Rész

 1  1|             hogy ezt egy-két szóban el lehet mondani, hát nagyon
 2  1|       folytatta:~ ~- Azért hívtalak el, hogy bizalmasan beszéljek
 3  1|          államok törvénykönyveit is el kellene pusztítani a föld
 4  1|    mindeddig hideg unalommal mentem el, most hirtelen a leggraciózusabb
 5  1|             távolról sem szomorítja el annyira, mint a másik. Most
 6  1|             amit maga régen tud: én el akarom venni magát feleségül.
 7  1|              szőke leány hagyta így el őket mérhetetlen bánatukban;
 8  1|       halkan, magába térve, mondott el néhány szót ahhoz a rejtélyes
 9  1|          gyorsan, mily rohanva tünt el ez a hosszu idő a multak
10  1|         Mégis csak szörnyüség, hogy el hagynál epedni egy csókod
11  1|        vallomását már nem mondhatta el, mert Jablonszkyné megbotránkozva
12  1|       szólott közbe:~ ~- Ne rontsad el azt a leányt, hiszen már
13  1|              Ha fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz, az majd
14  1|           elnök úr ő méltósága igen el volt adósodva, s legutóbb
15  1|      tökéletlen volna, ha lojálisan el nem ösmernők, hogy Terka
16  1|     segíthetek rajta... Ha idejében el akarok aludni, hát nyárspolgár
17  1|        tudniillik egyiket se veszed el a kettő közül. Ez azonban
18  1|              Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz. Az az érzés,
19  1|           családi tűzhelyet hagyott el a kedvedért, talán szintén
20  1|        aztán halkan szólott:~ ~- És el mered vállalni a felelősséget
21  1|    meg­rontani a boldogságomat?~ ~- El, - mondotta Szamosi Gyurka,
22  1|    elálmosodó familia karhatalommal el nem cipelte őket. Ez a séta
23  1|        érezte, hogy mindjárt nagyon el fog érzékenyülni, halkan
24  1|    karosszékbe... És most: ismételd el, amit tegnap este mondottál...~ ~
25  1|       hiszen három­szor veszítettük el a hitünket az isteni gondviselésben...
26  1|          Lehet, hogy bűnt követtünk el, amikor ilyenné neveltük,
27  1|           lépcsőházban, facsarodott el kissé a szíve a részvéttől,
28  1|       akartál belém fogózni... Hogy el voltam keseredve, mennyire
29  1|          gondjai miatt nem mehetett el az esküvőre, sírva borult
30  1|          csak a régi asztmám fogott el egy pillanatra, mint mindig,
31  1|          olvasgatta, amíg a vacsora el nem készült. És emitt, az
32  1|        beláthatatlan tenger választ el a földi emberek világától,
33  1|         megijedek a fenyegetésétől? El tetszik felejteni, hogy
34  1|             ha az apja a meghívását el nem fogadja, Pethő pedig
35  1|            éber állapotban követtél el egy jókora tapintatlanságot...
36  1|        mondottam neki, hogy menjünk el?... mindjárt, amikor a listát
37  1|         hogy holnap délben menjetek el Lénárt Jánosékhoz...~ ~-
38  1|              Mondja csak, nem pirul el, amikor a szakácsné tekintetes
39  1|        ültesd föl a vasútra és vidd el valahova a délvidékre...
40  1|            őrületes fájdalom fogott el, amikor azzal az eshe­tő­ség­gel
41  1|             becstelenséget követtem el, amikor megházasodtam?...
42  1|         álmatlan éjszakát töltöttem el azzal, hogy érzelmeimmel
43  1|    szenvedélyes csókokkal borította el, miközben a könnyei ki­csordultak
44  1|           rettenetes bűnt követnénk el mind a ketten... Maga most
45  1|          haragudni fogsz... de hidd el, hogy nem bírtam már tovább.
46  1|            A korcsmáros sietve tünt el a konyhaajtó mögött, az
47  1|       mellett.~ ~- Nos, hát mesélje el, drágám, hol járt és miképp
48  1|           így szólt hozzá:~ ~- Hidd el, drágám, mi férfiak csak
49  1| polgármesternek, aki épp ott sétált el a bolt előtt.~ ~- Ne tréfáljon,
50  1|             mert különben lesz hadd el hadd, ha feljövök.~ ~A szobaleány,
51  1|            öngyilkosságot kövessünk el?~ ~- Mondtam már, hogy ne
52  1|           ezüstös kacagá­sával űzöd el a félelmes szörnyetegeket,
53  1|    szenvedélyes csókokkal borította el. Aztán vad erővel magához
54  1|   meg-megrándult, de szó nem hagyta el az ajkát. A pillantása azonban,
55  1|           dörgő hangon szólott:~ ~- El innen!... Ne közelíts hozzám,
56  1|             fölemelte a karját.~ ~- El innen!~ ~Lénártné most fölemelkedett
57  2|            a tejcsarnokban költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának
58  2|             tejcsarnokban költöttem el a vacsorámat... Pedig mégis
59  2|         régi pajtá­sokkal csevegjen el egy félórácskát, ekként
60  3|     karosszékben.~ ~- Miért higyjem el magának, hogy szeret? -
61  3|           fog­fájást sem viselnének el kedvünkért. Igy, egy csésze
62  3|       magával hazugságokat hitessek el?...~ ~- Nagyszerü, udvarol,
63  3|        Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel
64  3|             akad jobb dolga, jőjjön el...~ ~- Hány órakor?~ ~Faragóné
65  3|             részegen folytatta:~ ~- El fogok utazni az éjszakai
66  3|        violaszínü sávok közt merült el a tenger sötétkék vízébe,
67  4|             szerencsére, nem hagyja el végképp az ő engedelmes
68  4|           illő reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát Szent
69  4|         barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról,
70  4|         ellen törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes
71  5|      köztünk, mely akkor se szakadt el, ami­kor a megalázott, összetört
72  5|            egyetlen napra se váltam el, odaát az édesapám, akinek
73  5|             kis pajtását bevárja, - el tudja-e kép­zelni, hogy
74  5|            azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások elől:
75  5|          leküzdhetetlen vágy fogott el, hogy szívemet kiönthessem
76  5|           férfit mégsem utasítottam el egy lenéző pillantással,
77  5|      megkönnyebbült szívvel aludtam el, mert úgy éreztem, hogy
78  5|        hátborzongató félelem fogott el, hogy az uramat sohase fogom