IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4005 1| azért, hogy az ő jó hírét megkíméljem...~ ~- Igazad van, fiam, 4006 1| gondolom? Sőt határozottan megkívánom, hogy koccints velem. Apa 4007 5| elbúcsúztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült szívvel aludtam el, mert 4008 1| a gondviselés váratlanul megkönyörült rajtuk; tizenöt évvel azután, 4009 1| visszanézett, hogy az óvációt megköszönje, az asszony már eltünt a 4010 1| maga elé a kezét, de aztán meglankadt az ereje, a könnyek kicsordultak 4011 1| csakhogy a nászmenetet megláthassák. Mily szép, mily csodamódon 4012 1| csöndje, a félelem, hogy meglátják őket, a csókok, a fogadalmak, 4013 1| talán, hogy holnap délután meglátogathat?...~ ~- Miért ne képzelném?~ ~- 4014 1| mielőtt a kis páciensét meglátogatta. Amikor a szivar nagynehezen 4015 1| magában:~ ~- Hiába: csak meglátszik, hogy finom ember...~ ~Most, 4016 1| ijedten fölugrott, ahogy meglátta...~ ~- Maga az? - szólott 4017 4| kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos ablakon 4018 1| mondhatom, hogy csinos meglepetést szereztél nekem...~ ~Tréfásan, 4019 1| hogy nem tud szóhoz jutni a meglepetéstől... De aztán szeliden rázta 4020 1| hogy az örömtől, vagy a meglepetéstől-e? Azután ezt mondotta:~ ~- 4021 1| szerény gyöngyvirág-bokrétával meglepte. A virágot jobban szerette, 4022 2| asszonyoknak mondták - a megmaradt pezsgőt kiigyák. A nagyteremben 4023 1| akar nekem valamit, itt is megmondhatja, a boltban, ahová bármikor 4024 1| először, mindezt őszintén megmondtam neki... A német regényekről 4025 1| rebegte, anélkül, hogy az ajka megmozdult volna, - legyen elég a szenvedésekből, 4026 1| míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek, vigyázva hajolt a szendergő 4027 1| Na fiam, hát hirtelen megnémultál? - szólott az öreg doktor 4028 1| egy csapásra benneteket is megnézlek...~ ~- Kinél, apa? A püspöknél? 4029 1| megtöltött mintaüvegecskét, jól megnézte az aranysárga folyadékot, 4030 1| grimászokat vágtak egymásra. Aztán megnézték a rézkapcsos albumot, amelyben 4031 1| bubukájának úgy alkonyattájt megnövekszik a láza... Ne ijedjen meg, 4032 1| mesterségét.~ ~Az orvos később megnősült és családot alapított; épp 4033 1| perfid Novák hadnagy ravaszul megnyerette a partit, hangos diadalkiáltással 4034 1| végiglapozták, amikor végre megnyílt a szomszédos hálószoba ajtaja, 4035 1| meghalnék, semhogy ebben megnyugodjam...~ ~De most már, ha akarnám, 4036 1| de abban sohasem tudnak megnyugodni, hogy a szerelmesük másé 4037 1| A szobaleány, miután megnyugtatón válaszolt a kérdésre, elballagott 4038 1| megijedt, később mosolyogva megnyugtatta a vejét:~ ~- Nincs semmi 4039 1| Hát jó, én mindenben megnyugszom, amit maga kíván, csak az 4040 1| szalutált, Lénártné pedig megölelgette Sárikát.~ ~- Mily pompás 4041 1| boldoggá tette, hogy néha megölelte és megcsókolta a vejét, 4042 1| szeretet levegőjében nőtt fel, megölné a legelső csalódás... Egy 4043 1| hűségednek az a jutalma, hogy megölnek, mert te, szegény kis bolondom, 4044 1| bemenni, bizonyosan nagyon megörül... Hiszen oly régen nem 4045 1| egyszerü lenne a probléma megoldása: feleségül vennéd mind a 4046 1| az egyetlen elképzelhető megoldásra...~ ~- És mi az?~ ~- Nem 4047 1| most, a béke idejében is megőrizték e szomoru korszak emlékeit; 4048 1| kísértetként, amely féltékenyen megőrli a készülő boldogságot... 4049 1| már közel állok szinte a megőrüléshez...~ ~Gyurka megállott, s 4050 1| délutánokra, amikor mind a ketten megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik, 4051 1| a maga házát nem bírta megóvni a borzalmas vendég látogatásától. 4052 1| hatalmamnál fogva, ezennel megparancsolom, hogy holnap délben menjetek 4053 1| amelyekkel szerelmüket megpecsételték... Most, hogy megint mellette 4054 1| kicsike Pethők a napvilágot megpillantották, most se voltak rosszabb 4055 2| Ha vállalkoztok rá, megpróbálhatjuk... Tartok bármilyen fogadást 4056 2| derekát... Igy szóltam a megpróbáltatás napjaiban: Csak azért is, 4057 1| fölemelkedett, s ép balkezével megragadja a veje kezét. És susogva, 4058 1| oltár mellől, s mindenünnen megragadó himnuszok hallatszanak. 4059 4| megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik, a színes 4060 1| föllobbanó vágytól egészen megrészegülve szólott magában:~ ~- Milyen 4061 1| tavasz csillogása mindig megrészegített kissé, boldogan magához 4062 4| hegyi úton, egyszerre csak megriadva hallgatódzni kezdett... 4063 5| akkor se, ha a szinpadon megríkatják. Ők hozták forgalomba azt 4064 1| asszonyhoz, s a lábával megrúgta, mintha valami kártékony 4065 1| mesélhetnék, hogy bizonyosan megsajnálnál... Hányszor kószálok hajnalig 4066 1| arra, hogy éhen haljon, mégse került a sor.~ ~Terka kisasszony, 4067 5| lássa: az idegen férfit mégsem utasítottam el egy lenéző 4068 1| vacsorára... Gézát is halálosan megsértenéd, ha itt nem maradnál nálunk...~ ~ 4069 5| egy ostoba kérdés miatt megsértődött volna, de különben is régóta 4070 1| szerzetes, aki remegő kezével megsímogatja Pethő Géza tüzelő arcát.~ ~- 4071 1| Az öreg doktor vigyázva megsímogatta aztán a leánya halvány arcocskáját 4072 1| úgy érezte, hogy mindjárt megszakad a szíve... Az a gondolat, 4073 1| de a beszélgetést most megszakította Lénárt úr, aki lihegve, 4074 1| elé a kis unokáját, hogy a megszokástól szinte enyelegni kezdett 4075 1| mint a miénk... Amióta él, megszokta, hogy az imádástól könnyes 4076 5| volna, de különben is régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára 4077 1| Az orgona mégegyszer megszólal, Remenyik Xav. Ferenc, a 4078 1| Ha kihűlt ajka mégegyszer megszólalhat, alkalmasint ezt mondja, 4079 5| észrevettem - gyöngéden megszólított:~ ~- Valami baja van, asszonyom?~ ~ 4080 1| közben, Jablonszky doktor megszólította a vejét:~ ~- Hallod-e, szép 4081 2| A minisztert komolyan megszólították az igazságügyi bizottság 4082 1| gondolsz, hogy a kezecskéjét megszorítsad... A Sárika egyszerü látása 4083 4| s a kakaskukorékolás rég megszűnt volna a majorság udvarán... 4084 4| szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja tőle a halotti szentségeket? 4085 5| hogy apa végső kívánságát megtagadjam? Kicsi korom óta mindig 4086 1| nyelve, amely két nap óta megtagadta a szolgálatot, csodamódra 4087 1| szükséges?~ ~- Hát nincs semmi megtakargatott pénze?~ ~- De van főnök 4088 3| harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer forintot 4089 1| legényke, a kicsike fiad, majd megtanít rá...~ ~A nagyapai méltóság 4090 1| zongorázni... Erre alaposan megtanítottak... Arra kérem tehát, hogy 4091 1| fölszabadult, s tisztességesen megtanulta a füszerességhez szükséges 4092 2| ugyanennél az asztalnál fogjuk megtartani a győzelmi lakomát...~ ~ ~ 4093 1| azonnal... amíg ép csontokkal megteheti...~ ~Odalépett a földön 4094 1| üzletet, főnök úr? Hiszen, ha megtehetném, nem cserélnék a római pápával 4095 4| lustaságában, Caudéran úr megtelepedése után is változatlanul így 4096 1| én megteszem, amit te is megtennél, ha más lenne a helyedben: 4097 1| pályát megkezdte, a vicispán megtért a családi sírboltba, ahol 4098 1| Kedves barátom, én megteszem, amit te is megtennél, ha 4099 1| de akkor egyszerre csak megtetszett nekem; észrevettem, hogy 4100 1| túláradó szívvel, most végre megtette, amire annyi éven át nem 4101 4| bólogatott.~ ~- Szegény, megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő 4102 4| hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az élet 4103 1| felé tartott egy borral megtöltött mintaüvegecskét, jól megnézte 4104 1| reggeltől-estig a sziklákon megtörő vizet nézi, az megborzad 4105 1| utasítást adott.~ ~- Igaz is, megtörténhetik, hogy a bubukájának úgy 4106 3| lennék, aki a főnyereményt megütötte? Félmillió ember vásárolta 4107 1| sírtam, hogy Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet, s tegnap 4108 1| pincészetét kitüntetnék.~ ~A megvagyonosodott kereskedő jóformán csak 4109 1| tanácsodra...~ ~Szamosi Gyurka megvakarta a fejebubját, kissé elgondolkodott, 4110 1| nyugalommal törődött bele az új és megváltozott életébe.~ ~- Óh, csókolom 4111 1| a vonat indulása előtt, megvárta Terka kisasszonyt a szálloda 4112 4| pogány Caudéran egy napon megvásárolta a tulsó, hegyoldalt... Úgy 4113 3| van egy bogaram: szívemből megvetem a hazudozó embereket... 4114 2| sincs róla, a tehetség sem megvetendő... De azt mondom nektek, 4115 1| míg a szemét undorral és megvetéssel meresztette Pethőre, a kezeit 4116 3| főnyereményt. Mi lenne, ha ez a megvetett papirfoszlány viselné a 4117 1| kétség, őnagysága gyorsan megvigasztalódott a hűtlenségemért... Talán 4118 3| Nevetséges, - szólott magában megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira 4119 1| jövőben, amely most mintha megvilágosodott volna kissé az öreg ember 4120 4| szemét; s pillantásában megvillant a boldog tudat, hogy jó 4121 1| hálás vagyok!... De most megyek, doktor bácsi, mert nem 4122 1| fogok viselkedni, akár egy megyés-püspök... De még ez egyszer bele 4123 1| nehogy a kedves idillt megzavarja, de egyszerre csak ijedten 4124 1| ellene, hogy a magányukat megzavarjuk...~ ~A vendéglős székeket 4125 1| hogy a tisztek eleintén megzavarodtak, aztán kitörő lelkesedéssel 4126 1| beszédét, így szólott, egészen megzavarodva a lelke mélyén:~ ~- Becstelen 4127 1| fiatal pár érkezése azonban megzavarta a családi idillt, a Moysinger 4128 4| hogy az éjszakai álmukban megzavartassák magukat érette. Caudéran 4129 1| aztán a férfi egyszerre megállott.~ ~- Ugy-e, hogy szép az 4130 1| ki, s az egész ház szinte megbomlott az örvendetes esemény következtében, 4131 1| arcocskáját, miközben a mama a megelégedéstől szinte hízva gondolta magában:~ ~- 4132 1| egészséges lett... És a szíve megérezte, hogy mennyire remegünk 4133 2| ügyetlen szabásu kabátjára, meggyőződéssel mondogatta:~ ~- Nem ad semmit 4134 1| veteményes ágyai között, s újra meggyújtotta a szivarját, amelyet az 4135 1| vendégét az imént annyira meghatotta:~ ~- Különben bolondság, 4136 1| ember vonásai egyszerre csak megkeményedtek, s a hangja fenyegetővé 4137 4| várakozott rá; és a pap, aki meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott 4138 1| szerelem emléke sohase fogja megrontani a boldogságomat?~ ~- El, - 4139 1| park körül, Gyurka végre megszólította a barátját.~ ~- Előbb azt 4140 1| élhetünk egymás nélkül... Néha megszorítottuk egymás kezét, - a kapuban, 4141 1| templomában minisztrált. Pethő meghatottan rebegi:~ ~- Óh, főtisztelendő 4142 1| lakodalmi ebéd gondjai miatt nem mehetett el az esküvőre, sírva borult 4143 1| hazautazott, s a vonaton fájdalmas melanchóliával gondolt az elhagyott kis 4144 2| akiben költői lélek lakott, melancholikusan sóhajtott föl:~ ~- Hej, 4145 3| végighaladt, a lelkében szomoru melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben 4146 1| az utcán, a rekkenő nyári melegben, nagy dongó legyek röpködtek, 4147 1| fantáziájuk szerint még mindig melegedő haramiák ülték körül a vígan 4148 1| egy-két esztendő, s a napsugár melegére átláthatatlan sötétség 4149 1| te gyalázatos...~ ~A melléből hörgő zokogás tört ki, de 4150 1| szemei csakhamar egy különös melléknevet szereztek neki Bakonyvárott: 4151 5| végig, engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott ( 4152 1| Priessnitz-kötést a kicsike mellére...~ ~Az asszony elérzékenyülve 4153 1| hencegve feszítette ki a mellét, s nagy hősködéssel válaszolt:~ ~- 4154 1| megpecsételték... Most, hogy megint mellette ült, szinte őrületesnek 4155 2| munka volt, de a kereskedők méltánylólag nevettek össze a Kemény 4156 4| vándorlásai közben annyi méltatlan keserűséget okozott... Dominique 4157 1| alávaló vagy... arra se vagy méltó, hogy egy tisztességes ember 4158 1| magyarázata: az elnök úr ő méltósága igen el volt adósodva, s 4159 1| óta viselte a szakácsnői méltóságot a Pethő-házban.~ ~- Salátát? - 4160 1| mosolygással fogadta.~ ~- Méltóztassék ide, a rendelőszobába... 4161 1| embert...~ ~De Szamosi Gyurka mély meggyőződéssel válaszolt:~ ~- 4162 2| hipnotizálva a sikertől, melyben önmaguknak volt kizárólagos 4163 1| oldalán, a nagy, virágos batár mélyében, amely gyorsan robogott 4164 5| egyszerre megeredtek a könnyeim, melyeket eddig oly hősiesen visszafojtottam...