         meggyőződés heve áradt ki, mert Emma hercegnő most már komolyabban
91  5|          válaszolhatok egy szóval, mert amint tudja, most másodszor
92  5|             Miért természetes?~ ~- Mert az elsőt szerettem, míg
93  5|          hamarabb, mint terveztük, mert a szíve azt mondta neki,
94  5| megkönnyebbült szívvel aludtam el, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok