IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2001 3| fölülkerekedett benne a könnyűvérü, gondtalan bohém...~ ~- Nevetséges, - 2002 1| el a hitünket az isteni gondviselésben... Te még nem tudod, mi 2003 1| hitemet visszaadta...~ ~A gondviselést, úgy látszik, meghatotta 2004 1| Hát lehet-e nagyobb gonoszság, mint megcsalni ezt a szelid, 2005 1| keservesen, kétségbeesve gondolta:~ ~- Óh igen, most már nincs 2006 1| maradnak utánam... - Ezért gondoltam mindeddig remegve a halálra; 2007 4| lobogó lángok s az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes 2008 4| hallgatódzni kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit és 2009 4| hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely búgva dolgozott 2010 1| Ha tudná, mennyiszer gondoltam magára!... És milyen nagy, 2011 2| aki Gyuri szemében a női gráciát képviselte. Szőke volt és 2012 1| hümmögött valamit, Sárika pedig graciózusan meghajolt:~ ~- Köszönöm 2013 1| Nagyságos asszonyom, gratulálok, ez a kegyed érdeme.~ ~Vígan, 2014 1| egyszerre körülfogott a gratulálók és kiváncsiak tömege... 2015 1| bezáródott az üvegajtó, gyerekes grimászokat vágtak egymásra. Aztán megnézték 2016 1| fiatalok közé, hanem tréfás grimaszt vágva feléjök, tovasietett. 2017 2| hivatalosan ügyvédjévé nevezte ki. Gruenthal, a nagy manchesteri bársonyraktár 2018 1| parkettjén, s selypítve, gügyögő szóval altatgatta a babáit 2019 1| ajakkal, de már félálomban gügyögte:~ ~- Csókolj meg!~ ~Pethő 2020 4| lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas 2021 4| Úgy hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba, miután 2022 1| Jókedvünek látszott, de Pethő gyakorlott tekintetét ez a hazug póz 2023 1| Jablonszky-ház ebédlőjében gyakorolta magát Sárikával együtt a 2024 1| hihetett-e mást, mint hogy gyalázatosan visszaéltem a jóságával? 2025 1| velük a kisváros utcáin. A gyalogjárón megállottak az emberek, 2026 1| meggörnyedve távozott a gyalogösvény felé... Az öreg doktor mozdulatlanul 2027 1| doktor végigment egy kis gyalogösvényen, s pár percig gyönyörködött 2028 1| kilométert is képes lennék gyalogolni, csakhogy Lénártné forró 2029 2| társaság ismerte. Szegény és gyámoltalan fiú volt, aki csak nagy 2030 5| kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, 2031 1| közeledik, s még nem tud, nem gyanít semmit az élet lesújtó piszkosságaiból. 2032 1| nappal a katasztrófa előtt se gyanította... Mindenesetre becsületére 2033 1| figyelt, mint a szarvas, aki gyanus neszt hall az erdő tisztásán. 2034 1| történt vele; az elnökné azzal gyanusította meg, hogy az urával kacérkodik, 2035 2| valahonnan egy kitünő ötletet a gyanútlan Kemény György számára, s 2036 4| okos francia kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon 2037 4| ő engedelmes szolgáit. A gyárban a Caudéran úr mesterkedései 2038 1| azután, hogy a kis baba a gyarló világot megpillantotta, 2039 1| házában, sőt a füszer- és gyarmatáru-üzlet jelenlegi tulajdonosát, 2040 1| törődött a füszerekkel és gyarmatárúkkal; reggeltől-estig öreghegyi 2041 4| évszázad alatt hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, 2042 1| mérhetetlen bánatukban; s a gyász hosszu időkön át ott tanyázott 2043 1| amelyek fiatal éveiket gyászba borították. Amikor a selymeshaju 2044 1| vele...~ ~A doktor ilyenkor gyáván meghátrált, mert a felesége 2045 1| Hagyd már azt a munkát és gyere ide egy kicsit... Mégis 2046 1| pesti izraelita családhoz, a gyerek pedig visszakerült Bakonyvárra, 2047 1| vitézül kitartotta, hogy a gyerekeket ne háborgassa, de most már 2048 1| az öreg doktor kacagtató gyerekességeket művelt a kis babával, míg 2049 1| látszik, minden öreg ember gyerekké lesz újra... Még jó, hogy 2050 1| büszke pillantást vetett a gyerekkocsi felé, Zsuzsánna lábujjhegyen 2051 1| pillantást vetett a kékernyős gyerekkocsira, amelyben a trónörökös a 2052 1| házunkban és Sárika már gyerekkorában tudta, hogy szerelmes vagyok 2053 5| volna, hanem egy kedves, gyerekkori jóbarát, aki apai jóakarattal 2054 1| Sárika szobájából hangos gyereksírás hallatszott ki, s az egész 2055 1| részvétet keltett a törődött gyerekasszony, aki néha félénken pillantott 2056 1| neki, mintha egy édes, naiv gyermeké lenne, aki bizakodva teszi 2057 1| Mirevaló a szobaleány, ha a gyermekeddel végezteted a legdurvább 2058 1| fiatal örököse tanítja a gyermekeiket a zongorázás elemeire. A 2059 1| hála, volt hozzá, hiszen e gyermeken kivül nem volt más, akiért 2060 1| méltóság örömeit, a tiszta, gyermekesen túlzott örömöket, amelyek 2061 1| öntudatlan álmában is dédelgetett gyermekét látná, a szelíd kis mártirt, 2062 1| lemondtak arról, hogy valaha még gyermekkacagást hallanak maguk körül, amikor 2063 1| Bájos, egészséges és vidám gyermekké serdült, aki a szülőit mindazokért 2064 1| mégegyszer megcsillogtatod a gyermekkor drága hangulatait, s egy 2065 1| miközben - talán először gyermekkora óta - halkan, magába térve, 2066 1| kalandosabb ekszisztencia volt; gyermekkorában ragyogó fényűzéssel nevelték, 2067 1| ismerős szobába, amelyre gyermekkorából oly élénken visszaemlékezett. 2068 1| körülvette! Úgy érezte, hogy a gyermekkori meséi elevenednek meg, s 2069 1| becsületes embernek tart - hiszen gyermekkorom óta ismer, hát bizonyosan 2070 1| pillantást vessenek a viruló gyermekre, akinek szőke hajába égszínkék 2071 1| a tekintetét a szendergő gyermekről... Mire gondol? Mit érezhet? 2072 1| szoknyácskájában tipegett a gyermekszoba parkettjén, s selypítve, 2073 1| emberek nyugalmát. Három gyermekük, akikkel a sors megáldotta 2074 1| kifelé az új házaspár, a gyertyák sorfalán át, a szentképek 2075 1| lakására érve eloltotta a gyertyát és lefeküdt. Bár a mult 2076 4| urat...~ ~Kezébe vette a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott 2077 1| ráfér ez a lecke, mert már gyermekkorában is mindig leszedte a fedőket 2078 1| most egyszerre megható gyöngédséget érzett a szelid kis felesége 2079 1| Egy keményebb szó, egy gyöngédtelen mozdulat épp úgy összetörné, 2080 1| havi fizetését átadta. És gyöngéden, szeretettel simogatta meg 2081 1| rózsával, vagy egy szerény gyöngyvirág-bokrétával meglepte. A virágot jobban 2082 1| édesanyja büszke mosollyal gyönyörködik az elbájoló idillben. A 2083 1| kihallatszó cigánymuzsikában gyönyörködjék. Nappal itt mindenki a dolgával 2084 1| gyalogösvényen, s pár percig gyönyörködött a nyári délutánban, amely 2085 1| asszonyok csöndes boldogsággal gyönyörködtek a rögtönzött idillben... 2086 1| egymást, az ősemberek szilaj gyönyörüségével, azzal a perzselő, bűnös 2087 1| öten-hatan is szorongtak, gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcskét, 2088 1| között... és reszketni fog a gyönyörüségtől és a boldogságtól...~ ~ 2089 2| édes és állítólag Kemény Györgyben látta volna a régi lovagkor 2090 2| huszadik forrásból:~ ~- Kemény Györgyhöz forduljon, arról csodákat 2091 2| Hogyan, nem ismernék Kemény Györgyöt?... De hiszen, hölgyeim, 2092 2| kegyelmes uram, Kemény Györgyre valami kodifikáló munkálatot?~ ~- 2093 1| imént, amikor titokban átélt gyötrelmeiről volt szó.~ ~- Óh, ez már 2094 1| édes fájdalomtól, hogy ez a gyönyörü teremtés ő miatta boldogtalan, 2095 2| elvehetnem...~ ~Gál Katinka egy gyógyfűszeres leánya volt, aki Gyuri szemében 2096 1| doktor nemes ambicióval gyógyította betegeit, az asszony egész 2097 1| asszonyt, s míg a lélekzete gyorsabbá vált, a szeme csillogott, 2098 1| söröket kérünk, de minél gyorsabban... Aztán friss vajat, szalámit 2099 3| fogok utazni az éjszakai gyorsvonattal...~ ~A lenyugvó nap, mely 2100 1| vissza az asztalhoz... A győzelem örömére a boldog nyerő még 2101 2| asztalnál fogjuk megtartani a győzelmi lakomát...~ ~ ~Kemény György 2102 3| fölismerte, elszorult szívvel győződött meg, hogy Fortuna istenasszony 2103 1| Pénzt kért, hogy friss gyümölcsöt hozzon a piacról, s a szép 2104 2| lobbantott föl egy nyomorúlt gyujtószál segítségével...~ ~A koncertekben 2105 1| vállat vont, cigarettára gyujtott, s így szólott:~ ~- Hát 2106 1| szólott:~ ~- Ügyvéd uram, gyujtson rá erre a pesti trabukkóra... 2107 1| asszony izzó, szenvedélyes, gyűlölettel és elkeseredéstől égő pillantása 2108 1| majdnem engesztelhetetlenül gyűlöli... Hirtelenül még válaszolni 2109 1| származott ez az elkeseredett gyűlölködés? Ezt senki se tudta, talán 2110 3| nem szeretném, vagy akár gyűlölném... Unalomból csak az ostobák 2111 1| ez nem az ellenszenv vagy gyűlölség jele...~ ~Géza nem vette 2112 1| visszaéltem a jóságával? Ugyebár, gyűlölt, és még mostan is gyűlöl? 2113 4| szemében szenvedő mosoly gyúlt ki, majd megszorította Blanche 2114 1| kisasszonynak, fizetett, aztán Gyurkával együtt távozott a sörcsarnokból. 2115 2| is nagy embert csinálhat, habár annyi ereje sem volna, mint 2116 1| kitartotta, hogy a gyerekeket ne háborgassa, de most már talán a szemét 2117 1| a várban... Ott senkisem háborgat bennünket s nyugodtan elmondhatja, 2118 1| mézeshetes házaspárt nem illik háborgatni a boldogságában... Én is 2119 1| becsületszavamat adom, hogy sohase háborgatom többé, ha maga ki nem jelenti, 2120 2| zavaros és kétséges ügye volt, habozás nélkül hozzáindult, mint 2121 5| szomoru életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy 2122 1| látva, hogy a doktor még habozik, gentleman módjára feléje 2123 2| látta a kis Gál Katinkát, habozva nézegette az arcképeket:~ ~- 2124 1| hogy haragudjam magára... Hacsak azért nem, hogy a pezsgőjét 2125 1| stilszerűséghez, később fölhívta Novák hadnagyot egy kugli-partira. S mivel 2126 1| ellen induló vármegyei nemes hadnak. Az udvar, amelynek lejtős 2127 1| hátramaradt, Lénárt úr boldogan hadonászva közeledett.~ ~- Óriási, 2128 2| miniszteri titkár fitymálva hadonázott a levegőben:~ ~- Ugyan hagyják 2129 1| mi lesz a vége a rémes hadüzenetnek, ha e pillanatban ki nem 2130 1| hangon szólva oda Novák hadnagyhoz:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~Amíg 2131 4| Isten, szerencsére, nem hagyja el végképp az ő engedelmes 2132 2| hadonázott a levegőben:~ ~- Ugyan hagyják az ügyvédeket, valamennyi 2133 1| legalább három napig békén hagylak benneteket.~ ~- Jaj, drága 2134 1| csak szörnyüség, hogy el hagynál epedni egy csókod után...~ ~ 2135 1| bizalmas közölni valóm... Talán hagynánk, hogy a hölgyek előre menjenek 2136 1| illetlensége után azonnal egyedül hagyom idebenn...~ ~Helyet foglalt 2137 3| világ legszebb asszonyát hagytam cserben, hogy egy félmilliomodrész 2138 1| fejöket egészen szabadon hagyva, fölújult életkedvvel siettek 2139 1| gyermekre, akinek szőke hajába égszínkék selyemszalag 2140 1| mint ama Kertész Mária nevü hajadon, aki húsz éven át szolgált 2141 1| sétatér pletykázó mamákkal, hajadonfővel sétáló kisasszonyokkal, 2142 1| egyik fatörzsbe, hófehér haján egy szempillantás alatt 2143 1| könyveivel, lebocsátott hajával, világoskék szalaggal járna 2144 1| hízelkedve babráltak a férfi hajfürtjei közt, forró pillantással, 2145 1| főhadnagy nem igen érzett hajlamokat az aszkéta-életre; s voltaképp 2146 1| ha Lénárt Endre egyébként hajlandó is lenne arra a baráti szivességre, 2147 1| Bakonyvárra, ugyanabba a hajlékba, ahol az édesanyja negyedszázadon 2148 2| hallgatták minden szavát a hajlongó kereskedők.~ ~A jourokon, 2149 1| Amíg a hadnagy udvariasan hajlongott, Lénárt úr harsány hangon 2150 1| ismeri, amikor a ködös téli hajnalokon a piaristák templomában 2151 1| hogy szeretlek, azon a hajnalon, amikor nem akartál belém 2152 1| Bakonyvár legrégibb üzletét. Hajnaltól napestig szinte emberfölötti 2153 5| hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~Akarja, hogy 2154 1| megnedvesedtek, vigyázva hajolt a szendergő asszony fölé, 2155 5| nagy, gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras reggelen 2156 1| födél alatt... Csak egy hajszál hiányzik, hogy mindent összetörjek 2157 1| kis lábaikkal szorgalmasan hajtották a varrógép kerekeit, vagy 2158 1| valahol az ágy alatt tartott hajtóvadászatot a porszemekre.~ ~- A nagysága 2159 1| kapuhoz jusson, át kellett haladnia a veteményes kerten és a 2160 3| kétszáztizenkilencezerrel haladta túl a 4526-ot... Juhász 2161 1| becsukta, s halkan, szótlanul haladtak fölfelé a gyöngén kivilágított 2162 5| üdülnek. Jó ideig némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, 2163 1| haldokló oroszlán, amely halála előtt még egyszer félelmetes 2164 1| Az asszony elérzékenyülve hálálkodott, Jablonszky doktor pedig 2165 1| megfeszítésével szólott:~ ~- A halálod órájában olyan boldog légy, 2166 1| szedtek föl, de te azzal hálálod meg tisztességes urad jóságát, 2167 1| napokon, amelyekről talán a halálom órájában se fogok megfeledkezni... 2168 1| fogsz maradni, még ha a halálommal is kell megfizetnem a boldogságomért... 2169 1| a kacagásából kiérzett a halálos keserüség. - Ha maga mondja, 2170 1| közelükben fölhangzott; egy halálrasebzett öreg ember rettentő, fuldoklásszerü 2171 1| össze kaján mosollyal a halandók életsorsát...~ ~- Tekintetes 2172 4| a kolostor ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze 2173 1| Lénárt fuldokolva rebegett hálát, s hat héttel később már 2174 1| elfutották a könnyek, s halkan, hálától kicsorduló szívvel rebegte:~ ~- 2175 4| keltsen föl valakit, aki a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja...~ ~ 2176 1| is, s így arra, hogy éhen haljon, mégse került a sor.~ ~Terka 2177 4| feszületet...~ ~Kívülről halk döngés hallatszott a betegszobába; 2178 1| szarvas, aki gyanus neszt hall az erdő tisztásán. A nagy 2179 1| valaha még gyermekkacagást hallanak maguk körül, amikor a gondviselés 2180 1| Istenkém, lesz mit hallanunk Zsuzsától, hogy tizenkettőre 2181 2| Kemény György beszédének hallatára az elnök zokogva kelt föl 2182 1| most borzadva látom, hogy hallatlanul könnyelmü voltam. Azt hittem, 2183 1| mindenünnen megragadó himnuszok hallatszanak. És a könnyezésig elérzékenyülve, 2184 1| megsimogatta:~ ~- Édes fiam, hallgass reám: mielőtt a kérésedre 2185 1| kávéházba, hogy cigánymuzsikát hallgasson...~ ~A kávéházban víg élet 2186 1| engedelmeskedett, de pár percnyi hallgatás után ismét kitört belőle 2187 4| egyszerre csak megriadva hallgatódzni kezdett... A gőzgép, mely 2188 1| amit, ha a lelkiismeretemre hallgatok, adnom kell?~ ~Szeretettel 2189 1| Nos hát, beszéljen, hallgatom. Most mindent elmondhat, 2190 1| forró pillantással, de alig hallható hangon susogta még egyszer:~ ~- 2191 1| férfi hajában, s tisztán hallhatta, amint halkan, szinte susogva 2192 1| kerül az asztalunkra.~ ~- Na hallja, még csak az kellene, hogy 2193 4| visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva 2194 1| vizet hozzanak... hát nem hallják? És orvost, gyorsan orvost, 2195 1| dolog ez, amiről még alig hallottál világéletedben, pedig te 2196 1| fiatal leányba... Mondd meg: hallottál-e már ehhez hasonló történetet?... 2197 1| én még világéletemben nem hallottam?... Hát te azt hiszed, hogy 2198 2| beszélgetést.~ ~- Ugyan, hallottátok-e már a Kemény Gyuri legújabb 2199 2| egy nagy, beláthatatlan háló, font be mindeneket lassanként 2200 1| végre megnyílt a szomszédos hálószoba ajtaja, s Lénártné, japán 2201 1| két-három napig nem törődött a hálószobával és az éjjeliszekrények fiókjaival.~ ~ 2202 1| hajnali csöndjét fölverte, a halott mintha mosolyogva pihent 2203 4| aztán csöndesen távozott a halottas szobából. A kocsi, mely 2204 3| keresett számokat? Juhász halotthalványan hajtotta föl az üres kávéscsészét, 2205 1| nyomorulttá tudsz tenni?... Nem halsz-e meg szégyenletedben, ha 2206 5| aki huszonöt évvel ezelőtt halt meg, egyszer, egy nyári 2207 1| megsímogatta aztán a leánya halvány arcocskáját is, tréfásan, 2208 2| ott Kemény György, azzal a halványkék nyakkendővel...~ ~A minisztert 2209 4| francia telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó 2210 5| nélkül feleségül vett, jóval hamarabb, mint terveztük, mert a 2211 4| rászorul az egyházra!... Hamarább rászorul, mint oktalan 2212 5| becsomagoltam, Károly elkísért Hamburgig, s negyednap, kora reggel, 2213 5| forgalomba azt a lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony 2214 3| papirost pedig még aznap este a hamutartókkal, csokoládé-nyulakkal és 2215 1| rögtönzött idillben... A hancurozó nagyapa tréfás szemrehányással 2216 4| túlharsogta a hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt 2217 1| megenyhültek a vonásai, s ismét a hangján szólott, amely a vendégét 2218 1| tudomásul barátja gúnyos hangját, hanem felindulva folytatta.~ ~- 2219 1| házigazdára. Aztán halkan, a saját hangjától megindulva, szólott:~ ~- 2220 1| szívünket összetörjed...~ ~Hangtalanul, jóságos ravaszsággal intett 2221 1| megcsillogtatod a gyermekkor drága hangulatait, s egy baba ezüstös kacagásával 2222 1| törődött valami sokat a férje hangulataival. Csinosan öltözködött, napos 2223 5| a szalonban, ahol tréfás hangversenyt rögtönöztek, majd álmodozva 2224 1| elnökné egy jótékonysági hangverseny után szóba állott vele.~ ~- 2225 1| átláthatatlan sötétség következik... Hányan vannak, akik reszketve gondolnak 2226 1| Amikor hazamentünk, jó ideig hánykolódtam az ágyamban, mert az a rossz 2227 1| És hiába adja most a haragosat, én tudom, hogy maga is 2228 1| elnevette magát.~ ~- Hogy haragszom-e? Ugyan miért? Tudtommal 2229 1| szállító-cég kocsisát, s most haragtól kipirulva jelent meg maga 2230 1| nem adott rá okot, hogy haragudjam magára... Hacsak azért nem, 2231 1| egész úton féltem, hogy haragudni fogsz... de hidd el, hogy 2232 1| voltam keseredve, mennyire haragudtam rád... És később, a nyári 2233 1| szerint még mindig melegedő haramiák ülték körül a vígan lobogó, 2234 1| orfeumot, - amíg a déli harangszó hirtelen föl nem hangzott 2235 1| Novák főhadnagy tehát nemes harcikedvvel udvarolt jobbra-balra; néha 2236 1| ártatlan kicsikék rémes harcot vívtak a halállal, amely 2237 1| rózsa, minden ápolás dacára, harmadnap már haldokolva hajtotta 2238 1| bizonyítványt... Pethő Géza... harmadosztályu tanuló... makacs hörghurut... 2239 1| a kövér Zsuzsa, aki már harminc év óta viselte a szakácsnői 2240 3| A szép asszonyt még harmincegyedikén túl is megtalálom, de a 2241 2| többje van ezidőszerint évi harmincezer forintjánál...~ ~Hosszan 2242 1| járt, az asszony túl volt harminchármon; az áldást régen nem várták 2243 1| fényűzéssel nevelték, s amikor harminchat éves korát elérte, háromezer 2244 1| Az öreg Jablonszky doktor harmincnyolc év óta praktizált Bakonyvárott. 2245 1| átragadt volna.~ ~A doktorék harmonikus életét azonban a végzet, 2246 1| különféle álombaringató nesz harmonikusan olvadt bele a malom felől 2247 1| elvittek tőlük. Egy-egy három- és négyéves fiúcska, s egy 2248 1| harminchat éves korát elérte, háromezer holdas dominiumot örökölt 2249 1| körülménynek, hogy mindössze vagy háromszáz frank, ugyanannyi lira, 2250 1| fájdalommal volt tele, hiszen háromszor veszítettük el a hitünket 2251 1| leendő virilista a hírneves Harpagonnál is fukarabb volt. Ha egyszer 2252 1| udvariasan hajlongott, Lénárt úr harsány hangon kezdett kiabálni 2253 5| turistaház mellett, egy hársfából összetákolt padon helyet 2254 1| felolvasóestéiről beszéltünk, s én a Hartmann divatkereskedése előtt egyszerre 2255 1| körül inkább az urunkra hasonlít...~ ~Sárika elégedetten 2256 1| a lelke mélyén aggódva hasonlítgatta össze a két egymás mellett 2257 1| legyen... Mert a szerelem hasonlíthatatlanul könnyebb bennük, mint a 2258 1| viseltetel, ugyebár sohase lehet hasonlóvá ahhoz a másikhoz, amely 2259 5| ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll 2260 1| sétálj vele, mert az nagy hasznára válik ám a jövendőbeli trónörökösnek...~ ~ 2261 3| csokoládé-nyulakkal és egyéb haszontalanságokkal együtt a könyves szekrénye 2262 1| bosszusan Pethő Géza.~ ~Miután hasztalan nézett körül valami alkalmas 2263 1| úr helyében, s heteken át hasztalanul ostromolta a szép asszonyt 2264 1| előtt még egyszer félelmetes hatalmában mutatkozik... És mialatt 2265 1| látogatást?... Nohát én, az apai hatalmamnál fogva, ezennel megparancsolom, 2266 1| karjukat, Lénárt úr pedig hatalmasan megrázta a fiskális kezét.~ ~- 2267 1| egyesül a két fejedelmi hatalom: a feleséged, akit igaz 2268 1| néhány szót ahhoz a rejtélyes hatalomhoz, amely a földiek sorsát 2269 1| előtt mindig átborzongott a hátamon a hideg, abbeli boldogságomban, 2270 2| poharukat:~ ~- Tehát egy év a határidő... Ha Kemény Gyuriból mához 2271 1| kacagó leányok, távolabb a határok előtt ficánkoló lovak szomszédságában, 2272 1| Bakonyvárott a sorrend is határoz, hát még az olyan figyelmetlenség, 2273 1| Igazad van, fiam, ezek igen határozott tünetek... Halljuk most 2274 1| megborzongva.~ ~- Nem gondolom? Sőt határozottan megkívánom, hogy koccints 2275 5| az előző napon, s valami hátborzongató félelem fogott el, hogy 2276 1| XI.~ ~Sárika hatheti távollét után visszaérkezett 2277 1| jelenlegi tulajdonosát, hathónapos korától tizennégyéves koráig 2278 3| lesütötte a szemét.~ ~- Hatkor jőjjön, mikor a gyerekek 2279 3| egy napihír, melyen immár hatodszor akadt meg a szeme, végre 2280 3| áldozatra képes... Mi lesz a hatórai találkával?... Juhász összegombolta 2281 1| vacsorázni...~ ~Ez az érv hatott. Az öreg úr, nagy sóhajtva, 2282 1| lett. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy az egyiket feleségül 2283 1| mellett... Amíg a széken hátradőlve, cigarettával a szájában 2284 1| tiszt meg az asszony kissé hátramaradt, Lénárt úr boldogan hadonászva 2285 1| összehasonlítás nagyon is Sárika hátrányára ütött ki; a Lénártné karcsu, 2286 1| beszélgetve, csöndesen a hátuk mögött ballagtak. Mily aggódó 2287 1| óvatosan kisurrantak a kávéház hátulsó ajtaján. Az asztalnál csak 2288 1| izlése szerint kormányozta a hatvan évvel ezelőtt alapított 2289 5| Amerikába, s a megtört, hatvanhétesztendős aggastyán új életet kezdett 2290 1| lisztes özvegy elsején a havi fizetését átadta. És gyöngéden, 2291 1| fölmondás nélkül kitette a házából.~ ~- És most mi a szándéka? - 2292 1| vágyakoztam...~ ~Sárika hazaérkezése ismét visszaállította a 2293 4| hogy már késő lesz, mire hazaérünk s szegény gazdám a halotti 2294 1| amikor az erdei mulatságról hazafelé jöttek... Ha apa néha tréfálkozva 2295 1| s vagy százhúsz forint hazai pénz a vagyona, amelyet 2296 1| vacsora után elkisértek ám hazáig... Mert egymagamnak nincs 2297 1| szorgalmas timárok dolgoztak kis házaikban, a patak partján. Az emeleti 2298 1| leveleiben említést se tett a hazajövetele felől; annál inkább meg 2299 1| amikor a könyvesboltból hazakisértem, végképp döntöttem a sorsom 2300 1| hiszem, a legfőbb ideje, hogy hazamenjünk!~ ~Megitták a pálinkát, - 2301 1| jóindulattal bólintott.~ ~- Amikor hazamentünk, jó ideig hánykolódtam az 2302 1| szemmel halad kifelé az új házaspár, a gyertyák sorfalán át, 2303 1| testületileg tisztelkedtek az új házaspárnál. Lénártné gyönyörü vizitelő 2304 1| hogy az ilyen mézeshetes házaspárt nem illik háborgatni a boldogságában... 2305 1| hogy Lénártné még az ő házassága után se szándékozik belebolondulni 2306 1| agglegény-élettel; de csodálatos: a házasságában nem a pénzt kereste, hanem - 2307 2| főnöke, az internacionális házasságközvetitő hivatal legelső diplomatája 2308 1| Azt gondolja, hogy a házasságom ellenem bizonyít? És abban 2309 1| hangos kis betyár is a szent házasságról ábrándozik...~ ~- Na fiam, 2310 1| akikkel a sors megáldotta házasságukat, rövid időközökben meghalt; 2311 1| nézte a felesége sikerét; a házastársak között egyáltalán sajátságos 2312 1| házigazda.~ ~Mikor építették a házat, senki sem tudta pontosan, 2313 1| kegyetlen csontembert, a maga házát nem bírta megóvni a borzalmas 2314 1| látták a bécsi egyetemről hazatérő fiút is.~ ~Kevéssel azután, 2315 5| dédelgetett, ha hivatalából hazatért, nagy leány koromban még 2316 1| doktor, napi munkájából hazatérve, amikor vacsora után a világos 2317 1| Pethő elbúcsúzkodott és hazautazott, s a vonaton fájdalmas melanchóliával 2318 1| most már menjen... Amire hazaérnek, amúgy is este lesz...~ ~ 2319 1| nem érkezik a lakodalmas házhoz... De a lépcsőház most egyszerre 2320 1| Ha nem akarja apa, hogy a házi békénket elrontsa, hát itt 2321 1| szerényen, mosolyogva ült a háziasszony oldalán... Oly szép volt, 2322 1| legidősebb férfitagja volt a házigazda.~ ~Mikor építették a házat, 2323 1| majd Pethő Géza olvassa a házikabátjában az ujságot... Szinte félt, 2324 1| amelyet a kegyelmes úr a háziorvosa örömünnepére átengedett. 2325 2| mérnök, a kis Andrássy-úti háziúr és a miniszteri titkár, 2326 1| ragaszkodással függesztette a házigazdára. Aztán halkan, a saját hangjától 2327 1| francia regények kettős háztartásához nincs elég kedved és elég 2328 1| ahonnan békés időben a háztetőtüzeket és a Csevice-patak rakoncátlankodásait 2329 1| hogy az összes regényírók hazudnak; mert az emberi szív képes 2330 3| Mondtam, hogy sohasem hazudom és sohasem mondok olyasmit, 2331 3| bogaram: szívemből megvetem a hazudozó embereket... A szerelmi 2332 3| jó tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a jellemével... 2333 3| embereket... A szerelmi hazugságok szerintem épp olyan gyönge 2334 3| van abban, hogy magával hazugságokat hitessek el?...~ ~- Nagyszerü, 2335 1| jószágkormányzó egyetlen leányát. Házuk a csöndes és nyugodt megelégedés 2336 1| megint örökre elmúlik a házunkból... Azt mondod, fiam, hogy 2337 1| mindennapos vendég volt a házunkban és Sárika már gyerekkorában 2338 1| Jablonszkyéknál, mintha a házbeliek nemes önzetlensége reájok 2339 5| automobillal rándultak át a hegy tulsó lábánál meghúzódó 2340 2| egymásnak mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok. 2341 1| de Pethőnek csak az ujja hegyét nyújtotta, hidegen, közömbösen, 2342 1| alacsony viskókon, s a kék hegyeken, amelyek kelet felől a látóhatárt 2343 1| Télen, amikor a körülfekvő hegyeket hó borította, szinte középkoriasan 2344 4| előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött csillagos éjszaka 2345 4| kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon s két esztendő múlva új 2346 4| napon megvásárolta a tulsó, hegyoldalt... Úgy hallatszott, hogy 2347 5| Emma hercegnő.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől 2348 5| negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem egy 2349 1| időnek előtte elpusztult hektikában. Az asszony most, öreg napjaira, 2350 1| szólította föl, hogy a Szép Helénát eljátssza...~ ~ 2351 1| értelmiség legkedvesebb találkozó helye. Huppinger özvegy ember 2352 1| volt a Novák főhadnagy úr helyében, s heteken át hasztalanul 2353 1| megtennél, ha más lenne a helyedben: jóízüen nevetek a szörnyűséges 2354 1| vált, Pethő fölállott a helyéről:~ ~- Fiacskám, mi búcsuzkodni 2355 1| rajta... És miközben néha helyeslő fejbólintással kisérte az 2356 1| lelkébe lát...~ ~Gyurka helyeslőleg intett.~ ~- Sírva borult 2357 1| sehogysem találja meg a helyét. A Lénártok igen derék és 2358 1| komoly, lélektani alapra helyezkedik, csakhogy az apósát a lábáról 2359 1| husvét hetében, könnyebb jó helyhez jutni, mint itt, a bakonyvári 2360 1| találkozott; ez a szűk és sötét helyiség volt a bakonyvári értelmiség 2361 1| is besompolygott a felső helyiségekbe, s olvadékony, megindult 2362 1| hely nem alkalmas... olyan helyre van szükség, ahol teljesen 2363 1| hogy a régi bizalmasság helyreálljon közöttünk, most már örökre 2364 1| élete kedves...~ ~Pethő hencegve feszítette ki a mellét, 2365 1| nevelték föl, mint valami hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól 2366 1| Csak nem valami uralkodó hercegnőbe vagy szerelmes?~ ~Az ügyvéd 2367 5| a maga szegény kis Emma hercegnőjével? Másnap este, mikor az éjszaka 2368 5| Megdöbbenve néztem Emma hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az 2369 1| bakonyvári kisasszonyok nappal hermetice elzárt lakásaikban zúgolódás 2370 1| Péter-templomban, husvét hetében, könnyebb jó helyhez jutni, 2371 1| főhadnagy úr helyében, s heteken át hasztalanul ostromolta 2372 1| őket is, mindjárt, az első héten? Tudod, hogy Bakonyvárott 2373 1| kellett volna. Sárika már hétéves korában a saját pony-fogatán 2374 1| a szakácsnőkkel, de ahol hétköznaponkint a jómódu polgári családok 2375 1| Az ura csak a következő hétre várta, mert a leveleiben 2376 1| kövér Zsuzsánna, aki máskor hétszám se fordult meg másutt, mint 2377 5| úgylátszik, a meggyőződés heve áradt ki, mert Emma hercegnő 2378 2| türelmesen olvasgatta az ott heverő revueket. Mindnyájan szerették 2379 3| sorsjegye érintetlenül ott hevert az alsó fiókban és mikor 2380 2| legyezők és prémes belépők hevertek össze-vissza a palackok 2381 1| szép asszonyt szép szóval, heves szerelmi vallomással, sőt 2382 1| tartozott a banális, könnyen hevülő teremtések közé; a kacérságnak 2383 1| nekem...~ ~Oly meggyőző hévvel mondta ezt, hogy az asszony 2384 2| ez az előkelő jogász nem hiányozhatik a kar szűkebb testületéből. 2385 1| kis fejemnek ugyancsak nem hiányoznék, mint hogy most, titokban, 2386 1| alatt... Csak egy hajszál hiányzik, hogy mindent összetörjek 2387 1| dolgot: vajjon a leányból is hiányzik-e a képesség ahhoz, hogy az 2388 1| tudományokkal. Ez annál nagyobb hiba volt, mert Novák főhadnagy 2389 2| nagyságok közül való...~ ~Hibáiban erényeket láttak és félszegségeit 2390 4| Szó, ami szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon 2391 1| miközben a hátán átfutott a hidegség arra a gondolatra, hogy 2392 3| lett benne a józanság és a hidegvér.~ ~- Ostobaság, - mondta, - 2393 1| átkerült a kis csermely hídján, s épp ki akart vágni a 2394 1| legőrültebb csárdás közben is higgadtan vitatkozott Lénárttal a 2395 3| karosszékben.~ ~- Miért higyjem el magának, hogy szeret? - 2396 1| mentegetőzik:~ ~- Nehogy azt higyjétek, hogy miattatok jöttem föl... 2397 1| elfordult tőlem... Mert hihetett-e mást, mint hogy gyalázatosan 2398 3| Faragóné pedig gúnyosan nevetve himbálózott egy nádfonatu karosszékben.~ ~- 2399 1| s mindenünnen megragadó himnuszok hallatszanak. És a könnyezésig 2400 1| tálcakendője vagy az asztalfutója himzését, amíg a doktor elégedetlenül 2401 1| Bakonyvárott, ahol a ballettet csak hírből ismerik, s színtársulat 2402 1| rövid időközökben meghalt; a híres orvos, aki annyi kétségbeesett 2403 1| hanem azért, hogy az ő jó hírét megkíméljem...~ ~- Igazad 2404 2| lassanként a Kemény György hírneve... Mikor egy nagy lipótvárosi 2405 4| elkeresztelt pálinkát, mely hírnévhez, dicsőséghez s dús anyagi 2406 1| kedves véletlen... Csak úgy hirtelenébeni kedvünk szottyant, hogy 2407 1| emberek, néha botorul azt hisszük, hogy már nincsenek is szerelmesek 2408 1| szólott:~ ~- Megbocsátok, hiszek neked, édes fiam.~ ~A következő 2409 2| ismert gróf, aki rengeteg hitbizomány fölött uralkodott, június 2410 2| cég moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak jóakarólag 2411 2| kiforgatja a legmakacsabb hitelezőt...~ ~Modern legendák keltek 2412 1| lelket, aki az elveszett hitemet visszaadta...~ ~A gondviselést, 2413 3| hogy magával hazugságokat hitessek el?...~ ~- Nagyszerü, udvarol, 2414 1| tragikusan... Pár percig hitetlenül mosolygott, aztán fitymálva 2415 1| csókolom a kezét... Már azt hittük, hogy rólunk, szegény emberekről, 2416 1| háromszor veszítettük el a hitünket az isteni gondviselésben... 2417 1| mondottál...~ ~A kitömött hiúz csodálkozva nézett reá és 2418 1| csillogó műszereket, a kitömött hiúzt, amely ott állott az ódon 2419 1| szolgabirónak, hogy a főispán a hivatalában várakozik rá. (A régi képviselő, 2420 5| szívéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából hazatért, nagy leány koromban 2421 1| időtájt valami bakonyvári hivatalban dolga akadt, a hajdu vagy 2422 5| bár csak egy magasabbrangu hivatalnok felesége volt, finomsága 2423 5| rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka, - de vajjon lelkemre vehettem-e 2424 2| harmadik emeletére s Gyurit hivatalosan ügyvédjévé nevezte ki. Gruenthal, 2425 1| dolga akadt, a hajdu vagy a hivatalszolga oly bámuló arckifejezéssel 2426 5| szomorúságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben 2427 5| maga aligha érti, hiszen hivatásos pszikhológus...~ ~- Adok 2428 1| őt Pethő Géza dr.-nak hivják - nagyot sóhajtott.~ ~- 2429 1| egyiket Lénárt Bandinénak hívják, a másikat Jablonszky Sárinak. 2430 1| izgatottan folytatta:~ ~- Azért hívtalak el, hogy bizalmasan beszéljek 2431 1| hogy manapság mindenkinek hízelegni kell, aki az emelkedésünk 2432 1| Kedves barátom, ne vegye hízelgésnek, de maga bolond... Csak 2433 1| amikor az édesapja válogatott hizelkedésekkel kiédesgette onnan... A doktor 2434 1| szenvedélyét. Amíg bársonyos ujjai hízelkedve babráltak a férfi hajfürtjei 2435 1| Amikor a selymeshaju leányka hízelkedve kuporodott föl az édesapja 2436 1| mondom, hogy a doktor úr hízott vagy két kilóval, mióta 2437 1| megelégedéstől szinte hízva gondolta magában:~ ~- Hiába: 2438 1| Pethő-kuria közvetetlenül a török hódoltság után épült föl. A pallérok 2439 2| Györgyöt?... De hiszen, hölgyeim, ő az, aki a Ruppmann-pörben 2440 5| ruhám, mint az amerikai hölgyeknek, az arcom se ragyogott a 2441 1| büntetőtörvénykönyv. Mindakét hölgyet tehát még az esetben se 2442 1| s az ajkáról borzasztó hörgés hangzott... Aztán egyszerre 2443 1| harmadosztályu tanuló... makacs hörghurut... Így ni, majd add át szépen 2444 1| gyalázatos...~ ~A melléből hörgő zokogás tört ki, de a végső 2445 4| ábrázolnak, aki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből 2446 1| középkoriasan misztikus volt ez a hófehérbe öltözött térség, amelyet 2447 1| korát elérte, háromezer holdas dominiumot örökölt az apjától. 2448 1| valahol a Suhogó tisztáson, holdfény mellett... De mindegy, még 2449 1| toalettekben és frizurákban, csupa holdkóros mosoly, csupa félszeg mozdulat, 2450 1| mámorosan jártam Bakonyvár holdvilágos utcáin... Most talán tizenöt 2451 1| élünk...~ ~Becsomagolta a holmiját, kifizette a szállodai számlát, 2452 3| fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan 2453 1| titokzatosnak találtam, holott eddig épp olyan köznapinak 2454 1| megátkozlak... Élve vagy holtan: egyaránt lesz erőm hozzá, 2455 1| teremtéssel nem élhetnék holtomig egy födél alatt... Mit tegyek 2456 1| nagyon messze, a múlt idők homályában, s a távol jövőben, amely 2457 1| mily édes, mily ennivaló. A homloka egészen a tekintetes asszonyé, 2458 4| ráncok mindjárt elsímultak a homlokáról, a beteg megtört szemeivel 2459 1| bácsi, piszkos szalvétával a hóna alatt, szolgálatkészen megjelent, 2460 1| után ismét kitört belőle a hónapok óta magába fojtott szenvedély.~ ~- 2461 1| küzdöttem magammal... mert hónapokig az volt a hitem, hogy két 2462 1| a jelenetek, amelyek pár hónappal ezelőtt a Lénárt-szalón 2463 1| maliciát mondhattak egymásnak. Honnan származott ez az elkeseredett 2464 1| öreg vicispán, körülöttük a honorációrok serege, a mosolygó asszonyok, 2465 1| az emeleti ablakokból a hópihékbe burkolózó piaci lámpát nézte, 2466 1| tálcakendőiket és asztalfutóikat horgolták, de este, ah, este, véget 2467 1| feszítette ki a mellét, s nagy hősködéssel válaszolt:~ ~- Ugy-e, maga 2468 1| mint Bourget vagy Prévost hősnői... Mi talán épp olyan boldogtalanok 2469 1| követi Bourget vagy Prévost hősnőinek a példáját?~ ~- Jobban, 2470 1| tudott volna elszabadulni hosszabb időre Bakonyvárról, a 2471 1| nem igen beszélt, de órák hosszáig nem vette le a tekintetét 2472 1| térde megcsuklott, s egész hosszában végigesett a földön... A 2473 3| Körülbelül az lenne a legnagyobb hőstett, amit elkövethetnék, a többiért 2474 1| vajat és hónapos retket hozatunk és csapra veretünk egy nagy 2475 2| kisasszony százezer forintnyi hozományt kap... ez a szőke tizenkétezer 2476 5| szinpadon megríkatják. Ők hozták forgalomba azt a lélektani 2477 1| néha a szülei előtt zavarba hozza... Este, amikor szivarozva 2478 2| ügye volt, habozás nélkül hozzáindult, mint a nagy beteg a mindenható 2479 1| utóbbi időben meglehetősen hozzászoktam a korai lefekvéshez.~ ~- 2480 1| Ez a kis párbeszéd hozzátartozott a két szerelmes virágnyelvéhez; 2481 1| bevallom, hogy egyenesen hozzátok jöttem... De nehogy a mama 2482 1| tisztességes ember cipője hozzád érjen... A szemétből szedtek 2483 1| világtól...~ ~Pethő elpirulva hümmögött valamit, Sárika pedig graciózusan 2484 5| ebédlőben, ha odakünn havas eső hull a sötét utcán...~ ~Megdöbbenve 2485 2| kiváló jogász híre. Egyik hullám a másiknak adta, a nagyváros 2486 2| gyönge bárkát átsegítették a hullámokon, mintegy hipnotizálva a 2487 1| s akárhányszor könnyeket hullatott, amikor egy-egy kis rózsa, 2488 1| a szerelemtől elszédülve hullott a karjai közé. Most majdnem 2489 2| Kemény doktor, aki most már a Hungáriában vacsorált és úgyszólván 2490 1| Csicsijja baba, csicsijja, hunyd be a szemedet...~ ~És Sárika 2491 4| szentségek fölvétele nélkül húnyja be örökre a szemeit... Mindenesetre 2492 1| délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban találkozott; 2493 1| sóskiflit, s nagyot szippantott Huppinger-gazda burnótjából. Pethő Géza 2494 1| lelkednek, a becsületes hűségednek az a jutalma, hogy megölnek, 2495 2| a fülébe a tizedik vagy huszadik forrásból:~ ~- Kemény Györgyhöz 2496 1| átengedett. És amíg a meggyszínü huszár feszesen elhelyezkedik a 2497 2| fogja a Kemény Gyuri nevét s húszezer forint évi jövedelme lesz 2498 3| szekrénye fiókjában...