~ ~ 4165 3| mellett, ha egy napihír, melyen immár hatodszor akadt meg 4166 1| lemondólag intett, aztán mélységes szomorúsággal válaszolt.~ ~- 4167 1| nászinduló után, s a lakodalmas menet kikanyarodik az angolkisasszonyok 4168 1| az úgyse számít... Ne menj még haza, hanem kerüld még 4169 1| akarja, hogy azonnal ki ne menjek a szobából, hát viselkedjék 4170 1| hagynánk, hogy a hölgyek előre menjenek néhány lépéssel...~ ~- Beszélj, 4171 1| megparancsolom, hogy holnap délben menjetek el Lénárt Jánosékhoz...~ ~- 4172 5| bocsájthatsz, mintha Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra... 4173 4| barnacsuhás atyát ábrázolnak, aki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter 4174 1| csöndesen bámulta a szoba mennyezetét, majd végigsimítva a homlokát 4175 1| mint maga?... Ha tudná, mennyiszer gondoltam magára!... És 4176 1| szeretek egyszerre. Ha tudná, mennyit töprengtem, mennyi álmatlan 4177 4| föloldás nélkül zörgessen a mennyország kapúján...~ ~Dominique aggodalmai 4178 1| doktor bácsi kissé zavartan mentegetőzik:~ ~- Nehogy azt higyjétek, 4179 1| visszahozom...~ ~Hallgatva mentek föl a meredek úton, az asszony 4180 1| mindeddig hideg unalommal mentem el, most hirtelen a leggraciózusabb 4181 1| kanonok a hallgató házak mentén, hogy rendes, egészségi 4182 5| tisztességes asszony botlását menteni lehet? Én attól tartok, 4183 1| Sárga Miska bandája épp Mentónba készülődött, s most tartotta 4184 1| idejét?... És ha tudja, hát mentse ki magát ezért a rosszaságáért, 4185 1| dolgokról beszélgessek... Kérem, mentsen ki, hogy így búcsúzatlanul 4186 5| akkor tudódott ki, amikor menyasszony voltam, s az ősz embert 4187 2| hét előtt a Kemény György menyasszonya lett, szilárd meggyőződéssel 4188 1| nyakába a tizenötperces menyecskének.~ ~- Jaj, drágaságom, milyen 4189 1| teljesítették házias kötelességüket; menyecskésen bekötött fejjel üldözték 4190 1| a boltba, Lénártné az új menyecskét kedveskedve végigcirógatta.~ ~- 4191 1| Nyájasan parolázott az új menyecskével, akit egyszerre körülfogott 4192 1| halkan szólott:~ ~- És el mered vállalni a felelősséget 4193 1| sorsát másra bízzuk?... És mered-e magadra vállalni a felelősséget, 4194 1| azonban, amivel a férfira meredt, oly ijesztő volt, hogy 4195 1| nagyról, hogy szinte nem is merek belefogni... De mivel tudom, 4196 1| bátorságom hozzá, hogy ilyen merészségre elszánjam magamat...~ ~Mosolyogva, 4197 1| undorral és megvetéssel meresztette Pethőre, a kezeit tördelve 4198 2| s a társaság egyik tagja mereven kétségbevonta, hogy ez a 4199 5| mikor minden szeretet oly mérhetetlenül távol volt tőlem...~ ~Lássa, 4200 1| berendezte a dolgát! És még azt merik mondani, hogy a férjek sajnálatraméltó 4201 1| tisztelgett nála, s az évi mérleg egy kaligrafikus példányát 4202 1| sok szenvedést csak azért mérted reám, ugy-e, hogy a boldogság 4203 1| csak a legminimálisabb mértékben zavarnak meg idegen elemek; 4204 1| beláthatatlan bölcsességedben reám mértél. Sírva könyörgök hozzád, 4205 3| mely violaszínü sávok közt merült el a tenger sötétkék vízébe, 4206 1| amelyet ódon, hallgató meseházak vettek körül. Aki itt járt, 4207 1| érezte, hogy a gyermekkori meséi elevenednek meg, s ő a lármás 4208 1| kinevetsz, hát olyasmiket mesélhetnék, hogy bizonyosan megsajnálnál... 4209 1| asztal mellett.~ ~- Nos, hát mesélje el, drágám, hol járt és 4210 1| Én jót nevetnék, ha más mesélne ilyet, de így, fájdalom, 4211 2| mérhetetlen rétegei egymásnak mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték 4212 5| víz fölött, beláthatatlan messzeségben mindazoktól, akik szerettek 4213 4| A gyárban a Caudéran úr mesterkedései dacára sem aludtak ki a 4214 2| lemondólag nézett föl a fiatal mesterre:~ ~- Könnyü volt önnek, 4215 1| doktor ugyancsak értette a mesterségét.