IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3002 3| hogy valami rendkívülit kérjek magától!...~ ~- Hát mit 3003 1| urára, mintha segítséget kérne tőle... Pethő megdöbbenve 3004 1| Mit szólna hozzá, ha arra kérném, hogy ne menjen vissza Budapestre?~ ~- 3005 1| Nézd, - mondotta majdnem kérő hangon, - egy félóra most 3006 1| karján, eltünt a rácsos kertajtó mögött. Isten tudja, mi 3007 1| eszében, aki majdnem sírva kérte, hogy karoljon belé, amikor 3008 1| Ne menj még haza, hanem kerüld még meg velem a parkot... 3009 1| választásra készülődött a kerület.) A szolgabiró tehát nagy 3010 4| megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az Úr szegény szolgái 3011 1| hogy a feleségem színe elé kerüljek...~ ~ 3012 1| valami bizalmas közelségbe kerüljön az új vendéggel. Valaha, 3013 2| zavaros váltóviszonyai csődbe kerültek, a miniszteri titkár fitymálva 3014 1| Moysinger után.~ ~- Hé, söröket kérünk, de minél gyorsabban... 3015 1| fogózni... Hogy el voltam keseredve, mennyire haragudtam rád... 3016 1| kacagásából kiérzett a halálos keserüség. - Ha maga mondja, bizonyosan 3017 4| vándorlásai közben annyi méltatlan keserűséget okozott... Dominique legalább, 3018 1| házasság titkolt könnyei, keserves viharai bizonyítják, hogy 3019 1| hogy Abbáziába utazik, s kész örömmel vállalkozott rá, 3020 1| hát a jövő télen se lesz készen vele...~ ~A doktor ilyenkor 3021 1| dohánygyár sötét szivarokat készít. Akárhányszor megtörtént, 3022 1| aki épp rántott levest készített a szegény kis beteg számára, 3023 1| Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek veszem, amit mondottál; 3024 1| beszélhetsz, én szívesen és készséggel hallgatlak...~ ~Pethő most 3025 4| pontyvirilisták, akik örökre búcsút készülnek mondani a kolostor ketrecének 3026 1| amely féltékenyen megőrli a készülő boldogságot... A férj, 3027 1| Később, amikor a társaság már készülődni kezdett az asztalbontáshoz, 3028 1| Nedeczky ezredorvosné is készülődött, hogy Abbáziába utazik, 3029 1| olvasgatta, amíg a vacsora el nem készült. És emitt, az ebédlőben, 3030 5| hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, 3031 3| a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb 3032 4| készülnek mondani a kolostor ketrecének és halastavának... És a 3033 1| most már nincs benne többé kétség, őnagysága gyorsan megvigasztalódott 3034 1| mert a fájdalma engem is kétségbeejt. Elhiszem, hogy szenved, 3035 1| s némelykor valósággal kétségbeejtette a viselkedésével. Ha Pethő 3036 1| öreg ember üveges szemeit kétségbeejtő állhatatossággal reája 3037 4| szalónban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés fogadta. A haldokló az ajtó 3038 1| ha arra gondolsz, hogy a kétségbeesésbe kergetsz valakit, aki sohase 3039 1| már most, hogy van okom a kétségbeesésre?~ ~S míg Gyurka csodálkozva 3040 1| Olyan kimondhatatlan kétségbeeséssel mondta ezt, hogy Pethő megindultan 3041 1| fojtogatta, keservesen, kétségbeesve gondolta:~ ~- Óh igen, 3042 1| meg kell állapítanunk egy kétségbevonhatatlan igazságot.~ ~- Mi az?~ ~- 3043 1| őszinteségét nem lehetett többé kétségbevonnia...~ ~- Ne sírjon, - szólott, 3044 2| társaság egyik tagja mereven kétségbevonta, hogy ez a jeles politikus 3045 2| urak...~ ~Akinek zavaros és kétséges ügye volt, habozás nélkül 3046 2| mondta:~ ~- Annyi azonban kétségtelen, hogy Kemény doktor fényes 3047 1| a híres orvos, aki annyi kétségbeesett család küszöbéről tudta 3048 1| Ahogy itt lát, mindössze kétszáz forint az egész vagyonom... 3049 3| a sorozatszám körülbelül kétszáztizenkilencezerrel haladta túl a 4526-ot... 3050 1| túlságosan féltek...~ ~Az albumot kétszer is végiglapozták, amikor 3051 1| A kétszivű Pethő.~ ~ 3052 1| műértő ropogtatás után, kettétört egy sóskiflit, s nagyot 3053 1| állapodtam meg, hogy energikusan kettévágom a csomót, s a köznapi morál 3054 1| nekem felelősséggel... Ha kettőnk közül hibás valaki, hát 3055 4| városkából hoztak, orvosságot kevert a kis szalónban; a gvárdiánt 3056 1| elegánciával viselkedett, keveset beszélt, s szerényen, mosolyogva 3057 3| szeretem, erről épp oly kevéssé tehetek, mintha nem szeretném, 3058 1| egyetemről hazatérő fiút is.~ ~Kevéssel azután, hogy a fiatalember 3059 1| asszonnyá lehet.~ ~S akkor egy kézben egyesül a két fejedelmi 3060 1| leszek... Még ma este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~ 3061 2| tehetetlen báboknak...~ ~Egy kezdő ügyvéd, aki ezidőszerint 3062 1| veszedelmesen vonaglani kezdtek. De mivel még mindig nem 3063 1| édesapja ölébe, s forró kezecskéit a megindult férfi nyaka 3064 1| arra se gondolsz, hogy a kezecskéjét megszorítsad... A Sárika 3065 1| Talán ki se engedi a kezeiből a pironkodó Sárikát, ha 3066 1| jókedvü férfiak ingerkedtek a kezeik közül angolna módjára kisikló 3067 1| lekapta a kalapját.~ ~- Kezeiket csókolom... Van szerencsém 3068 5| becézgetve megsimogatta a kezeimet, amikor éjjel ismét együtt 3069 1| támaszkodott a falnak s a kezeivel végigsimította verejtékes 3070 2| felek.~ ~- Dejszen, most jó kezekben van az ügyecske...~ ~Mint 3071 1| dologról, s Lénártné összetett kezekkel kért, hogy ne tegyem még 3072 1| amikor lámpagyújtás után, a kézimunkáját a kezébe vette, mindig a 3073 5| tekintett utánam, mikor egy kézszorítással elbúcsúztam tőle. És én 3074 1| kis Milkával, a szomszéd keztyüs leánykájával. A sétálás, 3075 1| benézett Cservenky bácsihoz, a keztyüshöz:~ ~- Megengedi, hogy Milkácskát 3076 5| fürdővendég...~ ~Szívemre tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani 3077 1| a bujdokoló porszemeket, ki-kinéztek a konyhába, hogy a főzés 3078 1| úr harsány hangon kezdett kiabálni a sötétségben foglalatoskodó 3079 1| fiatalemberre, aki bátran kiállotta a pillantását. És a könnyezésig 3080 1| márciusi délelőtt hangos kiáltással rohant ki a konyhájából, 3081 1| apuskám, hozott az Isten! - kiáltja a menyecske, egész a homlokáig 3082 1| amelyeket megérkezése előtt kiáltottunk... Ha egy este kiütött a 3083 1| kábultságából, s rémülten kiáltozni kezdett a ház felé:~ ~- 3084 1| volna...~ ~Újra meggyujtotta kialudt szivarját, aztán tovább 3085 1| kíváncsiak százai.~ ~Az orgonaszó kiárad az akácfák közé, amelyek 3086 1| hiszen a boldogság majdnem kiáradt a szívükből.~ ~Jó ideig 3087 1| asszonyokat a tengerpartra, kibérelte számukra egy villa földszintjét 3088 2| csak mindig nem kell még kibővíteni az irodáját...~ ~De Kemény 3089 1| Nézd csak szívem, majdnem kicsattan az egészségtől... Nagyságos 3090 1| olyan idő is jöhet, amikor a kicsikénket elviszik tőlünk; s hogy 3091 2| rá arra, hogy a jó modor kicsinyességeivel foglalkozzék.~ ~És egy délután, 3092 2| vállalkozó viveurök közt, az ő kicsinységének tudatában. Kezet fogtak 3093 1| könnyek, s halkan, hálától kicsorduló szívvel rebegte:~ ~- Látod, 3094 1| meglankadt az ereje, a könnyek kicsordultak a szeméből, s vad szenvedéllyel 3095 4| magára öltötte.~ ~Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, 3096 1| mert Lénárt úr időközben kidobta a szállító-cég kocsisát, 3097 1| síró asszonyok pár órára kidőltek az ápolásból, s Pethő egy 3098 1| válogatott hizelkedésekkel kiédesgette onnan... A doktor ilyenkor 3099 1| praktizált Bakonyvárott. Még a kiegyezés előtt telepedett meg a kis 3100 1| annak a nézetének adott kifejezést, hogy ebben az állapotban 3101 1| ölelte a kicsikét, aztán kifejezhetetlen ragaszkodó pillantást vetett 3102 1| mond, mint amit szavakban kifejezni lehet. Hogy boldog-e? Tíz 3103 1| Becsomagolta a holmiját, kifizette a szállodai számlát, s a 3104 2| nem mondom, hogy elvileg kifogásaim lennének...~ ~ ~Este pedig, 3105 1| a fejét rázva.~ ~- És mi kifogásod van ellene, ha én mondtam?~ ~- 3106 1| ha én mondtam?~ ~- Az a kifogásom, hogy nem akarom, hogy a 3107 1| Persze csak úgy, ha nincs kifogásuk ellene, hogy a magányukat 3108 5| megfenyegetett az ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? - 3109 2| Az ugyan könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb hitelezőt...~ ~ 3110 1| a gazdáknak se lehessen kifogásuk...~ ~Ez estén, a Huppinger-sörcsarnokban 3111 4| útjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... Caudéran úr közel járt 3112 1| pezsgő mámorát hamarosan kifujta a fejükből. A szilaj hangulat, 3113 1| főhadnaggyal, aki úgynevezett kígyóbűvölő pillantással tekintett a 3114 1| a Weninger - kávéházból kihallatszó cigánymuzsikában gyönyörködjék. 3115 1| utcáin, s míg a déliesen kihalt városon végigment, izgatottan, 3116 1| idő, amikor a dobogó szíve kihül... És akkor, az alkonyat 3117 1| Erzsike lázas teste mindörökre kihült, a gólya váratlanul beállított 3118 1| túlvilági szendergésében? Ha kihűlt ajka mégegyszer megszólalhat, 3119 2| mondták - a megmaradt pezsgőt kiigyák. A nagyteremben még járta 3120 1| tudniillik, a saját maga kijelentése szerint. Mert tulajdonképp 3121 1| sírva borult a nyakamba, s kijelentette, hogy én vagyok az egyetlen 3122 1| Asszony, nézz csak ide, kik vannak itt?~ ~Pethőék kiváncsian 3123 1| után, s a lakodalmas menet kikanyarodik az angolkisasszonyok kápolnájából, 3124 1| egy bolondos mozdulattal kikapta fiát a kocsiból, s dicsekedve 3125 5| kiszabadult, mindannyian kiköltöztek Amerikába, s a megtört, 3126 5| ajakkal támaszkodott a nagy kikötőhíd oszlopának...~ ~Maga, kedves 3127 1| a malom mögött, de előre kikötöm, hogy nem szabad erőszakosnak 3128 5| rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - egy őszi napon - kábeltáviratot 3129 1| óra...~ ~- A hivatalos óra kilenctől tizenkettőig tart. De tíz 3130 1| lehetett még, amikor mindennap kilestem a fehérruhás Sárikát az 3131 1| doktor úr hízott vagy két kilóval, mióta a becsületes emberek 3132 1| vagyok benne, hogy száz kilométert is képes lennék gyalogolni, 3133 1| alkalmat, hogy az eljárásomat kimagyarázzam...~ ~Szikrázó szemmel nézett 3134 1| intézménye is rövidesen kimenne a divatból... Legalább így, 3135 1| valóságra ébredsz...~ ~Olyan kimondhatatlan kétségbeeséssel mondta ezt, 3136 1| selypítő ajkával az első szót kimondotta... A gyermeke mindenkinek 3137 4| elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a francia eljárása 3138 1| s Lénártné, japán selyem kimonóban, mosolyogva belibbent a 3139 5| energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, de másnap este - hiszen 3140 1| az ember, hogy a helyéből kimozduljon... Aki reggeltől-estig a 3141 1| minden asszony ananászról és kinai fecskefészekről álmodozik.~ ~- 3142 1| akarsz neki szerezni, hát kínáld meg valami ritka csemegével... 3143 1| bíznám rád a legdrágább kincsemet... Azóta ismersz, hogy a 3144 4| bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senkise tudta, 3145 1| bizonyosan úgy van, hiszen kinek lenne ereje hozzá, hogy 3146 1| benneteket is megnézlek...~ ~- Kinél, apa? A püspöknél? Hiszen 3147 1| ölelését... Ha nem félnék, hogy kinevetsz, hát olyasmiket mesélhetnék, 3148 1| valaki, mert bizony Isten kinevettek volna...~ ~Újra meggyujtotta 3149 1| Alszik, apa...~ ~A nagybeteg kínos fájdalommal fölemelkedett, 3150 1| ágyamból, mert az a gondolat kínoz, hogy talán ebben a pillanatban 3151 1| külsejü urak, a kegyetlenségig kinyalt gyerekek, hölgyek, lehetetlen 3152 1| ajtajáig, amelyet óvatosan kinyitott. És akkor hangosan, de a 3153 4| perceit éli...~ ~A portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban 3154 1| felé az utcára lépett és kinyújtózkodott, egyszerre csak a szívébe 3155 2| egyszer hallhatólag mondta a kioszkban:~ ~- Jeles eszü jurista, 3156 1| van, hogy megerősítette, kipirosította a tengeri levegő... És ezek 3157 1| aki most egyszerre élénken kipirult.~ ~- Azonfelül igazgatója 3158 1| kis kalapban, amely alól kiragyogtak gyönyörü szőke fürtjei. 3159 1| feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak a piacon...~ ~ 3160 2| hivatal legelső diplomatája és kirakván a maga arcképeit, mosolyogva 3161 2| elején fölbaktatott a vén király-utcai ház harmadik emeletére s 3162 2| és végleg otthagyhatom a Király-utcát... Ha egyszer annyira konszolidálva 3163 1| viszont. Lénártné az érzékeid királynője, Sárika a szivedé. Beismered-e, 3164 1| is, az érzékeidnek is a királynőjévé lesz. Megérted most már, 3165 5| se hagyott hát megbántott királynőként a faképnél, hanem tréfásan 3166 1| állok...~ ~Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében ragaszkodott 3167 5| utat, mintha egy vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb 3168 1| kedvünk szottyant, hogy kiránduljunk, s lám, ilyen váratlanul 3169 1| a fiskális kezét.~ ~- A kirelejszumát, hogyne engednők meg, amikor 3170 1| elfeledkezve róla, hogy nagy, eladó kisasszonnyal van dolga, épp úgy becézgette, 3171 1| látszik, szerette a bakonyvári kisasszonyokat, mert e vidéken, a meteorológusok 3172 1| sörcsarnokban a felszolgáló kisasszonyokkal.~ ~- Nos, hát hogy tetszik 3173 1| mamákkal, hajadonfővel sétáló kisasszonyokkal, szivarozó papákkal, akik 3174 5| amerikai asszonyok minden kíséret nélkül áthajóznak a tengeren, 3175 1| asszonyt, aki többé nem is tett kísérletet, hogy ellenkezzék vele.~ ~ 3176 1| helyeslő fejbólintással kisérte az asszonyok beszédét, így 3177 3| bizonyára pontosan figyelemmel kísérték a húzás napját, - melyik 3178 1| majálisra, amelyikről először kisértelek haza benneteket? Akkor tudtam 3179 1| leányiskolába járt, gyakran én kisértem haza... Az öreg doktor, 3180 1| az igazi asszony: csupa kisértés, csupa érzékiség, csupa 3181 1| fiatalemberre, öreg szeme kísértetiesen fölvillant, de hirtelen 3182 4| s miközben a barátoktól kísérve a refektórium felé tartott, 3183 1| apa egy este kalap nélkül kisétált a bástyára. Egész nap valami 3184 1| irodazárás után, Pethőék kisétáltak a malmok felé. Az idő már 3185 1| kezeik közül angolna módjára kisikló leányokkal. Az idegent, 3186 5| édesanyám karjai között kisírtam magamat... Maga elhiszi, 3187 1| magában:~ ~- Bokrétát viszek a kislányomnak... Vajjon megérem-e azt 3188 1| gyöngélkedő Sárikának... A kisleánya ugyanis imádta a virágokat, 3189 1| belé, így szólott a felnőtt kisleányához:~ ~- Hagyd már azt a munkát 3190 1| ijedten tiltakozik:~ ~- Ugyan, kisleányom, ne beszélj ilyet, mert 3191 1| halálra; mert a drága, jó kisleányomat féltettem... Most már őt 3192 1| adja hozzám feleségül a kisleányt...~ ~Elhallgatott és szorongva 3193 3| elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg...~ ~ 3194 1| cigányok pedig óvatosan kisurrantak a kávéház hátulsó ajtaján. 3195 5| szegény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian kiköltöztek 3196 1| nyughatatlan fantáziája élénken kiszínezte azokat a jeleneteket, amelyek 3197 2| őt esténként mosolyogva kiszolgálta. A kis orvostanhallgatók, 3198 4| félretolta, aztán hangosan kiszólt a nyíláson át:~ ~- Van itt 3199 1| tekinti... Az ő naiv, ártatlan kislánya, mint egy dundi apróság 3200 3| leggyönyörűbb asszonyát... Kitalálhatna-e valaki olyan áldozatot, 3201 1| gyereket a füszerüzletében kitanítja. A kaszinóban, dominózás 3202 1| Lénárt Endre tehát kitanult a füszerüzletben, sok szidást 3203 1| Gézuskája...~ ~A doktor most kitárta a karjait és a keblére ölelte 3204 1| Pethő köszöntését, a tisztek kitárták a karjukat, Lénárt úr pedig 3205 1| huszonnégy óráig vitézül kitartotta, hogy a gyerekeket ne háborgassa, 3206 1| kacérkodik, s fölmondás nélkül kitette a házából.~ ~- És most mi 3207 2| és szentimentális pedig kitör a pálya közepén, akár egy 3208 1| eleintén megzavarodtak, aztán kitörő lelkesedéssel udvaroltak 3209 1| az ember máról-holnapra kitörölheti a szívéből az olyan asszonyt, 3210 1| percnyi hallgatás után ismét kitört belőle a hónapok óta magába 3211 1| lenne a vége, hogy minden kitudódnék, s a botrány mindkettőnket 3212 4| akar, de a következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia 3213 5| hercegnő, aki annyi idő óta kitüntet engem a barátságával, jól 3214 1| szakemberek a pincészetét kitüntetnék.~ ~A megvagyonosodott kereskedő 3215 2| meghívassék...~ ~Az ügyvédi kamara kitüntette a választmányi tagsággal, 3216 1| templomhajó lassanként egészen kiürül; a pálcás urak, a csipkeruhás, 3217 1| ha a bakonyvári sétatér kiürült, újra meg lehet kezdeni 3218 1| összes boltok, hivatalok kiürültek, míg a Huppinger-sörcsarnokban 3219 1| kiáltottunk... Ha egy este kiütött a tagjaira a láz forrósága, 3220 2| mindeneket lassanként a kiváló jogász híre. Egyik hullám 3221 1| amelyben a Lénárt-család kiváltságosai voltak láthatók: tagbaszakadt, 3222 1| s hogy ezt a gyönyörü, kívánatos asszonyt másnak engedje 3223 1| kedvedért, talán szintén kívánatossá teheti az életedet... De 3224 1| körülfogott a gratulálók és kiváncsiak tömege... Pethő doktor, 3225 1| lovak szomszédságában, a kíváncsiak százai.~ ~Az orgonaszó kiárad 3226 1| összegyült tömegen, amely lázas kiváncsisággal tolongott, hogy az új asszonyt 3227 1| fiam... édes fiam... ne kívánd tőlem... Óh, Istenem... 3228 1| sohasem lennék képes... Ne kivánja egy szerény vidéki asszonytól, 3229 1| emberhez menni, aki azt kívánja tőle, hogy a lakását tisztogassa...~ ~ 3230 1| ilyen különösségek után kívánkozik... A legdrágább csemegénél 3231 1| Van szerencsém jó estét kívánni, doktor bácsi...~ ~A doktorné 3232 1| vacsorázni odahaza... Csak nem kívánod, hogy öreg napjaimra összeszidjanak?~ ~ 3233 1| egészségére, akinek tiszta szívből kívánom, hogy olyan eszes, legyen, 3234 5| pillanatig is, hogy utolsó kivánságát teljesítsem?~ ~Az uram, 3235 5| kegyetlenséget, hogy apa végső kívánságát megtagadjam? Kicsi korom 3236 1| mondd meg, kis életem, ha kívánsz valamit, a többire már aztán 3237 1| sorsom fölött... A becsület kívánta, hogy úgy tegyek, ahogy 3238 1| Terringettét, hát hadd kívánunk mi is szerencsét a fiatal 3239 2| kényeztették, jókedvüen ütögettek kivattázott vállaira:~ ~- Jönnek-e a 3240 1| másfél órán át kedvükre kivegyék a részüket a tavasz vagy 3241 4| bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszítek részeteket az élet örömeiből... 3242 1| bakonyváriak aligha találtak volna kivetni valót abban, hogy egy szép 3243 1| haladtak fölfelé a gyöngén kivilágított lépcsőházban, facsarodott 3244 1| a kicsike koporsókat kivitték a házból... véghetetlen 3245 1| udvaroltak neki. Az asztalnál kívülök még egy kis fekete, csúnya 3246 2| melyben önmaguknak volt kizárólagos érdemük, egyértelmüleg így 3247 1| borította el, miközben a könnyei kicsordultak a szeméből. Lénártné arcáról 3248 1| elnémult, s végre, teljesen kifáradva lefeküdt, a szíve valami 3249 1| annyit mondok, hogy életre kiható dolgokról van szó...~ ~- 3250 1| visszafordult a főtér felé, hogy a Klastromutcán át bekanyarodjék a grófi 3251 1| Lénárt János ugyebár a kliensed?~ ~- Az, - szólott Pethő, 3252 1| egy nagy londoni és párisi klubnak, télen Monte-Karlóban mulatott, 3253 1| csapra veretünk egy nagy üveg kőbányai sört. Mit szólsz a tervemhez?~ ~- 3254 1| itták meg, hogy a kávéssal koccinthassanak, - aztán eltávoztak a kávéházból. 3255 5| után, hogy a vőlegényemmel koccintott. Hat héttel később Károly 3256 2| fogadalmat tevő szövetség koccintották össze a poharukat:~ ~- Tehát 3257 1| határozottan megkívánom, hogy koccints velem. Apa szigoruan rámparancsolt, 3258 1| karjára, de azért mindnyájan koccintottak... És Lénárt, elégülten 3259 1| vevőjének a citromot és a kockacukrot, de másnap reggel, a vonat 3260 3| nő egy szalagjáért tették kockára az életüket?...~ ~ ~ 3261 1| a jó Istentől függ... A kockát visszavonhatatlanul elvetettem...~ ~ 3262 1| a boltba, s citromot meg kockacukrot vásárolt. Lénártnak föltünt, 3263 1| mozdulattal kikapta fiát a kocsiból, s dicsekedve szólt Zsuzsánnához:~ ~- 3264 1| doktor pedig elindult a kocsija felé. Hogy a kapuhoz jusson, 3265 1| korában a saját pony-fogatán kocsikázott, később pedig, a havas téli 3266 1| elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak közé vág, a férfi 3267 1| Antal, a Jablonszky doktor kocsisa is beszaladt a malom elől, 3268 1| időközben kidobta a szállító-cég kocsisát, s most haragtól kipirulva 3269 1| bolthelyiségben a szállítócég kocsisával veszekedett, a segédek udvariasan 3270 4| A páter hátradőlt a kocsiülésen s míg a lovak vígan ügettek 3271 1| s épp ki akart vágni a kocsiútra, amikor hirtelen az eszébe 3272 4| kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt, - mondta, miután 3273 2| Kemény Györgyre valami kodifikáló munkálatot?~ ~- Már intézkedtem, 3274 1| időből ismeri, amikor a ködös téli hajnalokon a piaristák 3275 1| jelenlétéről. Miután az asszonyok kölcsönösen megigérték egymásnak, hogy 3276 1| regények és a szerelmes költemények válnának egyszerre ósdiakká, 3277 1| megírtam vagy két tucat alanyi költeményt... Ez volt az életem legelső, 3278 2| ugyanabban a tejcsarnokban költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának 3279 2| azóta, hogy a tejcsarnokban költöttem el a vacsorámat... Pedig 3280 1| szívébe imádságszerü áhítat költözött... És míg a pillái lassan-lassan 3281 2| kisasszony nevét, Gyuri, akiben költői lélek lakott, melancholikusan 3282 1| általában véve, nem tartozik a költséges szórakozások közé. Novák 3283 1| semhogy ez a látszólagos könnyedség tévútra vezethette volna... 3284 5| egyszerre megeredtek a könnyeim, melyeket eddig oly hősiesen 3285 5| és jó volt hozzám, aki a könnyeimet fölcsókolta, aki szeretetet 3286 1| játékszert, s akárhányszor könnyeket hullatott, amikor egy-egy 3287 5| pillantással, hanem halkan, könnyektől fátyolos hangon így szóltam 3288 1| látom, hogy hallatlanul könnyelmü voltam. Azt hittem, lesz 3289 1| visszasírni minden percet, amit könnyelmüen elmulasztott...~ ~Majd csaknem 3290 1| egy fehérhaju pap áll, egy könnyesszemü, töpörödött szerzetes, aki 3291 1| hogy később mind a ketten könnyeztünk... Az asszony csak lopva 3292 1| erőszakos fiataloknál! Sárika könnyezve esküszik meg, hogy egy falat 3293 2| csodákat beszélnek... Az ugyan könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb 3294 2| föl a fiatal mesterre:~ ~- Könnyü volt önnek, az ön kivételes 3295 3| fölülkerekedett benne a könnyűvérü, gondtalan bohém...~ ~- 3296 1| barátjához, aki fejét a könyökére támasztva, tágranyilt szemmel, 3297 1| örökre szeressen?~ ~És e könyörgés után, megbékült szívvel 3298 1| bölcsességedben reám mértél. Sírva könyörgök hozzád, hagyd itt ezt a 3299 1| mulatságról, s én félóráig könyörögtem neki, hogy karonfogva sétáljon 3300 1| szavaira, Pethő majdnem könyörögve folytatta:~ ~- Mindenre 3301 1| szülők örömét, reménységét könyörtelenül elrabolták a kicsiny koporsók, 3302 1| jó Istenhez, hogy legyen könyörületes hozzánk... És a jó Isten 3303 1| Istenem... hát légy jó... hát könyörülj meg rajtam... Fiacskám... 3304 1| csak meg volt írva a sors könyvében, hogy mi is boldogok legyünk...~ ~ 3305 1| nagy diófa alatt, a latin könyveit olvasgatta, amíg a vacsora 3306 1| viaszkos vászonba kötött könyveivel, lebocsátott hajával, világoskék 3307 1| kellene dobni az összes könyveket, amiket eddig a poéták megírtak, 3308 1| íróasztalt, a bőrbekötött könyvekkel, a csillogó műszereket, 3309 1| tehetném, mert tegnap, amikor a könyvesboltból hazakisértem, végképp döntöttem 3310 1| elmerülve olvasott valami könyvet, vagy a kézimunkájával babrált, 3311 2| kis orvostanhallgatók, a könyvvezetők, akik ide jöttek be alkonyattájt 3312 4| borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig éjjel 3313 3| legszegényebb néposztály körében vannak elterjedve. A kétszázezer 3314 1| azzal törődött benne, hogy a környezete boldog legyen. Még a cselédek 3315 1| csillogószárnyu szitakötők röpködtek, köröskörül falánk pillangók dézsmálgatták 3316 1| hozzon. Télen, amikor a körülfekvő hegyeket hó borította, 3317 1| menyecskével, akit egyszerre körülfogott a gratulálók és kiváncsiak 3318 1| érzékeny lelket az élet minden körülményei között megértsed?~ ~Fürkészőleg, 3319 3| találnék férfira, aki hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, 3320 1| ébredt annak a kellemetlen körülménynek, hogy mindössze vagy háromszáz 3321 1| hogy mindent összetörjek körülöttem, s az öklömmel megdöngessem 3322 2| e percben ezt az asztalt körülüljük, bárkit is nagy emberré 3323 1| attól, amellyel Lénártnét körülveszed. Az első a desztillált szerelem, 3324 1| ami ebben az öreg házban körülvette! Úgy érezte, hogy a gyermekkori 3325 2| aki ezidőszerint még a köruti tejcsarnoknál tartott, lemondólag 3326 1| édesapjának...~ ~Délután, a körútja végeztével, Jablonszky doktor 3327 2| politikus a saját tehetségének köszönhetné tüneményes karriérjét. Minden 3328 2| a szerencsés véletlennek köszönhetnének valamit... Ez a véletlen 3329 1| Lénárt csak úgy immel-ámmal köszönt a kaszinóban, ma pedig, 3330 1| fáiról, ujongó madarak éneke köszönti a szerelmeseket. A nehéz 3331 5| fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó ideig némán 3332 1| ő maga bontott ki egy új köteg britannikát, csodálkozó 3333 1| már javában folytatták a köteles vizitelést, sőt jócskán 3334 1| Akármilyen nehezére is esik, kötelessége, hogy elfelejtsen, hogy 3335 1| teljesítette gazdasszonyi kötelességét.~ ~- Jól vagy, nincs semmi 3336 1| nélkül teljesítették házias kötelességüket; menyecskésen bekötött fejjel 3337 1| hogy a diplomás urak is kötelességüknek tartják, hogy viziteljenek 3338 1| nekem vastag törülközővel kötötte be szegény anyám a torkomat... 3339 1| égszínkék selyemszalag volt kötve: s aztán kissé irigykedve, 3340 1| hogy kettős öngyilkosságot kövessünk el?~ ~- Mondtam már, hogy 3341 1| amit a néhai angol lord követett, aki a haláltól való félelmében 3342 1| ragaszkodik ahhoz, hogy nem követi Bourget vagy Prévost hősnőinek 3343 1| átláthatatlan sötétség következik... Hányan vannak, akik reszketve 3344 1| jeleneteket, amelyek a mai estére következni fognak... E jelenetek annyira 3345 1| kombinációk útján tényleg arra a következtetésre jut az ember, hogy ez nem 3346 1| egymást, mert rettenetes bűnt követnénk el mind a ketten... Maga 3347 1| IV.~ ~A hajnali sétát követő délelőtt a két jó barát 3348 1| kissé, de azért engedelmesen követte férjeurát. A rügyező ribiszkebokrok 3349 1| Nem, fiam, éber állapotban követtél el egy jókora tapintatlanságot... 3350 1| hiszi, hogy becstelenséget követtem el, amikor megházasodtam?... 3351 1| folytatta:~ ~- Lehet, hogy bűnt követtünk el, amikor ilyenné neveltük, 3352 1| korholó hangon szólott közbe:~ ~- Ne rontsad el azt a 3353 2| Péterke-bogárnak.~ ~Többen közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget 3354 1| Nedeczky ezredorvosné erélyesen közbeszólott:~ ~- Ne papoljon annyit, 3355 1| tolongott, hogy az új asszonyt közelebbről láthassa... A ház összes 3356 1| asztalbontáshoz, még egyszer a közelébe lopózott az asszonynak.~ ~- 3357 1| föl, amikor közvetlenül a közelében valami különös suttogás 3358 1| kacsóját, amikor az álomistenke közeledik, s még nem tud, nem gyanít 3359 1| tehervonat füttyjelzése és a közeli grófi parkból édes akácillat 3360 1| szólott:~ ~- El innen!... Ne közelíts hozzám, mert leütlek... 3361 1| nehogy valami bizalmas közelségbe kerüljön az új vendéggel. 3362 1| a váratlan zaj, amely a közelükben fölhangzott; egy halálrasebzett 3363 2| szentimentális pedig kitör a pálya közepén, akár egy rossz versenyparipa... 3364 1| akarnák elveszteni egymást. Középen az öreg doktor, a vacsora 3365 1| úgy, mint a bibliai vagy a középkori amorozók... A két szerelem 3366 1| hegyeket hó borította, szinte középkoriasan misztikus volt ez a hófehérbe 3367 3| próbára magukat, mint a középkori lovagokat! Teóriában valamennyi 3368 1| magának, doktor úr...~ ~A közfigyelem e kis párbeszéd után szerencsére 3369 1| tudtam, hogy visszajössz közibénk... Hé, Marci, gyorsan egy 3370 1| fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz, az majd megcsinálja magával 3371 1| kettévágom a csomót, s a köznapi morál törvényei szerint 3372 1| holott eddig épp olyan köznapinak láttam, mint a többit... 3373 1| bácsi, volna valami bizalmas közölni valóm... Talán hagynánk, 3374 1| megdöbbenve éreztem, hogy a lusta közömbösségemnek hosszu időre vége van... 3375 2| pár a csárdást, de a báli közönség nagyobb része eltávozott 3376 1| bizalmasság helyreálljon közöttünk, most már örökre vége van...~ ~- 3377 1| jelentette a sarokasztalnál ülő központi szolgabirónak, hogy a főispán 3378 2| textil-iparról volt szó köztük...~ ~Készségesen eltolvajolt 3379 5| nem mondott szövetség volt köztünk, mely akkor se szakadt el, 3380 1| felőle, hogy a Pethő-kuria közvetetlenül a török hódoltság után épült 3381 1| akkor riadt föl, amikor közvetlenül a közelében valami különös 3382 1| azonban feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak a piacon...~ ~ 3383 1| a bolt ajtajában pedig kokettül, házias pongyolában állt 3384 4| életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi 3385 2| Maguk sem tudták miért, de a kollégák is irigykedve suttogták:~ ~- 3386 1| asszonnyá lett az egykori kolostor-növendék. A tömjénfüstös, virágillatos, 3387 1| járna az angolkisasszonyok kolostorába... És tessék: már egész 3388 4| közé rejtőzött vágvölgyi kolostort. A kicsiny laboratórium, 3389 4| barátok nemsokára gyönyörü kolostort építettek s konyhájuk, pincéjük 3390 1| odakiáltotta neki:~ ~- Isten hozott komám, tudtam, hogy visszajössz 3391 1| borult a nyakadba? Bizonyos kombinációk útján tényleg arra a következtetésre 3392 1| fiatal ügyvéd nem volt jó komédiás; nagyon is meglátszott rajta 3393 1| bólintott, aztán a kezével kómikus mozdulatot tett. Oly élénken 3394 1| hogy ebben a korban már komollyá legyen az ember...~ ~- Helyes, 3395 5| mert Emma hercegnő most már komolyabban folytatta:~ ~- Hát mit akar 3396 1| mondotta Szamosi Gyurka, komoran bólintva a fejével.~ ~A 3397 2| gyujtószál segítségével...~ ~A koncertekben és a színház földszintjén 3398 1| Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz. Az az érzés, amellyel Lénártné 3399 4| kolostor megérezte az alávaló konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme 3400 1| de ér is ezzel valamit a konok és erőszakos fiataloknál! 3401 1| órakor várni fogom...~ ~Pethő konokul csóválta a fejét.~ ~- Nem, 3402 2| Király-utcát... Ha egyszer annyira konszolidálva lesznek a viszonyaim, hogy 3403 1| Ismét visszakerült tehát a konyha felé, s a molnárnénak, aki 3404 1| korcsmáros sietve tünt el a konyhaajtó mögött, az asszony is izgatottan 3405 1| csak az kellene, hogy a konyhai dolgokba spicliskedjék... 3406 1| hangos kiáltással rohant ki a konyhájából, s a következő pillanatban 3407 4| gyönyörü kolostort építettek s konyhájuk, pincéjük híre messze elkerült 3408 4| szenvedélyes híve volt a finom konyhának, üveges batárjával sűrűn 3409 1| elkeseredéssel folytatta:~ ~- Ez a kópé nagyon jól berendezte a 3410 1| könyörtelenül elrabolták a kicsiny koporsók, amelyeket, egy-egy leírhatatlanul 3411 1| napokban, amikor... a kicsike koporsókat kivitték a házból... véghetetlen 3412 1| tudod, mi az: három kicsike koporsót adni át megtört szívvel 3413 1| meglehetősen hozzászoktam a korai lefekvéshez.~ ~- Ojjé, nekünk 3414 1| hathónapos korától tizennégyéves koráig fölnevelte. Kertész Máriát 3415 1| a betegeivel szokatlanul korán végzett s a rendelőszobából 3416 4| alja s a sűrűségben egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~ 3417 1| nyiltak, s egy-egy álmos, koránébredő bogárka már lomhán sütkérezett 3418 1| s amikor harminchat éves korát elérte, háromezer holdas 3419 1| tulajdonosát, hathónapos korától tizennégyéves koráig fölnevelte. 3420 1| túl volt az öreg Moysinger korcsmakertje, ahol vasárnaponkint a helyőrség 3421 1| szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat 3422 1| látni foglak... Hányszor korhelykedtem át az éjszakát, abbeli fájdalmamban, 3423 5| lyoni orvos előbb szeliden korholni kezdett idegességemért, 3424 1| nézett az urára, s szigorúan, korholó hangon szólott közbe:~ ~- 3425 1| teljesen a maga izlése szerint kormányozta a hatvan évvel ezelőtt alapított 3426 1| esemény az, hogy valaki a te korodban szerelmes?~ ~- Oh nem, nagyon 3427 5| kívánságát megtagadjam? Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb 3428 1| Veress József, aki az én korombeli ember, aligha fog már sokáig 3429 5| A tiszta, becsületes és korrekt feleség bizonyára nem tekinti 3430 1| becsületszavamat adom rá, hogy korrektül viselkedem...~ ~Megszorította 3431 1| valamennyi eszem, ha egy korsó frissen csapolt sör van 3432 1| is megőrizték e szomoru korszak emlékeit; a vár emeleti 3433 1| fejét, Zsuzsa pedig, füles kosarával a karján, eltünt a rácsos 3434 1| voltak kissé az éjszakai kószálástól, de azért nagy örömmel üdvözölték 3435 5| fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos birodalmában, 3436 1| megsajnálnál... Hányszor kószálok hajnalig az ablakuk alatt! 3437 1| megfájdult a feje. Jó darabig kószált ide-oda a sziklás vároldalon, 3438 1| és szerelmes gavallérok kószáltak, a bolt ajtajában pedig 3439 1| időre vége van... Másnap ott kószáltam Lénárték boltja körül, s 3440 1| hanem a kanonokok tyúkjai kotkodácsoltak a meleg, nyári délutánokon.~ ~ 3441 1| érti?... Ha mégegyszer kotnyeles lesz, hát vacsora nélkül 3442 4| évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze először illatos fűvekből 3443 1| ráült a pénzesládájára, egy krajcár nem sok, de annyit se engedett 3444 1| adtam még ki egy fölösleges krajcárt sem! De mi az a négy- vagy 3445 1| oda a feleségének, aki a kredencben rakosgatott, vagy a fehérnemüs 3446 1| csipkefelhőbe burkolt menyasszonyt kritizálják: az új férj fölsegíti a 3447 1| díszített attilát, s festői kucsmát viseltek, ami általános 3448 1| Éppen este kell esőt küldened, amikor az ember egy picurkát 3449 5| orvos volt, aki tudományos küldetésben utazott Amerikába), majd 3450 1| csak egy képes lapot sem küldött nekünk...~ ~Lénártné kedveskedve 3451 1| katonatisztnek, a cimbalmos külföldi attasénak látszott, míg 3452 4| A gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, túlharsogta 3453 1| Sárikára gondolsz, lényegesen különbözik attól, amellyel Lénártnét 3454 1| hallatszott idáig s mindez a sok különféle álombaringató nesz harmonikusan 3455 1| nagyvilági dáma, aki ilyen különösségek után kívánkozik... A legdrágább 3456 5| sohase csaltam meg. Ez különben majdnem természetes.~ ~- 3457 1| tagbaszakadt, kissé együgyü külsejü urak, a kegyetlenségig kinyalt 3458 2| mondogatta:~ ~- Nem ad semmit a külsőre, mert ő is az igazi nagyságok 3459 1| szólott valaki a kert küszöbén. - Asszony, nézz csak ide, 3460 1| annyi kétségbeesett család küszöbéről tudta távoltartani a kegyetlen 3461 1| nem áll meg tétovázva a küszöbön...~ ~- Drága, jó apuskám, 3462 1| bölcsesség, amely az örök éjszaka küszöbén mégegyszer megcsillogtatod 3463 1| szerint boldog vagyok... Miért küzd a végzet ellen?... Micsoda 3464 5| tartott ez a rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - 3465 1| sikerével: a munkája, a küzdelmei, a becsületes törekvései 3466 1| nem tagadom... sokáig küzdöttem magammal... mert hónapokig 3467 1| évig dolgozott, fáradt és küzködött, de most úgy érezte, hogy 3468 1| fölhívta Novák hadnagyot egy kugli-partira. S mivel Novák hadnagy élénken 3469 1| férfiak időközben befejezték a kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid 3470 1| cigarettával a szájában nézte a kuglizó férfiak játékát, a lelke 3471 4| Caudéran úr szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az 3472 2| az idegrendszerben van a kulcsa... Az erős és egészséges 3473 1| de a karjai szorosabban kulcsolódtak a férfi nyaka köré, az arca 3474 1| megigérték egymásnak, hogy ezután kultiválni fogják a jó viszonyt, az 3475 2| ügyvédi irodájából...~ ~Kunevald, a bankigazgató, megáztatta 3476 1| selymeshaju leányka hízelkedve kuporodott föl az édesapja ölébe, s 3477 1| hizelkedő kis cica módjára kuporodott az édesapja ölébe. És a 3478 1| pedig, a sárgára meszelt kuriában, amelynek ablakai gömbölyü 3479 2| jogászi elméjéről. Egy öreg kuriai bíró egyszer hallhatólag 3480 1| láthatatlan, gonosz szörnyetegek kuszálják össze kaján mosollyal a 3481 1| örömmel üdvözölték egymást, s kutatva néztek körül egy alkalmas 3482 1| mintha az örök gondviselés kútfeje, végtelen jóságában, így 3483 1| püspöki kastély márványos kútjából vizet hozzon. Télen, amikor 3484 3| tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, mert egyszerre megcsapta 3485 1| óvatosan visszahúzta a lábacskáit, s szenvedélyesen kacérkodni 3486 1| ünnepünk, amikor az apró lábacskáival először tipegett, selypítő 3487 1| titkait elsajátítsák, kis lábaikkal szorgalmasan hajtották a 3488 5| rándultak át a hegy tulsó lábánál meghúzódó fürdőcskébe, ahol 3489 1| mindig leszedte a fedőket a lábasaimról és a fazekaimról...~ ~- 3490 1| összes fedőket leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~Sárika 3491 1| harmadik élő lény is ott lábatlankodik a társaságukban. De Pethő 3492 1| fetrengő asszonyhoz, s a lábával megrúgta, mintha valami 3493 1| mint a spárgára kötött labdájára!... Jérum, furcsa dolgok 3494 1| abban a korban, amikor még a labdázás volt az egyedüli szenvedélye! 3495 4| vágvölgyi kolostort. A kicsiny laboratórium, ahol páter Antonius a lombikjai 3496 2| aki az egész estén át a lady patronesse szép leányának 3497 1| vonásai megenyhültek és lágyabbakká lettek, részvéttel, fájdalmasan 3498 5| csillagos égboltozat alatt, mely lágyan borult a titokzatos oceán 3499 1| nappal hermetice elzárt lakásaikban zúgolódás nélkül teljesítették 3500 3| De amíg sötét, naftalinos lakásán végighaladt, a lelkében 3501 1| azt kívánja tőle, hogy a lakását tisztogassa...