Rész

 1  1|      támogatására, bátyám...~ ~- Az én támogatásomra? - szólott
 2  1|            ez olyan dolog, aminőről én még világéletemben nem hallottam?...
 3  1|             esném kétségbe... De az én esetem egészen más; ha meghallod,
 4  1|        ehhez hasonló történetet?... Én jót nevetnék, ha más mesélne
 5  1|        kezével.~ ~- Kedves barátom, én megteszem, amit te is megtennél,
 6  1|           ügyvéd idegesen. - No hát én azt mondom neked, hogy az
 7  1|           rá több példa, itt vagyok én, aki napok óta nem alszom
 8  1|             úgy elérzékenyült, mint én... Ezt mondta: Ha igazán
 9  1|            Mi célja volna ennek?... Én nem vagyok fiatal leány
10  1|      nyakamba, s kijelentette, hogy én vagyok az egyetlen férfi,
11  1|          arra a gondolatra, hogy az én szőke csillagom most egy
12  1|         leányiskolába járt, gyakran én kisértem haza... Az öreg
13  1|         valami kerti mulatságról, s én félóráig könyörögtem neki,
14  1|                  Nem karolt belém s én mérhetetlen szomorúságomban
15  1|             épp oly jól tudta, mint én, hogy mi ketten nem élhetünk
16  1|            öregek búcsuzkodtak, - s én féléjszakán át mámorosan
17  1|     felolvasóestéiről beszéltünk, s én a Hartmann divatkereskedése
18  1|       valamit, amit maga régen tud: én el akarom venni magát feleségül.
19  1|            kifogásod van ellene, ha én mondtam?~ ~- Az a kifogásom,
20  1|            legdurvább munkát?... Ha én élek, úgyse fog olyan emberhez
21  1|            Azután ezt mondotta:~ ~- Én vegyem át az üzletet, főnök
22  1|           pápával se, de hol vegyem én azt a pénzt, ami az ilyen
23  1|            röviden fogok végezni... Én eladom magának a füszerüzletet,
24  1|     kérdezte a leány elbámulva.~ ~- Én csak egyszerü ember vagyok, -
25  1|        kezét.~ ~- Szervusz, fiam... Én már csak fiamnak szólítalak
26  1|            ami a szívemet nyomja... Én szerelmes vagyok Sárikába,
27  1|           Az ilyen bolond apa, mint én, szentül azt hiszi, hogy
28  1|            lám, aztán így jár, mint én: egyszerre csak ijedten
29  1|            számára nevelje föl, hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom,
30  1|      bizonyos vagyok benne, hogy az én édes kis cicámnak jó dolga
31  1|     nyájasan. - Bátran beszélhetsz, én szívesen és készséggel hallgatlak...~ ~
32  1|           tagjaira a láz forrósága, én, az orvos, aki tudtam, hogy
33  1|            Ne féljen, doktor bácsi, én mondom ezt, a maga egykori
34  1|             egyszer meg kell halni, én már régen belenyugodtam,
35  1|       házában végigvezette. - Lásd, én azt hiszem, hogy meg se
36  1|       háborgatni a boldogságában... Én is voltam valaha fiatal,
37  1|       egyedül az uraddal, aminthogy én is, ahogy illik, a feleségemmel
38  1|           légy vele...~ ~- Már hogy én? Ha csak álmomban nem történt
39  1|          öreg Veress József, aki az én korombeli ember, aligha
40  1|       tettetek látogatást?... Nohát én, az apai hatalmamnál fogva,
41  1|            öreg asszonytól, amilyen én vagyok?... Tizesztendős
42  1|        férfiaknak...~ ~- Na szívem, én nem látok rajta semmi szépséget...
43  1|           úgy visszaemlékezik, mint én...~ ~Pár nap mulva Lénárték
44  1|          szívvel... A feleségét, ha én velem van, ne féltse...
45  1|     parancsszóra... Akármi történt, én most is az vagyok, aki voltam,
46  1|        hiába adja most a haragosat, én tudom, hogy maga is szeret...~ ~-
47  1|             közül hibás valaki, hát én vagyok az... Hiszen előre
48  1|           megházasodtam?... Hát jó, én mindenben megnyug­szom,
49  1|          fájdalomból ítélve, ami az én szívemet eltölti, bizonyos
50  1|           csak annyit szenved, mint én...~ ~Megragadta az asszony
51  1|             hogy szenved, hiszen az én szívem is csordulásig tele
52  1|           tenni az a tudat, hogy az én sorsom se rózsásabb, mint
53  1|               Majd később mondotta: Én egyáltalában nem tudom,
54  1|             szólott:~ ~- Nem vagyok én afféle nagyvilági dáma,
55  1|             keltett, így szólt:~ ~- Én már csak ilyen szókimondó
56  1|    látogatóban van nálunk, s más az én kis fejemnek ugyancsak nem
57  1|             szegény asszonyra, mint én vagyok... De különben mi
58  1|          érnem azt az időt, hogy az én drága szememfényét boldognak
59  1|           kedveseinkért aggódunk... Én eleget éltem, hát most már
60  1|            nyugodtan meghalhatok... Én azt hiszem, hogy jól fogok
61  1|               Lássátok ti bolondok, én az életemmel váltottam meg,
62  2|             nyomá­sával szemben?... Én azt mondom, minden a szerencse
63  2|             azt kell tennetek, amit én mondok...~ ~A bankigazgató,
64  2|          sóhajtott föl:~ ~- Hej, ha én annyira vinném egyszer,
65  2|       tekintettek föl reá:~ ~- Csak én tudom, mennyi álmatlan éjszakámba
66  3|          már holnapután, e hónap 31-én, a Transversalis Csatorna-Részvénytársaságra
67  3|               mondta, - miért éppen én lennék, aki a főnyereményt
68  4|         Igenis, tisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, az inas,
69  5|           örökké fiatal marad... Az én kérdésem jóval illetlenebb...
70  5|             most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns és izgató
71  5|             botlását menteni lehet? Én attól tartok, kedves barátom,
72  5|      valahogy...~ ~Ismeri ugy-e, az én szomoru fiatalságom regényét?
73  5|              Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb a szívéhez,
74  5|           tulsó feléről írt hozzám! Én voltam szomoru életének
75  5|           kezében a telegrammot, de én hősiesen a nyakába borultam:~ ~-
76  5|     vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb vagyok,
77  5|               hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra vettem
78  5|         minden szem rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére
79  5| kézszorítással elbúcsúztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült
80  5|          arcomat is megsimogatta, s én reszketve, borzongva, a