~ ~Az orvos később megnősült 4216 1| sarkán pedig, a sárgára meszelt kuriában, amelynek ablakai 4217 1| kisasszonyokat, mert e vidéken, a meteorológusok följegyzései szerint, általában 4218 1| édes pálinkát. Lénárt úr mexikói szivarokat vett elő egy 4219 1| jól tudom, hogy az ilyen mézeshetes házaspárt nem illik háborgatni 4220 1| távolról pedig, a szomszédos mezőkről, idáig hallatszott a virrasztó 4221 1| ez a gyönyörü teremtés ő miatta boldogtalan, halkan, szenvedélyesen 4222 1| Nehogy azt higyjétek, hogy miattatok jöttem föl... Nagyon jól 4223 4| behunyt szemmel mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran 4224 1| és ragaszkodással, mint a miénk... Amióta él, megszokta, 4225 1| mindenkinek drága; de a mienket még drágábbá tették a szenvedések, 4226 2| kissé az étterembe, hogy - miként az asszonyoknak mondták - 4227 1| el, drágám, hol járt és miképp töltötte az idejét?... És 4228 1| Ez az esti séta a szőke Milkácska gardirozása mellett, úgyszólván 4229 1| keztyüshöz:~ ~- Megengedi, hogy Milkácskát sétálni vigyem? Félóra mulva 4230 1| bástyán aztán leültette Milkát a püspöki rezidencia elé ( 4231 1| Lénártnéval, valamint a kis Milkával, a szomszéd keztyüs leánykájával. 4232 1| sárgakeztyüsen, az asszonyka mille fleur selyemruhában, kacér 4233 2| emberben annyi erő, hogy az a milliófejü tömeggel szemben kellőképpen 4234 1| bácsi, nagyon jól tudja... A minap együtt beszéltük meg, hogy 4235 1| feketét megigyanak, s rendesen mindaddig ott ragadtak, amíg az elálmosodó 4236 1| szigoru büntetőtörvénykönyv. Mindakét hölgyet tehát még az esetben 4237 1| találkozott másnap délelőtt. Mindaketten álmosak voltak kissé az 4238 4| Hátha most áll bosszút mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett 4239 1| gyermekké serdült, aki a szülőit mindazokért a szenvedésekért kárpótolta, 4240 5| beláthatatlan messzeségben mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, 4241 3| melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus:~ ~- 4242 1| tudta lehúnyni a szemét. Mindegyre csak a Lénártné gúnyos nevetését 4243 1| megházasodtam?... Hát jó, én mindenben megnyugszom, amit maga 4244 1| tanítómestere, a nevelője, szóval mindene... A más tanítványa a mi 4245 2| beláthatatlan háló, font be mindeneket lassanként a kiváló jogász 4246 1| amelyek az öreg embert mindenért kárpótolják, amit élete 4247 1| épült föl. A pallérok akkor mindenesetre megbízható emberek voltak; 4248 3| svábhegyi jótékony bazár, ahol mindenféle haszontalan lim-lom között 4249 5| feleségnek a bűnét, aki az urát mindenkinél jobban szereti, mégis meg 4250 1| elkisérte az oltár mellől, s mindenünnen megragadó himnuszok hallatszanak. 4251 1| utólérhetetlen bontont képviselte, mindenütt szívesen látták, s Szamosi 4252 1| át a hátán... Egy percig mindenről megfeledkezve, szinte magánkivül 4253 1| padra, s mialatt a levegő mindinkább áttetszővé lett, és távol, 4254 1| hogy ez talán képzelődés; mindkettőt igazán szeretem. Belátod-e 4255 1| boldogságomért... Szeretsz és mindörökké szeretni fogsz, mert úgy 4256 1| baba látogatásának ideje mindinkább közeledett, csak szégyenkezve 4257 1| mikor elkerültem hazulról, mindjobban megszoktam azt a gondolatot, 4258 1| szólottam volna neki... De minek is szóltam volna?... Ő épp 4259 1| Hé, söröket kérünk, de minél gyorsabban... Aztán friss 4260 4| tett a főispánnál, aztán a minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező 4261 2| legújabb ötletét?... Magának a miniszternek mondta a szemébe, mikor 4262 2| halványkék nyakkendővel...~ ~A minisztert komolyan megszólították 4263 1| a piaristák templomában minisztrált. Pethő meghatottan rebegi:~ ~- 4264 1| megtörölte egy kendővel a mintapalackot, aztán ráütött az üzletvezetője 4265 1| tartott egy borral megtöltött mintaüvegecskét, jól megnézte az aranysárga 4266 2| fejtegetéseit olvasván, mintegy hipnotizálva mondogatták 4267 2| átsegítették a hullámokon, mintegy hipnotizálva a sikertől, 4268 2| hozzáindult, mint a nagy beteg a mindenható professzorhoz. Ha az írásokat 4269 1| hogy boldog legyek, amire mindenkinek megvan, aki ebben a szomoru 4270 1| hízott vagy két kilóval, mióta a becsületes emberek sorába 4271 4| szomorúan bólintott...