~ ~- Ma huszonkilencedike van, - mondta magában fogvacogva, - 2499 1| dolog volna, úgy-e, ha egy huszonnégyórás menyecske sírva ülne az 2500 2| beszélni a tejcsarnokról és a huszonötkrajcáros ebédekről... De hát terringettét, 2501 1| várakozik rá. (A régi képviselő, Huszthy János meghalt, s most új 2502 1| arra, hogy sohase lesznek hűtelenekké egymáshoz. De az asszony 2503 5| hogy az elhanyagolt asszony hűtlenséggel bosszulja meg a rajta esett 2504 1| gyorsan megvigasztalódott a hűtlenségemért... Talán holnapután vagy 2505 1| az alkony egyszerre csak hűvössé vált, Pethő fölállott a 2506 3| pontosan figyelemmel kísérték a húzás napját, - melyik szegény 2507 1| Amikor néha veszett jókedvvel huzatok a fülembe a cigánnyal, a 2508 1| minden szokás ellenére tust húzatott... Pethő kissé zavartan 2509 1| azt hiszem, hogy keresztet húzhatsz erre a reménységedre...~ ~- 2510 1| körülöttük pedig fekete karika húzódik.~ ~- Valami baja történt? - 2511 2| főispán fia, dús apanage-t húzott hazulról, az erősek derült 2512 1| a diplomáciai kar tagjai húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~ 2513 4| fenyveserdő fölött, már ibolyaszínbe olvadt az ég alja s a sűrűségben 2514 1| feleségül vennéd mind a két ideálodat, s a páratlan napokon épp 2515 1| Szó sincs róla. Mind a két ideálomat igazán szeretem, az egyiket 2516 1| után azonnal egyedül hagyom idebenn...~ ~Helyet foglalt az egyik 2517 5| akik egy kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az 2518 2| hanem főképp az erőtől és az idegektől...~ ~Szabó Elemér doktor, 2519 1| aki ránézve most annyira idegenné lett... Amikor eszébe jutottak 2520 1| hogy Pethő szemében kissé idegenszerűnek, de csodálatosan ingerlőnek 2521 1| módjára kisikló leányokkal. Az idegent, akinek ez időtájt valami 2522 5| szeliden korholni kezdett idegességemért, majd becézgetve megsimogatta 2523 2| karriérnek egyszerűen az idegrendszerben van a kulcsa... Az erős 2524 1| tesz; míg ellenben minden idegszálad megfeszül a fájdalmas izgalomtól, 2525 1| tehát nem ártott meg az idegzetének; öt perc alatt az egész 2526 1| lehetséges-e, hogy a normális idegzetü ember egy időben két nőbe 2527 1| olvadt bele a malom felől idehallatszó döngésbe, amelyet a nagykerék 2528 1| álmát alussza. Az állomásról idehallatszott egy éjjeli tehervonat füttyjelzése 2529 1| a sejtelmem nem csal, ma idei rántott csirke kerül az 2530 2| gyönyörü sebeket varrt be annak idején) földhöz csapta a szivarját:~ ~- 2531 4| keresztény volt, hát az úrnőm ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal 2532 1| inventáriumot persze az idén is pontosan megcsinálták?~ ~- 2533 4| gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat... Rövid látogatást 2534 4| kívülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók 2535 1| voltak, s ahogy fölébredt, jó időbe került, amíg a tegnapi est 2536 1| bánatukban; s a gyász hosszu időkön át ott tanyázott a csöndes 2537 1| megáldotta házasságukat, rövid időközökben meghalt; a híres orvos, 2538 1| jól emlékezett azokra az időkre, amikor ő volt a Novák főhadnagy 2539 1| városban, ahol atyja hosszu időn át a vármegye első tisztviselője 2540 1| abban, hogy a Lénárt-házban időnkint látogatásokat tegyen.~ ~ 2541 1| annyian vannak, mint a mi időnkben. Bizony bele kell nyugodnunk 2542 1| világot megpillantotta, az ifju apa egy este kalap nélkül 2543 1| alkonyán elveszített: az ifjúságát, a szerelmét, a munka lázáért, 2544 1| Ugyebár belátja, hogy igazam van?... És ugyebár lesz 2545 3| szentimentálizmusa.~ ~- Igazat beszél? - kérdezte, miközben 2546 1| kipirult.~ ~- Azonfelül igazgatója is a takarékpénztárnak, 2547 1| megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba. Ekkor már tudták róla, 2548 1| szívtelen vagyok, de ez az igazság. És abból a nagy fájdalomból 2549 1| fejtegetéseim közel járnak az igazsághoz?~ ~- Hiába ismerem be, ez 2550 1| egy kétségbevonhatatlan igazságot.~ ~- Mi az?~ ~- Analizálnunk 2551 2| komolyan megszólították az igazságügyi bizottság ülésén:~ ~- Miért 2552 1| óvatosan, szinte észrevétlenül igent intett a fejével...~ ~Pár 2553 1| ebben az ünnepies órában, igérd meg nekem, hogy sohase lesz 2554 1| esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet...~ ~Jablonszky doktor véghetetlen 2555 1| kivánták volna tőle, hogy igya ki az Óceánt.~ ~- A fogalmazó 2556 1| mulató vendég maradt.~ ~- Igyuk meg a szent János áldását 2557 4| vágvölgyi atyák finom pálinkáját ihatnám.~ ~A XVIII. század utolsó 2558 1| III.~ ~Lénárt Endre karrierjének 2559 5| beteg, mint ahogy legelső ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi 2560 1| megnövekszik a láza... Ne ijedjen meg, mert az most már, hála 2561 1| A következő percben ijedt emberek közeledtek a házból, 2562 1| bizonyosan nem számított. Az ijedtsége azonban nem tartott tovább 2563 1| ember volt, de a leányai, - Ilka és Róza, - tőlük telhetőleg 2564 1| míg belülről édes erdei illat áradt ki a szunnyadó fák 2565 1| amelyek most csodamódra illatosak, amíg messziről, a grófi 2566 1| pedig a kicsike leányomat illeti, hát az ő sorsa miatt nincs 2567 5| Az én kérdésem jóval illetlenebb... De maga, Emma hercegnő, 2568 1| figyelmeztetem, hogy a legelső illetlensége után azonnal egyedül hagyom 2569 2| akarjuk, s föltéve, hogy az illető nem váltóhamisító és nem 2570 3| gondolva, lapozgatott az illusztrált ujságokban és megindult 2571 1| amilyen ő maga volt; Szebenyi Ilonát, a püspöki jószágkormányzó 2572 1| ártatlan kis személyével ily fölindulások nincsenek kapcsolatban. 2573 1| igen jó teremtés, de az ilyenben nem érti a tréfát...~ ~- 2574 1| róla, hogy a gondviselés ilyeneknek alkotott bennünket?... Ez 2575 1| bűnt követtünk el, amikor ilyenné neveltük, de ezen most már 2576 1| álmomban nem történt velem ilyesmi...~ ~- Nem, fiam, éber állapotban 2577 1| látszik, meghatotta a néma ima; a kis leányt nem kivánták 2578 1| Amióta él, megszokta, hogy az imádástól könnyes szemek virrasztanak 2579 4| meg magukat az érette való imádkozásban...~ ~Dominique-nak igaza 2580 1| komoly bajról, megtörve imádkoztam a jó Istenhez, hogy legyen 2581 1| ha tudnád, hogy mennyire imádlak! Emlékszel arra a majálisra, 2582 3| keresztes vitézek, akik az imádott nő egy szalagjáért tették 2583 1| vontatott hangon az esti imádságot. A vidéken sokáig a török 2584 1| fejecske, hogy a Pethő szívébe imádságszerü áhítat költözött... És míg 2585 4| barátok elől elragadja, amikor íme, beteljesedett fölötte a 2586 3| ha egy napihír, melyen immár hatodszor akadt meg a szeme, 2587 1| észrevettem, hogy Lénárt csak úgy immel-ámmal köszönt a kaszinóban, ma 2588 2| az arcképeket:~ ~- Ez az Imogén nagyon csinos, - mondta, - 2589 1| a felesége neki épp úgy imponált, mint a leányának. Tréfásan 2590 4| szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris et filii et 2591 4| következő percben így szólott az inashoz:~ ~- Egy szegény haldokló 2592 4| szemben állt a borotvált inassal, akit látásból régóta ismert. 2593 5| lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, hogy kizárólag 2594 1| de másnap reggel, a vonat indulása előtt, megvárta Terka kisasszonyt 2595 1| óbestere a franciák ellen induló vármegyei nemes hadnak. 2596 5| fehérhaju asszony szomorúan ingatta szép fejét.~ ~- Azt mondom, 2597 1| hangos, jókedvü férfiak ingerkedtek a kezeik közül angolna módjára 2598 1| idegenszerűnek, de csodálatosan ingerlőnek tetszett... Most diszkrét 2599 1| álltak, a vén korcsmáros ingujjban szorgoskodott a fészer alatt, 2600 3| vívok meg, de ha akarná, nem innám több feketét, vagy nem vennék 2601 1| takarékpénztárnak, ahol innen-onnan meg fog üresedni az ügyészi 2602 1| borra, amit délben, este innod kell... Aztán elég, ha egy 2603 1| megyei aranyifjúság vígan integetett neki a pezsgős poharakkal, 2604 1| felesége, meg Novák hadnagy integettek nagy örömmel és csodálkozással. 2605 5| finomsága és rendkívüli intelligenciája miatt valamennyi ismerőse „ 2606 2| és Társa cég főnöke, az internacionális házasságközvetitő hivatal 2607 1| amikor egy titokzatos mecénás intésére pezsgőt hoztak, az asszony 2608 1| amely a földiek sorsát intézi.~ ~- Legyen elég, - rebegte, 2609 2| kodifikáló munkálatot?~ ~- Már intézkedtem, hogy az ankétra meghívassék...~ ~ 2610 1| ósdiakká, de a szent házasság intézménye is rövidesen kimenne a divatból... 2611 1| Akármiképp is, de úgy kell intéznie a dolgot, hogy tanuk nélkül 2612 1| ahonnan, a pályatársnői intrikái folytán, távoznia kellett. 2613 1| üzletvezetőjéhez:~ ~- Az inventáriumot persze az idén is pontosan 2614 4| nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, 2615 5| fiatalasszonykoromban mit éreztem iránta! Mikor később szegény apám 2616 2| mindenható professzorhoz. Ha az írásokat otthagyhatták az asztalán, 2617 1| amelybe vérmes reménységekkel iratkozott be, de ahonnan, a pályatársnői 2618 1| megcsinálja magával a szükséges iratokat...~ ~Lénárt fuldokolva rebegett 2619 1| földet bejártál már...~ ~- Irgalmas Isten, csak nem vagy talán 2620 1| csodálhatja az ember, ha az irigy ura ilyen féltékenyen eldugja...~ ~ 2621 1| így válaszolt:~ ~- Na, nem irigylem a szemedet... Úgy látszik, 2622 1| hajnalig virrasztva ült az íróasztal mellett, idegesen figyelve, 2623 1| hatalmas pipatóriumot, az íróasztalt, a bőrbekötött könyvekkel, 2624 1| asszonyka jelent meg az iroda ajtajában.