Rész

 1  1|            beszélgetni veled...~ ~- Hát menjünk!...~ ~S a két jóbarát,
 2  1|        gyujtott, s így szólott:~ ~- Hát jó, majd ezentúl valamivel
 3  1|      beszélni velem... Nos, halljuk hát, hogy mi az a szörnyűséges
 4  1|            szóban el lehet mondani, hát nagyon tévedsz... Olyan
 5  1|    világéletemben nem hallottam?... Hát te azt hiszed, hogy olyan
 6  1|            csak ennyiről lenne szó, hát aligha esném kétségbe...
 7  1|   bizalmasan beszéljek veled, nincs hát okom, hogy bármit is eltitkol­jak
 8  1|        fiatal ügyvéd idegesen. - No hát én azt mondom neked, hogy
 9  1|         tudni akarod a részleteket, hát azokkal is szívesen szolgálok.~ ~
10  1|             félnék, hogy kinevetsz, hát olyasmiket mesélhetnék,
11  1|        kapuját... És ha nem teszem, hát az nem magam miatt történik,
12  1|         jólnevelt kis leányka volt, hát sohasem vette tudomásul
13  1|           födél alatt... Mit tegyek hát? Mire szánjam magam?...
14  1|              hogy - ha valamikor, - hát most szükségem van a baráti
15  1|          vállatvonva így szólt:~ ~- Hát bizony ez nem közönséges
16  1|        végezzen, mert ha így halad, hát a jövő télen se lesz készen
17  1|   leányá­nak. Tréfásan elhessegette hát magától a hizelkedő Sárikát,
18  1|       vállalkozáshoz szükséges?~ ~- Hát nincs semmi megtakargatott
19  1|            barátja a sok beszédnek, hát most is röviden fogok végezni...
20  1|             az alku?... Ha fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz,
21  1|       menjen vissza Budapestre?~ ~- Hát mit tegyek? - kérdezte a
22  1|           Ha nincs kifogása ellene, hát jőjjön hozzám feleségül...~ ~
23  1|              hogy okosan beszéljek, hát ne menjünk innen egy tapodtat
24  1|          idejében el akarok aludni, hát nyárspolgár módjára már
25  1|           durcásan, rosszkedvüen, - hát az egész nap nem volt elég
26  1|             pólyáskorom óta szeret, hát mégis elmondom, ami a szívemet
27  1|             gyermekkorom óta ismer, hát bizonyosan megvan rólam
28  1|          férfi számára nevelje föl, hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom,
29  1|             némi formaságokkal jár, hát most nem adok neked érdemleges
30  1|          ábrándozik...~ ~- Na fiam, hát hirtelen megnémultál? -
31  1|        amikor már nem vártuk többé; hát még nagyobb rettegéssel
32  1|             mi földi világunkban... Hát megérted-e, mi történik
33  1|   elfeledkezett a fogadalmáról.~ ~- Hát csakugyan nem volna szíve? -
34  1|        keletkeznek, hogyne tehetnéd hát meg, hogy Pethő Géza örökre
35  1|     mosollyal súgta:~ ~- Csacsikám, hát igazán nem találod ki? Azért
36  1|      öleléseiből.~ ~- Terringettét, hát hadd kívánunk mi is szerencsét
37  1|          mindennek, amit szerettem, hát ez nem magamért volt, hanem
38  1|           kisasszonyokkal.~ ~- Nos, hát hogy tetszik itt, szívem? -
39  1|          mégegyszer kotnyeles lesz, hát vacsora nélkül fog lefeküdni,
40  1|          püspök ő excellenciájánál, hát gondoltam, egy csapásra
41  1|       elutazott?... No, ha így van, hát bevallom, hogy egyenesen
42  1|             házi békénket elrontsa, hát itt marad... Biztosítom
43  1|              Miért, apa?~ ~- Miért? Hát egyszerűen azért, mert Lénárt
44  1|  Bakonyvárott a sorrend is határoz, hát még az olyan figyelmetlenség,
45  1|             valami vénkisasszony... Hát még a felesége, képzelem...
46  1|          érdekében tehet valamit... Hát tulajdonképpen miért nem
47  1|        kacérságot...~ ~- Nagyszerü! Hát több kacér asszony rajta
48  1| megfeledkeztek... Ejnye szívecském, hát adjon be valami jó, kicsit
49  1|           hamarosan magához térjen, hát ültesd föl a vasútra és
50  1|           tudjon?... Kérem, jelölje hát ki az időt, amikor a nyakába
51  1|    sajná­latra­méltó emberek...~ ~- Hát szó ami szó, nincs okom
52  1|    résztvevőleg feléje fordult:~ ~- Hát magának, doktor uram, mi
53  1|         kettőnk közül hibás valaki, hát én vagyok az... Hiszen előre
54  1|         szenvedélyesen szólott:~ ~- Hát mi a vége?... Esküszöm magának,
55  1|         lopózott az asszonynak.~ ~- Hát megengedi, hogy eljőjjek? -
56  1|            ki ne menjek a szobából, hát viselkedjék tisztességesen,
57  1|            amikor megházasodtam?... Hát jó, én mindenben megnyug­szom,
58  1|             tőlem... Óh, Istenem... hát légy jó... hát könyörülj
59  1|           Istenem... hát légy jó... hát könyörülj meg rajtam...
60  1|        felől; annál inkább meg volt hát lepve, amikor Zsuzsa egy
61  1|        örömet akarsz neki szerezni, hát kínáld meg valami ritka
62  1|       bűnbánólag szólt magában:~ ~- Hát lehet-e nagyobb gonoszság,
63  1|            időnek előtte emlegetem, hát készségesen a rendelkezésére
64  1|            asztal mellett.~ ~- Nos, hát mesélje el, drágám, hol
65  1|             idejét?... És ha tudja, hát mentse ki magát ezért a
66  1|            szemmel szólott:~ ~- Nos hát, beszéljen, hallgatom. Most
67  1|             a nyelvére kerül...~ ~- Hát ki mondotta, hogy odahaza
68  1|               Például... Istenem... hát akárhol... Mondjuk, hogy...
69  1|           kicsike leányomat illeti, hát az ő sorsa miatt nincs miért
70  1|        aggódunk... Én eleget éltem, hát most már nyugodtan meghalhatok...
71  1|    mindennek véget vetünk? Mit akar hát tőlem?... Előbb vagy utóbb
72  1|               Hé, vizet hozzanak... hát nem hallják? És orvost,
73  2|      Jönnek-e a kliensek, Gyuri?... Hát csak mindig nem kell még
74  2|   huszonötkrajcáros ebédekről... De hát terringettét, az a fő, hogy
75  2|    többiekhez:~ ~- Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz? Kemény
76  3| rend­kívülit kérjek magától!...~ ~- Hát mit gondol, mi érdekem van
77  3|       asszonnyal elcsevegjen...~ ~- Hát komolyan meg tudná azt tenni,
78  3|      beszélünk a dologról... Menjen hát szépen a kávéházba és ha
79  4|        életében jó keresztény volt, hát az úrnőm ideküldött, hogy
80  4|      Szegény, megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul
81  4|         órájában ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében
82  4|            értitek, mint senki más, hát Isten bűnül ne vegye, de
83  5|       egymás­sal... Most se hagyott hát megbántott királynőként
84  5|          komolyabban folytatta:~ ~- Hát mit akar tudni? Azt, hogy
85  5|     életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy
86  5|             már vén asszony vagyok, hát bevallhatom: egy percig
87  5|           kalandja. A második uram? Hát hogy lehettem volna hűtelen