IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 1| lehet.~ ~S akkor egy kézben egyesül a két fejedelmi hatalom: 1002 2| a többiek, akik a maguk egyesült erejével a gyönge bárkát 1003 1| probléma... Majd alszom rá egyet, talán ki tudok okosodni 1004 2| azt elhihetitek... Tudnék egyet-mást beszélni a tejcsarnokról 1005 1| még ez egyszer bele kell egyeznie, hogy meghallgat...~ ~Lénártné 1006 1| szivesen látták a bécsi egyetemről hazatérő fiút is.~ ~Kevéssel 1007 1| ah, este, véget ért az egyhangu rabszolga-élet! Ilyenkor 1008 4| ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!... Hamarább rászorul, 1009 2| vendégei csettintve emlegették egyik-másik társaságbeli kisasszony 1010 1| ragaszkodással csüggnél az egyiken, mint a páros napokon a 1011 4| ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal vigyem... De az 1012 1| borzalmas valóságon, hogy egyikről se tudok lemondani...~ ~- 1013 1| ölelni volt kedvesét, mint egykor, amikor még a szerelmesek 1014 1| elkisértek ám hazáig... Mert egymagamnak nincs bátorságom hozzá, 1015 1| gyerekes grimászokat vágtak egymásra. Aztán megnézték a rézkapcsos 1016 5| pajtások módjára beszélgessünk egymással... Most se hagyott hát megbántott 1017 2| fehér asztalhoz, amelyen még egynéhány perc előtt legyezők és prémes 1018 1| nézni az egész világon, - s egyszerüen ezt mondotta: „Igaza van, 1019 3| gondolja, - mondta nemes egyszerüséggel, - hogy valami banális udvarlóval 1020 2| mennyi logika és mégis mennyi egyszerűség!~ ~Odavetett megjegyzéseiből 1021 1| füszeresboltjába, amely egyúttal a bakonyvári nagytrafik 1022 1| pillanatra se akarnák elveszteni egymást. Középen az öreg doktor, 1023 1| keleti államban élnénk, egyszerü lenne a probléma megoldása: 1024 1| ha száz ágyú szólal meg egyszerre... Holnap lesz a napja, 1025 4| konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még egyelőre 1026 1| többé... A feleségem nem fog éhenhalni, ha a szememet, behúnyom, 1027 1| sajnálja, az március végén is ehetik szamócát és sárgadinnyét... 1028 1| Mondd meg: hallottál-e már ehhez hasonló történetet?... Én 1029 1| gimnázista... Még jó, hogy nem éjfélkor akar találkozni velem, 1030 4| kisasszony zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre rosszul lett s 1031 4| transzmissziók búgása, melyek éjjel-nappal, pihenés nélkül dolgoztak, 1032 5| elbúcsúztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült szívvel aludtam 1033 1| rosszat se jelent... Az éjjelre mindenesetre tegyen egy 1034 1| egészen megfeledkeztek... Ejnye szívecském, hát adjon be 1035 5| fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa lengett 1036 2| én tudom, mennyi álmatlan éjszakámba került, míg valahogy a fölszínre 1037 1| aranyos rácskerítés mögött éjszakázó madarak füttyentgettek, 1038 1| elé (a hegyek felől zord, éjszaki szél fú, s ez megárthatna 1039 2| csevegjen el egy félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik 1040 1| De szerencsére, nincs ekkora veszély; az emberi szív, 1041 1| A birtok, a fogatok, az ékszerek, a lovak, az értékpapirok? 1042 1| A másik már kalandosabb ekszisztencia volt; gyermekkorában ragyogó 1043 1| mint a miénk... Amióta él, megszokta, hogy az imádástól 1044 1| elfeledkezve róla, hogy nagy, eladó kisasszonnyal van dolga, 1045 1| nevelkedett föl, így lett eladóleánnyá Jablonszky Sárika. Szinte 1046 1| röviden fogok végezni... Én eladom magának a füszerüzletet, 1047 1| olyan rosszul lett, hogy elájult. Jablonszky doktor, aki 1048 1| eltávozzanak, hogy Sárika elálmosodjék s végre egyedül lehessen 1049 1| mindaddig ott ragadtak, amíg az elálmosodó familia karhatalommal el 1050 1| képtelen lennék arra, hogy elaludjam, de különben is nagyon szeretnék 1051 1| legnagyobb fáradsággal tudok elaludni... Mondd, hogy filiszter 1052 1| De nehogy a mama előtt eláruljatok!... Ő megigértette velem, 1053 1| mondotta ezt, de a szeme elárulta, mit érez, s Pethő tisztában 1054 1| érezte, mintha hirtelen elbágyadna... A látogatás nem tartott 1055 1| mosollyal gyönyörködik az elbájoló idillben. A baba! Az öreg 1056 1| kék szeme pedig egyszerűen elbájolt... Sokáig beszélgettünk, 1057 1| mellett távozott, Sárika elbájolva szólott az urához:~ ~- Most 1058 1| megnyugtatón válaszolt a kérdésre, elballagott a piac felé, s Lénártné 1059 1| tegyek? - kérdezte a leány elbámulva.~ ~- Én csak egyszerü ember 1060 1| vacsora után néha éjfélig is elbeszélgettek egymással.~ ~- Terringettét, 1061 5| jókedvtől, mint ezeké az elbizakodott, kis ördögöké, de azt hiszem, 1062 5| beleegyezett, hogy egyedül elbocsájt a nagy útra. Még aznap éjjel 1063 2| beláthatatlan rengeteget elborít, s melyet egy vézna kis 1064 1| gondol magára...~ ~Pethő elbúcsúzkodott és hazautazott, s a vonaton 1065 1| éjjeli lámpa, s ő egy csókkal elbúcsúzott a feleségétől, a maga szobájában, 1066 5| mikor egy kézszorítással elbúcsúztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült 1067 1| ahol az ember kedve szerint elbújhat... Itt száz meg száz szem 1068 1| fiatal szerelmesek félénken elbújnak a világ elől... De rosszul 1069 5| ebédlőnkből a detektivek elcipelték, könnyes szemét legelőször 1070 3| arccal olvasta végig az élclapok legsikerültebb tréfáit. 1071 1| hónap mulva megtörtént. Az elcsapott nevelőnő mint vagyonos úriasszony 1072 3| hogy egy szép asszonnyal elcsevegjen...~ ~- Hát komolyan meg 1073 1| lelkiismerete szavát akarná elcsitítani, gondosan fölgyűrte a Sárika 1074 1| Fönmarad tehát annak az eldöntése, melyik legyen az a kettő 1075 1| irigy ura ilyen féltékenyen eldugja...~ ~Elragadtatva nézte 1076 1| tetszett... Most diszkrét elegánciával viselkedett, keveset beszélt, 1077 5| mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras 1078 1| himzését, amíg a doktor elégedetlenül csóválta fehéredő fejét 1079 1| törekvésed, mint hogy boldog és elégedett asszonnyá tegyed...~ ~Pethő 1080 1| urunkra hasonlít...~ ~Sárika elégedetten bólintott, Jablonszkyné 1081 5| feleség bizonyára nem tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is 1082 1| Azt fogja megenni, amit eléje tálalunk, érti?... Ha mégegyszer 1083 2| fölött uralkodott, június elején fölbaktatott a vén király-utcai 1084 1| akit a gólya majd a nyár elejére elhoz... Ha azt akarod, 1085 1| meghódította.~ ~A leányok eléjök állították a friss söröket; 1086 1| gyermekeiket a zongorázás elemeire. A fiatal urat, aki a kisvárosiak 1087 1| mértékben zavarnak meg idegen elemek; a másodikban viszont sokkal 1088 2| tehetség...~ ~ ~Mikor Szabó Elemérék a következő évben megint 1089 2| és iskolatársa volt Szabó Elemérnek, s az ő révén az egész társaság 1090 1| adják férjhez manapság az elemi iskolás leányokat...~ ~- 1091 1| belekarolt az ügyvédbe, elengedve kissé a hölgyeket, akik 1092 3| mámorosan gondolta:~ ~- Ime, elérkezett végre a boldogság órája... 1093 1| amikor harminchat éves korát elérte, háromezer holdas dominiumot 1094 1| szemét, de utóbb ő is úgy elérzékenyült, mint én... Ezt mondta: 1095 1| nekem...~ ~Tréfásan, de elérzékenyülten bólintott, aztán szeretettel 1096 2| Kemény doktor furfangjáról, éles jogászi elméjéről. Egy öreg 1097 1| bele az új és megváltozott életébe.~ ~- Óh, csókolom a kezét, - 1098 1| szintén kívánatossá teheti az életedet... De az általános szabály 1099 1| Lássátok ti bolondok, én az életemmel váltottam meg, hogy a szívemhez 1100 5| hozzám! Én voltam szomoru életének poézise, habozhattam-e hát 1101 1| Megígéred?~ ~- A kicsike leányom életére esküszöm, hogy meg is tartom 1102 5| hatvanhétesztendős aggastyán új életet kezdett a világ tulsó oldalán. 1103 1| most már másnak tartozik az életével... Akármilyen nehezére is 1104 4| Szent Péter életitala.~ ~ 1105 4| páter Antonius a Szent Péter életitalá-nak elkeresztelt pálinkát, mely 1106 4| vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma 1107 1| szabadon hagyva, fölújult életkedvvel siettek a sétatérre, hogy 1108 1| kaján mosollyal a halandók életsorsát...~ ~- Tekintetes asszony, 1109 5| a rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - egy őszi 1110 3| szalagjáért tették kockára az életüket?...~ ~ ~ 1111 1| bennünket?... Ez a gyermek az életünk és a boldogságunk; ő az 1112 1| Most szinte fiatalabbnak; életvidámabbnak látszott, mint az imént, 1113 2| az ember... Hej, ha egy eleven nagykereskedő egyszer betévedne 1114 1| szeme felvillant, a beszéde elevenebbé lett; látszott rajta, hogy 1115 1| hogy a gyermekkori meséi elevenednek meg, s ő a lármás nagyvilágból 1116 1| cigánnyal, a szívem belülről elfacsarodik arra a gondolatra, hogy 1117 5| elmondtam neki, ami a szívemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen 1118 1| este azonban megint csak elfeledkezett a fogadalmáról.~ ~- Hát 1119 3| papirosra, mely porosan, elfeledve pihen a könyves szekrénye 1120 1| ostobaságot, remélem, végképpen elfelejtette...~ ~A szokatlan nyájasságnak 1121 1| hittem, lesz erőm hozzá, hogy elfelejtsem magát, s most rémülten tapasztalom, 1122 1| esik, kötelessége, hogy elfelejtsen, hogy mindörökre lemondjon 1123 1| csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~S látva, hogy a doktor 1124 1| időben két nőbe szerelmes?... Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek 1125 1| emeleti szalónban, hirtelen elfogott a vágy, hogy mindent bevalljak 1126 1| hangulat, amely a kávéházban elfogta őket, most valami csöndes 1127 1| Mosolyogva, de azért látható elfogultsággal állott az öreg doktor előtt, 1128 1| többet, mert a szíve dobogása elfojtotta a szavát. Csak vasmarokkal 1129 1| megvakarta a fejebubját, kissé elgondolkodott, aztán vállatvonva így szólt:~ ~- 1130 4| vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke föloldás 1131 1| dédelgettél, ugy-e most se fogsz elhagyni? Hiszen ha te akarod, új 1132 1| ujságot, de ő mégis igen elhalványodott, mert erre a diskurzusra 1133 5| lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony hűtlenséggel bosszulja 1134 1| egy erélyes mozdulattal elhárította magától ezt a kedveskedést.~ ~- 1135 1| melanchóliával gondolt az elhagyott kis feleségére... Otthon 1136 1| amelyet az imént óvatosan elhelyezett a tornácon, mielőtt a kis 1137 1| meggyszínü huszár feszesen elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak 1138 1| Bakonyvári Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit...~ ~Lénárt közömbösen 1139 1| szirmokon rejtőzött, s óvatosan elhelyezte a fűben, nehogy a kis nyomorultnak 1140 1| gömbölyü tornyocskákra voltak elhelyezve, emberemlékezet óta a Pethő-familia 1141 1| mint a leányának. Tréfásan elhessegette hát magától a hizelkedő 1142 1| mint én, hogy mi ketten nem élhetünk egymás nélkül... Néha megszorítottuk 1143 2| sem ment ám könnyen, azt elhihetitek... Tudnék egyet-mást beszélni 1144 1| felindulva folytatta.~ ~- Elhiszed most már, hogy igazán szeretem 1145 5| kisírtam magamat... Maga elhiszi, hogy semmise állott akkor 1146 1| gólya majd a nyár elejére elhoz... Ha azt akarod, hogy a 1147 1| járt-kelt a grófi park körül elhúzódó sétatéren, hogy a friss 1148 4| uram a legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta 1149 1| szíved különben amúgy is elibéd szabja az igaz útat: boldoggá 1150 1| falat akad, egy-kettő, rakja elibénk, csaplárosgazda... Mindegy, 1151 1| egy szerelmes férfi szívét elidegenítse magától. Csak most látszott 1152 1| Jablonszky doktor pedig elindult a kocsija felé. Hogy a kapuhoz 1153 1| másikon. De ezt a bölcs elintézést nálunk rideg elzárással 1154 1| irigykedve, de kénytelen elismeréssel szólottak:~ ~- Bizony Isten, 1155 1| hogy a pozicióját mindenki elismeri, s hogy a diplomás urak 1156 1| babrált, aranyérmekről és elismerő oklevelekről álmodozva, 1157 1| a bakonyvári értelmiség elitjéhez tartoztak; az egyik, a csöndesebb, 1158 4| kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a 1159 1| ad még alkalmat, hogy az eljárásomat kimagyarázzam...~ ~Szikrázó 1160 1| föl, hogy a Szép Helénát eljátssza...~ ~ 1161 1| hangosan, szinte mámoros éljent kiáltott... Amikor Pethő 1162 1| Lénártékat, akik szintén eljöttek a búcsúhangversenyre,... 1163 1| Amire a felesége gúnyosan elkacagta magát, s titkos pillantást 1164 1| tartsa magát...~ ~Pethő elkényszeredve mosolygott, de a gondolatai 1165 1| hogy rájöttem az egyetlen elképzelhető megoldásra...~ ~- És mi 1166 1| vagyok az... Hiszen előre is elképzelhettem volna, hogy ez lesz a vége...~ ~ 1167 4| Szent Péter életitalá-nak elkeresztelt pálinkát, mely hírnévhez, 1168 4| konyhájuk, pincéjük híre messze elkerült az Úr istenfélő szolgái 1169 1| az álom most is makacsul elkerülte, s csak reggel felé, amikor 1170 1| bánata... Később, mikor elkerültem hazulról, mindjobban megszoktam 1171 3| ma este vasútra nem ülök, elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~ 1172 1| Lénárt felé fordulva, tréfás elkeseredéssel folytatta:~ ~- Ez a kópé 1173 1| szenvedélyes, gyűlölettel és elkeseredéstől égő pillantása egy másodpercre 1174 1| Honnan származott ez az elkeseredett gyűlölködés? Ezt senki se 1175 5| meghatva. - Miért van ennyire elkeseredve? Az urát jó egészségben 1176 5| az uram ilyen hosszu útra elkísérjen - ő mindig nagyobb rabszolga 1177 5| sietve becsomagoltam, Károly elkísért Hamburgig, s negyednap, 1178 1| érezte, hogy az orgonaszó elkisérte az oltár mellől, s mindenünnen 1179 1| szólott:~ ~- De vacsora után elkisértek ám hazáig... Mert egymagamnak 1180 1| Jablonszky doktoréknál elköltött, tíz óra felé az utcára 1181 4| mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran úr lelkiüdvéért...~ ~ ~ 1182 1| susogta:~ ~- Azért, amit elkövetett, nem tartozik nekem felelősséggel... 1183 3| legnagyobb hőstett, amit elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat 1184 3| lenne áldozat, amit magáért elkövetnék... A sárkányokkal nem vívok 1185 1| reá... De aztán hirtelen ellágyultak a vonásai és apai jósággal 1186 1| állott az ágy mellett, s ellágyulva szorongatta a Sárika kezét, 1187 1| egész a Papod kék ormáig elláthattak, ahol gyerekes fantáziájuk 1188 1| megfogadom, hogy sohase vétek ellened...~ ~Hogy Pethő csak részben 1189 2| mondogatták maguk a pörbeli ellenfelek:~ ~- Mennyi lelemény, mennyi 1190 1| szorította magához a gyöngén ellenkező asszonyt, s míg a lélekzete 1191 1| is tett kísérletet, hogy ellenkezzék vele.~ ~ 1192 1| Jablonszkyné pedig műértő szemmel ellenőrizte Zsuzsánna szakvéleményét. 1193 1| hogy a zongoratudományát ellenőrizze, az ő gondolatai ott jártak 1194 1| az ember, hogy ez nem az ellenszenv vagy gyűlölség jele...~ ~ 1195 1| ereje hozzá, hogy magának ellentállni tudjon?... Kérem, jelölje 1196 1| neki...~ ~Sárika élénken ellentmondott, de a beszélgetést most 1197 2| az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel visszavonult. 1198 1| lenne ennek a módnak az ellenkezője is: hogy tudniillik egyiket 1199 1| meggyujtani...~ ~Ravaszul elmaradtak egy darabig, aztán a doktor 1200 2| furfangjáról, éles jogászi elméjéről. Egy öreg kuriai bíró egyszer 1201 1| fátyol alá takarta; aztán elmerengve folytatta útját a misztikusan 1202 1| udvarolhassak?...~ ~Annyira elmerült a munkájában, hogy se nem 1203 1| pillantást vetett a leányára, aki elmerülve olvasott valami könyvet, 1204 2| tetszőleg bólogattak.~ ~- Elmés és jókedvü ember lehet...~ ~ 1205 1| mintha mássá lett volna... Elmésnek, ragyogónak és titokzatosnak 1206 2| megjegyzéseiből különös elmésségeket olvastak ki és ha néhanapján 1207 1| kaszinóban, dominózás közben, elmesélte, hogy az új inas szerződésével 1208 1| hallgatom. Most mindent elmondhat, ami csak a szívén fekszik...~ ~ 1209 1| háborgat bennünket s nyugodtan elmondhatja, hogy mit akar tőlem...~ ~ 1210 5| oldalát...~ ~Akarja, hogy elmondjam, ami ezután történt? Maga, 1211 1| pólyáskorom óta szeret, hát mégis elmondom, ami a szívemet nyomja... 1212 1| kérette magát, hanem mindent elmondott. És másnap, mialatt Lénárt 1213 5| titokzatos oceán fölé, mindent elmondtam neki, ami a szívemet elfacsarta, 1214 1| a doktor bácsi szeliden elmosolyodott, aztán kedvesen megcsóválta 1215 1| percet, amit könnyelmüen elmulasztott...~ ~Majd csaknem sírva 1216 1| a kacagás megint örökre elmúlik a házunkból... Azt mondod, 1217 1| Terringettét, szépen elmult az idő. Odakünn virrad...~ ~ 1218 4| nehogy egy pillanatot is elmulasszunk...~ ~ 1219 1| És amikor a zaj újólag elnémult, s végre, teljesen kifáradva 1220 1| nagyságát. Ha keleti államban élnénk, egyszerü lenne a probléma 1221 1| Lénártné azonban jókedvüen elnevette magát.~ ~- Hogy haragszom-e? 1222 4| a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, 1223 1| hálószobát betöltötte, hosszan elnézte a szendergő feleségét. A 1224 1| hallgatott. A törvényszéki elnökék nevelőnőjét vette feleségül, 1225 5| született becsületbírósági elnöknek...~ ~Van-e rá eset, hogy 1226 1| jótékony nőegyesület műkedvelői előadást rendezett, a figyelmes 1227 3| olajfákat ütögette, megint az előbbi, bolondos gondolatok cikkáztak 1228 5| asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, valami hallatlan 1229 1| sétatérről, s a lakására érve eloltotta a gyertyát és lefeküdt. 1230 3| karriérért, vagy az anyagi előnyökért való füllentések... Ki kényszerít 1231 1| első, brutális hatása már eloszlott. Ez az a pillanat, amikor 1232 1| Ebéd után, a doktorék előszobájában, a szobaleány bizalmas mosolygással 1233 1| hogy bármit is eltitkoljak előtted... Még csak a titoktartásodat 1234 1| doktoréknál töltötte a lefekvés előtti órákat, s napjában tízszer-tizenötször 1235 1| furcsa gondolat, amely minden előzmény nélkül az eszébe ötlött: 1236 5| összeszorította szívemet, mint az előző napon, s valami hátborzongató 1237 1| dolgozott, de időnek előtte elpusztult hektikában. Az asszony most, 1238 1| reménységét könyörtelenül elrabolták a kicsiny koporsók, amelyeket, 1239 4| a pálmát a barátok elől elragadja, amikor íme, beteljesedett 1240 1| féltékenyen eldugja...~ ~Elragadtatva nézte a fiatal asszonykát, 1241 1| Mily művészettel tudta elrejteni hosszu éveken át, hogy a 1242 1| apa a lelkébe láthat, s elrejtett álma váratlanul napvilágra 1243 1| Amíg a kocsi az üzlet előtt elrobogott, s ő zavartan, a fölindulástól 1244 1| Aztán szélvészként elrohant a kaszinóba, - már tudniillik, 1245 1| apa, hogy a házi békénket elrontsa, hát itt marad... Biztosítom 1246 1| konyhába, hogy a főzés titkait elsajátítsák, kis lábaikkal szorgalmasan 1247 1| Takácsné, a lisztes özvegy elsején a havi fizetését átadta. 1248 4| szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsímultak a homlokáról, a beteg megtört 1249 1| miatt nem igen tudott volna elszabadulni hosszabb időre Bakonyvárról, 1250 1| doktor, akit a sokaságban elszakítottak a feleségétől, az ebédlő 1251 1| hogy ilyen merészségre elszánjam magamat...~ ~Mosolyogva, 1252 1| Lénártnéra, aki most végre elszánta magát arra, hogy válaszoljon. 1253 3| és a gazdagságot...~ ~És elszántan, most már véglegesen megnyugodva 1254 1| teremtés valaha a szerelemtől elszédülve hullott a karjai közé. Most 1255 1| koccinthassanak, - aztán eltávoztak a kávéházból. A bakonyvári 1256 1| hogy így búcsúzatlanul eltávoztam...~ ~Gyorsan elment a sétatérről, 1257 1| Alig várta, hogy az öregek eltávozzanak, hogy Sárika elálmosodjék 1258 2| diákkorának nyomorúságos napjai elteltek valaha. Ő bizony alig ismert 1259 1| aztán, apai büszkeségtől eltelve, egy bolondos mozdulattal 1260 3| néposztály körében vannak elterjedve. A kétszázezer forintos 1261 1| erdőtől, amely a malom mögött elterült, édes madárcsicsergés hallatszott 1262 1| beszéltél?~ ~- Jó darabig eltitkoltam előtte az érzelmeimet, de 1263 1| hát okom, hogy bármit is eltitkoljak előtted... Még csak a titoktartásodat 1264 1| ítélve, ami az én szívemet eltölti, bizonyos vagyok benne, 1265 1| amely e pillanatban a szívét eltöltötte. A rossz kedve annyira feltünő 1266 1| kis felesége szánalmasan eltörpül Lénártné mellett... Amíg 1267 2| köztük...~ ~Készségesen eltolvajolt valahonnan egy kitünő ötletet 1268 1| feküdt a fűben, a fájdalomtól eltorzult vonásokkal, mintha öntudatlan 1269 1| Csak neki, csak érette éltünk, s az volt az ünnepünk, 1270 1| sajátságuk, hogy nyomtalanul eltünnek a nappal világosságában.~ ~ 1271 1| úton, az asszony szeméből eltűnt az irónikus pillantás, komolyan, 1272 1| mártirszelídséggel kénytelen eltűrni az ura ölelését... Ha nem 1273 1| ezentúl valamivel szerényebben élünk...~ ~Becsomagolta a holmiját, 1274 1| alszom és holnap reggel elutazom a szüleimhez...~ ~Lénárt 1275 1| szivességre, hogy a feleségétől elváljon. Itt lenne ennek a módnak 1276 1| szereted; sírni tudnál, amikor elválsz tőle, pedig ha együtt vagytok, 1277 1| beszélgettünk, s amikor hajnal felé elváltunk, megdöbbenve éreztem, hogy 1278 1| viselkedtem úgy, ahogy jogosan elvárhatta volna... De ha meghallgatna, 1279 1| sírból is megátkozlak... Élve vagy holtan: egyaránt lesz 1280 1| éppen jól esik... Az ember elvégre is társas lény...~ ~Lénárt 1281 1| becsületérzésem is... De elvehetem-e tiszta lelkiismerettel?... 1282 2| egyszer, hogy Gál Katinkát elvehetnem...~ ~Gál Katinka egy gyógyfűszeres 1283 1| a kicsike lelket, aki az elveszett hitemet visszaadta...~ ~ 1284 1| kárpótolják, amit élete alkonyán elveszített: az ifjúságát, a szerelmét, 1285 4| rosszul lett s pár perc múlva elveszítette az eszméletét... Mivel teljes 1286 1| egy pillanatra se akarnák elveszteni egymást. Középen az öreg 1287 1| kockát visszavonhatatlanul elvetettem...~ ~Ebéd után, a doktorék 1288 4| üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok 1289 1| szivarra gyujtottak, s élvezték a pompás, hajnali levegőt, 1290 1| szorongtak, gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcskét, vagy 1291 1| sétatéren, hogy a friss levegőt élvezze és a Weninger - kávéházból 1292 2| mondta, - nem mondom, hogy elvileg kifogásaim lennének...~ ~ ~ 1293 1| Hiszen a fájdalmát elviselhetőbbé fogja tenni az a tudat, 1294 1| keblére borulhasson, majdnem elviselhetetlennek tűnt föl előtte... Ő is 1295 1| jöhet, amikor a kicsikénket elviszik tőlünk; s hogy egyszer majd 1296 1| napon, a cinikus idegenek elvittek tőlük. Egy-egy három- és 1297 1| elintézést nálunk rideg elzárással sújtja a szigoru büntetőtörvénykönyv. 1298 1| kisasszonyok nappal hermetice elzárt lakásaikban zúgolódás nélkül 1299 1| kelet felől a látóhatárt elzárták... És az isteni nyugalomban, 1300 1| hasonlított a Sárikáéra, elbámészkodva tekintett nagyapjára... 1301 1| Sárikát látta, nevetségesen elérzékenyült; s úgy dédelgette, becézgette 1302 1| azonban körülbelül olyan eljárás lenne, mint amit a néhai 1303 1| meg... Amíg félig-meddig elszenesedett szivarját szívta, a gondolatai 1304 3| szívemből megvetem a hazudozó embereket... A szerelmi hazugságok 1305 1| hittük, hogy rólunk, szegény emberekről, egészen megfeledkeztek... 1306 1| tornyocskákra voltak elhelyezve, emberemlékezet óta a Pethő-familia legidősebb 1307 1| Hajnaltól napestig szinte emberfölötti módon dolgozott, s fáradságának 1308 1| én élek, úgyse fog olyan emberhez menni, aki azt kívánja tőle, 1309 1| egy derék és becsületes emberre esett... Jól ismerlek fiam, 1310 1| nincs. Most tehát a magam emberségéből kell megélnem, s e végből 1311 1| szalutálnak, az urak a kalapjukat emelgetik, az asszonyok a csipkefelhőbe 1312 1| mindenkinek hízelegni kell, aki az emelkedésünk érdekében tehet valamit... 1313 1| sőt később soron kívül emelkedett első segéddé, majd üzletvezetővé 1314 1| takarékbetétjei már meglehetősen emelkedtek, amikor Lénárt Endre szakított 1315 1| veszi, hogy időnek előtte emlegetem, hát készségesen a rendelkezésére 1316 2| Elemér vendégei csettintve emlegették egyik-másik társaságbeli 1317 1| hiszen még nagyon is jól emlékezett azokra az időkre, amikor 1318 1| bakonyváriak még igen jól emlékeznek. Vagy huszonöt évvel ezelőtt 1319 1| hogy mennyire imádlak! Emlékszel arra a majálisra, amelyikről 1320 1| várta, mert a leveleiben említést se tett a hazajövetele felől; 1321 1| hogy a normális idegzetü ember egy időben két nőbe szerelmes?... 1322 1| kisasszonyt, mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát. Ha keleti 1323 1| park fáiról, ujongó madarak éneke köszönti a szerelmeseket. 1324 1| valaha ájtatos török katona énekelte vontatott hangon az esti 1325 1| sírban se tudnék nyugodni, ha enélkül bíznám rád a legdrágább 1326 1| veszedelmesen megingott energiáját.~ ~- Nagy dologról van szó, 1327 5| napon még ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, 1328 1| abban állapodtam meg, hogy energikusan kettévágom a csomót, s 1329 4| nem hagyja el végképp az ő engedelmes szolgáit. A gyárban a Caudéran 1330 1| Az ügyvéd kissé bambán engedelmeskedett, de pár percnyi hallgatás 1331 1| szemedet...~ ~És Sárika engedelmeskedve hunyta be a szemét, s nevető 1332 5| tisztelettel hallgatott végig, engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, 1333 1| csinos ember...~ ~Talán ki se engedi a kezeiből a pironkodó Sárikát, 1334 1| kívánatos asszonyt másnak engedje át... Mert affelől egészen 1335 1| akármit szól is a mama, nem engedlek haza vacsorára... Gézát 1336 1| hogy a lelkünkbe pillantást engednénk valakinek...~ ~- Nagyon 1337 1| A kirelejszumát, hogyne engednők meg, amikor megengedjük... 1338 1| hogy ez az asszony majdnem engesztelhetetlenül gyűlöli... Hirtelenül még 1339 1| különös csemegére?... Nem ennél szamócát vagy sárgadinnyét?~ ~- 1340 1| Istenem, mily édes, mily ennivaló. A homloka egészen a tekintetes 1341 1| Jaj, drágaságom, milyen ennivalóan bájos vagy!... Mintha az 1342 1| ritkaságok közé... Ha csak ennyiről lenne szó, hát aligha esném 1343 5| könnyes szemét legelőször énreám fordította... Valami titkos 1344 1| piacon, s anekdotázó férfiak enyelegnek a sörcsarnokban a felszolgáló 1345 1| hogy a megszokástól szinte enyelegni kezdett vele, mint otthon 1346 1| tudok lemondani rólad... Az enyém fogsz maradni, még ha a 1347 1| Az idő már tavasziasan enyhe volt, a patak partján rügyeztek 1348 1| a föld alatt, csak azzal enyhíthetem némiképp, ha legalább ez 1349 1| szörnyüség, hogy el hagynál epedni egy csókod után...~ ~Sári 1350 4| nemsokára gyönyörü kolostort építettek s konyhájuk, pincéjük híre 1351 1| volt a házigazda.~ ~Mikor építették a házat, senki sem tudta 1352 4| francia kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon s két esztendő 1353 1| inkább egy sajnálatraméltó epizód, amely perfidül megakadályozta, 1354 1| estéken - Bakonyvár minden épkézláb embere ott járt-kelt a grófi 1355 1| ajtócsapkodás hallatszott az egész épületben; az emeleti ablakokból hirtelen 1356 1| közvetetlenül a török hódoltság után épült föl. A pallérok akkor mindenesetre 1357 1| sértesz valakit, akivel érdekedben lenne, hogy jó viszonyban 1358 5| finom, elragadó asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb 1359 3| Hát mit gondol, mi érdekem van abban, hogy magával 1360 3| számu sorsjegy birtokosa. Érdekes eset ez már abból a szempontból 1361 1| gratulálok, ez a kegyed érdeme.~ ~Vígan, bőbeszédüen trécselt 1362 1| lesz erőm hozzá, hogy az érdemed szerint megfizessek neked...~ ~ 1363 4| szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az 1364 1| hát most nem adok neked érdemleges választ... Csak annyit mondok, 1365 2| önmaguknak volt kizárólagos érdemük, egyértelmüleg így szólottak:~ ~- 1366 1| aki gyanus neszt hall az erdő tisztásán. A nagy nyári 1367 1| Répás-malom mögött a kis erdőben várni fogok magára...~ ~ 1368 1| hogy egy kis sétát tesz az erdőcskében, s szed néhány szál erdei 1369 1| nyári délutánban, amely az erdőt már átlátszó fátyol alá 1370 1| eszébe jutott valami. A kis erdőtől, amely a malom mögött elterült, 1371 1| óta tudják, - föltétlenül eredménnyel jár, s Pethő is bebizonyította, 1372 1| Amikor Lénártnét látod, az ereidben lázasan kering a vér, mert 1373 1| kezét. És susogva, minden erejének megfeszítésével szólott:~ ~- 1374 1| egymáshoz. De az asszony egy erélyes mozdulattal elhárította 1375 1| Nedeczky ezredorvosné erélyesen közbeszólott:~ ~- Ne papoljon 1376 2| közül való...