~ ~- Nem kergetsz 2625 1| Az ügyvédnek, aki az irodája miatt nem igen tudott volna 2626 2| állított be a Kemény György irodájába a hírneves Biarritz, a Biarritz 2627 2| jövedelme lesz az ügyvédi irodájából...~ ~Kunevald, a bankigazgató, 2628 5| partner, akivel jól esik irodalomról beszélgetnem az ebédlőben, 2629 1| egymással.~ ~Egy délután, irodazárás után, Pethőék kisétáltak 2630 1| asszony szeméből eltűnt az irónikus pillantás, komolyan, várakozó 2631 1| elég, ha egy levelezőlapot írsz mindennap, inkább ülj a 2632 5| édesapám az oceán tulsó feléről írt hozzám! Én voltam szomoru 2633 1| kezébe... Még az uramnak se írtam mást, mint tízszavas levelezőlapokat... 2634 1| látod, mégis csak meg volt írva a sors könyvében, hogy mi 2635 1| batár most befordult az Iskola-utcába, s Pethő szíve hangosan 2636 1| vagyok, - folytatá Lénárt, - iskolába se jártam, de a szivem és 2637 1| férjhez manapság az elemi iskolás leányokat...~ ~- És miért 2638 2| Kemény György dr. földije és iskolatársa volt Szabó Elemérnek, s 2639 2| igaz és képzett fiskálist ismerek, Kemény György doktort...~ ~ 2640 5| tőlem, a félhomályban, egy ismeretlen férfi állott, aki aggódó 2641 1| a ballettet csak hírből ismerik, s színtársulat csak minden 2642 5| fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik egy kicsikét mindig 2643 1| becsületes emberre esett... Jól ismerlek fiam, és az a hitem, hogy 2644 2| ki az?...~ ~- Hogyan, nem ismernék Kemény Györgyöt?... De hiszen, 2645 2| év alatt egész Budapest ismerni fogja a Kemény Gyuri nevét 2646 5| intelligenciája miatt valamennyi ismerőse „Emma hercegnő”-nek nevezte... 2647 1| asszony, nyájasan fogadva az ismerősei köszöntését, míg Pethő a 2648 1| megállt; a férfi hangja ismerősnek tetszett neki... Az öreg 2649 1| félünk a haláltól; hiszen jó ismerősök vagyunk vele... Ha nyughatatlanná 2650 1| legdrágább kincsemet... Azóta ismersz, hogy a legelső szó az ajkadat 2651 1| karosszékbe... És most: ismételd el, amit tegnap este mondottál...~ ~ 2652 1| megindulva, szólott:~ ~- Ismétlem, amit tegnap mondottam, 2653 4| híre messze elkerült az Úr istenfélő szolgái közé... Két fráter 2654 1| megtörve imádkoztam a jó Istenhez, hogy legyen könyörületes 2655 4| kegyellenül ezt dörmögte:~ ~- Istentelen pogánya, megérdemelnéd, 2656 1| szólott:~ ~- Most minden a jó Istentől függ... A kockát visszavonhatatlanul 2657 1| rosszabb állapotban, mint Pethő István idejében, aki tudvalevőleg 2658 5| hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon 2659 1| gondolod talán, hogy sört iszom? - szólt Sárika megborzongva.~ ~- 2660 1| belemártogatták a nyelvöket az illatos italba, a férfiak pedig szivarra 2661 5| tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, valami hallatlan szemtelenséget 2662 1| abból a nagy fájdalomból ítélve, ami az én szívemet eltölti, 2663 3| málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér azt 2664 1| a kassza márványlapján itták meg, hogy a kávéssal koccinthassanak, - 2665 1| csak addig ijesztő, amíg az ittmaradó kedveseinkért aggódunk... 2666 1| IV.~ ~A hajnali sétát követő 2667 1| Pethő Géza azonban nem ivott, hanem aggódó arccal kérdezte:~ ~- 2668 1| IX.~ ~Január vége felé aggasztó 2669 3| tudom, hogy léha, kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, 2670 1| mint reá. A szülei csöndes, izgalmak nélkül való családi tűzhelye 2671 5| lármás, jókedvü, boldog izgalomban hullámzó sokaság között, 2672 1| idegszálad megfeszül a fájdalmas izgalomtól, ha az asszonyt, akit már 2673 1| is meglátszott rajta az izgatottság, amely e pillanatban a szívét 2674 1| társadalomnak, még mindig kellemesen izgatta az a tudat, hogy a pozicióját 2675 1| s az arca kigyulladt az izgalomtól.~ ~- Csak még egyszer, egyetlenegyszer 2676 1| kihalt városon végigment, izgatottan, a pásztoróra édes reménységében 2677 1| tehetségeit, teljesen a maga izlése szerint kormányozta a hatvan 2678 2| ember lehet...~ ~Így nőtt, izmosodott lassanként a Kemény György 2679 1| dajkának állott be valami pesti izraelita családhoz, a gyerek pedig 2680 1| cilinderét megemelte, az asszony izzó, szenvedélyes, gyűlölettel 2681 1| szivarozva üldögéltek a Jablonszkyék derüs lámpavilága alatt, 2682 1| tíz-tizenöt évig szolgáltak Jablonszkyéknál, mintha a házbeliek nemes 2683 1| bibelődött naphosszat a jácintjaival, a püspöki palota átellenében 2684 1| mindjárt vége lesz...~ ~ ~A jajveszékelés közepette, amely a szoba 2685 4| szólt halkan, míg a nők jajveszékelve az ágyra borúltak.~ ~A gvárdián 2686 4| alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta. Ha 2687 1| egyszerűen azért, mert Lénárt Jánost ugyancsak földühösítetted 2688 1| IX.~ ~Január vége felé aggasztó tünetek 2689 1| legelőször a doktor bácsit; egy januáriusi napon volt, hó esett, s 2690 1| hálószoba ajtaja, s Lénártné, japán selyem kimonóban, mosolyogva 2691 4| sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta magában ájtatosan 2692 1| hajával, világoskék szalaggal járna az angolkisasszonyok kolostorába... 2693 1| eddigi fejtegetéseim közel járnak az igazsághoz?~ ~- Hiába 2694 1| bújnom, mert különben úgy járok, mint a mult éjjel... Hosszu 2695 1| tudja, micsoda kalandok után jársz... És az ilyen embernek 2696 1| minden épkézláb embere ott járt-kelt a grófi park körül elhúzódó 2697 2| kiigyák. A nagyteremben még járta néhány pár a csárdást, de 2698 1| fiam, hiszen legénykorodban jártál Lénártékhoz, de meg különben 2699 1| nézte a kuglizó férfiak játékát, a lelke mélyén aggódva 2700 1| Az emeleti ablakokból a játszadozó Pethő-fiúcskák egész a Papod 2701 1| tegnap a bádogedényeivel játszogatott, egy élő lény nagy komolyan 2702 1| VIII.~ ~Pethőék már javában folytatták a köteles vizitelést, 2703 4| dicsőséghez s dús anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött 2704 1| gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcskét, vagy a két leánnyal 2705 1| ellenszenv vagy gyűlölség jele...~ ~Géza nem vette tudomásul 2706 1| élénken kiszínezte azokat a jeleneteket, amelyek a mai estére következni 2707 1| első kegyetlen kísértetként jelenik meg az új házasságban, kísértetként, 2708 1| füszer- és gyarmatáru-üzlet jelenlegi tulajdonosát, hathónapos 2709 1| karjaidban tartottál, a mások jelenlétében látod viszont. Lénártné 2710 1| mintha tudomást se venne a jelenlétéről. Miután az asszonyok kölcsönösen 2711 1| háborgatom többé, ha maga ki nem jelenti, hogy megbocsát...~ ~Majdnem 2712 1| lelkiállapotnak, amely akkor jelentkezik, ha az ital első, brutális 2713 1| beszélgetést...~ ~Az esti séta jelentősége felől Pethő tehát tökéletesen 2714 1| tehát fiacskám, örömmel jelenthetem, hogy rájöttem az egyetlen 2715 1| cégtáblája függött a történelmi jellegü firma helyén. A Kertész 2716 3| hazugság nem fér össze a jellemével... A többivel nem sokat 2717 1| az lesz a véleménye, hogy jellemtelen vagyok, akkor csakugyan 2718 1| fiatal leány és arra, hogy jellemtelenné legyek, sohasem lennék képes... 2719 1| cigányok már a riviérai jelmezükbe voltak bújtatva: vörös, 2720 1| ellentállni tudjon?... Kérem, jelölje hát ki az időt, amikor a 2721 1| spárgára kötött labdájára!... Jérum, furcsa dolgok történnek 2722 1| beszélni magával...~ ~- Jesszusom, csak nem azt akarja ajánlani, 2723 1| ahol akkor egy nagykalapos jezsuita páter prédikált. Később, 2724 1| és a fazekaimról...~ ~- Jézuskám, csakugyan?... Nohát most 2725 5| gyerekkori jóbarát, aki apai jóakarattal közeledett felém. Ő szótalanul, 2726 2| hitelezőitől, a tulajdonosnak jóakarólag súgták a fülébe a tizedik 2727 1| nemes harcikedvvel udvarolt jobbra-balra; néha egy unatkozó úrihölgynek, 2728 1| köteles vizitelést, sőt jócskán végeztek is vele, amikor 2729 1| arra, hogy olyan idő is jöhet, amikor a kicsikénket elviszik 2730 1| hogy érzelmeimmel tisztába jöjjek!... Néha azt hittem, nem 2731 1| Moysinger-kertbe is utánuk jön...~ ~Erőteljesen kezet rázott 2732 2| kivattázott vállaira:~ ~- Jönnek-e a kliensek, Gyuri?... Hát 2733 1| Holnap ebéd után, föl fogok jönni magához tíz percre... Ne 2734 1| bakfisleány lehetett, - együtt jöttünk haza valami kerti mulatságról, 2735 2| nevét s húszezer forint évi jövedelme lesz az ügyvédi irodájából...~ ~ 2736 2| eskomptálnám előre azt a jövedelmet...~ ~Mindnyájan nevettek, 2737 4| minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senkise 2738 1| nagy hasznára válik ám a jövendőbeli trónörökösnek...~ ~Az ügyvéd, 2739 1| tizennyolcéves korában... És a jövendőbelid, istenkém, milyen szép, 2740 1| egész multat és az egész jövendőt feláldozni képes. De részegségükből 2741 1| Délelőtt, a sörcsarnokból jövet, Pethő rendesen beszólt 2742 1| a siker mámoráért, a jövőbe vetett reményekért... Oh, 2743 2| és hidegen megcsinálja a jövőjét... A lágy és szentimentális 2744 2| doktor furfangjáról, éles jogászi elméjéről. Egy öreg kuriai 2745 2| tehetség...~ ~Száraz, pedáns jogi fejtegetéseit olvasván, 2746 1| nélkül?... Nekem is megvan a jogom ahhoz, hogy boldog legyek, 2747 1| nem viselkedtem úgy, ahogy jogosan elvárhatta volna... De ha 2748 1| megtörölte a bajuszát, aztán jóindulattal bólintott.~ ~- Amikor hazamentünk, 2749 1| ajánljon az ismerőseinek is a jóindulatukba...~ ~Tudvalevőleg minden 2750 1| ha más lenne a helyedben: jóízüen nevetek a szörnyűséges bajodon. 