~ ~- Miránk, szent atyám, nincs többé 4272 1| hogy a kezeit feltörje... Mirevaló a szobaleány, ha a gyermekeddel 4273 5| az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa lengett körül... És ekkor, 4274 1| borította, szinte középkoriasan misztikus volt ez a hófehérbe öltözött 4275 1| elmerengve folytatta útját a misztikusan susogó fák között... Néha 4276 1| Pethő nagyon jól tudta, hogy mitől ijed meg. Ez az esti séta 4277 4| minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot... 4278 2| legmakacsabb hitelezőt...~ ~Modern legendák keltek szárnyra 4279 1| napsugártól is féltették. Módjuk, Istennek hála, volt hozzá, 4280 1| elváljon. Itt lenne ennek a módnak az ellenkezője is: hogy 4281 2| Nem ért rá arra, hogy a jó modor kicsinyességeivel foglalkozzék.~ ~ 4282 1| trécselt tovább, abban a modorban, amelyet odalenn, a füszerüzlet 4283 1| szigorúan állott a háta mögé, hogy a zongoratudományát 4284 1| nevelőnőjét vette feleségül, a molett, piszeorru Terka kisasszonyt, 4285 1| elgondolkozva baktatott a molnárkert veteményes ágyai között, 4286 1| tehát a konyha felé, s a molnárnénak, aki épp rántott levest 4287 3| körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára 4288 1| aztán így szólott:~ ~- Mondanék magának valamit: vegye át 4289 1| végre...~ ~Nem fejezte be a mondatot, mert úgy érezte, hogy mindjárt 4290 1| e pillanatban magáénak mondhat... Hova lett a többi? A 4291 5| útvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, melyet az uram 4292 1| szerelmi vallomását már nem mondhatta el, mert Jablonszkyné megbotránkozva 4293 1| ha valami súlyos maliciát mondhattak egymásnak. Honnan származott 4294 1| kérem, higyjen nekem és mondjon valamit... Csak egy szót, 4295 2| kabátjára, meggyőződéssel mondogatta:~ ~- Nem ad semmit a külsőre, 4296 2| olvasván, mintegy hipnotizálva mondogatták maguk a pörbeli ellenfelek:~ ~- 4297 1| sejtették.~ ~- Nagyszerü, - mondották durcásan, rosszkedvüen, - 4298 2| miként az asszonyoknak mondták - a megmaradt pezsgőt kiigyák. 4299 1| jobb, ha mindörökre búcsút mondunk egymásnak...~ ~Izgatottan 4300 1| A két szerelem magyarán mondva annyit jelent, hogy semmi-szerelem...~ ~- 4301 1| és párisi klubnak, télen Monte-Karlóban mulatott, nyáron a belga 4302 2| egy nagy lipótvárosi cég moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak 4303 1| előszobájában, a szobaleány bizalmas mosolygással fogadta.~ ~- Méltóztassék 4304 1| Ugyebár, gyűlölt, és még mostan is gyűlöl? Pedig ha a szívembe 4305 1| szólott:~ ~- Édes fiam, csak mostantól kezdve fogod tudni, hogy 4306 1| mert a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe is utánuk jön...~ ~Erőteljesen 4307 3| még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg...~ ~Faragóné még mindig 4308 1| aztán a kezével kómikus mozdulatot tett. Oly élénken képzelte 4309 1| péklegény, aki később budapesti műhelyekben dolgozott, de időnek előtte 4310 1| amikor a jótékony nőegyesület műkedvelői előadást rendezett, a figyelmes 4311 1| Biztosíthatom róla, oly jól fog mulatni, hogy még álmában se gondol 4312 1| Az asztalnál csak a két mulató vendég maradt.~ ~- Igyuk 4313 1| sok szép pénzt keresett a mulatós ügyvédtől, minden szokás 4314 2| nagyobb része eltávozott már a mulatságból. Az öt fiatalember, aki 4315 1| tisztek által rendezendő mulatságot, a nagy politikát, s a kávéházban 4316 5| most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns és izgató történetekkel... 4317 1| messze, nagyon messze, a múlt idők homályában, s a távol 4318 1| pillanat kedvéért az egész multat és az egész jövendőt feláldozni 4319 1| Annyira elmerült a munkájában, hogy se nem látott, se 4320 1| tengerében! A doktor, napi munkájából hazatérve, amikor vacsora 4321 1| amikor Pethő, az irodai munkáját végezve, szintén benézett 4322 2| Györgyre valami kodifikáló munkálatot?