~ ~Jablonszkyné 3502 1| rendelőszobából átnézett a lakásba, ahol Sárika, az édesanyja 3503 1| falusi nagynéni, aki a lakodalmi ebéd gondjai miatt nem mehetett 3504 1| ezer forintba is kerül a lakoma, de ma úgy akarunk élni, 3505 1| óránál, s ilyenkor a kisváros lakossága még csöndes és zavartalan 3506 1| fejlődött ki. Egy födél alatt laktak, de csak igen ritkán állottak 3507 1| piaci lámpát nézte, amikor lámpagyújtás után, a kézimunkáját a kezébe 3508 1| üldögéltek a Jablonszkyék derüs lámpavilága alatt, a fiatal férj néha 3509 1| vagyis elhiszem, hogy épp oly lángoló szenvedéllyel szereted Jablonszky 3510 1| kelthet a férfiak szívében. Lángolóbbakat, szenvedélyesebbeket talán 3511 1| nyaka köré, az arca pedig lángolt a belső felindulástól. És 3512 1| álarca alatt lobbantotta új lángra a kedvese szenvedélyét. 3513 2| csacsogó ujságok. Mint a lángtenger, mely egy beláthatatlan 3514 1| társasághoz benézett. A lány pedig, ugyanabban az időben, 3515 1| lépésnyire innen csinos lányok pletykáznak a piacon, s 3516 1| hogy még csak egy képes lapot sem küldött nekünk...~ ~ 3517 3| holnapi napra gondolva, lapozgatott az illusztrált ujságokban 3518 1| öntözgette, a gyerekek pedig lármásan kergetőztek egymással. A 3519 1| házában végigvezette. - Lásd, én azt hiszem, hogy meg 3520 1| óhajtom, hogy a szívembe láss... Még talán a sírban se 3521 1| költözött... És míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek, vigyázva 3522 1| ugyanebből az anyagból lenne... Lássátok ti bolondok, én az életemmel 3523 1| megszorítsad... A Sárika egyszerü látása boldoggá tesz; míg ellenben 3524 1| a másikhoz, amely Sárika látásakor a szívedbe áramlik? Az asszonyból 3525 4| borotvált inassal, akit látásból régóta ismert. Az inas láthatólag 3526 1| új asszonyt közelebbről láthassa... A ház összes cselédei 3527 1| hogy aggódó apa a lelkébe láthat, s elrejtett álma váratlanul 3528 1| az önző vásártól, ahol láthatatlan, gonosz szörnyetegek kuszálják 3529 1| Lénárt-család kiváltságosai voltak láthatók: tagbaszakadt, kissé együgyü 3530 4| látásból régóta ismert. Az inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén 3531 1| drága szememfényét boldognak láthatom...~ ~Vígan, jókedvüen füstölve 3532 1| pillanatban Pethő szívébe láthatott volna! Amíg az álnok férj 3533 1| apám a nagy diófa alatt, a latin könyveit olvasgatta, amíg 3534 1| gyűlöl? Pedig ha a szívembe látna, tisztában lenne vele, hogy 3535 1| is dédelgetett gyermekét látná, a szelíd kis mártirt, akinek 3536 1| Mintha az édesanyádat látnám, tizennyolcéves korában... 3537 1| hirtelen elbágyadna... A látogatás nem tartott tovább tíz percnél, 3538 1| most már, hogy a kis baba látogatásának ideje mindinkább közeledett, 3539 1| megóvni a borzalmas vendég látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül 3540 1| kisleányát a maga házában meg nem látogatná...~ ~- Oh, apa, ez igazán 3541 1| kipirulva az örömtől. Mert a látogató senki más, mint Jablonszky 3542 1| hogy az uram nagynénje látogatóban van nálunk, s más az én 3543 1| az ember nem igen számít látogatókra... Kicsi, édes asszonyka, 3544 1| magad ellen... Miért nem látogattátok meg őket is, mindjárt, az 3545 1| új vendégek tüntek föl a látóhatáron.~ ~- Terringettét, ez aztán 3546 1| hegyeken, amelyek kelet felől a látóhatárt elzárták... És az isteni 3547 1| Na szívem, én nem látok rajta semmi szépséget... 3548 1| kedvesét, semhogy ez a látszólagos könnyedség tévútra vezethette 3549 2| Hibáiban erényeket láttak és félszegségeit a kitünő 3550 1| bolt ajtajában. A Pethő láttára azonban visszatért a jókedve, 3551 1| Hiszen oly régen nem láttuk már a tekintetes urat...~ ~ 3552 1| salátánkat elfogadja...~ ~S látva, hogy a doktor még habozik, 3553 1| este kiütött a tagjaira a láz forrósága, én, az orvos, 3554 1| alkonyattájt megnövekszik a láza... Ne ijedjen meg, mert 3555 1| ifjúságát, a szerelmét, a munka lázáért, a siker mámoráért, a 3556 1| halkan, szakgatottan, szinte lázban égve súgta a kedvese fülébe:~ ~- 3557 1| hogy a halál ő felsége néha leadja nála a névjegyét... És abba, 3558 1| jéghideg söröcskét, vagy a két leánnyal ingerkedve, akik frissen, 3559 1| özvegy ember volt, de a leányai, - Ilka és Róza, - tőlük 3560 1| veszi észre, hogy a kis leányából nagy kisasszony lett... 3561 1| épp úgy imponált, mint a leányának. Tréfásan elhessegette hát 3562 1| fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból is hiányzik-e a képesség 3563 1| Később, amikor a felső leányiskolába járt, gyakran én kisértem 3564 1| Milkával, a szomszéd keztyüs leánykájával. A sétálás, főképp egy szép 3565 1| szótlanul nézte az alvó leánykát; aztán megindult pillantást 3566 1| manapság az elemi iskolás leányokat...~ ~- És miért sírtál, 3567 1| angolna módjára kisikló leányokkal. Az idegent, akinek ez időtájt 3568 1| asszonyba és egy fiatal leányba... Mondd meg: hallottál-e 3569 1| mind a ketten, amíg a kis leányunk ilyen nagyra nőtt... A fiatalságunk 3570 1| vászonba kötött könyveivel, lebocsátott hajával, világoskék szalaggal 3571 1| A Géza úrfira ráfér ez a lecke, mert már gyermekkorában 3572 1| baba érkezése egyszerre lecsillapította Pethő érzéki föllobbanásait, 3573 1| után...~ ~Sári ilyenkor ledobta az asztalfutóját vagy a 3574 1| körülvették, még emelte, hogy a leendő virilista a hírneves Harpagonnál 3575 1| pezsgőt hoztak, az asszony leereszkedőleg ütötte össze poharát Pethőével 3576 1| nagysokára rászánta magát, hogy lefeküdjék, hajnalig se tudta lehúnyni 3577 1| hát vacsora nélkül fog lefeküdni, ugy-e, Zsuzsa?~ ~- Úgy, 3578 1| meglehetősen hozzászoktam a korai lefekvéshez.~ ~- Ojjé, nekünk ugyan 3579 4| lovak vígan ügettek vele lefelé a hegyi úton, egyszerre 3580 1| Huppinger-sörcsarnokban lefolyt beszélgetés után, egy izgatott 3581 3| mikor Juhász a portengert lefújta róla, egy percig őrült táncot 3582 1| pezsgős poharát.~ ~- Bakonyvár legbájosabb asszonyának egészségére...~ ~ 3583 1| mindketten akkor voltak a legboldogabbak, ha valami súlyos maliciát 3584 1| önmagad is megadhatod: a legcsitribb leány is rendelkezhetik 3585 5| hiszem, így se voltam a legcsunyább...~ ~Most már vén asszony 3586 1| gyermekeddel végezteted a legdurvább munkát?... Ha én élek, úgyse 3587 2| legmakacsabb hitelezőt...~ ~Modern legendák keltek szárnyra a Kemény 3588 1| Zsuzsánnához:~ ~- Ez aztán a helyes legény, mi?... Szavamra mondom, 3589 1| tulajdonképp az élet... Ez a legényke, a kicsike fiad, majd megtanít 3590 1| csodállak, édes fiam, hiszen legénykorodban jártál Lénártékhoz, de meg 3591 2| tehetetlen ördögöt. Ha csinos legénylakásának dohányzóasztalát a főváros 3592 2| akarat többet ér, mint a legfényesebb tehetség...~ ~ ~Mikor Szabó 3593 1| uram, mi a baja?~ ~- Nekem? Legföljebb talán az, hogy álmos vagyok 3594 1| mentem el, most hirtelen a leggraciózusabb női lénynek tünt föl előttem, 3595 2| társaságbeli gavallér a leggyatrább filiszterből is nagy embert 3596 3| karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb asszonyát... Kitalálhatna-e 3597 1| volt pénze, de aki mindig a leghangosabb volt a társaságban, már 3598 1| emberemlékezet óta a Pethő-familia legidősebb férfitagja volt a házigazda.~ ~ 3599 1| jobban esik... mert Bakonyvár legislegszebb asszonya mondja...~ ~- Jaj, 3600 1| boldogoknak tudom azokat, akiket legjobban szerettem a világon...~ ~ 3601 1| a bakonyvári értelmiség legkedvesebb találkozó helye. Huppinger 3602 5| oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, - nincs tehát semmi 3603 1| módjára zuhogott ki belőle a legkeservesebb önvallomás.~ ~- Igen... 3604 1| nevelje föl, hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom, hiszen a kis 3605 5| nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka, - de vajjon 3606 5| korom óta mindig én voltam legközelebb a szívéhez, engem dédelgetett, 3607 1| történt, hogy míg fennhangon a legközömbösebb dolgok felől beszélgettünk, 3608 1| köszöntését, míg Pethő a legközönségesebb arcával, de voltaképp a 3609 1| sorra vették a világegyetem legkülönfélébb ügyeit: a színházi premiéreket, 3610 2| könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb hitelezőt...~ ~Modern legendák 3611 5| asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, - s szavaimból, 3612 1| szerelem, amelyet csak a legminimálisabb mértékben zavarnak meg idegen 3613 1| úr, Pethő barátja, aki a legőrültebb csárdás közben is higgadtan 3614 1| föllendítette Bakonyvár legrégibb üzletét. Hajnaltól napestig 3615 1| tiltakozásával, hanem titokban a legritkább primeuröket meghozatta a 3616 3| olvasta végig az élclapok legsikerültebb tréfáit. Talán éjfélig is 3617 3| letenni a kedvéért... A világ legszebb asszonyát hagytam cserben, 3618 3| kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály körében vannak 3619 1| abban, hogy Sárikát, aki a legtávolabbi célzásra is vérvörössé 3620 1| igen el volt adósodva, s legutóbb a Bakonyvári Népbanknál 3621 1| volt, s a tisztek, akik a legutóbbi találkozás óta mindnyájan 3622 4| hamar, mert a szegény uram a legutolsó perceit éli...~ ~A portás 3623 1| fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek a hozzád hasonló asszonykára...~ ~ 3624 2| még egynéhány perc előtt legyezők és prémes belépők hevertek 3625 1| boldogság csillogásával legyintette meg az uracskája arcát. 3626 1| gondolt, hanem arra a csábító légyottra, amely talán már a legközelebbi 3627 1| könyvében, hogy mi is boldogok legyünk...~ ~A kis leányt úgy nevelték 3628 1| hogy minden szippantás legalább egy nappal rövidíti az életemet... 