2751 1| ugyanis azt jelentette: „Jőjj, ebéd után várlak”, a sötét 2752 1| felé:~ ~- Az Istenért... jőjjenek gyorsan... az apósom hirtelen 2753 1| láttára azonban visszatért a jókedve, barátságosan megveregette 2754 1| aranyifjúság pedig, féktelen jókedvében, szintén odahuzatta az asztalát. 2755 5| se ragyogott a csintalan jókedvtől, mint ezeké az elbizakodott, 2756 1| közeledő batárra függesztette. Jókedvünek látszott, de Pethő gyakorlott 2757 1| állapotban követtél el egy jókora tapintatlanságot... Lénárt 2758 1| azonban nem akadályozta meg a jólelkü gólyát abban, hogy a Lénárt-házban 2759 1| De mivel komoly és nagyon jólnevelt kis leányka volt, hát sohasem 2760 1| de ahol hétköznaponkint a jómódu polgári családok is megfordultak. 2761 1| ez az egész... Mindezt jórészben a kis Pethő-úrfi okozza, 2762 1| gondviselés kútfeje, végtelen jóságában, így szólott volna a sötét 2763 1| hálálod meg tisztességes urad jóságát, hogy a boldogságát, a becsületét 2764 1| gyalázatosan visszaéltem a jóságával? Ugyebár, gyűlölt, és még 2765 1| ellágyultak a vonásai és apai jósággal kérdezte:~ ~- Sári tudja, 2766 1| vihetnélek a föld alá... A jóságodnak, az egyenes lelkednek, a 2767 1| összetörjed...~ ~Hangtalanul, jóságos ravaszsággal intett a fiatalembernek, 2768 1| Szebenyi Ilonát, a püspöki jószágkormányzó egyetlen leányát. Házuk 2769 1| ki a kezei közül a maga jószántából. A kaszinóba ugyan följárt, 2770 1| hasonló történetet?... Én jót nevetnék, ha más mesélne 2771 1| törvényszéki elnökné egy jótékonysági hangverseny után szóba 2772 2| hajlongó kereskedők.~ ~A jourokon, ahol néha összetalálkozott 2773 1| soha!... Áldott légy, ha jóvá teszed a vétkedet... és 2774 1| szentelni, hogy a bűnömet jóvátegyem...~ ~Pethő valami különös 2775 1| mint ama másik, amely még a józan eszemtől is megfosztott... 2776 3| megint urrá lett benne a józanság és a hidegvér.~ ~- Ostobaság, - 2777 3| magában egy bölcs ember józanságával:~ ~- A szép asszonyt még 2778 1| állás, mert az öreg Veress József, aki az én korombeli ember, 2779 3| Estrella-nyaraló bádogtornyát és Juhásznak eszébe jutott a szép Faragóné, 2780 2| mást a női nemből, mint Julcsa kisasszonyt, aki őt esténként 2781 2| hitbizomány fölött uralkodott, június elején fölbaktatott a vén 2782 2| kioszkban:~ ~- Jeles eszü jurista, a jövő embere...~ ~Egy 2783 1| fáradságának meg is volt a jutalma: az új ember vagyonhoz, 2784 3| szerelemről beszélni... De jutna csak egyszer az eszembe, 2785 5| szerelmes levelek eszembe jutnak, amiket édesapám az oceán 2786 1| idegenné lett... Amikor eszébe jutottak a jelenetek, amelyek pár 2787 1| lemondani...~ ~- Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz. Az az 2788 4| dicsőséghez s dús anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött 2789 1| becsületes hűségednek az a jutalma, hogy megölnek, mert te, 2790 2| György ügyetlen szabásu kabátjára, meggyőződéssel mondogatta:~ ~- 2791 1| való idő... Jó lesz, ha a kabátodat is fölveszed, mert az ilyen 2792 3| szemelne ki arra, hogy a kabátomba kapaszkodjék...~ ~Izgatottan 2793 5| kilencedikben - egy őszi napon - kábeltáviratot kaptam, hogy apa halálosan 2794 5| se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, de másnap este - 2795 1| virágillatos, parfümtől szinte kábító templomhajó lassanként egészen 2796 1| egyszerre csak fölocsudott a kábultságából, s rémülten kiáltozni kezdett 2797 1| elérkezik az a nap, amikor a kacagás megint örökre elmúlik a 2798 1| hangosan fölkacagva, de a kacagásából kiérzett a halálos keserüség. - 2799 4| ide-oda a hegyi útakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők 2800 1| hangulatait, s egy baba ezüstös kacagásával űzöd el a félelmes szörnyetegeket, 2801 1| mosolygó asszonyok, a hangosan kacagó leányok, távolabb a határok 2802 1| A doktor ilyenkor úgy kacagott, hogy szinte a könnyei folytak, 2803 1| türelmetlenül várták; az öreg doktor kacagtató gyerekességeket művelt a 2804 1| gyanusította meg, hogy az urával kacérkodik, s fölmondás nélkül kitette 2805 1| lábacskáit, s szenvedélyesen kacérkodni kezdett a főhadnaggyal, 2806 5| tőlem, mint az asszonyos kacérság, - és lássa: az idegen férfit 2807 1| hevülő teremtések közé; a kacérságnak pedig még az árnyéka se 2808 1| tanulnom kellene valakitől a kacérságot...~ ~- Nagyszerü! Hát több 2809 1| jelent meg, s karcsu derekára kacérul néhány rózsa volt tűzve... 2810 1| szorultak a leányok rózsás kacsói, s a kisasszonyok zúgolódva 2811 1| megjelent; a babát, aki kövér kacsóit örömrepesve nyújtja feléje, 2812 1| bizakodva teszi össze a kacsóját, amikor az álomistenke közeledik, 2813 1| szörnyetegek kuszálják össze kaján mosollyal a halandók életsorsát...~ ~- 2814 4| zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég megszűnt volna a majorság 2815 5| asszonyi életem egyetlen kalandja. A második uram? Hát hogy 2816 1| nevelnéd, Isten tudja, micsoda kalandok után jársz... És az ilyen 2817 1| irodáját átvegye. A másik már kalandosabb ekszisztencia volt; gyermekkorában 2818 1| megpillantotta, az ifju apa egy este kalap nélkül kisétált a bástyára. 2819 1| selyemruhában, kacér kis kalapban, amely alól kiragyogtak 2820 1| korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat öntözgette, a gyerekek pedig 2821 1| nála, s az évi mérleg egy kaligrafikus példányát bemutatta neki. 2822 2| meghívassék...~ ~Az ügyvédi kamara kitüntette a választmányi 2823 1| pongyolában lustálkodott a kanapén, s az ujság tárcáját olvasta, 2824 1| baktatott végig egy öreg kanonok a hallgató házak mentén, 2825 1| püspöki palota felé, s a kanonok-házakat megkerülve, szinte lopva 2826 4| gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei 2827 1| fegyvere zörgött, hanem a kanonokok tyúkjai kotkodácsoltak a 2828 1| A várban a püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon kivül 2829 4| szomszédos vasúti állomás felé kanyarodtak.~ ~A jó Isten útjai azonban 2830 2| Válópörökben csak egyetlen igazi kapacitás van Budapesten és ez Kemény 2831 3| ki arra, hogy a kabátomba kapaszkodjék...~ ~Izgatottan ment végig 2832 1| ily fölindulások nincsenek kapcsolatban. Őt önzetlenül szereted; 2833 1| valaha egy ilyen szivart kapjunk...~ ~ 2834 1| kikanyarodik az angolkisasszonyok kápolnájából, ahol ime: pironkodó, fiatal 2835 5| szótalanul föltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, ahol ötszázlángos, 2836 1| füstölve haladt végig a káposztafejek és zellerágyak közt, míg 2837 1| pillangók dézsmálgatták a kövér káposztaleveleket, s a fűszálakon aranyos 2838 1| füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, még több verést 2839 4| borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. 2840 1| csókra gondolsz, amit tegnap kaptál tőle, s aminek a párját 2841 1| lakott. A tűztorony alatt a káptalan direktora bibelődött naphosszat 2842 5| őszi napon - kábeltáviratot kaptam, hogy apa halálosan beteg, 2843 1| fölkínálta a feketét és a kapucinert, furfangosan ezt válaszolta:~ ~- 2844 1| Amikor a park hatalmas kapuja elé értek, a fiatal ügyvéd 2845 1| fürtjei. Amikor a Lénárt-ház kapuján befordultak, izgatott futkosás, 2846 4| zörgessen a mennyország kapúján...~ ~Dominique aggodalmai 2847 1| öklömmel megdöngessem a bezárt kapuját... És ha nem teszem, hát 2848 1| megint csak három órakor kapunk ebédet... Inkább a főzés 2849 4| hegyek közt fekvő kolostor kapusát.~ ~- Valamelyik szegény 2850 1| feleségem lesz... Husvét vagy karácsony előtt mindig átborzongott 2851 3| szerintem épp olyan gyönge karakterre mutatnak, mint a karriérért, 2852 1| becsületes törekvései nem vesztek kárba... Valamikor, a régi rossz 2853 1| amíg az elálmosodó familia karhatalommal el nem cipelte őket. Ez 2854 1| körülöttük pedig fekete karika húzódik.~ ~- Valami baja 2855 1| érezhet? Némelykor óvatosan a karjaiba vette a siránkozó csecsemőt, 2856 5| félelmével bujtam meg a karjaiban, amíg odalenn haragos hullámok 2857 1| az asszonyt, akit már a karjaidban tartottál, a mások jelenlétében 2858 1| Öt perc mulva itt lesz a karjaim között... és reszketni fog 2859 3| Még egy éjszaka - és a karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb 2860 1| A doktor most kitárta a karjait és a keblére ölelte a fiatalembert. 2861 1| pedig, füles kosarával a karján, eltünt a rácsos kertajtó 2862 1| megbotránkozva, ütött az ura karjára, de azért mindnyájan koccintottak... 2863 1| köszöntését, a tisztek kitárták a karjukat, Lénárt úr pedig hatalmasan 2864 1| polgármesternek, aki tárt karokkal üdvözölte, isteni flegmával 2865 1| majdnem sírva kérte, hogy karoljon belé, amikor az erdei mulatságról 2866 1| sétáljon velem...~ ~Nem karolt belém s én mérhetetlen szomorúságomban 2867 1| A szolgabiró tehát nagy káromkodások között távozott, s így a 2868 1| Ülj le csak, fiam, ebbe a karosszékbe... És most: ismételd el, 2869 1| világos ebédlőben a megszokott karosszékében hátradőlt, néha lopva egy 2870 1| tehát a szerelemben keresett kárpótlást; mert Bakonyvárott, ahol 2871 1| hogy bennünket akkor is kárpótolni fogsz neki, amikor már a 2872 1| mindazokért a szenvedésekért kárpótolta, amelyek fiatal éveiket 2873 1| az öreg embert mindenért kárpótolják, amit élete alkonyán elveszített: 2874 3| karakterre mutatnak, mint a karriérért, vagy az anyagi előnyökért 2875 2| Kemény doktor karriérje.~ ~A hölgyeket lekísérték 2876 1| III.