~ ~- Már intézkedtem, hogy 4323 1| bőrbekötött könyvekkel, a csillogó műszereket, a kitömött hiúzt, amely 4324 1| egyszer félelmetes hatalmában mutatkozik... És mialatt az asszony 4325 1| más asszony társaságában mutatkozott a főutcán, a felesége pedig 4326 3| olyan gyönge karakterre mutatnak, mint a karriérért, vagy 4327 1| kacagtató gyerekességeket művelt a kis babával, míg az asszonyok 4328 1| Sárikával együtt a táncolás művészetében. Amikor a bakfisleányka, 4329 1| mennyire érti a csábítás művészetét: a jóság, a részvét álarca 4330 1| se volt meg benne. Mily művészettel tudta elrejteni hosszu éveken 4331 1| regens chori-ja, még egy művészi cifraságot biggyeszt a gyönyörü 4332 1| A cigány abbahagyta a muzsikálást; a kávés pedig, aki eddig 4333 1| veteményes-kertek, a folyó, meg a nádfödeles viskók fölött aranyos napsugár 4334 3| nevetve himbálózott egy nádfonatu karosszékben.~ ~- Miért 4335 3| szorúljak...~ ~De amíg sötét, naftalinos lakásán végighaladt, a lelkében 4336 1| idillben... A hancurozó nagyapa tréfás szemrehányással fogadta 4337 1| elbámészkodva tekintett nagyapjára... A doktor gyöngéden magához 4338 1| Alszik, apa...~ ~A nagybeteg kínos fájdalommal fölemelkedett, 4339 1| látszott, míg a másfélmázsás nagybőgős veszedelmesen hasonlított 4340 1| templomában, ahol akkor egy nagykalapos jezsuita páter prédikált. 4341 1| idehallatszó döngésbe, amelyet a nagykerék munkája támasztott... Az 4342 1| Lénárt Endre pillanatnyi nagylelküségét, vagy továbbra is meg volt-e 4343 1| agyagos partjai között, nagynéha, a távolabb eső majorságból 4344 1| meglátogatta. Amikor a szivar nagynehezen égni kezdett, hirtelen megint 4345 1| folyosón, egy öreg, falusi nagynéni, aki a lakodalmi ebéd gondjai 4346 1| jól tudja, hogy az uram nagynénje látogatóban van nálunk, 4347 1| Sárikába, doktor bácsi... Nagyon-nagyon szerelmes vagyok bele, s 4348 1| amíg a kis leányunk ilyen nagyra nőtt... A fiatalságunk könnyekkel 4349 1| szó, doktor bácsi, olyan nagyról, hogy szinte nem is merek 4350 1| hajtóvadászatot a porszemekre.~ ~- A nagysága bocsánatot kéret egy pillanatra... 4351 1| mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát. Ha keleti államban élnénk, 4352 2| külsőre, mert ő is az igazi nagyságok közül való...~ ~Hibáiban 4353 1| föl- meg alá járt, s amikor nagysokára rászánta magát, hogy lefeküdjék, 4354 2| megmaradt pezsgőt kiigyák. A nagyteremben még járta néhány pár a csárdást, 4355 1| úr pedig a kaszinó hűvös nagytermében kibicelt zajosan az ismerőseinek.~ ~ 4356 1| amely egyúttal a bakonyvári nagytrafik volt.~ ~- Van-e valami szép, 4357 1| Bakonyvárott meg nem érjük, hogy a nagytrafikos úrtól valaha egy ilyen szivart 4358 2| hullám a másiknak adta, a nagyváros mérhetetlen rétegei egymásnak 4359 4| szét a élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok nemsokára gyönyörü 4360 1| elevenednek meg, s ő a lármás nagyvilágból egyszerre csak a szerelem 4361 1| Nem vagyok én afféle nagyvilági dáma, aki ilyen különösségek 4362 1| egy ünnepi díszben lévő nagykövethez... Nem csoda, ha a kávéház 4363 2| félszegségeit a kitünő tehetségek naivitására magyarázták. Ügyetlen meghajlását 4364 1| ügyvéd - őt Pethő Géza dr.-nak hivják - nagyot sóhajtott.~ ~- 4365 1| kis cicámnak jó dolga lesz nálad... De mivel az ilyen dolog 4366 1| tulajdonképpen miért nem tettetek náluk látogatást?~ ~Pethő zavartan 4367 1| legrégibb üzletét. Hajnaltól napestig szinte emberfölötti módon 4368 3| márvány-asztala mellett, ha egy napihír, melyen immár hatodszor 4369 3| zökkenti az álmadozásából. A napihírben ez állott:~ ~(Föl nem vett 4370 1| lefekvés előtti órákat, s napjában tízszer-tizenötször is benézett 4371 2| szóltam a megpróbáltatás napjaiban: Csak azért is, menni kell, 4372 1| Csak nem kívánod, hogy öreg napjaimra összeszidjanak?~ ~Szigoru 4373 1| hektikában. Az asszony most, öreg napjaira, dajkának állott be valami 4374 1| kereskedő jóformán csak újév napján törődött a boltjával, amikor 4375 3| figyelemmel kísérték a húzás napját, - melyik szegény ördög 4376 1| példa, itt vagyok én, aki napok óta nem alszom a töprengés 4377 1| régente nehéz és zivataros napokat élt; tornyában, ahonnan 4378 1| Valamikor, a régi rossz napokban, amikor... a kicsike koporsókat 4379 1| hangulataival. Csinosan öltözködött, napos vendég volt a sétatéren, 4380 1| ideálodat, s a páratlan napokon épp oly ragaszkodással csüggnél 4381 1| hála Isten, nem változik napról-napra, mint a teknika vagy a tudomány 4382 1| üldögéljen, s a jó, meleg napsugárral süttesse magát...