3629 1| különösségek után kívánkozik... A legdrágább csemegénél is többet ér 3630 1| susogó fák között... Néha lehajolt, hogy egy virágot szakítson, 3631 1| Semmi, apa... Az imént lehajoltam a pamutomért, s a vér egy 3632 1| után vonta, szomorúan, lehajtott fővel szólott:~ ~- Akár 3633 1| Eziránt tehát nyugodt lehetnék, mert bizonyos vagyok benne, 3634 3| nélkül is elég jó barátok lehetnénk és hogy szeretem, erről 3635 1| szerelmes egyszerre?... Ha ez lehetséges volna, akkor tűzbe kellene 3636 1| afölött, vajjon csakugyan lehetséges-e, hogy a normális idegzetü 3637 1| derék és szorgalmas emberek lehettek, de a fotografustól úgylátszik 3638 5| A második uram? Hát hogy lehettem volna hűtelen hozzá, mikor 3639 1| szükség, ahol teljesen egyedül lehetünk... Még az egyszer négyszemközt 3640 1| teremtett lélek se járt. Alig lehetett több hajnali három óránál, 3641 5| abban az idegen országban lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? 3642 1| talán a szemét se tudná lehúnyni egész éjszaka, ha a kisleányát 3643 1| a világon...~ ~A szemét lehúnyta, hogy jobban lássa a képet, 3644 1| koporsók, amelyeket, egy-egy leírhatatlanul rémes napon, a cinikus idegenek 3645 1| rejtelmes félhomályában lejátszódtak, úgy érezte, aligha lesz 3646 2| ügyefogyott doktor:~ ~- Mihelyt lejöhetek a harmadik emeletről és 3647 1| hadnak. Az udvar, amelynek lejtős kert volt a folytatása, 3648 1| elé értek, a fiatal ügyvéd lekapta a kalapját.~ ~- Kezeiket 3649 1| magára az urát.~ ~Pethő tehát lekísérte az asszonyokat a tengerpartra, 3650 2| karriérje.~ ~A hölgyeket lekísérték a fiakkerhez, maguk visszatértek 3651 5| és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen vágy fogott el, hogy szívemet 3652 1| tágranyilt szemmel, visszafojtott lélekzettel figyelt rá. S karját a fiatal 3653 2| pörbeli ellenfelek:~ ~- Mennyi lelemény, mennyi logika és mégis 3654 1| becsületét sárba tiprod... Van-e lelked, hogy két embert ilyen nyomorulttá 3655 1| A jóságodnak, az egyenes lelkednek, a becsületes hűségednek 3656 5| hivatalnoka, - de vajjon lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, 3657 1| ember nem részeg többé, de lelkesedésében a keblére tudná ölelni az 3658 1| megzavarodtak, aztán kitörő lelkesedéssel udvaroltak neki... Pethő 3659 1| szerelmesek voltak bele, szilaj lelkesedéssel udvaroltak neki. Az asztalnál 3660 5| is a sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő 3661 1| tunya, de édesen szomoru lelkiállapotnak, amely akkor jelentkezik, 3662 1| És odakünn, mintha csak a lelkiismerete szavát akarná elcsitítani, 3663 1| az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre hallgatok, adnom kell?~ ~ 3664 1| De elvehetem-e tiszta lelkiismerettel?... Bizonyos vagyok benne, 3665 4| elköltözött Caudéran úr lelkiüdvéért...~ ~ ~ 3666 1| szenvedünk, anélkül, hogy a lelkünkbe pillantást engednénk valakinek...~ ~- 3667 5| hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben búvárkodjék, - de arról 3668 1| A más tanítványa a mi lelkünket sohase értheti meg egészen...~ ~ 3669 1| Jablonszkyné is szívesen lement volna, de ő még, az esküvője 3670 1| lett volna arra, hogy a lemondás fogalmával megbarátkozzék, 3671 1| rájöttem, hogy nincs erőm a lemondáshoz... Sokszor vitatkoztunk 3672 1| az a kettő közül, akiről lemondasz, s melyik, akit egy hosszu 3673 1| ragyogó szobákban. Már-már lemondtak arról, hogy valaha még gyermekkacagást 3674 1| rézkapcsos albumot, amelyben a Lénárt-család kiváltságosai voltak láthatók: 3675 1| szíve hangosan megdobbant: a Lénárt-féle üzlet előtt nagy társaság 3676 1| jólelkü gólyát abban, hogy a Lénárt-házban időnkint látogatásokat tegyen.~ ~ 3677 1| pár hónappal ezelőtt a Lénárt-szalón rejtelmes félhomályában 3678 1| tükör alatt, megpillantotta Lénártékat, akik szintén eljöttek a 3679 1| kockacukrot vásárolt. Lénártnak föltünt, hogy a szemei ki 3680 1| úgyszólván a specialitása volt Lénártnénak; óh hiszen még nagyon is 3681 1| találja meg a helyét. A Lénártok igen derék és szorgalmas 3682 1| is higgadtan vitatkozott Lénárttal a magyar kereskedelem pangásának 3683 1| nyíló rózsával, szintén lenézett az üzletbe, barátságosan 3684 5| mégsem utasítottam el egy lenéző pillantással, hanem halkan, 3685 1| menyasszonyt, lelkesen feléjök lengették a kalapjukat, Lénárt pedig 3686 5| meghúzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó 3687 2| hogy elvileg kifogásaim lennének...~ ~ ~Este pedig, lefekvés 3688 1| nem szabad erőszakosnak lennie... Mert annak, hogy a régi 3689 4| csöpp és az élet ital közt lényeges a különbség. Caudéran úr 3690 1| Jablonszky Sárikára gondolsz, lényegesen különbözik attól, amellyel 3691 1| pedig, ha az utolsó falatot lenyelte, dobogó szívvel szaladt 3692 1| hirtelen a leggraciózusabb női lénynek tünt föl előttem, akit eddig 3693 1| bocsánatot kért attól a hatalmas lénytől, akiben gyermek módjára 3694 3| éjszakai gyorsvonattal...~ ~A lenyugvó nap, mely violaszínü sávok 3695 1| volt a folytatása, jóformán lenyúlt a vár aljáig, ahol már szorgalmas 3696 5| ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen 3697 1| lakodalmas házhoz... De a lépcsőház most egyszerre megtelt a 3698 1| fölfelé a gyöngén kivilágított lépcsőházban, facsarodott el kissé a 3699 1| pálmafákkal földiszített lépcsőházig... Odafönn, a régimódi folyosón, 3700 1| megszorította a kezemet, s eltünt a lépcsőn, az üvegajtó mögött... Ez 3701 4| figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas 3702 1| aggodalmak közt őriztük minden lépését!... Csak neki, csak érette 3703 1| hölgyek előre menjenek néhány lépéssel...~ ~- Beszélj, édes fiam, 3704 1| Titkolózó kisasszony, lépj elő, hadd beszéljek a fejeddel...~ ~ 3705 1| elragadó ártatlansággal lépsz majd örök szövetségre... 3706 4| Pár pillanat múlva siető léptek zaja hallatszott le az emeletről 3707 1| annál inkább meg volt hát lepve, amikor Zsuzsa egy márciusi 3708 2| nagy üggyel-bajjal tudta lerázni magáról a szigorlatok terheit. 3709 1| hogy az ajka szélén ott leselkedik a sírás. És míg a szíve 3710 1| amelyek az ajtónk előtt leskelődnek...~ ~Az öreg doktor csöndesen 3711 1| újra... Még jó, hogy nem leskelődött rám valaki, mert bizony 3712 1| tovasétált Pethővel. És szendén, lesütött szemmel szólott:~ ~- Nos 3713 3| Hány órakor?~ ~Faragóné lesütötte a szemét.~ ~- Hatkor jőjjön, 3714 1| Mit gondol anyuska, jó lesz-e, ha Ferikének fogjuk keresztelni 3715 1| vannak...~ ~Amíg a szobaleány leszaladt a boltba, Lénártné az új 3716 1| konyhába, s az összes fedőket leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~ 3717 1| gyermekkorában is mindig leszedte a fedőket a lábasaimról 3718 1| állott a dolog, hogy te leszel valamikor az utódja, de 3719 1| hatással az asztmámra... Doktor létemre tudhatnám, hogy minden szippantás 3720 3| foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért... A világ legszebb 3721 1| közepette még a gondviselés létezését is kétségbe vonta; most 3722 1| egymással, és jó pajtások lettünk... Addig talán föl se tünt, 3723 1| Terringettét, hiszen itt lehetetlen leülni, - szólott bosszusan Pethő 3724 1| oldalán. A bástyán aztán leültette Milkát a püspöki rezidencia 3725 1| Ne közelíts hozzám, mert leütlek... És maga... maga is távozzék... 3726 1| ember volt, csakhamar a levegőbe tartotta a sörös poharát.~ ~- 3727 2| titkár fitymálva hadonázott a levegőben:~ ~- Ugyan hagyják az ügyvédeket, 3728 1| aki a béke és szeretet levegőjében nőtt fel, megölné a legelső 3729 1| csakhogy az apósát a lábáról levegye.~ ~- Ha nem akarja apa, 3730 1| következő hétre várta, mert a leveleiben említést se tett a hazajövetele 3731 4| körül vagy az irodában a leveleivel bibelődött. Úgy látszik, 3732 5| fakadok, ha azok a szerelmes levelek eszembe jutnak, amiket édesapám 3733 1| írtam mást, mint tízszavas levelezőlapokat... és az is rettenetes fáradságomba 3734 1| kell... Aztán elég, ha egy levelezőlapot írsz mindennap, inkább ülj 3735 1| de még Ács úr, a püspöki levéltáros is meg volt győződve felőle, 3736 2| estélyén, egy válópörről lévén szó, Szabó Elemér ezeket 3737 4| mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég 3738 1| molnárnénak, aki épp rántott levest készített a szegény kis 3739 1| szakítson, de közben vigyázva levett egy-egy bogárkát, amely 3740 1| hasonlított egy ünnepi díszben lévő nagykövethez... Nem csoda, 3741 1| lefeküdjék, hajnalig se tudta lehúnyni a szemét. Mindegyre csak 3742 1| hogy a kedvéért mindenről lemondani tudjál?... Bizonyos vagy-e 3743 1| veszed, a másikról pedig lemondasz; mert a francia regények 3744 1| megszakította Lénárt úr, aki lihegve, mosolygó arccal rontott 3745 3| ahol mindenféle haszontalan lim-lom között a Transversalis Csatorna 3746 1| most szabadult volna ki a Lipótmezőről.~ ~- Úgy van. Az égen és 3747 2| A zsúrokon, ahol a Lipótváros nagykereskedő kisasszonyai 3748 1| háromszáz frank, ugyanannyi lira, s vagy százhúsz forint 3749 1| el?... mindjárt, amikor a listát összeállítottuk, mondottam 3750 1| felesége, vagy Takácsné, a lisztes özvegy elsején a havi fizetését 3751 2| vézna kis pásztorgyerek lobbantott föl egy nyomorúlt gyujtószál 3752 1| a részvét álarca alatt lobbantotta új lángra a kedvese szenvedélyét. 3753 1| az asztaltól s egymagában lökdösni kezdte a billiárd-golyókat... 