Rész

 1  1|                     Hova? Ezt jól adod. Azt hiszem, a legfőbb ideje,
 2  1|                 De hogy ennyire jutott, azt még talán két nappal a katasztrófa
 3  1|    meg­szólította a barátját.~ ~- Előbb azt mondtad, hogy bizalmasan
 4  1|                nagyot sóhajtott.~ ~- Ha azt hiszed, hogy ezt egy-két
 5  1|                nem hallottam?... Hát te azt hiszed, hogy olyan rettenetesen
 6  1|                  ha meghallod, magad is azt fogod mondani, hogy erre
 7  1|              hogy semmi-szerelem...~ ~- Azt hiszed? - kiáltott föl a
 8  1|            ügyvéd idegesen. - No hát én azt mondom neked, hogy az összes
 9  1|             alszom a töprengés miatt... Azt hiszed, hogy képzelődöm?
10  1|             sohase értette őt igazán... Azt se tagadta, hogy engem szimpatikusnak
11  1|                  mind­jobban megszoktam azt a gondolatot, hogy a komoly,
12  1|           akarom venni magát feleségül. Azt hiszem, hogy nagyon boldogok
13  1|                  Mire szánjam magam?... Azt hiszem, te is belátod, hogy -
14  1|             kisleányához:~ ~- Hagyd már azt a munkát és gyere ide egy
15  1|                közbe:~ ~- Ne rontsad el azt a leányt, hiszen már úgyis
16  1|               olyan emberhez menni, aki azt kívánja tőle, hogy a lakását
17  1|            pápával se, de hol vegyem én azt a pénzt, ami az ilyen vállalkozáshoz
18  1|              barátokat is szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, hogy
19  1|                örökre hozzánk került... Azt a kis ostobaságot, remélem,
20  1|         arckifejezéssel fogadta, mintha azt kivánták volna tőle, hogy
21  1|               szólott a barátjához:~ ~- Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább
22  1|                 válaszolt:~ ~- Fiam, ha azt akarod, hogy okosan beszéljek,
23  1|            látszott rajta, hogy érzi is azt, amit mond. Pethő jó ideig
24  1|            bolond apa, mint én, szentül azt hiszi, hogy a kis leánya
25  1|          szólott az öreg úrhoz:~ ~- Már azt is a szívemből köszönöm,
26  1|             fiam, majd mindjárt megírom azt a bizonyítványt... Pethő
27  1|                 az ajkadat elhagyta; de azt, hogy a lelkem mélyén mit
28  1|                  Az Isten ne adja, hogy azt vala­mikor megértsd! Ez
29  1|           örökre elmúlik a házunkból... Azt mondod, fiam, hogy öreg
30  1|             Isten óvjon meg attól, hogy azt a gyermeket boldogtalanná
31  1|                végigvezette. - Lásd, én azt hiszem, hogy meg se tudnék
32  1|               dolgokba spicliskedjék... Azt fogja megenni, amit eléje
33  1|              válaszolt:~ ~- Ugy-e, maga azt hiszi, hogy megijedek a
34  1|                mentegetőzik:~ ~- Nehogy azt higyjétek, hogy miattatok
35  1|                 de most már, édes fiam, azt hiszem, hogy keresztet húzhatsz
36  1|                 édesapja kérdésére.~ ~- Azt hiszed, apa, nem mondottam
37  1|                 csókolom a kezét... Már azt hittük, hogy rólunk, szegény
38  1|          szólott az urához:~ ~- Most is azt mondod, hogy nem találod
39  1|                nyár elejére elhoz... Ha azt akarod, hogy a feleséged
40  1|            megcsókolta a feleségét.~ ~- Azt megmondom, hogy vigyázz
41  1|             berendezte a dolgát! És még azt merik mondani, hogy a férjek
42  1|            abbahagyott párbeszédet.~ ~- Azt gondolja, hogy a házasságom
43  1|                 Mi jut az eszébe?... Ha azt akarja, hogy azonnal ki
44  1|              fog bánni velem?... Igazán azt hiszi, hogy becstelenséget
45  1|                tisztába jöjjek!... Néha azt hittem, nem lesz erőm ahhoz,
46  1|           hallatlanul könnyelmü voltam. Azt hittem, lesz erőm hozzá,
47  1|               válaszolt:~ ~- Oh, nehogy azt gondolja, hogy figyelmetlen
48  1|      Bármennyire rosszul esik, magam is azt mondom, hogy most már menjen...
49  1|                a világos szivar ugyanis azt jelentette: „Jőjj, ebéd
50  1|             után várlak”, a sötét pedig azt: „Ma, fájdalom, nem találkozhatunk”.
51  1|           eléggé szeretlek, ugyebár? De azt az apróságot még százszorta
52  1|          ablakokkal is, te lustaság?... Azt mondom, hogy minden ragyogjon
53  1|               hogy odahaza fogadjon?... Azt hiszem, van még olyan hely
54  1|                     Jesszusom, csak nem azt akarja ajánlani, hogy kettős
55  1|          Istennek, aki megengedte érnem azt az időt, hogy az én drága
56  1|             nyugodtan meghalhatok... Én azt hiszem, hogy jól fogok aludni,
57  1|        kislányomnak... Vajjon megérem-e azt az időt, hogy az unokámnak
58  1|              öreg emberek, néha botorul azt hisszük, hogy már nincsenek
59  1|    siralomvölgyben a halálra várakozik. Azt a tudatot, hogy egyszer
60  1|              ártatlan szivecském te!... Azt hittem, hogy boldognak tudhatlak,
61  2|              nyomá­sával szemben?... Én azt mondom, minden a szerencse
62  2| Becsületszavamra nem eskomptálnám előre azt a jövedelmet...~ ~Mindnyájan
63  2|               karriérjére... Egyszerűen azt kell tennetek, amit én mondok...~ ~
64  2|               az, aki a Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet
65  2|        tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt tartotta, hogy ez az előkelő
66  2|              nekem sem ment ám könnyen, azt elhihetitek... Tudnék egyet-mást
67  2|           tehetség sem megvetendő... De azt mondom nektek, fiúk, az
68  3|              fekete frizurája fölött. - Azt hiszem, nem igen találnék
69  3|            asszony felé fordult.~ ~- Ha azt gondolja, - mondta nemes
70  3|                  Hát komolyan meg tudná azt tenni, hogy áldozatokat
71  3|          kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, csakugyan van egy
72  3|             itta volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára. Öntudatlanul,
73  3|               rejtőzködő filozófus:~ ~- Azt mondtam, hogy minden áldozatra
74  5|                ha kérdezek valamit?~ ~- Azt akarja tudni, hány éves
75  5|          kérdezni tőlem...~ ~- Úgy van! Azt szeretném tudni, hogy volt-e
76  5|                    Miért?~ ~- Mert most azt szeretné, hogy én mulattassam
77  5|                     Hát mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e valamikor
78  5|                valamikor az uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok
79  5|             néztem Emma hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az elsőt csalta
80  5|                 ingatta szép fejét.~ ~- Azt mondom, kedves barátom, -
81  5|       megríkatják. Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt,
82  5|                 terveztük, mert a szíve azt mondta neki, hogy most még
83  5|              vajjon lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa
84  5|             reggelen a szívemre zúdult, azt hiszem nem lehet fogalma...
85  5|         elbizako­dott, kis ördögöké, de azt hiszem, így se voltam a