Rész

 1  1|               kisértem haza... Az öreg doktor, az édesapja, mindennapos
 2  1|               II.~ ~Az öreg Jablonszky doktor harmincnyolc év óta praktizált
 3  1|                inkább, mert Jablonszky doktor ugyancsak értette a mesterségét.~ ~
 4  1|            megelégedés tanyája volt; a doktor nemes ambicióval gyógyította
 5  1|        beállított hozzájuk. Jablonszky doktor ekkor a negyvennegyedik
 6  1|              férfi nyaka köré fonta, a doktor szemét elfutották a könnyek,
 7  1|             idő a multak tengerében! A doktor, napi munkájából hazatérve,
 8  1|                az édesapja ölébe. És a doktor, elfeledkezve róla, hogy
 9  1|                lesz készen vele...~ ~A doktor ilyenkor gyáván meghátrált,
10  1|                ülnék az öledben...~ ~A doktor ekkor a fejét rázta és szerelmes
11  1|              egy­mást. Középen az öreg doktor, a vacsora utáni szivarját
12  1|           szerencsém jó estét kívánni, doktor bácsi...~ ~A doktorné nyájasan
13  1|             intett, Sárika elpirult, a doktor pedig odanyujtotta a kezét.~ ~-
14  1|              már egész kicsi korában a doktor bácsi piros és zöldszínü
15  1|              az asztal mellé, amikor a doktor és az édesapja vacsora után
16  1|               úrhoz:~ ~- Ha megengedné doktor bácsi, volna valami bizalmas
17  1|        elmaradtak egy darabig, aztán a doktor vidáman szólt:~ ~- Nos tehát,
18  1|                 Nagy dologról van szó, doktor bácsi, olyan nagyról, hogy
19  1|             szerelmes vagyok Sárikába, doktor bácsi... Nagyon-nagyon szerelmes
20  1|              beszélsz velem?~ ~- Igen, doktor bácsi, nagyon jól tudja...
21  1|          elfogultsággal állott az öreg doktor előtt, aki úgy látszott,
22  1|             vagyok!... De most megyek, doktor bácsi, mert nem volna elég
23  1|              tegnap lett volna, hogy a doktor bácsi barackot nyomott a
24  1|       föltámadott a szívében, amikor a doktor bácsi most is nyájasan állott
25  1|         megnémultál? - szólott az öreg doktor nyájasan. - Bátran beszélhetsz,
26  1|                 amit tegnap mondottam, doktor bácsi; adja nekem feleségül
27  1|         feleségül a kis leányát...~ ~A doktor most közelebb húzódott hozzá,
28  1|                leányának... Ne féljen, doktor bácsi, én mondom ezt, a
29  1|               egykori Gézuskája...~ ~A doktor most kitárta a karjait és
30  1|            vagyok...~ ~Amíg Jablonszky doktor, nevetve is, sírva is egyszerre,
31  1|             elpirult; ilyenkor az öreg doktor gyöngéden simogatta meg
32  1|          asztalfutója himzését, amíg a doktor elégedetlenül csóválta fehéredő
33  1|          maradt. Csak otthon, amikor a doktor, az esti séták után, a kaput
34  1|             kiváncsiak tömege... Pethő doktor, akit a sokaságban elszakítottak
35  1|            kérdezte Pethő ijedten.~ ~A doktor mosolyogva rázta a fejét,
36  1|            bölcs ember belenyugszik, a doktor még inkább, mint más...
37  1|         ebédlőben, láttam legelőször a doktor bácsit; egy januáriusi napon
38  1|             volna akkor, hogy a tréfás doktor bácsit valaha még apámnak
39  1|             senki más, mint Jablonszky doktor, aki huszonnégy óráig vitézül
40  1|         szivart és pipát hozzanak.~ ~A doktor bácsi kissé zavartan mentegetőzik:~ ~-
41  1|             nem maradnál nálunk...~ ~A doktor ijedten tiltakozik:~ ~-
42  1|         elfogadja...~ ~S látva, hogy a doktor még habozik, gentleman módjára
43  1|             sétálás közben, Jablonszky doktor megszólította a vejét:~ ~-
44  1|        becsületszavamra mondom, hogy a doktor úr hízott vagy két kilóval,
45  1|               hogy elájult. Jablonszky doktor, aki maga is megijedt, később
46  1|              fordult:~ ~- Hát magának, doktor uram, mi a baja?~ ~- Nekem?
47  1|           felesége van, mint magá­nak, doktor úr...~ ~A közfigyelem e
48  1|               asszonykának. Jablonszky doktor ugyanis, aki minden este
49  1|             asszonyt, hogy még az öreg doktor is hálásan ölelte a szívére.~ ~-
50  1| hizelkedésekkel kiédesgette onnan... A doktor ilyenkor úgy kacagott, hogy
51  1|         körútja végeztével, Jablonszky doktor is fölnézett az unokájához,
52  1|        töltötték az estéjöket. Az öreg doktor nem igen beszélt, de órák
53  1|              tekintett nagyapjára... A doktor gyöngéden magához ölelte
54  1|            szemmel mosolygott. Az öreg doktor vigyázva megsímogatta aztán
55  1|          türelmetlenül várták; az öreg doktor kacagtató gyerekességeket
56  1|                         XIV.~ ~Az öreg doktor elgondolkozva baktatott
57  1|                hálálkodott, Jablonszky doktor pedig elindult a kocsija
58  1|           valami szomoru dolog, mert a doktor bácsi szeliden elmosolyodott,
59  1|               hatással az asztmámra... Doktor létemre tudhatnám, hogy
60  1|          munkája támasztott... Az öreg doktor tünődve állott egy pillanatig
61  1|              idillben. A baba! Az öreg doktor szíve elfacsarodott a boldogságtól,
62  1|               leskelődnek...~ ~Az öreg doktor csöndesen bólintott, aztán
63  1|   madárcsicsergés hallatszott ide, s a doktor bácsinak az az ötlete támadt,
64  1|                sápadó fejecskéjét... A doktor végigment egy kis gyalogösvényen,
65  1|      odahajtotta az asszony ölébe... A doktor ijedten fülelt egy pillanatig,
66  1|               tetszett neki... Az öreg doktor fölkapta a fejét, az arcát
67  1|                ónszínüvé vált; az öreg doktor ott állt az egyik fatörzsnek
68  1|           reája szögezte.~ ~Jablonszky doktor nem válaszolt, de az arca
69  1|             keze után... De Jablonszky doktor most egyszerre fölegyenesedett,
70  1|           gyalogösvény felé... Az öreg doktor mozdulatlanul nézett utána,
71  1|            Istenért...~ ~De Jablonszky doktor semmitse válaszolt szavaira,
72  1|          házból, s Antal, a Jablonszky doktor kocsisa is beszaladt a malom
73  1|           mellett, hajnal felé az öreg doktor hirtelen felült az ágyában...
74  1|             ígéretemet...~ ~Jablonszky doktor véghetetlen gyöngédséggel
75  2|                                 Kemény doktor karriérje.~ ~A hölgyeket
76  2|            idegektől...~ ~Szabó Elemér doktor, a cigányképü párbajorvos, (
77  2|            bármilyen fogadást a Kemény doktor csoda­szerü karriérjére...
78  2|               a szegény és ügyefogyott doktor:~ ~- Mihelyt lejöhetek a
79  2|         Budapesten és ez Kemény György doktor...~ ~Csodálkozva fordultak
80  2|              feléje:~ ~- Kemény György doktor?... Ugyan ki az?...~ ~-
81  2|               keltek szárnyra a Kemény doktor furfangjáról, éles jogászi
82  2|                nevettek össze a Kemény doktor csodálatos furfangján. Egy
83  2|            vagytok-e elégedve a Kemény doktor karriérjével?~ ~Összehunyorgattak,
84  2|      rendelkezésére áll...~ ~És Kemény doktor, aki most már a Hungáriában
85  2|            tehetségével...~ ~És Kemény doktor meggyőződéssel válaszolta:~ ~-
86  2|               kétségtelen, hogy Kemény doktor fényes és előkelő tehetség...~ ~