3754 3| sorsjegyét közömbösen a sutba lökte. Föl lehet-e tenni, hogy 3755 1| vázlat tökéletlen volna, ha lojálisan el nem ösmernők, hogy Terka 3756 4| laboratórium, ahol páter Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, 3757 1| egyszerre talpra ugrott, hogy a lombokat félrehajtsa. És akkor az 3758 1| koránébredő bogárka már lomhán sütkérezett a verőfényben. 3759 1| révén tagjává lett egy nagy londoni és párisi klubnak, télen 3760 5| azzal áll bosszut, hogy lop tőle valamit, az - higyje 3761 1| mint amit a néhai angol lord követett, aki a haláltól 3762 1| ült a férjével, bizonyos Lorenzné, a fogyasztási hivatal főnökének 3763 1| mikor Lénártné a katonák lovagias gardirozása mellett távozott, 3764 2| Györgyben látta volna a régi lovagkor föltámadását. Az Elemér 3765 3| magukat, mint a középkori lovagokat! Teóriában valamennyi meghalna 3766 1| órájára, Vagy félórán át lovagolhatott már föl- s alá a sétáló 3767 1| asszonyka, isten hozta nálunk... Lujza, hallod-e, szaladj csak 3768 1| ozsonnára Moysinger apóhoz. Lukullusi lakomát csapunk: vajat és 3769 1| aki csipkés pongyolában lustálkodott a kanapén, s az ujság tárcáját 3770 1| udvari ablakokkal is, te lustaság?... Azt mondom, hogy minden 3771 4| ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran úr megtelepedése 3772 4| sűrűségben egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~A páter 3773 1| malom mögött elterült, édes madárcsicsergés hallatszott ide, s a doktor 3774 1| szép kis galibát csinálsz magadnak, édes fiam... Tudod, hogy 3775 1| sorsom se rózsásabb, mint a magáé...~ ~Gyöngéden, szeretettel 3776 3| sem lenne áldozat, amit magáért elkövetnék... A sárkányokkal 3777 1| amit szerettem, hát ez nem magamért volt, hanem azokért, akik 3778 5| vagyok én is - sóhajtva magamra vettem egyik csinosabb toilettemet, 3779 4| fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől estig jókedvüen 3780 5| érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten, a csillagos 3781 1| egy pillanatig a zsongó magányosság közepette, s a szemét végighordozta 3782 5| És ekkor, a felséges magányosságban, utat talált a szívemben 3783 1| kifogásuk ellene, hogy a magányukat megzavarjuk...~ ~A vendéglős 3784 1| olyan felesége van, mint magának, doktor úr...~ ~A közfigyelem 3785 2| a kaszinóban egy fiatal mágnás zavaros váltóviszonyai csődbe 3786 1| részegségükből most hirtelen magukhoz térítette őket az a váratlan 3787 3| ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb témát is talál, 3788 1| vitatkozott Lénárttal a magyar kereskedelem pangásának 3789 1| amorozók... A két szerelem magyarán mondva annyit jelent, hogy 3790 1| persze megvolt a titkos magyarázata: az elnök úr ő méltósága 3791 2| kitünő tehetségek naivitására magyarázták. Ügyetlen meghajlását tetszéssel 3792 4| hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba, miután előbb gondosan tanulmányozta 3793 2| határidő... Ha Kemény Gyuriból mához egy esztendőre nagy ember 3794 1| a jeleneteket, amelyek a mai estére következni fognak... 3795 3| főnyereményét, mint értesülünk, máig sem vette föl a 4526. sorozat 3796 1| emlékszem, a főgimnázium majálisán, megbarátkoztunk egymással, 3797 1| először tudta meg, hogy a majálisi táncosa szerelmes belé, 3798 1| imádlak! Emlékszel arra a majálisra, amelyikről először kisértelek 3799 1| lépett... Nézd csak szívem, majdnem kicsattan az egészségtől... 3800 1| nagynéha, a távolabb eső majorságból egy kotkodácsoló tyuk lármája 3801 1| a veteményes kerten és a majorságon s az öreg orvos ezt a rövid 3802 1| harmadosztályu tanuló... makacs hörghurut... Így ni, majd 3803 1| legboldogabbak, ha valami súlyos maliciát mondhattak egymásnak. Honnan 3804 1| felelt:~ ~- Nagyon szép.~ ~A malmokon túl volt az öreg Moysinger 3805 3| rendelt, de valószínü, hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, 3806 1| vaskosaras ablakok mögött, a malomvölgybe vezető út sarkán pedig, 3807 1| bakfisleányka, szép és komoly mamája oldalán, a kisváros utcáin 3808 1| lény nagy komolyan az édes mamájának tekinti... Az ő naiv, ártatlan 3809 1| a kis sétatér pletykázó mamákkal, hajadonfővel sétáló kisasszonyokkal, 3810 1| Megengeded, úgy-e, hogy az a mámor, amellyel Jablonszky Sárikára 3811 1| És a boldogság első, édes mámorában hitte is, hogy meg fogja 3812 1| levegőt, amely a pezsgő mámorát hamarosan kifujta a fejükből. 3813 1| az asszony szemébe, mely mámorral és szenvedéllyel tapadt 3814 1| a munka lázáért, a siker mámoráért, a jövőbe vetett reményekért... 3815 2| nevezte ki. Gruenthal, a nagy manchesteri bársonyraktár főképviselője, 3816 1| tisztaságtól ragyogó szobákban. Már-már lemondtak arról, hogy valaha 3817 1| vendég, aki éppen a pezsgő maradékát hajtotta föl, bámulva nézett 3818 1| megakadályozta, hogy a szavának ura maradhasson. Vagy négy héttel azután, 3819 1| hanem azokért, akik itt maradnak utánam... - Ezért gondoltam 3820 1| megsértenéd, ha itt nem maradnál nálunk...~ ~A doktor ijedten 3821 1| volna, ha most szépen itt maradnának ebédre nálunk, - szólott 3822 1| Pethő társaságában egyedül maradtak a kerti asztal mellett.~ ~- 3823 1| visszajössz közibénk... Hé, Marci, gyorsan egy üres poharat 3824 1| lepve, amikor Zsuzsa egy márciusi délelőtt hangos kiáltással 3825 1| koráig fölnevelte. Kertész Máriát egyenesen a szentkép-utcai 3826 1| Csak annyit mondok, hogy máris úgy szeretlek, mint a saját 3827 1| megveregette a szobaleány arcát, - Mariska a régi bizalmasa volt, - 3828 1| nézetben van, hogy az ember máról-holnapra kitörölheti a szívéből az 3829 1| talán ebben a pillanatban ő mártirszelídséggel kénytelen eltűrni az ura 3830 1| gyermekét látná, a szelíd kis mártirt, akinek az egész életét 3831 3| ott ül a Volosca-kávéház márvány-asztala mellett, ha egy napihír, 3832 1| A kávés fölugrott a márványasztal mellől, s a kasszába sietett, 3833 1| Megitták a pálinkát, - a kassza márványlapján itták meg, hogy a kávéssal 3834 1| hogy a püspöki kastély márványos kútjából vizet hozzon. Télen, 3835 1| úrihölgynek, néha egy piszeorru masamód-kisasszonynak, néha egy csinosabb szobaleánynak 3836 1| négyéves fiúcska, s egy másfélesztendős, édes, szőke leány hagyta 3837 1| attasénak látszott, míg a másfélmázsás nagybőgős veszedelmesen 3838 2| van egy unciával, mint a másikban, de vajjon mit ér egy szalmaszál 3839 1| lehet hasonlóvá ahhoz a másikhoz, amely Sárika látásakor 3840 1| meg az Isten, ha azzal a másikkal örökre nem szakítasz...~ ~- 3841 2| jogász híre. Egyik hullám a másiknak adta, a nagyváros mérhetetlen 3842 1| mint a páros napokon a másikon. De ezt a bölcs elintézést 3843 1| hogyan is képzelheti, hogy másképp lenne?... Az ilyen szerelem 3844 5| alkonyaton, hűtelen voltam. A másodikat, akivel húsz éve élek boldog 3845 1| zavarnak meg idegen elemek; a másodikban viszont sokkal több az idegen 3846 1| elkeseredéstől égő pillantása egy másodpercre összetalálkozott az övével... 3847 5| mert amint tudja, most másodszor vagyok férjnél. Az első 3848 1| karjaidban tartottál, a mások jelenlétében látod viszont. 3849 1| sőt az alakja is, mintha mássá lett volna... Elmésnek, 3850 1| hogy magáról lemondjak... másszor meg majdnem sírva fakadtam 3851 1| ember...~ ~- Helyes, szívem, mától fogva komoly leszek... Még 3852 1| vagyona, amelyet e pillanatban magáénak mondhat... Hova lett a többi? 3853 1| azonban, amikor egy titokzatos mecénás intésére pezsgőt hoztak, 3854 5| hősiesen visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de 3855 1| a teste pedig görcsösen meg-megrándult, de szó nem hagyta el az 3856 1| versenyt? A választ önmagad is megadhatod: a legcsitribb leány is 3857 1| sajnálatraméltó epizód, amely perfidül megakadályozta, hogy a szavának ura maradhasson. 3858 1| a Bakonyvári Népbankot megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba. 3859 5| se szakadt el, amikor a megalázott, összetört vén ember mindörökre 3860 1| gyermekük, akikkel a sors megáldotta házasságukat, rövid időközökben 3861 1| kisváros utcáin. A gyalogjárón megállottak az emberek, a boltokból 3862 1| hogy édesapjok öregségét megaranyozzák. A két viruló, kacér leány 3863 1| baba, most már nem fog megártani az esti hűvös levegő... 3864 1| zord, éjszaki szél fú, s ez megárthatna neked, kis leányom), maga 3865 1| már meghaltam, a sírból is megátkozlak... Élve vagy holtan: egyaránt 3866 2| Kunevald, a bankigazgató, megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~- 3867 1| bakonyvári társadalomba.~ ~Megbánta-e Lénárt Endre pillanatnyi 3868 5| egymással... Most se hagyott hát megbántott királynőként a faképnél, 3869 1| a főgimnázium majálisán, megbarátkoztunk egymással, és jó pajtások 3870 1| hogy a lemondás fogalmával megbarátkozzék, most egyáltalában nem 3871 1| És e könyörgés után, megbékült szívvel elaludt. Vagy öt 3872 1| fájdalomtól zihálva, de a lelkében megbékülve a földiekkel, alig hallhatólag 3873 1| pallérok akkor mindenesetre megbízható emberek voltak; a sárga 3874 1| maga ki nem jelenti, hogy megbocsát...~ ~Majdnem remegve nézett 3875 1| belibbent a szalónba.~ ~- Ugy-e megbocsátanak, hogy várattam Önöket?... 3876 1| annyi gyöngédség, annyi megbocsátás, hogy ezt az érzékeny lelket 3877 1| hallhatólag szólott:~ ~- Megbocsátok, hiszek neked, édes fiam.~ ~ 3878 1| sziklákon megtörő vizet nézi, az megborzad ám attól, hogy tollat fogjon 3879 1| Az asszony nevetve megborzongott:~ ~- Pethő, maga olyan romantikus, 3880 1| sört iszom? - szólt Sárika megborzongva.~ ~- Nem gondolom? Sőt határozottan 3881 1| végzésével.