Rész

 1  1|         nyakába vette a világot, jó összeköttetései révén tagjává
 2  1|           s így szólott:~ ~- Hát jó, majd ezentúl valamivel
 3  1|       Budapestről Bakonyvárra... Jó ideig csak udvariasan beszélgettünk
 4  1|    megbarátkoztunk egymással, és jó pajtá­sok lettünk... Addig
 5  1|     asszony lesz az átkod vagy a jó szerencséd...~ ~- És mindig
 6  1|          magadban beszéltél?~ ~- Jó darabig eltitkoltam előtte
 7  1|           hanem azért, hogy az ő jó hírét megkíméljem...~ ~-
 8  1|          Hogyan döntöttél?~ ~- A jó Isten tudja, hogyan történt,
 9  1|          talán félszázadon át is jó barátja, kereszt­komája,
10  1|    babrált, miközben mosolyogva, jó pajtásként nézett csöndesen
11  1|      sétát követő délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban
12  1|         husvét hetében, könnyebb jó helyhez jutni, mint itt,
13  1|              Amikor hazamentünk, jó ideig hánykolódtam az ágyamban,
14  1|         is azt, amit mond. Pethő jó ideig maga elé bámult, aztán
15  1|    néztek a plafond felé, ahol a jó Isten trónusát sejtették.~ ~-
16  1|  picurkát szórakozhatnék?...~ ~A jó Isten, úgy látszik, szerette
17  1|       csókolom... Van szerencsém jó estét kívánni, doktor bácsi...~ ~
18  1|          az én édes kis cicámnak jó dolga lesz nálad... De mivel
19  1|       voltak, s ahogy fölébredt, jó időbe került, amíg a tegnapi
20  1|       szólott:~ ~- Most minden a jó Istentől függ... A kockát
21  1|    bajról, megtörve imádkoztam a jó Istenhez, hogy legyen könyörületes
22  1|     könyörületes hozzánk... És a jó Isten meghallgatott bennünket:
23  1|             Itt a kezem rá, hogy jó és szerető férje leszek
24  1|   majdnem kiáradt a szívükből.~ ~Jó ideig meghatottan ölelgették
25  1| színezgette ezt az édes álmot? A jó Isten tudja. Lehet, hogy
26  1|       szorítani a kezét, ezért a jó Istenke bizonyára nem fog
27  1| csöndesen áhítattal susogta:~ ~- Jó Istenkém, aki mindig szerettél,
28  1|        félünk a haláltól; hiszen jó ismerősök vagyunk vele...
29  1|         a halálra; mert a drága, jó kisleányomat féltettem...
30  1|     esküvéssel fogadta meg, hogy jó és hűséges ura lesz a feleségének.
31  1|         a küszöbön...~ ~- Drága, jó apuskám, hozott az Isten! -
32  1|    akivel érdekedben lenne, hogy jó viszonyban légy vele...~ ~-
33  1|  szívecském, hát adjon be valami jó, kicsit édes pálinkát...
34  1|    bennünket... Mert Zsuzsa igen jó teremtés, de az ilyenben
35  1|       ezután kultiválni fogják a jó viszonyt, az új pár karonfogva
36  1|     tengerparton üldögéljen, s a jó, meleg napsugárral süttesse
37  1|       vendéggel. Valaha, a régi, jó időkben, Pethő valóságos
38  1|    egészen meg vagyok elégedve a jó Istenke végzésével.~ ~Tüntetőleg
39  1|         A fiatal ügyvéd nem volt jó komédiás; nagyon is meglátszott
40  1|     amikor megházasodtam?... Hát jó, én mindenben megnyug­szom,
41  1|          Óh, Istenem... hát légy jó... hát könyörülj meg rajtam...
42  1|            Derék ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte
43  1|              Mit gondol anyuska, jó lesz-e, ha Ferikének fogjuk
44  1|        fiatal asszony szemébe... Jó darabig hallgatva sétáltak,
45  1|        spájzban, meg a konyhában jó falat akad, egy-kettő, rakja
46  1|        egészségednek való idő... Jó lesz, ha a kabátodat is
47  1|         kissé megfájdult a feje. Jó darabig kószált ide-oda
48  1|         kis leány. Pethő, akinek jó szeme volt, rögtön fölismerte
49  1|        van bátorsága hozzá, hogy jó apának tartsa magát...~ ~
50  1|       mint egy gimnázista... Még jó, hogy nem éjfélkor akar
51  1|        nem volna értelme, ha egy jó szivarról lemondanék...
52  1|          ezután... Hála legyen a jó Istennek, aki megengedte
53  1|     nagyon is tudom, hogy milyen jó voltál hozzám...~ ~Megállt
54  1|        gyerekké lesz újra... Még jó, hogy nem leskelődött rám
55  1|         világban, míg az apja, a jó pajtása, az egyetlen igaz
56  2|       Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, aki
57  2|         felek.~ ~- Dejszen, most jó kezekben van az ügyecske...~ ~
58  2|          Nem ért rá arra, hogy a jó modor kicsinyességeivel
59  2|      félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat
60  3|          Szerelem nélkül is elég jó barátok lehetnénk és hogy
61  3|        hiszem, csakugyan van egy jó tulajdonsága: hogy a hazugság
62  4|     gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját
63  4|            Mivel teljes életében jó keresztény volt, hát az
64  4|    szólott magában:~ ~- Szegény, jó uram, az utolsó órájában
65  4|         majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem
66  4|    állomás felé kanyarodtak.~ ~A jó Isten útjai azonban rejtelmesek
67  4|  megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény módjára fog meghalni.
68  4|          és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor haragosan
69  5|   lengyel kösz­vényesek üdülnek. Jó ideig némán haladtunk fölfelé
70  5|          régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára beszélgessünk
71  5|                 Adok magának egy jó tanácsot, - folytatta Emma
72  5|     ennyire elkeseredve? Az urát jó egészségben fogja viszontlátni
73  5|         közé, aki dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet