IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 1| idejében, aki tudvalevőleg 1797-ben volt óbestere a franciák 2 4| utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze először 3 3| már holnapután, e hónap 31-én, a Transversalis Csatorna-Részvénytársaságra 4 3| számához - a 38-as helyett a 97-es volt - de a sorozatszám 5 1| ismét folytathatta az előbb abbahagyott párbeszédet.~ ~- Azt gondolja, 6 1| ezredorvosné is készülődött, hogy Abbáziába utazik, s kész örömmel vállalkozott 7 1| főnök úr.~ ~Schober erre az ablak felé tartott egy borral 8 1| megeredtek, a kis emeleti ablakok mögött ökölbe szorultak 9 1| Végeztél az udvari ablakokkal is, te lustaság?... Azt 10 4| meglegyen. Dominique a rácsos ablakon keresztül egy pillantást 11 1| fejcsóválva mutatott az ablakra, amelyen már átvilágított 12 1| alkalmat, hogy a délutáni ablaktisztítás felől tudakozódjék.~ ~- 13 1| Hányszor kószálok hajnalig az ablakuk alatt! Amikor néha veszett 14 1| fúrt-faragcsált a vaskosaras ablakok mögött, a malomvölgybe vezető 15 1| betyár is a szent házasságról ábrándozik...~ ~- Na fiam, hát hirtelen 16 5| rá, hogy ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit beszéljek 17 4| amelyek egy barnacsuhás atyát ábrázolnak, aki mennyei kéjjel hörpint 18 1| amíg szalvétájával a piros abroszt végigsöpörte.~ ~Pethő szinésziesen 19 4| így szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris et filii 20 1| rokonszenves, katona az abszolut demokráciát képviselte...~ ~ 21 4| most meg is adják neki az abszoluciót, eddig bizonyosan nem igen 22 1| sem tudta pontosan, de még Ács úr, a püspöki levéltáros 23 1| hörghurut... Így ni, majd add át szépen Szlavik főtisztelendő 24 1| három kicsike koporsót adni át megtört szívvel az anyaföldnek... 25 1| barátja.~ ~- Hova? Ezt jól adod. Azt hiszem, a legfőbb ideje, 26 1| ő méltósága igen el volt adósodva, s legutóbb a Bakonyvári 27 1| hiszen tizennégy év óta nem adtam még ki egy fölösleges krajcárt 28 1| megcsókolhassam, de viszont afelől sincs kétségem, hogy mindörökre 29 1| Ezt súgta:~ ~- Ugyan ne affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... 30 1| semmi szépséget... Üres, affektáló teremtés, aki amellett még 31 1| másnak engedje át... Mert affelől egészen bizonyos volt, hogy 32 1| Nem vitatkozom veled afölött, vajjon csakugyan lehetséges-e, 33 5| megtört, hatvanhétesztendős aggastyán új életet kezdett a világ 34 1| IX.~ ~Január vége felé aggasztó tünetek zavarták meg a fiatalok 35 1| Lénárt Endre szakított az agglegény-élettel; de csodálatos: a házasságában 36 4| mennyország kapúján...~ ~Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár 37 1| hozzá... Ha tudnád, mily aggodalmak közt őriztük minden lépését!... 38 1| sorsa miatt nincs miért aggódnom ezután... Hála legyen a 39 1| ittmaradó kedveseinkért aggódunk... Én eleget éltem, hát 40 1| doktor hirtelen felült az ágyában... És béna nyelve, amely 41 1| folyó lassan siklott végig agyagos partjai között, nagynéha, 42 1| a molnárkert veteményes ágyai között, s újra meggyújtotta 43 1| tovább ment a veteményes ágyak között, átkerült a kis csermely 44 1| jó ideig hánykolódtam az ágyamban, mert az a rossz szokásom 45 1| félőrülten ugrom ki az ágyamból, mert az a gondolat kínoz, 46 4| A gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta 47 3| mert nem tudja okosabban agyonütni az idejét. Budapesten kártyával 48 4| míg a nők jajveszékelve az ágyra borúltak.~ ~A gvárdián még 49 1| akkor sem ijed meg, ha száz ágyú szólal meg egyszerre... 50 1| ablakai körül befalazott ágyúgolyók feketéllettek ki a Csevice-völgyére. 51 3| gondolatok cikkáztak végig agyvelején. Nem-e nagyon is valószínü, 52 1| Pethő szívébe imádságszerü áhítat költözött... És míg a pillái 53 1| talán valami légyott után áhítozom, itt a kezem rá, hogy oly 54 4| hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes 55 1| megszólalt, s a szalónban, ahova a vendégek beléptek, csakhamar 56 1| megmondhatja, a boltban, ahová bármikor bejöhet feltünés 57 1| mosolyogva tette a mutatóujját az ajakára, s halkan szólott az ismerős 58 1| Jesszusom, csak nem azt akarja ajánlani, hogy kettős öngyilkosságot 59 1| taníttassa velem a kisleányát, s ajánljon az ismerőseinek is a jóindulatukba...~ ~ 60 1| ismersz, hogy a legelső szó az ajkadat elhagyta; de azt, hogy a 61 4| odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta a feszületet...~ ~ 62 1| beszélt, míg az asszony ajkai veszedelmesen vonaglani 63 1| hirtelen szederjessé vált, s az ajkáról borzasztó hörgés hangzott... 64 1| először tipegett, selypítő ajkával az első szót kimondotta... 65 1| megnyílt a szomszédos hálószoba ajtaja, s Lénártné, japán selyem 66 1| lábujjhegyen ment a szomszéd szoba ajtajáig, amelyet óvatosan kinyitott. 67 1| kisurrantak a kávéház hátulsó ajtaján. Az asztalnál csak a két 68 1| gavallérok kószáltak, a bolt ajtajában pedig kokettül, házias pongyolában 69 1| rakoncátlankodásait figyelték, valaha ájtatos török katona énekelte vontatott 70 4| járja, - gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját 71 1| édes nyári alkonyatba. Az ajtóban jókedvü sokaság várja őket: 72 1| befordultak, izgatott futkosás, ajtócsapkodás hallatszott az egész épületben; 73 1| szörnyetegeket, amelyek az ajtónk előtt leskelődnek...~ ~Az 74 1| úr járt türelmetlenül az akác-sorban: Pethő Géza volt, aki minden 75 1| Az orgonaszó kiárad az akácfák közé, amelyek most csodamódra 76 1| közeli grófi parkból édes akácillat lengett feléjök. A két fiatalember 77 1| Ez a viszony azonban nem akadályozta meg a jólelkü gólyát abban, 78 1| hely Bakonyvárott, ahol akadálytalanul találkozhatunk...~ ~- Például?~ ~- 79 2| mondom nektek, fiúk, az erős akarat többet ér, mint a legfényesebb 80 1| kezdett belé, míg a keze akaratlanul is ökölbe szorult... És 81 1| a gödröcskék az arcán... akárcsak egy dundi kis polyásbaba... 82 4| igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, akik a Caudéran 83 1| Például... Istenem... hát akárhol... Mondjuk, hogy... mondjuk, 84 1| orvost, gyorsan orvost, akárhonnan is...~ ~A következő percben 85 2| tehetünk, föltéve, hogy erősen akarjuk, s föltéve, hogy az illető 86 1| pedig holnap délután... Akármiképp is, de úgy kell intéznie 87 1| tartozik az életével... Akármilyen nehezére is esik, kötelessége, 88 1| édes vagy!... De most már, akármit szól is a mama, nem engedlek 89 1| mintha egy pillanatra se akarnák elveszteni egymást. Középen 90 1| megnyugodjam...~ ~De most már, ha akarnám, se tehetném, mert tegnap, 91 1| úgy, mintha a szivarunkat akarnánk meggyujtani...~ ~Ravaszul 92 1| fiatalember szó nélkül magához akarta ölelni volt kedvesét, mint 93 1| időből, amikor sehogyse akartad, hogy a torkodba belenézzek...~ ~ 94 1| azon a hajnalon, amikor nem akartál belém fogózni... Hogy el 95 1| kerül a lakoma, de ma úgy akarunk élni, mint a Rothschildok 96 1| boldogoknak tudom azokat, akiket legjobban szerettem a világon...~ ~ 97 1| nyugalmát. Három gyermekük, akikkel a sors megáldotta házasságukat, 98 4| remegve várta a gvárdiánt, akiknek földi vándorlásai közben 99 1| megjelent a szobaleány, akin meglátszott, hogy két perccel 100 1| legyen az a kettő közül, akiről lemondasz, s melyik, akit 101 5| gondolkodunk... Emitt az uram, akitől eddig még egyetlen napra 102 1| sokáig vesződni a peres aktákkal... Eddig úgy állott a dolog, 103 1| tiszta képünk van az összes aktivákról és passzivákról?~ ~- Igenis, 104 1| folyón, a távoli vizeken, az alacsony viskókon, s a kék hegyeken, 105 1| mosolya, a beszéde, sőt az alakja is, mintha mássá lett volna... 106 4| vérvörös lángok előtt, sötét alakok rohantak tova, aztán kissé 107 4| leánya csakhamar ismert alakokká lettek az egész felföldön; 108 1| megírtam vagy két tucat alanyi költeményt... Ez volt az 109 1| a segédektől, de mindez, alapjában véve, nem ártott néki: idejében 110 1| kénytelenek élni, s így sokkal alaposabban foglalkoznak a váltójoggal, 111 1| tudok zongorázni... Erre alaposan megtanítottak... Arra kérem 112 1| erre a kérdésre a kellő alapossággal válaszolhassak, meg kell 113 1| pedig komoly, lélektani alapra helyezkedik, csakhogy az 114 1| művészetét: a jóság, a részvét álarca alatt lobbantotta új lángra 115 1| megcsókolta Sárikát s gaz alattomossággal így szólt hozzá:~ ~- Hidd 116 1| vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte fiam. Most már nem 117 1| Igyuk meg a szent János áldását és menjünk, - szólott az 118 1| túl volt harminchármon; az áldást régen nem várták többé. 119 1| tulajdonképp a kegyeletnek áldoz, mert a fiu édesanyja nem 120 3| mert igazán semmi sem lenne áldozat, amit magáért elkövetnék... 121 3| meg tudná azt tenni, hogy áldozatokat hozzon értem?~ ~Juhász közömbösen 122 3| vállat vont.~ ~- Téved, mikor áldozatokról beszél, mert igazán semmi 123 3| Kitalálhatna-e valaki olyan áldozatot, ami ezzel az órával fölérne!...~ ~ ~ 124 3| Azt mondtam, hogy minden áldozatra képes lennék érte és lám, 125 3| hogy szerelméért minden áldozatra képes... Mi lesz a hatórai 126 1| pillanatig tanácstalanul nézte az alélt öreg embert, de egyszerre 127 4| ibolyaszínbe olvadt az ég alja s a sűrűségben egy-egy koránébredő 128 1| jóformán lenyúlt a vár aljáig, ahol már szorgalmas timárok 129 1| megnövekedett, s Pethőnek végre alkalma nyilt ahhoz, hogy nagyobb 130 1| mégegyszer megszólalhat, alkalmasint ezt mondja, mielőtt utolsó 131 1| bemutatta neki. Egy ilyen alkalommal történt, hogy Schober, aki 132 1| sört bontatott, de mivel az alkony egyszerre csak hűvössé vált, 133 1| kárpótolják, amit élete alkonyán elveszített: az ifjúságát, 134 1| a gondviselés ilyeneknek alkotott bennünket?... Ez a gyermek 135 1| a szelíd, az édes nyári alkonyatba. Az ajtóban jókedvü sokaság 136 1| részletekben törleszti... Áll az alku?... Ha fölcsap, hát menjen 137 1| tekintetes asszonyé, de az álla körül inkább az urunkra 138 1| úrnő ő nagyságát. Ha keleti államban élnénk, egyszerü lenne 139 1| még az összes civilizált államok törvénykönyveit is el kellene 140 4| szolgái közé... Két fráter állandóan a kövér tyúkok, sárgahasu 141 1| válaszolhassak, meg kell állapítanunk egy kétségbevonhatatlan 142 1| feleségül... Végre is abban állapodtam meg, hogy energikusan kettévágom 143 1| nyilallott a szalmaözvegyi állapot édessége... Nyolc hónap 144 1| komolyan meg vagyok ijedve az állapotom miatt... És ne hidd, hogy 145 1| fog üresedni az ügyészi állás, mert az öreg Veress József, 146 1| szerelmes?... Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek veszem, amit 147 1| üveges szemeit kétségbeejtő állhatatossággal reája szögezte.~ ~Jablonszky 148 3| volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára. Öntudatlanul, 149 2| képviselte. Szőke volt és édes és állítólag Kemény Györgyben látta volna 150 2| történetet eszelt ki valami állítólagos Ruppmann-pörről, ahol a 151 2| ősszel volt, udvariasan állított be a Kemény György irodájába 152 1| meghódította.~ ~A leányok eléjök állították a friss söröket; Szamosi 153 1| szívesen hallgatlak... De előbb álljunk meg és tegyünk úgy, mintha 154 4| telepről a szomszédos vasúti állomás felé kanyarodtak.~ ~A jó 155 1| zavartalan álmát alussza. Az állomásról idehallatszott egy éjjeli 156 1| lelkébe láthat, s elrejtett álma váratlanul napvilágra 157 4| erős csöngetés verte föl álmából fráter Bonifáciust, a hegyek 158 3| végre ki nem zökkenti az álmadozásából. A napihírben ez állott:~ ~( 159 1| egyszerre csak magához tért az álmadozásaiból, s könnyedén a vállát vonva 160 1| szemeit. Lázas, nyughatatlan álmai voltak, s ahogy fölébredt, 161 1| távol jövőben, amely majd az álmait valóságra váltja... Néha 162 1| amely ott állott az ódon almáriom tetején.~ ~Mintha csak tegnap 163 1| mult éjjel... Hosszu ideig álmatlanul fetrengtem, s így volt rá 164 1| susogta:~ ~- Aludjál szépen és álmodj az angyalokról, akik a fejed 165 1| pihent volna vánkosán. Miről álmodott? Mit látott túlvilági szendergésében? 166 1| elismerő oklevelekről álmodozva, amelyekkel a szakemberek 167 1| partján, s öreg szíve ragyogó álmokkal telt meg... A malom fölött 168 1| Már hogy én? Ha csak álmomban nem történt velem ilyesmi...~ ~- 169 1| másnap délelőtt. Mindaketten álmosak voltak kissé az éjszakai 170 3| miközben a karját kissé álmosan fonta össze fekete frizurája 171 1| színezgette ezt az édes álmot? A jó Isten tudja. Lehet, 172 5| hangversenyt rögtönöztek, majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, 173 4| barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák magukat érette. 174 1| mi őt. Tegnap estig még álmunkban se gondoltunk arra, hogy 175 1| láthatott volna! Amíg az álnok férj ilyen lesújtó módon 176 1| fiacskám.~ ~Ez Csépányi Alojzius, a helybeli főgimnázium 177 1| s mindez a sok különféle álombaringató nesz harmonikusan olvadt 178 1| tündérszigetére került. Az álombéli szigetre, amelyet beláthatatlan 179 1| össze a kacsóját, amikor az álomistenke közeledik, s még nem tud, 180 1| a cselédeket, a tisztek által rendezendő mulatságot, a 181 1| selypítve, gügyögő szóval altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben. 182 1| megindultan susogta:~ ~- Aludjál szépen és álmodj az angyalokról, 183 1| éjjel jóformán semmit se aludt, az álom most is makacsul 184 1| trónörökös a délelőtti álmát aludta. S amíg Sárika bágyadt, 185 4| mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta lobogó 186 5| éjjelen megkönnyebbült szívvel aludtam el, mert úgy éreztem, hogy 187 1| százalékkal a beszerzési áron alul... A vételár fejében egyelőre 188 1| csöndes és zavartalan álmát alussza. Az állomásról idehallatszott 189 1| elaludt. Vagy öt percnyi alvás után, - neki legalább annyinak 190 1| sokáig szótlanul nézte az alvó leánykát; aztán megindult 191 1| és kinai fecskefészekről álmodozik.~ ~- Ha örömet akarsz neki 192 2| az anyósok:~ ~- Ni csak, amaz ott Kemény György, azzal 193 1| is voltam valaha fiatal, ámbár olyan régen volt, hogy talán 194 1| korban már csupán az az ambiciója az embernek, hogy a lakása 195 1| tanyája volt; a doktor nemes ambicióval gyógyította betegeit, az 196 1| próbálkozott meg, az egyik tiszt ambiciózus füttyszava után. Az ügyvéd 197 1| affektáló teremtés, aki amellett még a nevetségig kacér is... 198 1| szegénységről, s a sziniiskoláról, amelybe vérmes reménységekkel iratkozott 199 1| századévek viharaival. A szobák, amelyekben valamikor a kicsike Pethők 200 1| fogamzanak meg a nagy tervek, amelyeknek az a sajátságuk, hogy nyomtalanul 201 1| mint azokon a napokon, amelyekről talán a halálom órájában 202 1| Emlékszel arra a majálisra, amelyikről először kisértelek haza 203 1| nemes hadnak. Az udvar, amelynek lejtős kert volt a folytatása, 204 1| sárgára meszelt kuriában, amelynek ablakai gömbölyü tornyocskákra 205 2| Mindenki csak annyira viheti, amennyire saját ereje képessé teszi... 206 1| a nevetségig kacér is... Amennyivel te, drágám, édesebb és bájosabb 207 4| hogy a pokolba kerülj, amiért az Úr szegény szolgái ellen 208 1| amit tegnap kaptál tőle, s aminek a párját holnap fogod megkapni, 209 1| És ez olyan dolog, aminőről én még világéletemben nem 210 1| szépen egyedül az uraddal, aminthogy én is, ahogy illik, a feleségemmel 211 1| tévedsz... Olyan dolog ez, amiről még alig hallottál világéletedben, 212 1| ajkát. A pillantása azonban, amivel a férfira meredt, oly ijesztő 213 5| mely akkor se szakadt el, amikor a megalázott, összetört 214 1| bibliai vagy a középkori amorozók... A két szerelem magyarán 215 1| igazságot.~ ~- Mi az?~ ~- Analizálnunk kell kissé az érzéseket, 216 1| állapotban minden asszony ananászról és kinai fecskefészekről 217 1| pletykáznak a piacon, s anekdotázó férfiak enyelegnek a sörcsarnokban 218 1| ingerkedtek a kezeik közül angolna módjára kisikló leányokkal. 219 1| Aludjál szépen és álmodj az angyalokról, akik a fejed fölött virrasztanak... 220 1| hozzon csak gyorsan két ánizst...~ ~- Hova akarsz menni? - 221 2| Már intézkedtem, hogy az ankétra meghívassék...~ ~Az ügyvédi 222 4| század utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze 223 1| pedig lám, most is csak annyian vannak, mint a mi időnkben. 224 5| áthajóznak a tengeren, s annyiba veszik az egész utat, mintha 225 1| alvás után, - neki legalább annyinak tetszett, - fölébredt, s 226 1| emberek közeledtek a házból, s Antal, a Jablonszky doktor kocsisa 227 1| adni át megtört szívvel az anyaföldnek... Az Isten ne adja, hogy 228 1| szíve nem ugyanebből az anyagból lenne... Lássátok ti bolondok, 229 1| megkezdi:~ ~- Mindig csak az anyák szívéről beszélnek, mintha 230 1| bájosabb lett, amióta az anyakönyvvezetőnél megfordult. A pisze orra, 231 1| törülközővel kötötte be szegény anyám a torkomat... Ki gondolta 232 1| néha csintalanul szólott az anyósához:~ ~- Mit gondol anyuska, 233 2| egymáshoz a leányok és az anyósok:~ ~- Ni csak, amaz ott Kemény 234 1| megigérjük, hogy holnap este apáéknál fogunk vacsorázni...~ ~Ez 235 1| torkodba belenézzek...~ ~Apailag megsimogatta a fiatalember 236 1| doktor bácsit valaha még apámnak fogom szólítani?...~ ~Szeretettel 237 1| ilyenkor összeszidta az apát, - az ő szidása egyébként 238 1| holdas dominiumot örökölt az apjától. A fiatal gavallér ekkor 239 1| hónapos retek, s Moysinger apó nagy buzgalommal húzta ki 240 1| térni ozsonnára Moysinger apóhoz. Lukullusi lakomát csapunk: 241 1| egy-egy kis rózsa, minden ápolás dacára, harmadnap már haldokolva 242 4| tyúkok, sárgahasu kappanok ápolásával foglalkozott, s egy duplatokás 243 1| asszonyok pár órára kidőltek az ápolásból, s Pethő egy éjjel virrasztva 244 1| helyezkedik, csakhogy az apósát a lábáról levegye.~ ~- Ha 245 1| Jablonszky doktorral, az apósával. Az öreg úr kimerülve támaszkodott 246 1| jőjjenek gyorsan... az apósom hirtelen rosszul lett... 247 1| Terka kisasszony, egy áprilisi estén, a növendékei nélkül 248 1| volt az ünnepünk, amikor az apró lábacskáival először tipegett, 249 1| kislánya, mint egy dundi apróság édesanyja... Csak most érezte 250 1| küszöbön...~ ~- Drága, jó apuskám, hozott az Isten! - kiáltja 251 3| annyira magához tért, hogy az arabs számjegyeket fölismerte, 252 1| székét, s most már tajtékozó áradat módjára zuhogott ki belőle 253 2| nevettek, ha néha előttük áradoztak a protegéjük ragyogó tehetségei 254 1| Sárika látásakor a szívedbe áramlik? Az asszonyból sohase lehet 255 1| voltak bújtatva: vörös, arannyal díszített attilát, s festői 256 2| váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~Egy aranycvikkeres mérnök nevetve intett a 257 1| öreghegyi szőlőjével babrált, aranyérmekről és elismerő oklevelekről 258 1| mintaüvegecskét, jól megnézte az aranysárga folyadékot, aztán így szólott:~ ~- 259 1| szentkép körül, világos aranysávok táncoltak. A szerelem tehát 260 4| voltak, akik a Caudéran úr aranyszínü pálinkájára esküdtek. És 261 1| nekem; észrevettem, hogy aranyszőke haja, rózsás teintje van, 262 4| s mesébe illő reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát 263 1| És ezek a gödröcskék az arcán... akárcsak egy dundi kis 264 1| kicsordultak a szeméből. Lénártné arcáról is eltünt most már a szigorúság, 265 1| Pethő a legközönségesebb arcával, de voltaképp a felindulástól 266 2| diplomatája és kirakván a maga arcképeit, mosolyogva fordult a csodálkozó 267 2| Katinkát, habozva nézegette az arcképeket:~ ~- Ez az Imogén nagyon 268 1| hivatalszolga oly bámuló arckifejezéssel fogadta, mintha azt kivánták 269 5| amerikai hölgyeknek, az arcom se ragyogott a csintalan 270 5| Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta, s én reszketve, 271 1| kacérságnak pedig még az árnyéka se volt meg benne. Mily 272 1| százalékkal a beszerzési áron alul... A vételár fejében 273 1| is, akik a nagy bűnünkben ártatlanok.~ ~A férfi most megragadta 274 1| ezzel az édes, elragadó ártatlansággal lépsz majd örök szövetségre... 275 3| Csatorna sorsjegyeit is árulgatták Budapest előkelő kisasszonyai. 276 4| még elgondolni is, hogy árva lelke föloldás nélkül zörgessen 277 1| életét szentelte, s aki mégis árván, támasz nélkül fog maradni 278 1| nézett szét, míg az egyik árvaszéki ülnök, akinek sohase volt 279 1| rendelkezhetik az asszony egész arzenáljával, mihelyt maga is asszonnyá 280 3| főnyeremény számához - a 38-as helyett a 97-es volt - de 281 1| Bakonyvárott: a kis város asszonyai magok közt a színésznőnek 282 1| Bakonyvár legbájosabb asszonyának egészségére...~ ~És Lénárt 283 1| vagyok szerelmes: egy férjes asszonyba és egy fiatal leányba... 284 1| látásakor a szívedbe áramlik? Az asszonyból sohase lehet többé naiv 285 1| homloka egészen a tekintetes asszonyé, de az álla körül inkább 286 1| Odalépett a földön fetrengő asszonyhoz, s a lábával megrúgta, mintha 287 1| legveszedelmesebbek a hozzád hasonló asszonykára...~ ~Sárika engedelmesen 288 1| Lénártné csinosabb a többi asszonynál, de akkor egyszerre csak 289 5| végignéztem a fehérhaju asszonyon, aki okos szemét most kiváncsian 290 5| távolabb tőlem, mint az asszonyos kacérság, - és lássa: az 291 1| vigyáz az olyan szegény asszonyra, mint én vagyok... De különben 292 5| a bájos, finom, elragadó asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb 293 1| Vagyis a különbség az: asszonyból sohasem lehet leány, a leány 294 1| gérokkban, sárgakeztyüsen, az asszonyka mille fleur selyemruhában, 295 5| morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, 296 1| igen érzett hajlamokat az aszkéta-életre; s voltaképp csak akkor 297 2| írásokat otthagyhatták az asztalán, megnyugodva távoztak a 298 4| tünt el az igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, akik 299 1| jókedvében, szintén odahuzatta az asztalát. A társaság így nagyon megnövekedett, 300 1| már készülődni kezdett az asztalbontáshoz, még egyszer a közelébe 301 1| örökös tálcakendőiket és asztalfutóikat horgolták, de este, ah, 302 1| ilyenkor a tálcakendője vagy az asztalfutója himzését, amíg a doktor 303 1| Sári ilyenkor ledobta az asztalfutóját vagy a tálcakendőjét, s 304 1| ozsonna is nemsokára az asztalra került, s Lénárt úr, aki 305 2| öten, akik e percben ezt az asztalt körülüljük, bárkit is nagy 306 1| Lénárt tüntetőleg fölkelt az asztaltól s egymagában lökdösni kezdte 307 1| rántott csirke kerül az asztalunkra.~ ~- Na hallja, még csak 308 1| szeliden, - csak a régi asztmám fogott el egy pillanatra, 309 1| valami jótékony hatással az asztmámra... Doktor létemre tudhatnám, 310 1| elsején a havi fizetését átadta. És gyöngéden, szeretettel 311 2| mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok. Mint 312 1| vagy karácsony előtt mindig átborzongott a hátamon a hideg, abbeli 313 3| A sorsjegy.~ ~Juhász átellenben ült a szép asszonnyal az 314 1| jácintjaival, a püspöki palota átellenében az öreg Óhidy János fúrt-faragcsált 315 1| az imént, amikor titokban átélt gyötrelmeiről volt szó.~ ~- 316 1| háziorvosa örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü huszár 317 1| hozzám...~ ~Megállt a kerten átfolyó kis csermely partján, s 318 2| öreg Balogh Sándorra is átfordult később a beszélgetés, s 319 1| halkan, miközben a hátán átfutott a hidegség arra a gondolatra, 320 5| asszonyok minden kíséret nélkül áthajóznak a tengeren, s annyiba veszik 321 1| Huppinger bácsihoz vannak áthelyezve az összes hivatalok... Uraságod 322 1| a vétkedet... és minden átkával verjen meg az Isten, ha 323 1| veteményes ágyak között, átkerült a kis csermely hídján, s 324 1| magamhoz: Ez az asszony lesz az átkod vagy a jó szerencséd...~ ~- 325 1| délutánban, amely az erdőt már átlátszó fátyol alá takarta; aztán 326 1| végzett s a rendelőszobából átnézett a lakásba, ahol Sárika, 327 1| nemes önzetlensége reájok is átragadt volna.~ ~A doktorék harmonikus 328 2| erejével a gyönge bárkát átsegítették a hullámokon, mintegy hipnotizálva 329 1| katonatisztnek, a cimbalmos külföldi attasénak látszott, míg a másfélmázsás 330 1| mialatt a levegő mindinkább áttetszővé lett, és távol, a keleti 331 1| vörös, arannyal díszített attilát, s festői kucsmát viseltek, 332 1| nagy üggyel-bajjal tudtak átvergődni az összegyült tömegen, amely 333 1| azután, hogy dús örökségét átvette, egy októberi délután, hirtelen 334 1| az ablakra, amelyen már átvilágított a hajnali derengés.~ ~- 335 4| foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban ott sürgölődött 336 4| tett egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta. Ha tőle függ, 337 4| bólintott...~ ~- Miránk, szent atyám, nincs többé szükség, - 338 1| túl a dunai városban, ahol atyja hosszu időn át a vármegye 339 1| esztendő, s a napsugár melegére átláthatatlan sötétség következik... Hányan 340 1| öreg ügyvédnek az irodáját átvegye. A másik már kalandosabb 341 4| lettek az egész felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda 342 5| többiek már kora hajnalban automobillal rándultak át a hegy tulsó 343 5| rajta esett sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók találták 344 1| nyugodt; az asszony csak azé a férfié igazán, aki egy 345 5| szeretetet mutatott irántam azokban a rettenetes órákban, mikor 346 1| nem magamért volt, hanem azokért, akik itt maradnak utánam... - 347 1| akarod a részleteket, hát azokkal is szívesen szolgálok.~ ~ 348 1| kis leánya örökké csak a babáira fog gondolni... És lám, 349 1| gügyögő szóval altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben. Mily 350 1| lelke előtt megjelent; a babát, aki kövér kacsóit örömrepesve 351 1| gyerekességeket művelt a kis babával, míg az asszonyok csöndes 352 3| asszony kezét, s miközben a babérfák közt a kávéház felé sietett, 353 2| és nem pulya, tehetetlen báboknak...~ ~Egy kezdő ügyvéd, aki 354 1| az asszony keze gyöngéden babrál a férfi hajában, s tisztán 355 1| bársonyos ujjai hízelkedve babráltak a férfi hajfürtjei közt, 356 1| kicsi leányom... szegény babuskám... szegény, ártatlan szivecském 357 1| hallatszott ide, s a doktor bácsinak az az ötlete támadt, hogy 358 1| Sárikáját, aki még tegnap a bádogedényeivel játszogatott, egy élő lény 359 3| egyszer az Estrella-nyaraló bádogtornyát és Juhásznak eszébe jutott 360 3| csillogott az Estrella-nyaraló bádogtornya), de miközben sétapálcájával 361 1| álmát aludta. S amíg Sárika bágyadt, de büszke pillantást vetett 362 4| haldokló az ajtó nyílására bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában 363 1| segített a két fiatalember baján: egy megyei hajdu lépett 364 1| jóízüen nevetek a szörnyűséges bajodon. Két nőbe vagy szerelmes 365 5| sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő nem 366 1| szomorú volt.~ ~- Semmi bajom, - mondotta szeliden, - 367 5| ellenére is észrevettem, hogy bájosnak találnak... Gondolhatja, 368 1| hogy nem lehet szó komoly bajról, megtörve imádkoztam a jó 369 1| felől?~ ~Gyurka megtörölte a bajuszát, aztán jóindulattal bólintott.~ ~- 370 1| vasárnaponkint a helyőrség bakái táncoltak a szobalányokkal 371 1| akkor afféle tizenhatéves bakfisleány lehetett, - együtt jöttünk 372 1| táncolás művészetében. Amikor a bakfisleányka, szép és komoly mamája oldalán, 373 1| feszesen elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak közé vág, 374 1| gyerek pedig visszakerült Bakonyvárra, ugyanabba a hajlékba, ahol 375 2| néhány pár a csárdást, de a báli közönség nagyobb része eltávozott 376 1| félszeg mozdulat, csupa balkéz, amely sehogysem találja 377 1| fájdalommal fölemelkedett, s ép balkezével megragadja a veje kezét. 378 1| csöndesen a hátuk mögött ballagtak. Mily aggódó pillantások 379 1| mert Bakonyvárott, ahol a ballettet csak hírből ismerik, s színtársulat 380 1| üljön le. Az ügyvéd kissé bambán engedelmeskedett, de pár 381 1| futkosott ide-oda, a gyerekek bámészkodva álltak meg, biztos távolban, 382 2| szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat pillantásával tekintettek 383 1| vagy a hivatalszolga oly bámuló arckifejezéssel fogadta, 384 1| Előbb sokáig csöndesen bámulta a szoba mennyezetét, majd 385 1| az életem legelső, igazi bánata... Később, mikor elkerültem 386 1| így el őket mérhetetlen bánatukban; s a gyász hosszu időkön 387 1| élet volt, mert Sárga Miska bandája épp Mentónba készülődött, 388 1| megmondom... Az egyiket Lénárt Bandinénak hívják, a másikat Jablonszky 389 1| elhagyott vár meredek utcáján bandukolt egymagában a lakása felé. 390 1| most már mindig így fog bánni velem?... Igazán azt hiszi, 391 1| eléggé elbizakodott... Úgy bánsz vele, mintha még mindig 392 1| fájdalmamban, hogy olyan hidegen bántál velem!... Mondd, mint is 393 1| kergetsz valakit, aki sohase bántott?... Édes, drága kis leányom, 394 1| követő délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban 395 1| mosolyogva beszélgetett a barátaival, míg szemét a közeledő batárra 396 1| Gyurka végre megszólította a barátját.~ ~- Előbb azt mondtad, 397 1| az okos mamák, az asszony barátnőikkel beszélgetve, csöndesen a 398 1| nélkül suttoghasson egykori barátnőjével.~ ~- Haragszik rám? - kérdezte 399 1| terraszán, az idők folyamán barátnőket és barátokat is szerzett, 400 4| ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében ugyancsak 401 5| idő óta kitüntet engem a barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi 402 1| szintén lenézett az üzletbe, barátságosan kezet szorított.~ ~- Igen, 403 4| változatlanul így szólottak:~ ~- Bárcsak száz évig élhetnék és mindig 404 2| nem váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~Egy aranycvikkeres 405 2| úgy akarom... És sikerült, bárhogyan tornyosultak is ellenem 406 2| egyesült erejével a gyönge bárkát átsegítették a hullámokon, 407 2| ezt az asztalt körülüljük, bárkit is nagy emberré tehetünk, 408 1| bensőséggel a nyakába borult.~ ~- Bármennyire rosszul esik, magam is azt 409 1| megmondhatja, a boltban, ahová bármikor bejöhet feltünés nélkül... 410 2| megpróbálhatjuk... Tartok bármilyen fogadást a Kemény doktor 411 1| veled, nincs hát okom, hogy bármit is eltitkoljak előtted... 412 1| csinos blúzaikban, szőke vagy barna fejöket egészen szabadon 413 4| reklámképek, amelyek egy barnacsuhás atyát ábrázolnak, aki mennyei 414 1| kedvese szenvedélyét. Amíg bársonyos ujjai hízelkedve babráltak 415 2| Gruenthal, a nagy manchesteri bársonyraktár főképviselője, magánkívül 416 1| török pasa prezideált a bástyába vágott, régi városházon. 417 1| állapotban maradt meg; de otromba bástyái mögött most már nem a katonák 418 1| kis város lármája a vár bástyáira csak alig hallatszott föl. 419 1| fiatal ügyvéd oldalán. A bástyán aztán leültette Milkát a 420 1| kalap nélkül kisétált a bástyára. Egész nap valami fontos 421 4| finom konyhának, üveges batárjával sűrűn odakanyarodott a 422 1| pongyolájában, Sárika fehér batisztblúzban, amelyet a nyakán kék szalag 423 1| az ilyen embernek még van bátorsága hozzá, hogy jó apának tartsa 424 1| szomszédnőjét, a beteges, sápadt, bátortalan Sárikát, aki most már, hogy 425 1| szerényen, mosolyogva, amikor Bayerné, a gazdag vaskereskedő 426 3| jutott a svábhegyi jótékony bazár, ahol mindenféle haszontalan 427 1| elszabadulni hosszabb időre Bakonyvárról, a szerencse váratlanul 428 1| szivarozó papákkal, akik be-beszaladtak a kávéházba, hogy egy pohár 429 1| Egész nap valami fontos beadványon dolgozott, s munka után, 430 1| kihült, a gólya váratlanul beállított hozzájuk. Jablonszky doktor 431 1| eredménnyel jár, s Pethő is bebizonyította, hogy van esze. Behunyt 432 4| meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig 433 5| kezdett idegességemért, majd becézgetve megsimogatta a kezeimet, 434 1| familiáknak, szivesen látták a bécsi egyetemről hazatérő fiút 435 1| hogy ezentúl minden nap becsípesselek. Már pedig, amit apa mond, 436 1| szerényebben élünk...~ ~Becsomagolta a holmiját, kifizette a 437 5| Még aznap éjjel sietve becsomagoltam, Károly elkísért Hamburgig, 438 1| megzavarodva a lelke mélyén:~ ~- Becstelen gazember vagyok, de nem 439 1| eszeveszettül szólott:~ ~- És ha becstelenné is leszek, akkor se tudok 440 1| Igazán azt hiszi, hogy becstelenséget követtem el, amikor megházasodtam?... 441 1| nekem úgy rémlett, hogy az a becsület... De most borzadva látom, 442 5| nekem - maga se született becsületbírósági elnöknek...~ ~Van-e rá eset, 443 2| irodai karosszékben ülve:~ ~- Becsületemre, alig tudom, miért ez az 444 1| gyanította... Mindenesetre becsületére válik, hogy a csapás nem 445 1| amit hallott, nyiltan, becsületesen válaszolt:~ ~- Itt a kezem 446 1| jóságát, hogy a boldogságát, a becsületét sárba tiprod... Van-e lelked, 447 1| kezét megkérjem, hanem a becsületérzésem is... De elvehetem-e tiszta 448 1| dönteni a sorsom fölött... A becsület kívánta, hogy úgy tegyek, 449 1| munkája, a küzdelmei, a becsületes törekvései nem vesztek kárba... 450 1| esti séták után, a kaput becsukta, s halkan, szótlanul haladtak 451 1| vár emeleti ablakai körül befalazott ágyúgolyók feketéllettek 452 1| A férfiak időközben befejezték a kuglizást s Lénárt úr, 453 1| két nagy szerelmet is befogadjon magába... Ha nem volna rá 454 1| Amikor a Lénárt-ház kapuján befordultak, izgatott futkosás, ajtócsapkodás 455 1| vendégek tiltakozása ellenére behozatott néhány üveg édes pálinkát. 456 1| úgy akarom...~ ~Az asszony behunyta a szemét, de a karjai szorosabban 457 1| beszédhez nincs erőm...~ ~Pethő behúnyta a szemét, s míg a keze megremegett 458 1| királynője, Sárika a szivedé. Beismered-e, hogy az eddigi fejtegetéseim 459 1| ugyan sok és szép földet bejártál már...~ ~- Irgalmas Isten, 460 1| boltban, ahová bármikor bejöhet feltünés nélkül... Holnap 461 1| próbáljon meg a konyhába bejönni, ha az élete kedves...~ ~ 462 1| vagy... Haszontalan kis békája, még miket nem gondol felőlem!...~ ~ 463 1| hogy a Klastromutcán át bekanyarodjék a grófi parknak. A park 464 1| hogy legalább három napig békén hagylak benneteket.~ ~- 465 1| akarja apa, hogy a házi békénket elrontsa, hát itt marad... 466 1| Népbankot megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba. Ekkor 467 1| élt; tornyában, ahonnan békés időben a háztetőtüzeket 468 1| kötelességüket; menyecskésen bekötött fejjel üldözték a bujdokoló 469 4| hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik. Ma este még jókedvüen hallgatta 470 1| lemondjon rólam... Ugyebár belátja, hogy igazam van?... És 471 1| meghallgatna, bizonyosan belátná, hogy nem vagyok bűnös, 472 1| magam?... Azt hiszem, te is belátod, hogy - ha valamikor, - 473 1| mindkettőt igazán szeretem. Belátod-e már most, hogy van okom 474 1| szépen beszélt...~ ~- Akkor beláttam, hogy igaza van, de később 475 1| házassága után se szándékozik belebolondulni az urába...~ ~- Haragszik 476 1| fogok vallani... Hiszen az ő beleegyezése nélkül nem volna bátorságom 477 5| magának sokat: az uram végre beleegyezett, hogy egyedül elbocsájt 478 1| hogy szinte nem is merek belefogni... De mivel tudom, hogy 479 1| tudja. Lehet, hogy talán belehalt volna, ha legelső szerelmében 480 1| polcból, s míg az asszonyok belemártogatták a nyelvöket az illatos italba, 481 1| akartad, hogy a torkodba belenézzek...~ ~Apailag megsimogatta 482 1| öreg úr, nagy sóhajtva, belenyugodott abba, hogy a felesége összeszidja. 483 1| kell halni, én már régen belenyugodtam, édes fiam... Minden bölcs 484 1| fiam... Minden bölcs ember belenyugszik, a doktor még inkább, mint 485 2| előtt legyezők és prémes belépők hevertek össze-vissza a 486 1| szalónban, ahova a vendégek beléptek, csakhamar megjelent a szobaleány, 487 1| kell mondanom, bizonyosan belepusztulok... Talán gonosz és szívtelen 488 1| boldogan. Aztán két oldalt belekarolnak az öreg úrba, majd versenyt 489 1| Monte-Karlóban mulatott, nyáron a belga tengerpart valamelyik fürdőjében, 490 1| selyem kimonóban, mosolyogva belibbent a szalónba.~ ~- Ugy-e megbocsátanak, 491 5| kiváncsi tolakodó beszél belőlem, hanem a pszikhológus, aki 492 1| az arca pedig lángolt a belső felindulástól. És mintha 493 1| kisváros egyetlen szórakozása; belül, a parkban, az aranyos rácskerítés 494 1| lesz a napja, hogy megint bemegyek a konyhába, s az összes 495 1| az ujságot... Csak tessék bemenni, bizonyosan nagyon megörül... 496 5| mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott (egy lyoni orvos volt, aki 497 1| egy kaligrafikus példányát bemutatta neki. Egy ilyen alkalommal 498 1| aki tudvalevőleg 1797-ben volt óbestere a franciák 499 1| felült az ágyában... És béna nyelve, amely két nap óta 500 1| semmi sem változott meg bennem, s hogy még mindig meg tudnék 501 4| szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszítek 502 1| hasonlíthatatlanul könnyebb bennük, mint a féltés és irigység...~ ~ 503 4| kapu előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött csillagos 504 1| meg a volt szeretőjét, bensőleg összehasonlításokat tett 505 1| Lénártné pedig megható bensőséggel a nyakába borult.~ ~- Bármennyire 506 1| nemsokára egy váltócskát fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe, 507 4| aztán a minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári 508 1| Ez a kópé nagyon jól berendezte a dolgát! És még azt merik 509 2| Tizianhaju egy budapesti bérházat... Válasszon tetszése szerint, 510 3| nem hiszi, hogy egyszer beröpül az ablakán a kétszázezer 511 4| pedig, aki a kis szalónból berohant, kezét a Caudéran úr szívére 512 1| mindennap ötször-hatszor is besompolygott a felső helyiségekbe, s 513 1| úgy rémlett, hogy a kis bestia a fejét csóválja. És tisztán, 514 1| zöld zsalugátereken át már besütött a napvilág, s a feje fölött, 515 1| Jablonszky doktor kocsisa is beszaladt a malom elől, ahol az urára 516 2| jelentette ki, hogy a hallatlan beszéd hatása alatt kénytelen visszavonni 517 1| mélyén porladunk?~ ~Megállott beszédében, de nem engedett időt a 518 1| talán ki tudok okosodni a beszédedből... Most azonban feküdjünk 519 2| Ruppmann-pörről, ahol a Kemény György beszédének hallatára az elnök zokogva 520 1| fejbólintással kisérte az asszonyok beszédét, így szólott, egészen megzavarodva 521 1| csak sírni tudok most, de a beszédhez nincs erőm...~ ~Pethő behúnyta 522 1| nem vagyok barátja a sok beszédnek, hát most is röviden fogok 523 1| Sárikával közömbös dolgokról beszélgessek... Kérem, mentsen ki, hogy 524 5| hogy jó pajtások módjára beszélgessünk egymással... Most se hagyott 525 1| Lénártnét, aki mosolyogva beszélgetett a barátaival, míg szemét 526 5| akivel jól esik irodalomról beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn 527 1| szeretnék pár percig bizalmasan beszélgetni veled...~ ~- Hát menjünk!...~ ~ 528 1| az asszony barátnőikkel beszélgetve, csöndesen a hátuk mögött 529 1| doktor nyájasan. - Bátran beszélhetsz, én szívesen és készséggel 530 1| asszony kezét, de tovább nem beszélhettek a dologról, mert Lénárt 531 1| szemmel szólott:~ ~- Nos hát, beszéljen, hallgatom. Most mindent 532 1| suttogta:~ ~- Föltétlenül beszélnem kell magával, még pedig 533 1| Sári tudja, hogy most erről beszélsz velem?~ ~- Igen, doktor 534 1| És mindig csak magadban beszéltél?~ ~- Jó darabig eltitkoltam 535 1| tudja... A minap együtt beszéltük meg, hogy mindent őszintén 536 1| cikket tíz százalékkal a beszerzési áron alul... A vételár fejében 537 1| sörcsarnokból jövet, Pethő rendesen beszólt a Lénárték füszeresboltjába, 538 1| nemes ambicióval gyógyította betegeit, az asszony egész az önfeláldozásig 539 1| Máskor azonban, ha a betegeivel szokatlanul korán végzett 540 1| szemmel nézte szomszédnőjét, a beteges, sápadt, bátortalan Sárikát, 541 4| kastélyba. Szegény uram régóta betegeskedik, de senkise gondolta volna, 542 4| halk döngés hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely 543 4| hónap mulva a családját is betelepítette a kastélyba s a víg francia 544 4| elől elragadja, amikor íme, beteljesedett fölötte a végzet: most ott 545 2| eleven nagykereskedő egyszer betévedne hozzám...~ ~Gyuri, dacára 546 5| hófehér gőzös minden zúgát betöltötte? Az első napon még ahhoz 547 1| vissza, hogy ilyen váratlanul betoppanok?~ ~Pethő meghatottan ölelte 548 1| ha már az a hangos kis betyár is a szent házasságról ábrándozik...~ ~- 549 1| válaszoljon. Míg látszólag ő is a betyárnótára figyelt, könnyedén mosolygó 550 1| mert a cigány egy alföldi betyárnótával próbálkozott meg, az egyik 551 1| Hogyan merte volna bevallani, hogy a pirulásában nem 552 5| vén asszony vagyok, hát bevallhatom: egy percig minden szem 553 1| elfogott a vágy, hogy mindent bevalljak neki... Nem igen tudom már, 554 1| No, ha így van, hát bevallom, hogy egyenesen hozzátok 555 5| hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, 556 1| munka után, amikor a dolgát bevégezte, kissé megfájdult a feje. 557 1| lélegzett föl, amikor az ebédet bevégezve, gyorsan megcsókolta Sárikát 558 1| ideje, hogy a tálcakendőket bevégezzed...~ ~Sári ilyenkor engedelmesen 559 2| számíthatok évi ezerkétszáz forint bevételre...~ ~ ~A miniszteri tanácsosék 560 1| kasszába sietett, hogy a napi bevételt összeszámítsa, a pincérek 561 1| míg a szobaleány mögött bezáródott az üvegajtó, gyerekes grimászokat 562 1| öklömmel megdöngessem a bezárt kapuját... És ha nem teszem, 563 1| szülei szabályos lélekzete behallatszott hozzá, a sötétségben, amely 564 1| sülyedésétől tartottak, csakhamar beismerték, hogy tévedtek; Lénárt Endre 565 1| fényben, amely a hálószobát betöltötte, hosszan elnézte a szendergő 566 1| gondol, épp úgy, mint a bibliai vagy a középkori amorozók... 567 1| pillanatig, aztán mosolyogva biccentett a fejével.~ ~- Ez a divat, 568 1| még egy művészi cifraságot biggyeszt a gyönyörü nászinduló után, 569 1| egymagában lökdösni kezdte a billiárd-golyókat... Szóval úgy meg van sértődve, 570 5| kőszáli sasok titokzatos birodalmában, messze az unalmas fürdőn 571 4| tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a francia 572 1| csontembert, a maga házát nem bírta megóvni a borzalmas vendég 573 5| csak lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, 574 1| de hidd el, hogy nem bírtam már tovább. Annyit sírtam, 575 1| Hova lett a többi? A birtok, a fogatok, az ékszerek, 576 1| ismerte; hiszen a kis város a birtoka szomszédságában feküdt. 577 3| sorozat 38. számu sorsjegy birtokosa. Érdekes eset ez már abból 578 4| mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senkise tudta, mit akar, 579 1| naiv gyermeké lenne, aki bizakodva teszi össze a kacsóját, 580 1| arcát, - Mariska a régi bizalmasa volt, - aztán dobogó szívvel 581 1| Mert annak, hogy a régi bizalmasság helyreálljon közöttünk, 582 1| tudnék nyugodni, ha enélkül bíznám rád a legdrágább kincsemet... 583 2| bizottság ülésén:~ ~- Miért nem bízol, kegyelmes uram, Kemény 584 1| hogy a házasságom ellenem bizonyít? És abban a nézetben van, 585 1| van rá egy csalhatatlan bizonyítékom...~ ~- Mi az?~ ~- Hogy már 586 1| könnyei, keserves viharai bizonyítják, hogy az első férfi emléke 587 1| majd mindjárt megírom azt a bizonyítványt... Pethő Géza... harmadosztályu 588 2| megszólították az igazságügyi bizottság ülésén:~ ~- Miért nem bízol, 589 1| velem van, ne féltse... Biztosíthatom róla, oly jól fog mulatni, 590 1| elrontsa, hát itt marad... Biztosítom róla, hogy sírás lenne a 591 1| amikor az ő sorsát másra bízzuk?... És mered-e magadra vállalni 592 4| gyúlt ki, majd megszorította Blanche kisasszony kezét és egy 593 1| rabszolga-élet! Ilyenkor csinos blúzaikban, szőke vagy barna fejöket 594 1| nem, hogy a pezsgőjét a bluzomra öntötte...~ ~Bátran tekintett 595 5| eszem, s oly nyugodtan útra bocsájthatsz, mintha Jánosékhoz mennék 596 1| reményekért... Oh, beláthatatlan bölcsesség, amely az örök éjszaka küszöbén 597 1| szenvedésekből, amiket beláthatatlan bölcsességedben reám mértél. Sírva könyörgök 598 1| meg a gyermeke égszínkék bölcsője mellett, sokáig szótlanul 599 5| vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt perccel az után, hogy 600 5| Mikor később szegény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian 601 1| s a fűszálakon aranyos bogarak ringatóztak, hogy csakhamar 602 3| fickó vagyok, de van egy bogaram: szívemből megvetem a hazudozó 603 1| egy-egy álmos, koránébredő bogárka már lomhán sütkérezett a 604 1| vigyázva levett egy-egy bogárkát, amely a szirmokon rejtőzött, 605 1| a helyőrség parancsnoka, Bogdán, a polgármester, Szelestey, 606 3| a könnyűvérü, gondtalan bohém...~ ~- Nevetséges, - szólott 607 1| meghajolt:~ ~- Köszönöm a bókot... annál jobban esik... 608 1| elégülten susogta magában:~ ~- Bokrétát viszek a kislányomnak... 609 1| szavakban kifejezni lehet. Hogy boldog-e? Tíz év óta, amikor először 610 1| hogy jól fogok aludni, mert boldogoknak tudom azokat, akiket legjobban 611 1| házaspárt nem illik háborgatni a boldogságában... Én is voltam valaha fiatal, 612 1| míg az asszonyok csöndes boldogsággal gyönyörködtek a rögtönzött 613 1| sohase fogja megrontani a boldogságomat?~ ~- El, - mondotta Szamosi 614 1| hátamon a hideg, abbeli boldogságomban, hogy Sárikát a piaci emeletes 615 1| halálommal is kell megfizetnem a boldogságomért... Szeretsz és mindörökké 616 1| gyönyörü teremtés ő miatta boldogtalan, halkan, szenvedélyesen 617 1| kért, hogy ne tegyem még boldogtalanabbá, mint amilyen... Ekkor már 618 1| hősnői... Mi talán épp olyan boldogtalanok vagyunk, mint azok, de mi 619 1| fog a gyönyörüségtől és a boldogságtól...~ ~Most, hogy a Sárika 620 1| féltékenyen megőrli a készülő boldogságot... A férj, aki csupán szeretője 621 1| Szamosi Gyurka, komoran bólintva a fejével.~ ~A fiatal ügyvéd 622 4| Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- Szegény, megtévelyedett 623 2| számára, s a hölgyek tetszőleg bólogattak.~ ~- Elmés és jókedvü ember 624 1| Most már elég, nem kell bolondozni, hadd sétáljanak odalenn 625 1| susogta:~ ~- Mindig csak ilyen bolondságokon jár az eszed, pedig ideje 626 1| a szobalánya megjelent a boltajtóban... Pénzt kért, hogy friss 627 1| az asszony már eltünt a boltajtóból...~ ~A Jablonszky-ház kapujában 628 1| itt is megmondhatja, a boltban, ahová bármikor bejöhet 629 1| XIII.~ ~Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég kocsisával 630 1| Lénárt úr végre visszatért a boltjába. Pethőné pedig jókedvüen 631 1| csak újév napján törődött a boltjával, amikor Lénárt fekete császárkabátban 632 1| tizenegy óra felé az összes boltok, hivatalok kiürültek, míg 633 1| megállottak az emberek, a boltokból kifutottak a vevők, a kávéház 634 2| irodáját...~ ~De Kemény Gyuri bonhomiával válaszolt:~ ~- Csupa tyúkpör, 635 4| alól feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- 636 4| verte föl álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor 637 1| nyerő még néhány üveg sört bontatott, de mivel az alkony egyszerre 638 1| szemében az utólérhetetlen bontont képviselte, mindenütt szívesen 639 1| megtörtént, hogy ő maga bontott ki egy új köteg britannikát, 640 1| pipatóriumot, az íróasztalt, a bőrbekötött könyvekkel, a csillogó műszereket, 641 1| Hányszor járt itt, a fekete bőrbútorok között, abban a korban, 642 1| amelyek fiatal éveiket gyászba borították. Amikor a selymeshaju leányka 643 4| pátereknek a mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, 644 1| Schober, aki akkor is a boros palackjai etiketjeit rendezgette, 645 4| pillanatban már szemben állt a borotvált inassal, akit látásból régóta 646 1| vacsorára és az erős vörös borra, amit délben, este innod 647 1| az ablak felé tartott egy borral megtöltött mintaüvegecskét, 648 4| életében ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő atyák 649 1| Helyet foglalt az egyik bőrszékben, s Pethőnek is intett, hogy 650 1| tudatot, hogy egyszer csak rám borul a sötét éjszaka, s hogy 651 1| asszony egy más férfi keblére borulhasson, majdnem elviselhetetlennek 652 1| az időt, amikor a nyakába borulhatok, s meg lehet győződve róla, 653 5| egy aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, becsületes és 654 4| nők jajveszékelve az ágyra borúltak.~ ~A gvárdián még egy utolsó 655 5| de én hősiesen a nyakába borultam:~ ~- Mi történhetik velem? 656 4| kolostor tornyából néha borús pillantásokat vetett a hatalmas 657 1| az a becsület... De most borzadva látom, hogy hallatlanul 658 4| gazdám vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni is, hogy 659 1| szederjessé vált, s az ajkáról borzasztó hörgés hangzott... Aztán 660 5| oka sincs rá, hogy ilyen borzasztóan kétségbe essék...~ ~Később 661 1| találták nemsokára, hogy a borzavölgyi uradalom fiatal örököse 662 4| egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta. Ha tőle függ, a refektórium 663 5| elhanyagolt asszony hűtlenséggel bosszulja meg a rajta esett sérelmet. 664 1| lehetetlen leülni, - szólott bosszusan Pethő Géza.~ ~Miután hasztalan 665 5| Aki a tolvajon azzal áll bosszut, hogy lop tőle valamit, 666 4| szentségeket? Hátha most áll bosszút mindazért, amit a szegény 667 5| egy tisztességes asszony botlását menteni lehet? Én attól 668 1| tart. Mi öreg emberek, néha botorul azt hisszük, hogy már nincsenek 669 1| hogy minden kitudódnék, s a botrány mindkettőnket boldogtalanná 670 3| nem váltom, üthetem ugyan bottal a pénz nyomát... Ha ma este 671 1| fiamat... Holnap azonban bővebben beszélünk a dologról; ebéd 672 4| alatt hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, 673 1| valami szép, pettyezett britannika? - kérdezte izgatottan, 674 1| Azokon a napokon, amikor a britannikák az asszony szerint is világosak 675 1| gondolt többé a világos britannikákra. Este, amikor Sárika szobájában 676 1| bontott ki egy új köteg britannikát, csodálkozó arccal szólva:~ ~- 677 1| jelentkezik, ha az ital első, brutális hatása már eloszlott. Ez 678 1| megtörténhetik, hogy a bubukájának úgy alkonyattájt megnövekszik 679 1| tartotta Bakonyvárott a búcsúhangversenyét. A cigányok már a riviérai 680 1| akik szintén eljöttek a búcsúhangversenyre,... Lénártné megint csodamódra 681 5| fedélzetéről vetettem egy búcsúpillantást a csatorna partjára, ahol 682 1| Kérem, mentsen ki, hogy így búcsúzatlanul eltávoztam...~ ~Gyorsan 683 1| helyéről:~ ~- Fiacskám, mi búcsuzkodni fogunk, mert ez már nem 684 1| esti séták után az öregek búcsuzkodtak, - s én féléjszakán át mámorosan 685 1| Lénárt úr hangos sajnálatára, búcsuzni kezdett... A férfiak udvariasan 686 1| kérném, hogy ne menjen vissza Budapestre?~ ~- Hát mit tegyek? - kérdezte 687 1| elzárással sújtja a szigoru büntetőtörvénykönyv. Mindakét hölgyet tehát 688 1| fölkelti.~ ~De aztán, apai büszkeségtől eltelve, egy bolondos mozdulattal 689 4| zakatolása, a transzmissziók búgása, melyek éjjel-nappal, pihenés 690 4| gyár gőzgépe volt, mely búgva dolgozott az éjszaka csöndjében. 691 1| bekötött fejjel üldözték a bujdokoló porszemeket, ki-kinéztek 692 1| tisztán megértette, amit a bujkáló pár beszélt, s a kezével 693 1| félháromkor az ágyba kell bújnom, mert különben úgy járok, 694 5| rémült gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amíg odalenn 695 1| riviérai jelmezükbe voltak bújtatva: vörös, arannyal díszített 696 4| valakit, aki a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja...~ ~ 697 5| de annak a feleségnek a bűnét, aki az urát mindenkinél 698 1| fogom szentelni, hogy a bűnömet jóvátegyem...~ ~Pethő valami 699 4| mint senki más, hát Isten bűnül ne vegye, de behúnyom a 700 1| hanem azokat is, akik a nagy bűnünkben ártatlanok.~ ~A férfi most 701 1| szíve a részvéttől, miközben bűnbánólag gondolta:~ ~- Talán fájdalmat 702 1| emeleti ablakokból a hópihékbe burkolózó piaci lámpát nézte, amikor 703 1| szippantott Huppinger-gazda burnótjából. Pethő Géza azonban nem 704 1| szenvedélye! Jóformán minden bútordarabot, minden apróságot ismert. 705 5| a mi szegény lelkünkben búvárkodjék, - de arról a fájdalomról, 706 1| szeretettel ölelte át kicsike caprice-vánkosát, s amíg a szülei szabályos 707 1| borzongva folytatta:~ ~- Céda, piszkos és alávaló vagy... 708 1| hat héttel később már az ő cégtáblája függött a történelmi jellegü 709 1| nekem az érzéseiről... Mi célja volna ennek?... Én nem vagyok 710 4| inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig türelmetlenül 711 1| felesége pedig igen érthető célzásokat tett azokra a férfiakra, 712 1| Sárikát, aki a legtávolabbi célzásra is vérvörössé lett, néha 713 1| megengedjük... Csak semmi ceremónia... üljön ide a feleségem 714 1| amíg a hullámzó tömeg, a cerimónia végeztével, egyszerre csak 715 1| Ferenc, a székesegyház regens chori-ja, még egy művészi cifraságot 716 1| megfosztott... Drága, kis cicám, most már igazán megfogadom, 717 1| benne, hogy az én édes kis cicámnak jó dolga lesz nálad... De 718 1| chori-ja, még egy művészi cifraságot biggyeszt a gyönyörü nászinduló 719 1| jókedvvel huzatok a fülembe a cigánnyal, a szívem belülről elfacsarodik 720 2| Szabó Elemér doktor, a cigányképü párbajorvos, (aki az önök 721 1| kávéházból kihallatszó cigánymuzsikában gyönyörködjék. Nappal itt 722 1| belépett a kávéházba, hogy cigánymuzsikát hallgasson...~ ~A kávéházban 723 1| után, mialatt a füstös, cigányzenétől hangos kávéházba a rendes 724 1| Pethő idegesen szívta a cigarettáját. A fiatal ügyvéd nem volt 725 1| ablakán, aztán vállat vont, cigarettára gyujtott, s így szólott:~ ~- 726 1| Amíg a széken hátradőlve, cigarettával a szájában nézte a kuglizó 727 3| Estrella-nyaraló üveges verandáján. Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta. 728 3| előbbi, bolondos gondolatok cikkáztak végig agyvelején. Nem-e 729 1| füszerüzletet, még pedig minden cikket tíz százalékkal a beszerzési 730 1| fölindulástól reszketve a cilinderét megemelte, az asszony izzó, 731 1| bakonyvári piacon: a férj cilinderrel, gérokkban, sárgakeztyüsen, 732 1| magasabbrangu katonatisztnek, a cimbalmos külföldi attasénak látszott, 733 1| leírhatatlanul rémes napon, a cinikus idegenek elvittek tőlük. 734 1| nincs elég kedved és elég cinizmusod?~ ~- Persze, hogy nincs...~ ~- 735 1| familia karhatalommal el nem cipelte őket. Ez a séta volt a kisváros 736 5| napsugaras, vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt perccel az 737 1| hogy egy tisztességes ember cipője hozzád érjen... A szemétből 738 1| hallatszott a virrasztó tücskök cirpelése. A bakonyvári kisasszonyok 739 1| de ráadásul még az összes civilizált államok törvénykönyveit 740 3| Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de valószínü, hogy 741 1| meg, hogy mennyire érti a csábítás művészetét: a jóság, a részvét 742 1| Milyen izgató, milyen csábítóan szép volt ma megint! Ez 743 1| gondolatba, hogy ezek a fiatal csacsik talán még a sírhalmunkon 744 1| gyöngéd mosollyal súgta:~ ~- Csacsikám, hát igazán nem találod 745 2| és hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok. Mint a lángtenger, 746 1| könnyelmüen elmulasztott...~ ~Majd csaknem sírva mondta az utolsó szavakat, 747 1| Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, ma idei rántott csirke 748 1| aki annyi kétségbeesett család küszöbéről tudta távoltartani 749 1| be valami pesti izraelita családhoz, a gyerek pedig visszakerült 750 1| néhány ősrégi, patricius családja lakott. A tűztorony alatt 751 4| Caudéran úr pár hónap mulva a családját is betelepítette a kastélyba 752 1| hétköznaponkint a jómódu polgári családok is megfordultak. A kert 753 1| orvos később megnősült és családot alapított; épp oly egyszerü, 754 1| vallotta be, de van rá egy csalhatatlan bizonyítékom...~ ~- Mi az?~ ~- 755 1| nőtt fel, megölné a legelső csalódás... Egy keményebb szó, egy 756 1| ha legelső szerelmében csalódik, de azért leányos félénkséggel 757 1| tapasztalom, hogy keservesen csalódtam... A két szerelem közül 758 5| Azt mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért minden percben 759 5| boldog házasságban, sohase csaltam meg. Ez különben majdnem 760 1| becsületére válik, hogy a csapás nem verte le a lábáról; 761 1| megirigyelte; nagy és súlyos csapások zavarták meg a derék és 762 1| excellenciájánál, hát gondoltam, egy csapásra benneteket is megnézlek...~ ~- 763 1| egy-kettő, rakja elibénk, csaplárosgazda... Mindegy, ha ezer forintba 764 1| visszatérítették a Pethő csapodár szívét az ő szelid és tulboldog 765 1| eszem, ha egy korsó frissen csapolt sör van előttem...~ ~A gondviselés 766 1| hónapos retket hozatunk és csapra veretünk egy nagy üveg kőbányai 767 1| apóhoz. Lukullusi lakomát csapunk: vajat és hónapos retket 768 1| barátja, aki a legőrültebb csárdás közben is higgadtan vitatkozott 769 1| diplomáciai kar tagjai húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~Pethőt, 770 2| nagyteremben még járta néhány pár a csárdást, de a báli közönség nagyobb 771 1| boltjával, amikor Lénárt fekete császárkabátban tisztelgett nála, s az évi 772 4| Reggeltől estig jókedvüen csatangoltak a hegyek közt, míg Caudéran 773 1| boltja körül, s este hozzájuk csatlakoztam a sétatéren... Nem tudom, 774 1| egy hosszu életre magadhoz csatolsz?... Hogy erre a kérdésre 775 5| évén, tizenötéves barátság csatolt hozzá, s bár csak egy magasabbrangu 776 1| feleséged, akit igaz szerelemből csatoltál magadhoz, a szívednek is, 777 3| hónap 31-én, a Transversalis Csatorna-Részvénytársaságra száll vissza.~ ~Juhász ugy 778 1| rosszra fordult, ha az ég csatornái hirtelen megeredtek, a kis 779 1| karjaiba vette a siránkozó csecsemőt, aki ilyenkor, csodamódra, 780 1| láthassa... A ház összes cselédei nekiálltak Sárikának, hogy 781 1| környezete boldog legyen. Még a cselédek is tíz-tizenöt évig szolgáltak 782 1| végezze, vagy egy-egy csinos cselédleány ment át az úton, zöld cserépkorsóval 783 1| meggyőzzelek arról, amit cselekedned kell... A szíved különben 784 1| főispánné új felöltőjét, a cselédeket, a tisztek által rendezendő 785 1| kívánkozik... A legdrágább csemegénél is többet ér nekem, ha a 786 1| étvágyad valami különös csemegére?... Nem ennél szamócát vagy 787 1| kínáld meg valami ritka csemegével... Aztán sokat, igen sokat 788 1| elégedve, fiacskám.~ ~Ez Csépányi Alojzius, a helybeli főgimnázium 789 3| legszebb asszonyát hagytam cserben, hogy egy félmilliomodrész 790 1| Hiszen, ha megtehetném, nem cserélnék a római pápával se, de hol 791 1| cselédleány ment át az úton, zöld cserépkorsóval a kezében, hogy a püspöki 792 1| emeletre, aztán benézett Cservenky bácsihoz, a keztyüshöz:~ ~- 793 2| a Szabó Elemér vendégei csettintve emlegették egyik-másik társaságbeli 794 2| hogy a régi pajtásokkal csevegjen el egy félórácskát, ekként 795 1| időben a háztetőtüzeket és a Csevice-patak rakoncátlankodásait figyelték, 796 1| ágyúgolyók feketéllettek ki a Csevice-völgyére. A vár maga elég tisztességes 797 1| gondolatra, hogy az én szőke csillagom most egy idegen férfival 798 5| ahol ötszázlángos, villamos csillár égett... Nem volt dekolletált 799 1| verőfényben. Pethő, akit a tavasz csillogása mindig megrészegített kissé, 800 1| őszinte hála és boldogság csillogásával legyintette meg az uracskája 801 1| csöndje lebegett, a vízen csillogószárnyu szitakötők röpködtek, köröskörül 802 2| filiszterből is nagy embert csinálhat, habár annyi ereje sem volna, 803 2| budapesti ügyvéd összeül, sem csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet.~ ~ 804 2| Szeretném látni, hogyan csinálnál nagy embert Kemény Gyuriból...~ ~- 805 1| Hallod-e, szép kis galibát csinálsz magadnak, édes fiam... Tudod, 806 1| sokat a férje hangulataival. Csinosan öltözködött, napos vendég 807 5| az arcom se ragyogott a csintalan jókedvtől, mint ezeké az 808 1| alatt, a fiatal férj néha csintalanul szólott az anyósához:~ ~- 809 1| emelgetik, az asszonyok a csipkefelhőbe burkolt menyasszonyt kritizálják: 810 1| nem csal, ma idei rántott csirke kerül az asztalunkra.~ ~- 811 1| szükséges, hogy a rántott csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~ 812 1| a gondolatot, hogy az ő csitri Sárikáját, aki még tegnap 813 2| Györgyhöz forduljon, arról csodákat beszélnek... Az ugyan könnyű 814 1| kissé idegenszerűnek, de csodálatosan ingerlőnek tetszett... Most 815 1| polyásbaba... Igazán nem is csodálhatja az ember, ha az irigy ura 816 1| integettek nagy örömmel és csodálkozással. Amíg a tiszt meg az asszony 817 1| pedig igazán gyönyörü. Nem csodálom, ha tetszik a férfiaknak...~ ~- 818 1| felesége, képzelem... Igen csodállak, édes fiam, hiszen legénykorodban 819 1| megláthassák. Mily szép, mily csodamódon szelid, tavaszi alkonyat 820 5| melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa lengett körül... 821 1| szerelmesekhez, s míg a szeme előtt csodálatos fénykarikák táncoltak, jól 822 2| fogadást a Kemény doktor csodaszerü karriérjére... Egyszerűen 823 2| mágnás zavaros váltóviszonyai csődbe kerültek, a miniszteri titkár 824 1| tisztásán. A nagy nyári csöndben tisztán megértette, amit 825 1| elitjéhez tartoztak; az egyik, a csöndesebb, másfél évvel ezelőtt telepedett 826 1| üvegszemü állat így szól a csöndességben:~ ~- Ej, ej, a Pethő-fiúcska 827 4| búgva dolgozott az éjszaka csöndjében. A pap egy pillanatra haragosan 828 1| közepette, amely a szoba hajnali csöndjét fölverte, a halott mintha 829 4| I.~ ~Késő éjjel erős csöngetés verte föl álmából fráter 830 1| fejével.~ ~A fiatal ügyvéd csöngetett Róza kisasszonynak, fizetett, 831 1| visszavonult valaki, a villamos csöngetyü megszólalt, s a szalónban, 832 4| nem megtévesztés; mert a csöpp és az élet ital közt lényeges 833 4| pár év alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek 834 4| A pálinkát Szent Péter csöppjei-nek keresztelte s bár a barátok 835 4| kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló 836 1| Megcsókolta a feleségét, de a csók közben dobogó szívvel gondolt 837 1| rózsaszínernyős éjjeli lámpa, s ő egy csókkal elbúcsúzott a feleségétől, 838 1| hogy el hagynál epedni egy csókod után...~ ~Sári ilyenkor 839 1| hogy meglátják őket, a csókok, a fogadalmak, az esküvések, 840 3| aznap este a hamutartókkal, csokoládé-nyulakkal és egyéb haszontalanságokkal 841 1| talán még a sírhalmunkon is csókolózni fognak...~ ~Tovább akart 842 1| férfiak udvariasan kezet csókoltak neki, Lénártné pedig megható 843 1| kering a vér, mert arra a csókra gondolsz, amit tegnap kaptál 844 1| tegnap reggel szó nélkül csomagolni kezdett... Majd később mondotta: 845 1| energikusan kettévágom a csomót, s a köznapi morál törvényei 846 1| távoltartani a kegyetlen csontembert, a maga házát nem bírta 847 1| de azonnal... amíg ép csontokkal megteheti...~ ~Odalépett 848 1| hiszen az én szívem is csordulásig tele van a visszafojtott 849 1| hogy a kis bestia a fejét csóválja. És tisztán, világosan hallotta, 850 2| Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés egyenlő a halállal és egészen 851 1| napokon épp oly ragaszkodással csüggnél az egyiken, mint a páros 852 1| Jaj, ugyan édesem, ne csúfolkodjék... Mit akar egy olyan öreg 853 1| kívülök még egy kis fekete, csúnya asszonyka ült a férjével, 854 1| sétatéren, a színházban, a cukrászda terraszán, az idők folyamán 855 1| ezelőtt, mikor még Sárika cukrot vagy játékszert keresett 856 1| most már makacsul, szilaj daccal szólott:~ ~- Akármi is történik, 857 1| sárga ház falai szilárdul dacoltak a hosszu századévek viharaival. 858 1| Pethő, akár egy gondos dada, szinte a karjai közt vitte 859 1| asszony most, öreg napjaira, dajkának állott be valami pesti izraelita 860 1| vagyok én afféle nagyvilági dáma, aki ilyen különösségek 861 5| mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen 862 1| mindig szerettél, mindig dédelgettél, ugy-e most se fogsz elhagyni? 863 2| távoztak a pörlekedő felek.~ ~- Dejszen, most jó kezekben van az 864 1| hűvös vizitszobában... Addig deklamál, addig forgatja a szemét, 865 5| csillár égett... Nem volt dekolletált ruhám, mint az amerikai 866 1| amelyben a trónörökös a délelőtti álmát aludta. S amíg Sárika 867 1| csöndes utcáin, s míg a déliesen kihalt városon végigment, 868 1| percig gyönyörködött a nyári délutánban, amely az erdőt már átlátszó 869 1| fölhasználta az alkalmat, hogy a délutáni ablaktisztítás felől tudakozódjék.~ ~- 870 1| hitt, puszta álom: a nyári délutánok csöndje, a félelem, hogy 871 1| kotkodácsoltak a meleg, nyári délutánokon.~ ~A várban a püspökön, 872 1| venne... Pedig azokra a délutánokra, amikor mind a ketten megőrültünk 873 3| Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, 874 1| vasútra és vidd el valahova a délvidékre... Az kell szegénykének, 875 1| rokonszenves, katona az abszolut demokráciát képviselte...~ ~Amikor most, 876 1| ruhában jelent meg, s karcsu derekára kacérul néhány rózsa volt 877 2| hogy az ember ne adja be a derekát... Igy szóltam a megpróbáltatás 878 1| már átvilágított a hajnali derengés.~ ~- Terringettét, szépen 879 2| húzott hazulról, az erősek derült nyugalmával segítette mindig 880 1| a nevetéshez...~ ~Gyurka derülten nézett a barátja szemébe: 881 1| Lénártnét körülveszed. Az első a desztillált szerelem, amelyet csak a 882 5| napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, könnyes szemét 883 1| köröskörül falánk pillangók dézsmálgatták a kövér káposztaleveleket, 884 1| megnyerette a partit, hangos diadalkiáltással tért vissza az asztalhoz... 885 2| többiekkel, Szabó Elemér diadalmasan kérdezte:~ ~- Nos, meg vagytok-e 886 1| barátokat is szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, hogy a törvényszéki 887 2| költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának nyomorúságos napjai elteltek 888 1| kikapta fiát a kocsiból, s dicsekedve szólt Zsuzsánnához:~ ~- 889 4| pálinkát, mely hírnévhez, dicsőséghez s dús anyagi javakhoz juttatta 890 1| megszokott események közé, hogy a diplomáciai kar tagjai húzzák a csárdásokat 891 1| vagyok... Ha már neked is diplomád van...~ ~S nyájasan belekarolt 892 1| hiába tartod a szemem elé a diplomádat... Nagyon is megszoktam 893 1| Szerencsére megvolt a tanitónői diplomája is, s így arra, hogy éhen 894 1| mindenki elismeri, s hogy a diplomás urak is kötelességüknek 895 2| házasságközvetitő hivatal legelső diplomatája és kirakván a maga arcképeit, 896 2| előre minden strébert és diplomatát... Öt társaságbeli gavallér 897 1| tűztorony alatt a káptalan direktora bibelődött naphosszat a 898 1| konyhában az öreg Jablonszkyné dirigált, a szobákat megcsappant 899 1| elhalványodott, mert erre a diskurzusra bizonyosan nem számított. 900 1| ünnepiesen, szertartásos dísszel, épp azon a napon, amikor 901 1| batárra, a megyés püspök díszfogatára, amelyet a kegyelmes úr 902 1| bújtatva: vörös, arannyal díszített attilát, s festői kucsmát 903 1| ingerlőnek tetszett... Most diszkrét elegánciával viselkedett, 904 1| biccentett a fejével.~ ~- Ez a divat, úgy látszik, örökké tart. 905 1| intézménye is rövidesen kimenne a divatból... Legalább így, az európai 906 1| beszéltünk, s én a Hartmann divatkereskedése előtt egyszerre csak így 907 1| volna, akkor tűzbe kellene dobni az összes könyveket, amiket 908 1| szólt többet, mert a szíve dobogása elfojtotta a szavát. Csak 909 3| szekrénye alsó fiókjába dobta. Három hónap óta nem látta 910 4| rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte... Üljön le testvérem 911 4| feszületet...~ ~Kívülről halk döngés hallatszott a betegszobába; 912 1| malom felől idehallatszó döngésbe, amelyet a nagykerék munkája 913 1| törvényei szerint fogok dönteni a sorsom fölött... A becsület 914 1| sorsom fölött.~ ~- Hogyan döntöttél?~ ~- A jó Isten tudja, hogyan 915 1| könyvesboltból hazakisértem, végképp döntöttem a sorsom fölött.~ ~- Hogyan 916 1| fölemelte a mutatóujját, s dörgő hangon szólott:~ ~- El innen!... 917 4| míg ajka kegyellenül ezt dörmögte:~ ~- Istentelen pogánya, 918 1| mindennapi tény, hogy a dohánygyár sötét szivarokat készít. 919 1| szivarunk van... Pöröljön a dohánygyárral, mert az tehet róla...~ ~ 920 1| aki szintén ott állott a dohányos polcok mellett, sehogy se 921 1| Bizony jobb lenne, ha nem dohányoznám estétől reggelig, mert ez 922 4| kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos 923 2| csinos legénylakásának dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai 924 1| vacsora után Jablonszky doktoréknál töltötte a lefekvés előtti 925 2| mosolyogva fordult a csodálkozó doktorhoz:~ ~- Ime, ez a kisasszony 926 1| azután, hogy a fiatalember a doktori pályát megkezdte, a vicispán 927 2| a fogadásunkhoz? Kemény doktornak többje van ezidőszerint 928 1| kívánni, doktor bácsi...~ ~A doktorné nyájasan intett, Sárika 929 1| találta magát Jablonszky doktorral, az apósával. Az öreg úr 930 2| fiskálist ismerek, Kemény György doktort...~ ~A zsúrokon, ahol a 931 1| után, amelyet Jablonszky doktoréknál elköltött, tíz óra felé 932 1| gyönyörködjék. Nappal itt mindenki a dolgával volt elfoglalva; de este 933 1| kellene, hogy a konyhai dolgokba spicliskedjék... Azt fogja 934 1| igaz... De mivel amúgy is dolgom volt a püspök ő excellenciájánál, 935 3| cselédeknek pedig a konyhában van dolguk. Itt fogom várni a verandán...~ ~- 936 1| róla, hogy sírás lenne a dologból, már pedig szép dolog volna, 937 1| amelyek a két szerelemben dominálnak. Megengeded, úgy-e, hogy 938 4| érette való imádkozásban...~ ~Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: 939 1| elérte, háromezer holdas dominiumot örökölt az apjától. A fiatal 940 1| kitanítja. A kaszinóban, dominózás közben, elmesélte, hogy 941 1| rekkenő nyári melegben, nagy dongó legyek röpködtek, Lénárt 942 2| tejcsarnokbeli társaság doyenjének...~ ~Mikor a Szabó Elemér 943 1| drága; de a mienket még drágábbá tették a szenvedések, amelyeket 944 1| tizenötperces menyecskének.~ ~- Jaj, drágaságom, milyen ennivalóan bájos 945 5| sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók találták ki, hanem a rossz 946 5| foglalt. - Ne higyjen a drámaíróknak, még akkor se, ha a szinpadon 947 1| hálószobába. És míg a boldogan dünnyögő asszonykát vigyázva az ágyba 948 1| nagy buzgalommal húzta ki a dugót a sörös üvegből. Már éppen 949 1| telepedett meg a kis túl a dunai városban, ahol atyja hosszu 950 4| ápolásával foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban 951 1| Nagyszerü, - mondották durcásan, rosszkedvüen, - hát az 952 1| Ülj le csak, fiam, ebbe a karosszékbe... És most: 953 2| hullámok... Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés egyenlő 954 2| tejcsarnokról és a huszonötkrajcáros ebédekről... De hát terringettét, 955 1| drágám, mi férfiak csak azért ebédelünk, hogy a feketekávé jól essék...~ ~ 956 1| ragyogó jókedvvel tért haza az ebédhez, s kedveskedve vitt egy-egy 957 1| elszakítottak a feleségétől, az ebédlő ajtajában szembe találta 958 5| rettenetes napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, 959 1| leánya a Jablonszky-ház ebédlőjében gyakorolta magát Sárikával 960 5| jókedvü, napsugaras, vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt 961 4| s az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, 962 1| ilyesmi...~ ~- Nem, fiam, éber állapotban követtél el egy 963 4| hajtotta, túlharsogta a hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián 964 1| túlélni, ha a valóságra ébredsz...~ ~Olyan kimondhatatlan 965 1| délután, hirtelen a tudatára ébredt annak a kellemetlen körülménynek, 966 1| szivedé. Beismered-e, hogy az eddigi fejtegetéseim közel járnak 967 1| bájos vagy!... Mintha az édesanyádat látnám, tizennyolcéves 968 1| szólott:~ ~- Igaza van az édesanyádnak, a legfőbb ideje, hogy a 969 5| kisleány koromban, amikor az édesanyám karjai között kisírtam magamat... 970 1| nézett csöndesen szivarozgató édesapjára.~ ~- Ugy-e, hogy gyönyörü? - 971 1| gondoskodtak róla, hogy édesapjok öregségét megaranyozzák. 972 1| le a kis városban, hogy édesatyjának, egy ósdi, öreg ügyvédnek 973 1| Amennyivel te, drágám, édesebb és bájosabb vagy...~ ~Hizelkedve 974 1| kellemes, kissé tunya, de édesen szomoru lelkiállapotnak, 975 1| a szalmaözvegyi állapot édessége... Nyolc hónap után most 976 1| majdnem több a haja, mint az édesapjának...~ ~Délután, a körútja 977 5| fedélzeten, a csillagos égboltozat alatt, mely lágyan borult 978 1| Lipótmezőről.~ ~- Úgy van. Az égen és a földön nincs más tudományom, 979 1| tökéletes termete, viruló egészsége, csábító, öntudatos pillantása 980 1| fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való idő... Jó lesz, ha 981 1| házak mentén, hogy rendes, egészségi sétáját végezze, vagy egy-egy 982 1| szívem, majdnem kicsattan az egészségtől... Nagyságos asszonyom, 983 2| van a kulcsa... Az erős és egészséges föltarthatatlanul előre 984 5| ötszázlángos, villamos csillár égett... Nem volt dekolletált 985 1| leányt nem kivánták vissza az égiek. Bájos, egészséges és vidám 986 1| Amikor a szivar nagynehezen égni kezdett, hirtelen megint 987 4| hangosan így szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris 988 1| gyűlölettel és elkeseredéstől égő pillantása egy másodpercre 989 1| szakgatottan, szinte lázban égve súgta a kedvese fülébe:~ ~- 990 1| konyhában jó falat akad, egy-kettő, rakja elibénk, csaplárosgazda... 991 1| sikerét; a házastársak között egyáltalán sajátságos viszony fejlődött 992 1| fogalmával megbarátkozzék, most egyáltalában nem gondolt többé a világos 993 1| megátkozlak... Élve vagy holtan: egyaránt lesz erőm hozzá, hogy az 994 3| sokat törődném, ha ebben az egyben nem tévednék... Most látogatásokat 995 4| húsz esztendő óta alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta. 996 1| amikor még a labdázás volt az egyedüli szenvedélye! Jóformán minden 997 5| most hirtelen rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a 998 1| alá... A jóságodnak, az egyenes lelkednek, a becsületes 999 2| ebből, hogy a csüggedés egyenlő a halállal és egészen biztos 1000 2| volt kizárólagos érdemük, egyértelmüleg így szólottak:~ ~- Bizonyos,