~ ~Hibáiban erényeket láttak és félszegségeit 1377 1| gyermekről... Mire gondol? Mit érezhet? Némelykor óvatosan a karjaiba 1378 5| kedves barátom, át tudja érezni az emberi szomorúságokat, 1379 1| halni azért, hogy maga úgy érezzen irántam, mint régente... 1380 3| Transversalis Csatorna sorsjegye érintetlenül ott hevert az alsó fiókban 1381 1| tisztességes ember cipője hozzád érjen... A szemétből szedtek föl, 1382 1| itt Bakonyvárott meg nem érjük, hogy a nagytrafikos úrtól 1383 1| szomszédságában feküdt. Reggel érkezett, délben fölnézett a kaszinóba, 1384 1| pillanatban a násznép is meg nem érkezik a lakodalmas házhoz... De 1385 1| magáról lemondjak... Mit érne az életem maga nélkül?... 1386 1| drága kis leányom, bár ne érnéd meg a reggelt és sohase 1387 1| Istennek, aki megengedte érnem azt az időt, hogy az én 1388 2| Van is egy emberben annyi erő, hogy az a milliófejü tömeggel 1389 4| eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az érette való 1390 1| szerelem közül az volt az erősebb, amit maga iránt érzek... 1391 2| apanage-t húzott hazulról, az erősek derült nyugalmával segítette 1392 1| ezzel valamit a konok és erőszakos fiataloknál! Sárika könnyezve 1393 1| kikötöm, hogy nem szabad erőszakosnak lennie... Mert annak, hogy 1394 1| Érzesz-e magadban annyi erőt, hogy a kedvéért mindenről 1395 1| Moysinger-kertbe is utánuk jön...~ ~Erőteljesen kezet rázott Pethőékkel, 1396 2| minden, hanem főképp az erőtől és az idegektől...~ ~Szabó 1397 1| borította el. Aztán vad erővel magához vonta, oly hevesen, 1398 1| stádiumban vagytok?~ ~- Hogyan érted ezt?~ ~- Még mindig ragaszkodik 1399 1| park hatalmas kapuja elé értek, a fiatal ügyvéd lekapta 1400 3| hogy a cifra papirosnak értéke is lehet, - de most a hátán 1401 1| az ékszerek, a lovak, az értékpapirok? Ezt ő maga sem tudta egészen 1402 1| De most már nem volna értelme, ha egy jó szivarról lemondanék... 1403 3| hogy áldozatokat hozzon értem?~ ~Juhász közömbösen vállat 1404 5| szereti, mégis meg tudom érteni valahogy...~ ~Ismeri ugy-e, 1405 3| forintos főnyereményét, mint értesülünk, máig sem vette föl a 4526. 1406 1| tanítványa a mi lelkünket sohase értheti meg egészen...~ ~Elhallgatott, 1407 4| mivel a spékelést annyira értitek, mint senki más, hát Isten 1408 1| fogunk vacsorázni...~ ~Ez az érv hatott. Az öreg úr, nagy 1409 1| sétatérről, s a lakására érve eloltotta a gyertyát és 1410 2| tömeggel szemben kellőképpen érvényesülhessen... Bizonyos, hogy egyik 1411 1| látod viszont. Lénártné az érzékeid királynője, Sárika a szivedé. 1412 1| magadhoz, a szívednek is, az érzékeidnek is a királynőjévé lesz. 1413 1| hogy mindjárt nagyon el fog érzékenyülni, halkan szólott az öreg 1414 1| egyszerre lecsillapította Pethő érzéki föllobbanásait, s a szilaj 1415 1| asszony: csupa kisértés, csupa érzékiség, csupa számítás... Látta, 1416 1| darabig eltitkoltam előtte az érzelmeimet, de egy őszi délután, valami 1417 1| töltöttem el azzal, hogy érzelmeimmel tisztába jöjjek!... Néha 1418 1| többé naiv leány; olyan érzelmeket tehát, mint egy tizennyolc 1419 2| általános forradalom? Úgy érzem, hogy a tehetségeim nem 1420 5| rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos 1421 1| sohasem vette tudomásul az érzéseimet... Egyszer, - ő akkor afféle 1422 1| sohasem beszél nekem az érzéseiről... Mi célja volna ennek?... 1423 1| Analizálnunk kell kissé az érzéseket, amelyek a két szerelemben 1424 5| tudom, de egyszerre az az érzésem támadt, hogy nem vagyok 1425 1| a hangja megremegett az érzéstől, ha a szemét majdnem elfutották 1426 1| a legelső őszi szellő... Érzesz-e magadban annyi erőt, hogy 1427 1| évvel azután, hogy a kis Erzsike lázas teste mindörökre kihült, 1428 3| számához - a 38-as helyett a 97-es volt - de a sorozatszám 1429 1| tartozott a megszokott események közé, hogy a diplomáciai 1430 1| esném kétségbe... De az én esetem egészen más; ha meghallod, 1431 1| férfiak közé tartozott, akik esetleg le tudnak mondani még a 1432 2| Hosszan beszéltek az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel 1433 1| fogott el, amikor azzal az eshetőséggel számoltam, hogy a maga szíve 1434 2| Becsületszavamra nem eskomptálnám előre azt a jövedelmet...~ ~ 1435 5| Szívemre tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani szempontok 1436 1| fiataloknál! Sárika könnyezve esküszik meg, hogy egy falat nem 1437 1| csókok, a fogadalmak, az esküvések, amelyekkel szerelmüket 1438 1| pillanatban a fiatal férj szent esküvéssel fogadta meg, hogy jó és 1439 1| lement volna, de ő még, az esküvője óta, sohase hagyta magára 1440 1| miatt nem mehetett el az esküvőre, sírva borult a nyakába 1441 1| kiváncsian várakozott az esküvőről visszatérő fogatokra. A 1442 1| ennyiről lenne szó, hát aligha esném kétségbe... De az én esetem 1443 1| fölöntözzed?... Éppen este kell esőt küldened, amikor az ember 1444 1| véve nem igen voltak tartós esőzések... S ha jött is egy kis 1445 1| újra meg lehet kezdeni az esőzést... Inkább reggel essék tovább 1446 1| időbe került, amíg a tegnapi est történetére visszaemlékezni 1447 1| ágya körül töltötték az estéjöket. Az öreg doktor nem igen 1448 1| fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek a 1449 2| miniszteri tanácsosék februári estélyén, egy válópörről lévén szó, 1450 2| Julcsa kisasszonyt, aki őt esténként mosolyogva kiszolgálta. 1451 1| jeleneteket, amelyek a mai estére következni fognak... E jelenetek 1452 1| csókolom... Van szerencsém jó estét kívánni, doktor bácsi...~ ~ 1453 1| kissé szomoru fiu járt az eszében, aki majdnem sírva kérte, 1454 1| ilyen bolondságokon jár az eszed, pedig ideje volna, hogy 1455 2| egy gyönyörü történetet eszelt ki valami állítólagos Ruppmann-pörről, 1456 1| anyuska tudná, hogy mi jár az eszemben! - gondolta magában szégyenkezve.~ ~ 1457 1| másik, amely még a józan eszemtől is megfosztott... Drága, 1458 1| föl a ház ura ujjongva. - Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, 1459 1| szívből kívánom, hogy olyan eszes, legyen, mint az édesapja, 1460 1| aki pár nappal ezelőtt még eszeveszetten futkosott Lénártné után, 1461 1| szeme csillogott, majdnem eszeveszettül szólott:~ ~- És ha becstelenné 1462 1| falat nem sok, de annyit sem eszik, ha az apja a meghívását 1463 1| időkben, Pethő valóságos eszmecseréket folytatott a szép asszonnyal 1464 4| perc múlva elveszítette az eszméletét... Mivel teljes életében 1465 1| semmitse válaszolt szavaira, eszméletlenül, sápadt arccal feküdt a 1466 1| érte meg a tizennyolcadik esztendejét; pedig a szülőknek úgy tetszett, 1467 2| Kemény Gyuriból mához egy esztendőre nagy ember lesz, ugyanennél 1468 1| leányát, mint valaha, tizenöt esztendővel ezelőtt, mikor még Sárika 1469 2| mondta a kioszkban:~ ~- Jeles eszü jurista, a jövő embere...~ ~ 1470 1| akkor is a boros palackjai etiketjeit rendezgette, váratlanul 1471 2| össze-vissza a palackok aranyos etiquetteje mellett.~ ~A szép Balogh 1472 2| visszatértek még egy kissé az étterembe, hogy - miként az asszonyoknak 1473 2| megint együtt ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos így szólt 1474 1| fejed nem fáj?... Nincs étvágyad valami különös csemegére?... 1475 1| divatból... Legalább így, az európai formájában... De szerencsére, 1476 5| A másodikat, akivel húsz éve élek boldog házasságban, 1477 1| ekkor a negyvennegyedik évében járt, az asszony túl volt 1478 1| kárpótolta, amelyek fiatal éveiket gyászba borították. Amikor 1479 1| művészettel tudta elrejteni hosszu éveken át, hogy a fiatal ügyvédet 1480 5| rég túl járt az ötvenedik évén, tizenötéves barátság csatolt 1481 1| mozdulatlanul fogok feküdni évezredeken át a föld alatt, csak azzal 1482 4| fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas gyárteleppé 1483 1| felhívás, - mint a szerelmesek évszázadok óta tudják, - föltétlenül 1484 4| A XVIII. század utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta 1485 1| is dolgom volt a püspök ő excellenciájánál, hát gondoltam, egy csapásra 1486 5| csintalan jókedvtől, mint ezeké az elbizakodott, kis ördögöké, 1487 2| lévén szó, Szabó Elemér ezeket mondta az asszonyoknak:~ ~- 1488 1| szólva:~ ~- De édesem, hiszen ezeknél sohase láttam világosabb 1489 1| apai hatalmamnál fogva, ezennel megparancsolom, hogy holnap 1490 1| csaplárosgazda... Mindegy, ha ezer forintba is kerül a lakoma, 1491 1| szivarját szívta, a gondolatai ezerfelé jártak, messze, nagyon messze, 1492 2| föltétlenül számíthatok évi ezerkétszáz forint bevételre...~ ~ ~ 1493 1| és tisztességes férfi... Eziránt tehát nyugodt lehetnék, 1494 4| kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért 1495 1| hangulatait, s egy baba ezüstös kacagásával űzöd el a félelmes 1496 1| csöndesebb, másfél évvel ezelőtt telepedett le a kis városban, 1497 1| kezdte ostromolni az ártatlan fabábukat, míg az asszonyok Pethő 1498 1| kivilágított lépcsőházban, facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, 1499 1| félájultan támaszkodott az egyik fához, nehogy nagy fölindulásában 1500 1| messziről, a grófi park fáiról, ujongó madarak éneke köszönti 1501 1| semmi bajod?... A fejed nem fáj?... Nincs étvágyad valami 1502 1| Pethő kezei közül, - mert a fájdalma engem is kétségbeejt. Elhiszem, 1503 1| az asszony fölsikoltott fájdalmában.~ ~- Minden hiába, - szólott 1504 5| lehet fogalma... Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, 1505 5| rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére is észrevettem, 1506 1| korhelykedtem át az éjszakát, abbeli fájdalmamban, hogy olyan hidegen bántál 1507 1| lágyabbakká lettek, részvéttel, fájdalmasan nézett a fiatalemberre, 1508 1| igazság. És abból a nagy fájdalomból ítélve, ami az én szívemet 1509 5| búvárkodjék, - de arról a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, 1510 1| esze a jövőben?... Hiszen a fájdalmát elviselhetőbbé fogja tenni 1511 1| szorította. És a beteg, a testi fájdalomtól zihálva, de a lelkében megbékülve 1512 1| állottak ahhoz, hogy sírva fakadjanak... Pethő, aki érezte, hogy 1513 5| most is akárhányszor sírva fakadok, ha azok a szerelmes levelek 1514 1| ugyanis, aki minden este sírva fakadt arra a gondolatra, hogy 1515 1| percben mindketten sírva fakadtak. E pillanatban a fiatal 1516 1| másszor meg majdnem sírva fakadtam arra a gondolatra, hogy 1517 5| megbántott királynőként a faképnél, hanem tréfásan megfenyegetett 1518 1| emberek voltak; a sárga ház falai szilárdul dacoltak a hosszu 1519 1| vágott, régi városházon. A falak még most, a béke idejében 1520 1| szitakötők röpködtek, köröskörül falánk pillangók dézsmálgatták 1521 1| után pedig, ha az utolsó falatot lenyelte, dobogó szívvel 1522 1| hozzá akartak kezdeni a falatozáshoz, amikor egyszerre új vendégek 1523 1| szivarokat vett elő egy fali polcból, s míg az asszonyok 1524 1| kimerülve támaszkodott a falnak s a kezeivel végigsimította 1525 1| régimódi folyosón, egy öreg, falusi nagynéni, aki a lakodalmi 1526 1| ragadtak, amíg az elálmosodó familia karhatalommal el nem cipelte 1527 1| tanácsadója volt a bakonyvári familiáknak, szivesen látták a bécsi 1528 1| pillantását látta, s nyughatatlan fantáziája élénken kiszínezte azokat 1529 2| S a maga szeretetreméltó fantáziájával egy gyönyörü történetet 1530 1| elláthattak, ahol gyerekes fantáziájuk szerint még mindig melegedő 1531 2| jöttek be alkonyattájt a napi fáradalmak után, figyelemmel helyet 1532 1| ingerkedve, akik frissen, fáradhatatlanul futkostak ide-oda a vendégek 1533 1| emberfölötti módon dolgozott, s fáradságának meg is volt a jutalma: az 1534 1| óra után csak a legnagyobb fáradsággal tudok elaludni... Mondd, 1535 1| levelezőlapokat... és az is rettenetes fáradságomba került.~ ~Pethő gépiesen 1536 1| mint ötven évig dolgozott, fáradt és küzködött, de most úgy 1537 3| lett. Míg az egyik padon fáradtan helyet foglalt, dobogó szívvel 1538 1| fejét odavágta az egyik fatörzsbe, hófehér haján egy szempillantás 1539 1| doktor ott állt az egyik fatörzsnek támaszkodva, a karjai reszkettek, 1540 1| amely az erdőt már átlátszó fátyol alá takarta; aztán elmerengve 1541 1| többiek gyönyörködve nézték a fátyolfelhőbe burkolt menyasszonyt, lelkesen 1542 5| hanem halkan, könnyektől fátyolos hangon így szóltam hozzá:~ ~- 1543 1| fedőket a lábasaimról és a fazekaimról...~ ~- Jézuskám, csakugyan?... 1544 1| leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~Sárika megbotránkozva 1545 4| a pap, aki meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott 1546 2| A miniszteri tanácsosék februári estélyén, egy válópörről 1547 1| főnökének a felesége, egy örökké fecsegő, igen jókedvü kis teremtés, 1548 1| asszony ananászról és kinai fecskefészekről álmodozik.~ ~- Ha örömet 1549 1| hogy meg se tudnék élni más fedél alatt; ebben a sarokszobában 1550 5| És ekkor, a magányos fedélzeten, a csillagos égboltozat 1551 5| reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem egy búcsúpillantást 1552 5| majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák 1553 5| éjjel ismét együtt ültünk a fedélzeten... Utóbb a könnyes és tüzelő 1554 1| mögött most már nem a katonák fegyvere zörgött, hanem a kanonokok 1555 1| való volt, hogy a logika fegyverével is meggyőzzelek arról, 1556 1| doktor elégedetlenül csóválta fehéredő fejét az ujság fölött.~ ~ 1557 1| kredencben rakosgatott, vagy a fehérnemüs szekrénynél volt elfoglalva.~ ~ 1558 1| amikor mindennap kilestem a fehérruhás Sárikát az angol kisasszonyok 1559 1| És miközben néha helyeslő fejbólintással kisérte az asszonyok beszédét, 1560 1| vendégével együtt mulatott, fejcsóválva mutatott az ablakra, amelyen 1561 1| beszerzési áron alul... A vételár fejében egyelőre négyezer forintot 1562 1| Szamosi Gyurka megvakarta a fejebubját, kissé elgondolkodott, aztán 1563 1| haldokolva hajtotta le sápadó fejecskéjét... A doktor végigment egy 1564 1| lépj elő, hadd beszéljek a fejeddel...~ ~ 1565 1| egy kézben egyesül a két fejedelmi hatalom: a feleséged, akit 1566 1| pamutomért, s a vér egy kissé a fejembe szállott...~ ~Hogyan merte 1567 1| nálunk, s más az én kis fejemnek ugyancsak nem hiányoznék, 1568 1| rántott csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~ 1569 1| Endre karrierjének első fejezetére a bakonyváriak még igen 1570 1| szemét, amíg végre...~ ~Nem fejezte be a mondatot, mert úgy 1571 1| kötelességüket; menyecskésen bekötött fejjel üldözték a bujdokoló porszemeket, 1572 1| egyáltalán sajátságos viszony fejlődött ki. Egy födél alatt laktak, 1573 1| blúzaikban, szőke vagy barna fejöket egészen szabadon hagyva, 1574 1| Ez a hosszu, unalmas fejtegetés csak arra való volt, hogy 1575 1| Beismered-e, hogy az eddigi fejtegetéseim közel járnak az igazsághoz?~ ~- 1576 2| Száraz, pedáns jogi fejtegetéseit olvasván, mintegy hipnotizálva 1577 1| mámorát hamarosan kifujta a fejükből. A szilaj hangulat, amely 1578 1| azért ebédelünk, hogy a feketekávé jól essék...~ ~Aztán szélvészként 1579 1| körül befalazott ágyúgolyók feketéllettek ki a Csevice-völgyére. A 1580 1| Otthon már megittam a feketémet...~ ~A takarékbetétjei már 1581 1| ezredes rólatok beszélt a feketénél, Lénárt tüntetőleg fölkelt 1582 1| elmondhat, ami csak a szívén fekszik...~ ~Pethő nem kérette magát, 1583 1| megyei aranyifjúság pedig, féktelen jókedvében, szintén odahuzatta 1584 1| asszonykát vigyázva az ágyba fektette, halkan, megindultan susogta:~ ~- 1585 1| beszédedből... Most azonban feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak 1586 1| hidegen, mozdulatlanul fogok feküdni évezredeken át a föld alatt, 1587 4| Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor kapusát.~ ~- Valamelyik 1588 4| görebjei fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas 1589 1| pár beszélt, s a kezével félájultan támaszkodott az egyik fához, 1590 1| multat és az egész jövendőt feláldozni képes. De részegségükből 1591 1| s nevető ajakkal, de már félálomban gügyögte:~ ~- Csókolj meg!~ ~ 1592 1| öregek búcsuzkodtak, - s én féléjszakán át mámorosan jártam Bakonyvár 1593 1| fenyegetésétől? El tetszik felejteni, hogy egy tartalékos tüzérhadnaggyal 1594 2| megnyugodva távoztak a pörlekedő felek.~ ~- Dejszen, most jó kezekben 1595 1| érte fiam. Most már nem félek attól, hogy a kicsike leányom 1596 1| vagy?~ ~Nem vár, nem is kap feleletet, hiszen a fiatal asszony 1597 1| követett, aki a haláltól való félelmében öngyilkossá lett. Nem marad 1598 1| ezüstös kacagásával űzöd el a félelmes szörnyetegeket, amelyek 1599 1| halála előtt még egyszer félelmetes hatalmában mutatkozik... 1600 5| a halálra rémült gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, 1601 1| elkövetett, nem tartozik nekem felelősséggel... Ha kettőnk közül hibás 1602 1| csalódik, de azért leányos félénkséggel titkolta még Pethő előtt 1603 5| édesapám az oceán tulsó feléről írt hozzám! Én voltam szomoru 1604 1| aminthogy én is, ahogy illik, a feleségemmel fogok vacsorázni odahaza... 1605 1| megindult pillantást váltott a feleségével, miközben - talán először 1606 5| soha sincs, - de annak a feleségnek a bűnét, aki az urát mindenkinél 1607 1| öreg karját odanyujtja a feleségének, amíg a hullámzó tömeg, 1608 4| alakokká lettek az egész felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött 1609 5| utat talált a szívemben felgyülemlett, fájdalom: egyszerre megeredtek 1610 1| esti órákban az égbolton felgyülemlő felhőket! Ha az idő váratlanul 1611 1| nyárspolgár módjára már kettőkor, félháromkor az ágyba kell bújnom, mert 1612 1| hogy legyen esze...~ ~Ez a felhívás, - mint a szerelmesek évszázadok 1613 1| így szólott volna a sötét felhőkárpitok mögött:~ ~- Most már elég, 1614 1| az égbolton felgyülemlő felhőket! Ha az idő váratlanul rosszra 1615 5| három lépésnyire tőlem, a félhomályban, egy ismeretlen férfi állott, 1616 1| várakozott... Pethő pedig félig halálra váltan dadogta:~ ~- 1617 1| leszek a kis leányának... Ne féljen, doktor bácsi, én mondom 1618 1| különben lesz hadd el hadd, ha feljövök.~ ~A szobaleány, miután 1619 1| elégülten a hatással, amit a felköszöntője keltett, így szólt:~ ~- 1620 1| Schober-üzlethez az annyi, mint egy félkrajcár...~ ~Schober Károly megtörölte 1621 3| főnyereményt megütötte? Félmillió ember vásárolta a Transversalis 1622 3| hagytam cserben, hogy egy félmilliomodrész valószínűség után szaladjak... 1623 1| az ura ölelését... Ha nem félnék, hogy kinevetsz, hát olyasmiket 1624 1| nevetett belé, így szólott a felnőtt kisleányához:~ ~- Hagyd 1625 1| premiéreket, a főispánné új felöltőjét, a cselédeket, a tisztek 1626 4| a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér 1627 1| levéltáros is meg volt győződve felőle, hogy a Pethő-kuria közvetetlenül 1628 1| békája, még miket nem gondol felőlem!...