~ ~Lénárt Endre karrierjének első fejezetére a bakonyváriak 2877 2| Kemény doktor csodaszerü karriérjére... Egyszerűen azt kell tennetek, 2878 2| tehetségének köszönhetné tüneményes karriérjét. Minden a véletlen dolga, 2879 2| elégedve a Kemény doktor karriérjével?~ ~Összehunyorgattak, nevettek, 2880 2| képessé teszi... Minden karriérnek egyszerűen az idegrendszerben 2881 1| megrúgta, mintha valami kártékony állat volna. És az undorodástól 2882 1| leszünk... Néha-néha egy kis kártya, vagy pletykázás, - ami 2883 1| Csak annyit tudott, hogy a kártyán régi idők óta nem volt szerencséje, 2884 3| szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere...~ ~Juhász sértődötten 2885 3| agyonütni az idejét. Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt 2886 1| Megitták a pálinkát, - a kassza márványlapján itták meg, 2887 1| márványasztal mellől, s a kasszába sietett, hogy a napi bevételt 2888 1| feléjök, tovasietett. A kasszával szemben ugyanis, a nagy 2889 1| kezében, hogy a püspöki kastély márványos kútjából vizet 2890 4| ott feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában s remegve 2891 4| szándéka: az okos francia kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon 2892 1| röpködtek, Lénárt úr pedig a kaszinó hűvös nagytermében kibicelt 2893 1| azt még talán két nappal a katasztrófa előtt se gyanította... Mindenesetre 2894 2| Katinkát elvehetnem...~ ~Gál Katinka egy gyógyfűszeres leánya 2895 1| sokaságával, s Juhász ezredes katonás nyerseséggel szabadította 2896 1| sétálók közeledtek; egy katonatiszt, egy fiatal asszony, s egy 2897 1| A primás magasabbrangu katonatisztnek, a cimbalmos külföldi attasénak 2898 3| Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta. Faragóné pedig gúnyosan 2899 3| Igy, egy csésze fekete kávé mellett, nem valami nehéz 2900 1| Pethő búcsút mondott a kávéháznak, vacsora után Jablonszky 2901 3| Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta. Faragóné pedig 2902 3| hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér 2903 3| percig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé megindulva 2904 1| márványlapján itták meg, hogy a kávéssal koccinthassanak, - aztán 2905 1| este a feketére pörkölt kávészemeket...~ ~Lénárt Endre tehát 2906 3| halotthalványan hajtotta föl az üres kávéscsészét, de később megint urrá lett 2907 3| fölérne!...~ ~ ~Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de 2908 4| szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában a 2909 1| háztartásához nincs elég kedved és elég cinizmusod?~ ~- 2910 1| családi tűzhelyet hagyott el a kedvedért, talán szintén kívánatossá 2911 1| de így, fájdalom, nincs kedvem a nevetéshez...~ ~Gyurka 2912 1| ijesztő, amíg az ittmaradó kedveseinkért aggódunk... Én eleget éltem, 2913 1| szeliden elmosolyodott, aztán kedvesen megcsóválta ősz fejét. Majd 2914 1| magához akarta ölelni volt kedvesét, mint egykor, amikor még 2915 1| ismét egyedül lehetett a kedvesével odafönn, a vizitszoba kellemes 2916 1| elhárította magától ezt a kedveskedést.~ ~- Mi jut az eszébe?... 2917 1| Pethő valami különös kedvet talált abban, hogy Sárikát, 2918 1| ügyvédet.~ ~Máskor azonban kedvetlen arcot vágott, s lemondólag 2919 1| sétatérre, hogy másfél órán át kedvükre kivegyék a részüket a tavasz 2920 1| Csak úgy hirtelenébeni kedvünk szottyant, hogy kiránduljunk, 2921 3| fogfájást sem viselnének el kedvünkért. Igy, egy csésze fekete 2922 2| leányának udvarolt, mámoros kedvvel tért vissza a fehér asztalhoz, 2923 1| meg; sokkal jobban ösmerte kedvesét, semhogy ez a látszólagos 2924 1| várakozott rá. A fiút azonban kegyeikbe fogadták a hálás kisvárosiak, 2925 1| szerződésével tulajdonképp a kegyeletnek áldoz, mert a fiu édesanyja 2926 4| ökölbe szorult, míg ajka kegyellenül ezt dörmögte:~ ~- Istentelen 2927 5| lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa végső kívánságát 2928 1| együgyü külsejü urak, a kegyetlenségig kinyalt gyerekek, hölgyek, 2929 2| vén sas-utcai paplangyáros kéjelegve bólintott:~ ~- Hej, hogy 2930 4| gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran úr 2931 4| ábrázolnak, aki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből 2932 1| megindult pillantást vetett a kékernyős gyerekkocsira, amelyben 2933 1| Pethőék ünnepiesen leültek a kékselyem fotelekbe, s míg a szobaleány 2934 3| ha az éjszaka útra nem kelek...~ ~ ~A Transversalis Csatorna 2935 1| a kék hegyeken, amelyek kelet felől a látóhatárt elzárták... 2936 1| ha te akarod, új világok keletkeznek, hogyne tehetnéd hát meg, 2937 1| társadalomnak, még mindig kellemesen izgatta az a tudat, hogy 2938 1| tudatára ébredt annak a kellemetlen körülménynek, hogy mindössze 2939 1| Hogy erre a kérdésre a kellő alapossággal válaszolhassak, 2940 2| milliófejü tömeggel szemben kellőképpen érvényesülhessen... Bizonyos, 2941 2| hallatára az elnök zokogva kelt föl a helyéből és az ügyész 2942 2| hitelezőt...~ ~Modern legendák keltek szárnyra a Kemény doktor 2943 1| bakfis, a férjes asszony nem kelthet a férfiak szívében. Lángolóbbakat, 2944 4| Mindenesetre kérem, hogy keltsen föl valakit, aki a haldoklót 2945 1| legelső csalódás... Egy keményebb szó, egy gyöngédtelen mozdulat 2946 2| biztos lehet a sikerről, aki keményen nekifeszül a viharoknak... 2947 1| fejét, hogy a sűrűségben kémlelődjék, de hirtelen visszahátrált; 2948 1| nyilik az utcai kapu, s egy kémlelődő, öreg bácsi nem áll meg 2949 1| Mily aggódó pillantások kémlelték az esti órákban az égbolton 2950 1| ifjabb Schober Károly, egy kenderszínü, sovány fiút hozott magával 2951 1| Schober Károly megtörölte egy kendővel a mintapalackot, aztán ráütött 2952 1| volt a friss vaj, a lágy kenyér, a hónapos retek, s Moysinger 2953 1| történik a szívében. Ez a kis kényeztetett hercegnő nem tartozott a 2954 2| tudatában. Kezet fogtak vele, kényeztették, jókedvüen ütögettek kivattázott 2955 1| Most már nemcsak a szívem kényszerít rá, hogy a kezét megkérjem, 2956 5| essék...~ ~Később szeliden kényszerített, hogy pihenőre térjek, s 2957 1| nyomoruságos fizetésükből kénytelenek élni, s így sokkal alaposabban 2958 3| előnyökért való füllentések... Ki kényszerít engem arra, hogy a szerelemről 2959 2| viheti, amennyire saját ereje képessé teszi... Minden karriérnek 2960 1| leányból is hiányzik-e a képesség ahhoz, hogy az asszonnyal, 2961 1| lehúnyta, hogy jobban lássa a képet, amely most a lelke előtt 2962 1| úr.~ ~- Így tehát tiszta képünk van az összes aktivákról 2963 1| hivatalában várakozik rá. (A régi képviselő, Huszthy János meghalt, 2964 1| Három év mulva már a városi képviselőtestület tagjává lett, röviddel azután 2965 1| vénkisasszony... Hát még a felesége, képzelem... Igen csodállak, édes 2966 1| maga bolond... Csak nem képzeli talán, hogy holnap délután 2967 1| meglátogathat?...~ ~- Miért ne képzelném?~ ~- Mert jól tudja, hogy 2968 1| És ne hidd, hogy ez talán képzelődés; mindkettőt igazán szeretem. 2969 1| miatt... Azt hiszed, hogy képzelődöm? Szó sincs róla. Mind a 2970 2| törődik... Egyetlen igaz és képzett fiskálist ismerek, Kemény 2971 5| melynek ő a legméltóbb képviselője, - s szavaimból, úgylátszik, 2972 5| pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, hogy mit éreztem ott a 2973 5| volt, semhogy egy ostoba kérdés miatt megsértődött volna, 2974 5| örökké fiatal marad... Az én kérdésem jóval illetlenebb... De 2975 1| Hogy boldog vagy-e?... Ne kérdezd... Hiszen csak sírni tudok 2976 5| nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~- Azt akarja 2977 1| meghatva, suttogó hangon kérdezi:~ ~- Boldog vagy?~ ~Nem 2978 5| hallatlan szemtelenséget fog kérdezni tőlem...~ ~- Úgy van! Azt 2979 1| urat tetszik keresni? - kérdezték csodálkozva. - Most, tíz 2980 3| Egyedül leszünk?~ ~- Ne kérdezzen, hanem most már szedje össze 2981 3| transversalis sorsjegyet - egy kerek ötforintost adott érte - 2982 2| míg valahogy a fölszínre kerekedtem... Mert nekem sem ment ám 2983 1| hallgass reám: mielőtt a kérésedre válaszolnék, óhajtom, hogy 2984 1| Sejti már most, hogy mi a kérésem?... Ha becsületes embernek 2985 1| vitatkozott Lénárttal a magyar kereskedelem pangásának okai felől...~ ~- 2986 2| irodai munka volt, de a kereskedők méltánylólag nevettek össze 2987 1| kisváros utcáin végigment, a kereskedőnék kifutottak a bolt elé, hogy 2988 1| házasságában nem a pénzt kereste, hanem - legalább a látszat 2989 1| lesz-e, ha Ferikének fogjuk keresztelni a kis névtelent?~ ~Sárika 2990 4| Szent Péter csöppjei-nek keresztelte s bár a barátok tiltakoztak 2991 3| szaladjak... Hol vannak a keresztes vitézek, akik az imádott 2992 1| édes fiam, azt hiszem, hogy keresztet húzhatsz erre a reménységedre...~ ~- 2993 4| Dominique a rácsos ablakon keresztül egy pillantást vetett az 2994 1| félszázadon át is jó barátja, keresztkomája, bizalmas tanácsadója volt 2995 2| minden szavát a hajlongó kereskedők.~ ~A jourokon, ahol néha 2996 1| A nagysága bocsánatot kéret egy pillanatra... Rögtön 2997 1| szívén fekszik...~ ~Pethő nem kérette magát, hanem mindent elmondott. 2998 5| éreztem, szinte öntudatlanul kergetett az idegen férfi karjai közé, 2999 1| gyerekek pedig lármásan kergetőztek egymással. A fiatal pár 3000 1| látod, az ereidben lázasan kering a vér, mert arra a csókra 3001 1| húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~Pethőt, amikor a kávéházba