~ ~Tüntetőleg megcirógatta az asszony rózsás arcát, 3882 1| nagyobb gonoszság, mint megcsalni ezt a szelid, ezt az ártatlan 3883 5| mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e valamikor az uramat?~ ~- 3884 1| Jablonszkyné dirigált, a szobákat megcsappant üzemmel takarították, az 3885 3| lába alatt, mert egyszerre megcsapta a remény, hogy gazdag emberré 3886 1| éjszaka küszöbén mégegyszer megcsillogtatod a gyermekkor drága hangulatait, 3887 1| persze az idén is pontosan megcsinálták?~ ~- Meg, főnök úr.~ ~- 3888 1| csakhogy Lénártné forró ajkát megcsókolhassam, de viszont afelől sincs 3889 1| asszony fölé, hogy homlokát megcsókolja... Aztán meghatva, bűnbánólag 3890 1| elmosolyodott, aztán kedvesen megcsóválta ősz fejét. Majd így szólott 3891 1| elhagyta az ereje, térde megcsuklott, s egész hosszában végigesett 3892 1| míg Pethő a rémülettől megdermedve rohant hozzá:~ ~- Apa... 3893 1| Mi volt az, ami annyira megdöbbentette? A bakonyváriak aligha találtak 3894 1| körülöttem, s az öklömmel megdöngessem a bezárt kapuját... És ha 3895 1| Házuk a csöndes és nyugodt megelégedés tanyája volt; a doktor nemes 3896 1| Régimódi, egyszerü, derüs és megelégedett ház volt ez; mindenki csak 3897 1| magam emberségéből kell megélnem, s e végből szükségem van 3898 1| szerelemben dominálnak. Megengeded, úgy-e, hogy az a mámor, 3899 1| örömeiből. Ez volt a flirt megengedett ideje, amikor a leányok 3900 1| pangásának okai felől...~ ~- Megengedik? - kérdezte Pethő, aki egyenesen 3901 1| hogyne engednők meg, amikor megengedjük... Csak semmi ceremónia... 3902 1| halkan az öreg úrhoz:~ ~- Ha megengedné doktor bácsi, volna valami 3903 1| Akármi is történik, nem fogom megengedni, hogy a másé legyen...~ ~ 3904 1| legyen a jó Istennek, aki megengedte érnem azt az időt, hogy 3905 1| spicliskedjék... Azt fogja megenni, amit eléje tálalunk, érti?... 3906 1| fölvillant, de hirtelen megenyhültek a vonásai, s ismét a hangján 3907 1| már a szigorúság, vonásai megenyhültek és lágyabbakká lettek, részvéttel, 3908 4| Istentelen pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, 3909 1| a kislányomnak... Vajjon megérem-e azt az időt, hogy az unokámnak 3910 4| szó, a szegény kolostor megérezte az alávaló konkurrenciát; 3911 1| a szenvedések, amelyeket megérkezése előtt kiáltottunk... Ha 3912 4| úr még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek kigyulladt szemmel 3913 1| XII.~ ~A kis baba megérkeztének legelső napjai ismét visszatérítették 3914 1| pompás színben van, hogy megerősítette, kipirosította a tengeri 3915 5| lélek útvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, 3916 1| szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, hogy a törvényszéki elnökné 3917 1| is a királynőjévé lesz. Megérted most már, hogy melyik az 3918 1| földi világunkban... Hát megérted-e, mi történik a szívünkben, 3919 1| mellett, sehogy se tudta megérteni, miért veri le oly szörnyen 3920 1| nagy nyári csöndben tisztán megértette, amit a bujkáló pár beszélt, 3921 1| adja, hogy azt valamikor megértsd! Ez a gyermek akkor jött, 3922 1| minden körülményei között megértsed?~ ~Fürkészőleg, majdnem 3923 1| dolgát bevégezte, kissé megfájdult a feje. Jó darabig kószált 3924 1| halálom órájában se fogok megfeledkezni... És hiába adja most a 3925 1| szegény emberekről, egészen megfeledkeztek... Ejnye szívecském, hát 3926 1| hogy csak egy pillanatig is megfeledkezzem róla?... Igen, igen, az 3927 1| amikor valakiről tökéletesen megfeledkezik az ember... Már két-három 3928 5| faképnél, hanem tréfásan megfenyegetett az ujjával:~ ~- Kifogytak 3929 2| látni Kemény Gyurit, aki megfényesedett redingotjában türelmesen 3930 1| susogva, minden erejének megfeszítésével szólott:~ ~- A halálod órájában 3931 1| ellenben minden idegszálad megfeszül a fájdalmas izgalomtól, 3932 1| hogy az érdemed szerint megfizessek neked...~ ~Ijesztő komolysággal 3933 1| ha a halálommal is kell megfizetnem a boldogságomért... Szeretsz 3934 1| kis cicám, most már igazán megfogadom, hogy sohase vétek ellened...~ ~ 3935 1| annyi időm sem volt, hogy megfoghattam volna...~ ~ ~Amikor a síró 3936 1| doktorék közeledtek, nyugodtan, megfontolt lassúsággal, bizalmasan 3937 1| amióta az anyakönyvvezetőnél megfordult. A pisze orra, a pajkos 3938 1| jómódu polgári családok is megfordultak. A kert ilyenkor még meglehetősen 3939 1| még a józan eszemtől is megfosztott... Drága, kis cicám, most 3940 1| És mialatt az asszony meggörnyedve zokogott a fűben, Pethő 3941 1| egyszer is visszatekintene, meggörnyedve távozott a gyalogösvény 3942 1| és higyjen nekem...~ ~Oly meggyőző hévvel mondta ezt, hogy 3943 5| szavaimból, úgylátszik, a meggyőződés heve áradt ki, mert Emma 3944 1| érzés lett úrrá; arra a meggyőződésre jutott, hogy a szegény kis 3945 1| a logika fegyverével is meggyőzzelek arról, amit cselekedned 3946 2| menyasszonya lett, szilárd meggyőződéssel mondta:~ ~- Annyi azonban 3947 1| örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü huszár feszesen elhelyezkedik 3948 1| mintha a szivarunkat akarnánk meggyujtani...~ ~Ravaszul elmaradtak 3949 2| naivitására magyarázták. Ügyetlen meghajlását tetszéssel nézték az asszonyok:~ ~- 3950 1| Sárika pedig graciózusan meghajolt:~ ~- Köszönöm a bókot... 3951 1| hát most már nyugodtan meghalhatok... Én azt hiszem, hogy jól 3952 1| szabad, hogy még egyszer meghallgassuk egymást, mert rettenetes 3953 1| bele kell egyeznie, hogy meghallgat...~ ~Lénártné nem válaszolt, 3954 1| elvárhatta volna... De ha meghallgatna, bizonyosan belátná, hogy 3955 1| hozzánk... És a jó Isten meghallgatott bennünket: a gyermek szép, 3956 1| hangon, nehogy a többiek meghallják, - látom, tudom, hogy neheztel 3957 1| én esetem egészen más; ha meghallod, magad is azt fogod mondani, 3958 3| lovagokat! Teóriában valamennyi meghalna értünk, de a valóságban 3959 1| felesége legyen?... Inkább meghalnék, semhogy ebben megnyugodjam...~ ~ 3960 4| jó keresztény módjára fog meghalni. A gvárdián odalépett az 3961 1| ne beszélj ilyet, mert megharagszom. Te csak vacsorálj szépen 3962 1| Istenke bizonyára nem fog megharagudni reám...~ ~Másnap este azonban 3963 1| egész boldoggá teszi és meghatja...~ ~- És most milyen stádiumban 3964 1| gondviselést, úgy látszik, meghatotta a néma ima; a kis leányt 3965 1| A doktor ilyenkor gyáván meghátrált, mert a felesége neki épp 3966 1| becstelenséget követtem el, amikor megházasodtam?... Hát jó, én mindenben 3967 1| sem eszik, ha az apja a meghívását el nem fogadja, Pethő pedig 3968 2| intézkedtem, hogy az ankétra meghívassék...~ ~Az ügyvédi kamara kitüntette 3969 1| mozdulattal villámgyorsan meghódította.~ ~A leányok eléjök állították 3970 1| családi sírboltba, ahol megholt felesége már sok év óta 3971 1| a legritkább primeuröket meghozatta a gyöngélkedő asszonykának. 3972 5| át a hegy tulsó lábánál meghúzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel 3973 1| Itt a kezem rá, apa...~ ~- Megígéred?~ ~- A kicsike leányom életére 3974 1| Viszont ime, mi is megigérjük, hogy holnap este apáéknál 3975 1| az asszonyok kölcsönösen megigérték egymásnak, hogy ezután kultiválni 3976 1| tisztességesen, ahogy illik... Mivel megigértem, hogy egy félórát magának 3977 1| előtt eláruljatok!... Ő megigértette velem, hogy legalább három 3978 1| egy pohár forró feketét megigyanak, s rendesen mindaddig ott 3979 1| Ugy-e, maga azt hiszi, hogy megijedek a fenyegetésétől? El tetszik 3980 1| Jablonszky doktor, aki maga is megijedt, később mosolyogva megnyugtatta 3981 1| boldogságtól, oly furcsának és megindítónak találta a gondolatot, hogy 3982 1| összeszedte veszedelmesen megingott energiáját.~ ~- Nagy dologról 3983 1| zöldszínü folyadékait kellett meginnia, ha beteg volt, később pedig 3984 1| azonban a végzet, úgy látszik, megirigyelte; nagy és súlyos csapások 3985 1| le, fiam, majd mindjárt megírom azt a bizonyítványt... Pethő 3986 1| könyveket, amiket eddig a poéták megírtak, de ráadásul még az összes 3987 1| mérhetetlen szomorúságomban megírtam vagy két tucat alanyi költeményt... 3988 1| Lénártné meg a főhadnagy megismerhették volna, Pethő gyorsan befordult 3989 5| sohase voltam híve a véletlen megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen 3990 1| ideje, hogy hazamenjünk!~ ~Megitták a pálinkát, - a kassza márványlapján 3991 1| talán később... Otthon már megittam a feketémet...~ ~A takarékbetétjei 3992 2| egyszerűség!~ ~Odavetett megjegyzéseiből különös elmésségeket olvastak 3993 1| válaszolni se tudott a gúnyos megjegyzésre, nemcsak azért, mert semmi 3994 1| csak szégyenkezve mert megjelenni az idegenek társaságában... 3995 4| gvárdián szeme előtt most ismét megjelentek a palackokkal megrakott 3996 1| aminek a párját holnap fogod megkapni, amikor ismét egyedül lehetsz 3997 2| barátai néha érdeklődve megkérdezték tőle:~ ~- Mikor vezeti oltárhoz 3998 1| kényszerít rá, hogy a kezét megkérjem, hanem a becsületérzésem 3999 1| Talán csak nem akarja megkérni a kezemet? - szólt Lénártné 4000 1| felé, s a kanonok-házakat megkerülve, szinte lopva visszatért 4001 1| váratlanul napvilágra kerül... Megkettőztetett buzgalommal folytatta ilyenkor 4002 1| vizitszobában folytatták a megkezdett beszélgetést...~ ~Az esti 4003 1| mielőtt utolsó vándorlását megkezdi:~ ~- Mindig csak az anyák 4004 1| fiatalember a doktori pályát megkezdte, a vicispán megtért a családi