~ ~Máskor azonban, ha 1629 1| regényekről meg a nőegylet felolvasóestéiről beszéltünk, s én a Hartmann 1630 2| pajtásokkal csevegjen el egy félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, 1631 1| vetett az órájára, Vagy félórán át lovagolhatott már föl- 1632 1| Weninger-kávéházban telepednénk meg egy félórára... Ott ebben az időben ugyancsak 1633 1| Mivel megigértem, hogy egy félórát magának szenteljek... De 1634 1| egyedül vagyok odahaza, félőrülten ugrom ki az ágyamból, mert 1635 1| ugrott, hogy a lombokat félrehajtsa. És akkor az ő arca is ónszínüvé 1636 4| kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán hangosan kiszólt 1637 1| szokva ahhoz, hogy a halál ő felsége néha leadja nála a névjegyét... 1638 5| lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban, utat talált 1639 1| De te, vén pajtás, nem félsz tőle; hiszen a halál csak 1640 1| vicispán kedvéért, aki talán félszázadon át is jó barátja, keresztkomája, 1641 1| holdkóros mosoly, csupa félszeg mozdulat, csupa balkéz, 1642 2| Hibáiban erényeket láttak és félszegségeit a kitünő tehetségek naivitására 1643 4| ne vegye, de behúnyom a félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, 1644 1| enyelegnek a sörcsarnokban a felszolgáló kisasszonyokkal.~ ~- Nos, 1645 1| házikabátjában az ujságot... Szinte félt, hogy aggódó apa a lelkébe 1646 1| fotografustól úgylátszik túlságosan féltek...~ ~Az albumot kétszer 1647 1| könnyebb bennük, mint a féltés és irigység...~ ~Mielőtt 1648 1| fölötte, s ő is épp úgy féltett bennünket, mint mi őt. Tegnap 1649 1| szellőtől, a napsugártól is féltették. Módjuk, Istennek hála, 1650 1| a drága, jó kisleányomat féltettem... Most már őt se féltem, 1651 1| helyes, apa.~ ~Másnap, déli féltizenkettőkor, ragyogó, verőfényes napon, 1652 1| nem akarom, hogy a kezeit feltörje... Mirevaló a szobaleány, 1653 1| feleségét, ha én velem van, ne féltse... Biztosíthatom róla, oly 1654 1| viseltek, ami általános feltünést keltett... A primás magasabbrangu 1655 1| házában. Géza úrfi szinte az ő felügyelete alatt nőtt fel; már egész 1656 1| az öreg doktor hirtelen felült az ágyában... És béna nyelve, 1657 1| inkább, mint más... Mi nem félünk a haláltól; hiszen jó ismerősök 1658 1| dolog?~ ~Az ügyvéd szeme felvillant, a beszéde elevenebbé lett; 1659 1| egyszer történt, hogy míg fennhangon a legközömbösebb dolgok 1660 1| lámpát, s a tompa, rózsaszínü fényben, amely a hálószobát betöltötte, 1661 1| hiszi, hogy megijedek a fenyegetésétől? El tetszik felejteni, hogy 1662 1| vallomással, sőt olykor még fenyegetéssel is. Lénártné sokáig gúnyos 1663 1| megkeményedtek, s a hangja fenyegetővé vált, amikor így szólott:~ ~- 1664 4| veszedelme még egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián 1665 2| kétségtelen, hogy Kemény doktor fényes és előkelő tehetség...~ ~ 1666 1| szeme előtt csodálatos fénykarikák táncoltak, jól látta, amint 1667 1| gyermekkorában ragyogó fényűzéssel nevelték, s amikor harminchat 1668 5| melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli 1669 4| odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött 1670 4| éjjel volt, de távol, a fenyveserdő fölött, már ibolyaszínbe 1671 4| útakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől estig 1672 3| tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a jellemével... A 1673 1| megszólal, Remenyik Xav. Ferenc, a székesegyház regens chori-ja, 1674 1| Nem csodálom, ha tetszik a férfiaknak...~ ~- Na szívem, én nem 1675 1| célzásokat tett azokra a férfiakra, akik még ünnepi ruhájukban 1676 1| nyugodt; az asszony csak azé a férfié igazán, aki egy személyben 1677 1| kedvéért Bakonyvár egész férfilakossága veszedelmesen neki adta 1678 2| nekifeszül a viharoknak... Férfinak kell lenni, fiaim, és nem 1679 1| Pethő-familia legidősebb férfitagja volt a házigazda.~ ~Mikor 1680 1| csillagom most egy idegen férfival van egy födél alatt... Csak 1681 1| gondol anyuska, jó lesz-e, ha Ferikének fogjuk keresztelni a kis 1682 1| is, nevetve is borult a férjecskéje nyakába.~ ~- Az egész úton 1683 2| párbajorvos, (aki az önök férjeinek, szép olvasónők, valószinüleg 1684 1| azt merik mondani, hogy a férjek sajnálatraméltó emberek...~ ~- 1685 1| az önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának. Régimódi, 1686 1| azért engedelmesen követte férjeurát. A rügyező ribiszkebokrok 1687 1| csúnya asszonyka ült a férjével, bizonyos Lorenzné, a fogyasztási 1688 1| egyáltalában nem tudom, miért adják férjhez manapság az elemi iskolás 1689 5| tudja, most másodszor vagyok férjnél. Az első uramhoz, aki huszonöt 1690 1| arannyal díszített attilát, s festői kucsmát viseltek, ami általános 1691 1| altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben. Mily gyorsan, mily rohanva 1692 1| ingujjban szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné a 1693 1| megyei hajdu lépett be, aki feszes szalutálással jelentette 1694 1| amíg a meggyszínü huszár feszesen elhelyezkedik a bakon, a 1695 1| kedves...~ ~Pethő hencegve feszítette ki a mellét, s nagy hősködéssel 1696 4| beteg ajkához tartotta a feszületet...~ ~Kívülről halk döngés 1697 1| Odalépett a földön fetrengő asszonyhoz, s a lábával 1698 1| Hosszu ideig álmatlanul fetrengtem, s így volt rá időm, hogy 1699 1| Ez a legényke, a kicsike fiad, majd megtanít rá...~ ~A 1700 1| helyett, hogy a serdülő fiadat nevelnéd, Isten tudja, micsoda 1701 2| A hölgyeket lekísérték a fiakkerhez, maguk visszatértek még 1702 1| szeretlek, mint a saját fiamat... Holnap azonban bővebben 1703 1| Szervusz, fiam... Én már csak fiamnak szólítalak ezentúl is, hiába 1704 1| bolondos mozdulattal kikapta fiát a kocsiból, s dicsekedve 1705 1| mint a másik. Most szinte fiatalabbnak; életvidámabbnak látszott, 1706 5| embernek; képzelheti, hogy fiatalasszonykoromban mit éreztem iránta! Mikor 1707 1| valamit a konok és erőszakos fiataloknál! Sárika könnyezve esküszik 1708 5| Ismeri ugy-e, az én szomoru fiatalságom regényét? Édesapám sikkasztása 1709 1| leányunk ilyen nagyra nőtt... A fiatalságunk könnyekkel és fájdalommal 1710 1| távolabb a határok előtt ficánkoló lovak szomszédságában, a 1711 3| Léha, kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy bogaram: 1712 1| műkedvelői előadást rendezett, a figyelmes rendezőség őt szólította 1713 1| nehogy azt gondolja, hogy figyelmetlen voltam... de higyje meg, 1714 1| határoz, hát még az olyan figyelmetlenség, amikor valakiről tökéletesen 1715 1| magának szenteljek... De figyelmeztetem, hogy a legelső illetlensége 1716 1| Csevice-patak rakoncátlankodásait figyelték, valaha ájtatos török katona 1717 2| Ez a véletlen közönséges fikció... Mindenki csak annyira 1718 4| absolvo, in nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran 1719 1| elaludni... Mondd, hogy filiszter vagyok, talán igazad lesz, 1720 2| társaságbeli gavallér a leggyatrább filiszterből is nagy embert csinálhat, 1721 1| nekünk ugyan hiába adja a filisztert... Mit tagadja, hogy az 1722 1| zongoramestert - valóságos filozófiai nyugalommal törődött bele 1723 2| Hevesen vitatta a maga filozófiáját, de egy másik úr izgatottan 1724 3| mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus:~ ~- Azt mondtam, hogy minden 1725 5| hivatalnok felesége volt, finomsága és rendkívüli intelligenciája 1726 3| érintetlenül ott hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert 1727 3| a könyves szekrénye alsó fiókjába dobta. Három hónap óta nem 1728 3| pihen a könyves szekrénye fiókjában...~ ~- Ma huszonkilencedike 1729 1| parancsából, az éjjeliszekrények fiókjait törülgette, megdöbbenve 1730 1| hálószobával és az éjjeliszekrények fiókjaival.~ ~ 1731 1| függött a történelmi jellegü firma helyén. A Kertész Mária 1732 2| Egyetlen igaz és képzett fiskálist ismerek, Kemény György doktort...~ ~ 1733 2| Szegény és gyámoltalan fiú volt, aki csak nagy üggyel-bajjal 1734 1| Egy-egy három- és négyéves fiúcska, s egy másfélesztendős, 1735 2| De azt mondom nektek, fiúk, az erős akarat többet ér, 1736 2| félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat pillantásával 1737 1| kis helyet ennek a drága fiúnak...~ ~A főhadnagy odább húzta 1738 2| szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, aki szerényen húzódott 1739 1| egyelőre négyezer forintot fizet, a többit pedig negyedéves 1740 1| lisztes özvegy elsején a havi fizetését átadta. És gyöngéden, szeretettel 1741 1| tartozott, akik nyomoruságos fizetésükből kénytelenek élni, s így 1742 1| csöngetett Róza kisasszonynak, fizetett, aztán Gyurkával együtt 1743 1| karokkal üdvözölte, isteni flegmával ezt mondta:~ ~- Kedves bátyám, 1744 1| sárgakeztyüsen, az asszonyka mille fleur selyemruhában, kacér kis 1745 1| nyár örömeiből. Ez volt a flirt megengedett ideje, amikor 1746 2| De hát terringettét, az a fő, hogy az ember ne adja be 1747 1| sok snitlinget, mert az a fődolog... Persze csak úgy, ha nincs 1748 1| csak hűvössé vált, Pethő fölállott a helyéről:~ ~- Fiacskám, 1749 2| uralkodott, június elején fölbaktatott a vén király-utcai ház harmadik 1750 4| a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott az emeletre, míg az inas 1751 1| törleszti... Áll az alku?... Ha fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz, 1752 5| hozzám, aki a könnyeimet fölcsókolta, aki szeretetet mutatott 1753 1| elégedve a választásával, az földerítetlen titok, de annyi bizonyos, 1754 1| pedig te ugyan sok és szép földet bejártál már...~ ~- Irgalmas 1755 2| sebeket varrt be annak idején) földhöz csapta a szivarját:~ ~- 1756 1| rejtélyes hatalomhoz, amely a földiek sorsát intézi.~ ~- Legyen 1757 1| a lelkében megbékülve a földiekkel, alig hallhatólag szólott:~ ~- 1758 2| Kemény György dr. földije és iskolatársa volt Szabó 1759 1| utat törni a pálmafákkal földiszített lépcsőházig... Odafönn, 1760 1| rokonok között meghatva, földresütött szemmel halad kifelé az 1761 1| Lénártné most fölemelkedett a földről, s anélkül, hogy egyszer 1762 2| koncertekben és a színház földszintjén suttogva szóltak egymáshoz 1763 1| kibérelte számukra egy villa földszintjét és verandáját, gondoskodott 1764 1| Lénárt Jánost ugyancsak földühösítetted magad ellen... Miért nem 1765 2| mesélt egyszer a Gyuri egy fölebbezéséről:~ ~- Ha valamennyi budapesti 1766 1| Jablonszky doktor most egyszerre fölegyenesedett, a szeme szikrázott, s öles 1767 3| áldozatot, ami ezzel az órával fölérne!...~ ~ ~Juhász megint kávét 1768 1| a Lénárt-ház emeletére fölérve, mosolyogva tette a mutatóujját 1769 1| számítás... Látta, hogy majdnem fölfalom a szememmel és azért viselkedett 1770 1| között az új férj csakhamar fölfedezte Lénártnét, aki mosolyogva 1771 1| egyetlen, aki ezt a pillantást fölfogta; a többiek gyönyörködve 1772 1| akarná elcsitítani, gondosan fölgyűrte a Sárika gallérját, s apai 1773 1| zaj, amely a közelükben fölhangzott; egy halálrasebzett öreg 1774 1| piacról, s a szép asszony fölhasználta az alkalmat, hogy a délutáni 1775 1| stilszerűséghez, később fölhívta Novák hadnagyot egy kugli-partira. 1776 1| egyik fához, nehogy nagy fölindulásában összeessék. Amint kissé 1777 1| ártatlan kis személyével ily fölindulások nincsenek kapcsolatban. 1778 1| elrobogott, s ő zavartan, a fölindulástól reszketve a cilinderét megemelte, 1779 1| mint mindig, ha túlságosan fölizgatom magamat. Ez azonban nem 1780 1| fognak... E jelenetek annyira fölizgatták, hogy szinte a foga is vacogni 1781 1| jószántából. A kaszinóba ugyan följárt, de a pincérnek, aki eleintén 1782 1| vidéken, a meteorológusok följegyzései szerint, általában véve 1783 1| Lénártné vígan, hangosan fölkacagva, de a kacagásából kiérzett 1784 1| tetszett neki... Az öreg doktor fölkapta a fejét, az arcát elöntötte 1785 1| feketénél, Lénárt tüntetőleg fölkelt az asztaltól s egymagában 1786 4| portában, majd mindjárt fölkeltem a főtisztelendő gvárdián 1787 1| nézne, mint hogy a gyereket fölkelti.~ ~De aztán, apai büszkeségtől 1788 1| majd egyszerre örvendve fölkiáltott:~ ~- Van egy nagyszerü ötletem...~ ~- 1789 1| pincérnek, aki eleintén neki is fölkínálta a feketét és a kapucinert, 1790 1| értette a dolgát, s ugyancsak föllendítette Bakonyvár legrégibb üzletét. 1791 1| politikát, s a kávéházban föllépő budapesti orfeumot, - amíg 1792 1| lecsillapította Pethő érzéki föllobbanásait, s a szilaj szerelmes, aki 1793 1| között, s a szívében hirtelen föllobbanó vágytól egészen megrészegülve 1794 5| rögtönöztek, majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az 1795 1| az urával kacérkodik, s fölmondás nélkül kitette a házából.~ ~- 1796 1| korától tizennégyéves koráig fölnevelte. Kertész Máriát egyenesen 1797 1| hogy a bakonyvári utcákat fölöntözzed?... Éppen este kell esőt 1798 4| elgondolni is, hogy árva lelke föloldás nélkül zörgessen a mennyország 1799 1| összeszámítsa, a pincérek fölrakták a székeket az asztalok tetejére, 1800 1| kritizálják: az új férj fölsegíti a feleségét a selyembéléses 1801 1| nem ártott néki: idejében fölszabadult, s tisztességesen megtanulta 1802 1| vacsora utánig többnyire fölszáradt, mintha az örök gondviselés 1803 2| éjszakámba került, míg valahogy a fölszínre kerekedtem... Mert nekem 1804 1| hogy mit akar tőlem...~ ~Fölszólt a szakácsnéjának az emeletre, 1805 2| látta volna a régi lovagkor föltámadását. Az Elemér barátai néha 1806 1| régi hangulat még inkább föltámadott a szívében, amikor a doktor 1807 5| toilettemet, s szótalanul föltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, 1808 2| Az erős és egészséges föltarthatatlanul előre siet és hidegen megcsinálja 1809 1| kockacukrot vásárolt. Lénártnak föltünt, hogy a szemei ki vannak 1810 3| sorsjegyre, de aztán egyszerre fölülkerekedett benne a könnyűvérü, gondtalan 1811 1| egészen szabadon hagyva, fölújult életkedvvel siettek a sétatérre, 1812 1| lesz, ha a kabátodat is fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek 1813 4| gazdám a halotti szentségek fölvétele nélkül húnyja be örökre 1814 5| vagyok egyedül. Ijedten fölvetettem a szememet: három lépésnyire 1815 1| öreg szeme kísértetiesen fölvillant, de hirtelen megenyhültek 1816 1| embert, de egyszerre csak fölocsudott a kábultságából, s rémülten 1817 1| asszonnyal, szerelem dolgában, fölvegye a versenyt? A választ önmagad 1818 1| Persze, hogy nincs...~ ~- Fönmarad tehát annak az eldöntése, 1819 1| feltünő gyakran szenvedett főfájásban, egyízben pedig olyan rosszul 1820 1| fölizgatták, hogy szinte a foga is vacogni kezdett belé, 1821 1| meglátják őket, a csókok, a fogadalmak, az esküvések, amelyekkel 1822 1| megint csak elfeledkezett a fogadalmáról.~ ~- Hát csakugyan nem volna 1823 3| holnapi légyott és az a komoly fogadalom, hogy szerelméért minden 1824 2| miniszteri titkár, mint egy fogadalmat tevő szövetség koccintották 1825 2| megpróbálhatjuk... Tartok bármilyen fogadást a Kemény doktor csodaszerü 1826 2| Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz? Kemény doktornak többje 1827 1| apja a meghívását el nem fogadja, Pethő pedig komoly, lélektani 1828 1| titokban, ilyen urakat fogadjak... Aki a vízbe fullad, az 1829 1| ki mondotta, hogy odahaza fogadjon?... Azt hiszem, van még 1830 1| A fiút azonban kegyeikbe fogadták a hálás kisvárosiak, annál 1831 1| a szép asszony, nyájasan fogadva az ismerősei köszöntését, 1832 5| zúdult, azt hiszem nem lehet fogalma... Az ilyen fájdalmakat 1833 1| volna arra, hogy a lemondás fogalmával megbarátkozzék, most egyáltalában 1834 1| igya ki az Óceánt.~ ~- A fogalmazó urat tetszik keresni? - 1835 1| egész világot; ilyenkor fogamzanak meg a nagy tervek, amelyeknek 1836 1| lett a többi? A birtok, a fogatok, az ékszerek, a lovak, az 1837 1| az esküvőről visszatérő fogatokra. A trécselő, szivarozó férfiak 1838 1| hogy ezután kultiválni fogják a jó viszonyt, az új pár 1839 1| megborzad ám attól, hogy tollat fogjon a kezébe... Még az uramnak 1840 1| kiabálni a sötétségben foglalatoskodó Moysinger után.~ ~- Hé, 1841 1| s így sokkal alaposabban foglalkoznak a váltójoggal, mint a stratégiai 1842 1| hogy a te problémáddal foglalkozzam... No, tehát fiacskám, örömmel 1843 2| modor kicsinyességeivel foglalkozzék.~ ~És egy délután, ősszel 1844 1| csak szíveskedjenek helyet foglalni...~ ~Pethőék ünnepiesen 1845 1| távolban, Pethőék pedig helyet foglaltak az egyik asztal mellett. 1846 1| amikor nem akartál belém fogózni... Hogy el voltam keseredve, 1847 1| ilyenkor a két keze közé fogta az édesapja arcát, de a 1848 2| kicsinységének tudatában. Kezet fogtak vele, kényeztették, jókedvüen 1849 3| huszonkilencedike van, - mondta magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig 1850 1| férjével, bizonyos Lorenzné, a fogyasztási hivatal főnökének a felesége, 1851 3| a valóságban még egy kis fogfájást sem viselnének el kedvünkért. 1852 1| szenvedélyesen kacérkodni kezdett a főhadnaggyal, aki úgynevezett kígyóbűvölő 1853 1| Lénártnét ösmerte, hanem Novák főhadnagyot is. A derék katona azok 1854 1| nagyobb hiba volt, mert Novák főhadnagy nem igen érzett hajlamokat 1855 4| Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán a minisztériumtól 1856 1| színházi premiéreket, a főispánné új felöltőjét, a cselédeket, 1857 1| a születése után a vízbe fojtanának...~ ~A kereskedő ösztökélésére 1858 2| manchesteri bársonyraktár főképviselője, magánkívül mesélt egyszer 1859 1| Péter fia üzletében, ahol fokozatosan, sőt később soron kívül 1860 1| szempillantás alatt vérvörös foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől 1861 1| bácsi piros és zöldszínü folyadékait kellett meginnia, ha beteg 1862 1| jól megnézte az aranysárga folyadékot, aztán így szólott:~ ~- 1863 1| cukrászda terraszán, az idők folyamán barátnőket és barátokat 1864 1| végighordozta a hallgató vidéken; a folyón, a távoli vizeken, az alacsony 1865 1| lépcsőházig... Odafönn, a régimódi folyosón, egy öreg, falusi nagynéni, 1866 1| kacagott, hogy szinte a könnyei folytak, Sárika pedig zavarodottan 1867 1| a pályatársnői intrikái folytán, távoznia kellett. Szerencsére 1868 1| egyszerü ember vagyok, - folytatá Lénárt, - iskolába se jártam, 1869 1| amelynek lejtős kert volt a folytatása, jóformán lenyúlt a vár 1870 1| lesz ereje hozzá, hogy a folytatásról mindörökre lemondjon...~ ~ 1871 1| után. Az ügyvéd tehát ismét folytathatta az előbb abbahagyott párbeszédet.~ ~- 1872 1| valóságos eszmecseréket folytatott a szép asszonnyal az asztal 1873 2| a Biarritz és Társa cég főnöke, az internacionális házasságközvetitő 1874 1| Lorenzné, a fogyasztási hivatal főnökének a felesége, egy örökké fecsegő, 1875 1| füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, még több verést a segédektől, 1876 2| nagy, beláthatatlan háló, font be mindeneket lassanként 1877 1| bástyára. Egész nap valami fontos beadványon dolgozott, s 1878 1| van egy ötletem, - mondta fontoskodva.~ ~- Micsoda ötleted?~ ~- 1879 3| még annyira együgyü, hogy főnyereményekre szorúljak...~ ~De amíg sötét, 1880 1| ártatlan gyermek, soha... Ám fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból 1881 2| forrásból:~ ~- Kemény Györgyhöz forduljon, arról csodákat beszélnek... 1882 2| doktor...~ ~Csodálkozva fordultak feléje:~ ~- Kemény György 1883 5| szinpadon megríkatják. Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt, 1884 1| Addig deklamál, addig forgatja a szemét, amíg végre...~ ~ 1885 5| szegény, tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de 1886 1| csaplárosgazda... Mindegy, ha ezer forintba is kerül a lakoma, de ma 1887 2| ezidőszerint évi harmincezer forintjánál...~ ~Hosszan beszéltek az 1888 3| tenni, hogy a kétszázezer forintnak nem akadt volna három hónap 1889 2| ez a kisasszony százezer forintnyi hozományt kap... ez a szőke 1890 1| Van négy- vagy ötezer forintom a takarékpénztárban, hiszen 1891 1| az ilyen dolog mégis némi formaságokkal jár, hát most nem adok neked 1892 1| Legalább így, az európai formájában... De szerencsére, nincs 1893 2| tudom, miért ez az általános forradalom? Úgy érzem, hogy a tehetségeim 1894 2| a tizedik vagy huszadik forrásból:~ ~- Kemény Györgyhöz forduljon, 1895 1| kiütött a tagjaira a láz forrósága, én, az orvos, aki tudtam, 1896 3| még a remény egy vékony foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért... 1897 1| ünnepiesen leültek a kékselyem fotelekbe, s míg a szobaleány mögött 1898 1| karolva, ismét visszafordult a főtér felé, hogy a Klastromutcán 1899 1| kávéházból. A bakonyvári főtéren még egy teremtett lélek 1900 1| szorgalmas emberek lehettek, de a fotografustól úgylátszik túlságosan féltek...~ ~ 1901 1| társaságában mutatkozott a főutcán, a felesége pedig igen érthető 1902 2| legénylakásának dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai 1903 3| Sorsjáték kétszázezer forintos főnyereményét, mint értesülünk, máig sem 1904 1| selyemuszályos hölgyek, a frakkos urak sokaságával, s Juhász 1905 1| 1797-ben volt óbestere a franciák ellen induló vármegyei nemes 1906 5| Valami baja van, asszonyom?~ ~Franciául beszélt, a hangja meleg 1907 1| mindössze vagy háromszáz frank, ugyanannyi lira, s vagy 1908 1| lehetetlen toalettekben és frizurákban, csupa holdkóros mosoly, 1909 1| felől zord, éjszaki szél fú, s ez megárthatna neked, 1910 1| most megint szabadnak és függetlennek érezte magát... Kissé megállott, 1911 1| hősiesen védelmezték városuk függetlenségét, nem egyszer haragos török 1912 1| később már az ő cégtáblája függött a történelmi jellegü firma 1913 1| ölébe... A doktor ijedten fülelt egy pillanatig, aztán mosolyogva 1914 1| rázta a fejét, Zsuzsa pedig, füles kosarával a karján, eltünt 1915 3| az anyagi előnyökért való füllentések... Ki kényszerít engem 1916 5| tulsó lábánál meghúzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek 1917 1| belga tengerpart valamelyik fürdőjében, s négy évvel azután, hogy 1918 5| birodalmában, messze az unalmas fürdőn túl, ahol a hosszu nyarat 1919 5| szegény, halálosan unatkozó fürdővendég...~ ~Szívemre tett kézzel 1920 4| felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda a hegyi 1921 1| körülményei között megértsed?~ ~Fürkészőleg, majdnem rettegve nézett 1922 1| kiragyogtak gyönyörü szőke fürtjei. Amikor a Lénárt-ház kapuján 1923 1| láthatom...~ ~Vígan, jókedvüen füstölve haladt végig a káposztafejek 1924 1| esti séták után, mialatt a füstös, cigányzenétől hangos kávéházba 1925 1| szentkép-utcai házában, sőt a füszer- és gyarmatáru-üzlet jelenlegi 1926 1| már nem igen törődött a füszerekkel és gyarmatárúkkal; reggeltől-estig 1927 1| rendesen beszólt a Lénárték füszeresboltjába, amely egyúttal a bakonyvári 1928 1| tisztességesen megtanulta a füszerességhez szükséges tudományokat. 1929 1| modorban, amelyet odalenn, a füszerüzlet polcai mögött, annyira megszokott... 1930 1| Lénárt Endre tehát kitanult a füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, 1931 1| szándékkal, hogy a gyereket a füszerüzletében kitanítja. A kaszinóban, 1932 1| végezni... Én eladom magának a füszerüzletet, még pedig minden cikket 1933 4| egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a 1934 1| mögött éjszakázó madarak füttyentgettek, távolról pedig, a szomszédos 1935 1| idehallatszott egy éjjeli tehervonat füttyjelzése és a közeli grófi parkból 1936 1| az egyik tiszt ambiciózus füttyszava után. Az ügyvéd tehát ismét 1937 1| hírneves Harpagonnál is fukarabb volt. Ha egyszer ráült a 1938 1| szükséges iratokat...~ ~Lénárt fuldokolva rebegett hálát, s hat héttel 1939 1| halálrasebzett öreg ember rettentő, fuldoklásszerü zokogása... Az asszony megdöbbenve 1940 1| fogadjak... Aki a vízbe fullad, az nem jár valami nagyon 1941 1| elfacsarodott a boldogságtól, oly furcsának és megindítónak találta 1942 2| Kemény doktor csodálatos furfangján. Egy vén sas-utcai paplangyáros 1943 2| szárnyra a Kemény doktor furfangjáról, éles jogászi elméjéről. 1944 1| feketét és a kapucinert, furfangosan ezt válaszolta:~ ~- Most 1945 1| átellenében az öreg Óhidy János fúrt-faragcsált a vaskosaras ablakok mögött, 1946 1| kövér káposztaleveleket, s a fűszálakon aranyos bogarak ringatóztak, 1947 1| kapuján befordultak, izgatott futkosás, ajtócsapkodás hallatszott 1948 1| frissen, fáradhatatlanul futkostak ide-oda a vendégek közt.~ ~- 1949 2| tárgyalandó pörökbe egy futó pillantást vetett volna, 1950 1| megszorította, hogy Pethőnek hideg futott át a hátán... Egy percig 1951 4| kotyvasztotta össze először illatos fűvekből a néhai páter Antonius a 1952 5| csupán tisztelet és barátság fűz. Az első a kedvesem volt, 1953 1| Hallod-e, szép kis galibát csinálsz magadnak, édes 1954 1| gondosan fölgyűrte a Sárika gallérját, s apai gyöngédséggel szólt:~ ~- 1955 1| vállalkozott rá, hogy Sárikát gardirozza. Jablonszkyné is szívesen 1956 1| napon, amikor a helybeli garnizon néhány fiatal tisztje, a 1957 2| dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai körülvették, a sarokban 1958 1| fiatal leányok és szerelmes gavallérok kószáltak, a bolt ajtajában 1959 1| gyorsan megcsókolta Sárikát s gaz alattomossággal így szólt 1960 3| elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~És elszántan, most 1961 3| volna három hónap alatt gazdája? Juhász úgy érezte, hogy 1962 1| vagy másfél órával, hogy a gazdáknak se lehessen kifogásuk...~ ~ 1963 1| önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának. Régimódi, egyszerü, derüs 1964 1| buzgalommal teljesítette gazdasszonyi kötelességét.~ ~- Jól vagy, 1965 1| lelke mélyén:~ ~- Becstelen gazember vagyok, de nem tehetek róla... 1966 1| hogy a doktor még habozik, gentleman módjára feléje nyújtotta 1967 4| udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók 1968 1| fáradságomba került.~ ~Pethő gépiesen intett a fejével, de voltaképp 1969 1| piacon: a férj cilinderrel, gérokkban, sárgakeztyüsen, az asszonyka 1970 1| szerelmes vagyok bele... Hogy a gesztenyehaju, szürkeszemü Sárika valamikor 1971 1| engedlek haza vacsorára... Gézát is halálosan megsértenéd, 1972 1| mondom ezt, a maga egykori Gézuskája...~ ~A doktor most kitárta 1973 1| tengeri levegő... És ezek a gödröcskék az arcán... akárcsak egy 1974 1| kuriában, amelynek ablakai gömbölyü tornyocskákra voltak elhelyezve, 1975 1| reszkettek, a teste pedig görcsösen meg-megrándult, de szó nem 1976 4| Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, fél 1977 1| akadályozta meg a jólelkü gólyát abban, hogy a Lénárt-házban 1978 1| nagynéni, aki a lakodalmi ebéd gondjai miatt nem mehetett el az 1979 1| többire már aztán ne legyen gondod...~ ~Sárika megbotránkozva 1980 1| nyugodnunk abba a szörnyü gondolatba, hogy ezek a fiatal csacsik 1981 3| megint az előbbi, bolondos gondolatok cikkáztak végig agyvelején. 1982 1| élénken foglalkozott azzal a gondolattal, hogy nemsokára egy váltócskát 1983 3| sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte részegen folytatta:~ ~- 1984 5| hogy bájosnak találnak... Gondolhatja, hogy ez most nem okozott 1985 1| egészségben térsz haza!... Ne gondolj egyébre, mint az ebédre 1986 1| aggódó arccal kérdezte:~ ~- Gondolkodtál a problémám felől?~ ~Gyurka 1987 1| neki:~ ~- Az éjjel sokat gondolkodtam kegyed felől... Mit szólna 1988 5| kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az uram, akitől 1989 1| Hányan vannak, akik reszketve gondolnak erre a változásra!... De 1990 1| tervemhez?~ ~- Csak nem gondolod talán, hogy sört iszom? - 1991 1| Sárika megborzongva.~ ~- Nem gondolom? Sőt határozottan megkívánom, 1992 5| ahogy legelső ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi oka sincs 1993 1| Tegnap estig még álmunkban se gondoltunk arra, hogy olyan idő is 1994 3| Öntudatlanul, a holnapi napra gondolva, lapozgatott az illusztrált 1995 1| mellett, Pethő, akár egy gondos dada, szinte a karjai közt 1996 1| földszintjét és verandáját, gondoskodott kitünő penzióról, aztán 1997 1| Róza, - tőlük telhetőleg gondoskodtak róla, hogy édesapjok öregségét 1998 1| megszakad a szíve... Az a gondolat, hogy ez a gyönyörü asszony 1999 1| zongoratudományát ellenőrizze, az ő gondolatai ott jártak a távol jövőben, 2000 1| Talán tíz éven át is ennek a gondolatnak éltem, anélkül, hogy valaha