~ ~Az ügyvédnek, 4383 1| hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól is féltették. Módjuk, Istennek 4384 1| zsalugátereken át már besütött a napvilág, s a feje fölött, a szentkép 4385 1| valamikor a kicsike Pethők a napvilágot megpillantották, most se 4386 1| elrejtett álma váratlanul napvilágra kerül... Megkettőztetett 4387 1| távol, a keleti égbolton narancsszínü színfoltok ütköztek ki az 4388 1| cifraságot biggyeszt a gyönyörü nászinduló után, s a lakodalmas menet 4389 1| állottak a vendégek, csakhogy a nászmenetet megláthassák. Mily szép, 4390 1| Sárikát, ha e pillanatban a násznép is meg nem érkezik a lakodalmas 4391 2| csapta a szivarját:~ ~- Ez a naturálista smokkok hazug teoriája... 4392 1| tovább. Annyit sírtam, hogy Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet, 4393 1| hirtelen nyári zápor, a nedvesség vacsora utánig többnyire 4394 1| forintot fizet, a többit pedig negyedéves részletekben törleszti... 4395 5| Károly elkísért Hamburgig, s negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” 4396 1| hajlékba, ahol az édesanyja negyedszázadon át őrölte minden este a 4397 1| tőlük. Egy-egy három- és négyéves fiúcska, s egy másfélesztendős, 4398 1| vételár fejében egyelőre négyezer forintot fizet, a többit 4399 1| lehetünk... Még az egyszer négyszemközt akarok beszélni magával...~ ~- 4400 1| Jablonszky doktor ekkor a negyvennegyedik évében járt, az asszony 4401 1| gyakran együtt leszünk... Néha-néha egy kis kártya, vagy pletykázás, - 4402 1| az életével... Akármilyen nehezére is esik, kötelessége, hogy 4403 1| meghallják, - látom, tudom, hogy neheztel rám... A látszat szerint 4404 5| ismerőse „Emma hercegnő”-nek nevezte... Egyáltalában 4405 1| alapjában véve, nem ártott néki: idejében fölszabadult, 4406 1| A ház összes cselédei nekiálltak Sárikának, hogy a kezét 4407 1| ember hátán szorongott, s nekihevült, hangos, jókedvü férfiak 4408 2| a sikerről, aki keményen nekifeszül a viharoknak... Férfinak 4409 2| megvetendő... De azt mondom nektek, fiúk, az erős akarat többet 4410 3| cikkáztak végig agyvelején. Nem-e nagyon is valószínü, hogy 4411 1| úgy látszik, meghatotta a néma ima; a kis leányt nem kivánták 4412 2| bizony alig ismert mást a női nemből, mint Julcsa kisasszonyt, 4413 1| őszintén megmondtam neki... A német regényekről meg a nőegylet 4414 1| mivel az ilyen dolog mégis némi formaságokkal jár, hát most 4415 1| csak azzal enyhíthetem némiképp, ha legalább ez alatt a 4416 1| s legutóbb a Bakonyvári Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit...~ ~ 4417 3| sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály körében vannak elterjedve. 4418 1| a bakonyvári értelmiség népszerü találkozóhelyén.~ ~Minden 4419 1| pedig, amikor a Bakonyvári Népbankot megalapították, ő is bekerült 4420 1| különféle álombaringató nesz harmonikusan olvadt bele 4421 1| mint a szarvas, aki gyanus neszt hall az erdő tisztásán. 4422 1| egy idegen férfi számára nevelje föl, hát én még a legkevésbbé 4423 1| tündérkisasszony...~ ~Igy nevelkedett föl, így lett eladóleánnyá 4424 1| helyett, hogy a serdülő fiadat nevelnéd, Isten tudja, micsoda kalandok 4425 1| szeretője, a tanítómestere, a nevelője, szóval mindene... A más 4426 1| megtörtént. Az elcsapott nevelőnő mint vagyonos úriasszony 4427 1| A törvényszéki elnökék nevelőnőjét vette feleségül, a molett, 4428 1| követtünk el, amikor ilyenné neveltük, de ezen most már nem lehet 4429 1| És ha a kis Pethő rossz néven veszi, hogy időnek előtte 4430 1| vegye át tőlem a saját nevére az üzletet.~ ~Lénárt e szavakra 4431 1| lenne a helyedben: jóízüen nevetek a szörnyűséges bajodon. 4432 3| még mindig nevetett, de a nevetéséből már kiérzett az asszonyok 4433 1| Mindegyre csak a Lénártné gúnyos nevetését s a főhadnagy diadalmas 4434 1| fájdalom, nincs kedvem a nevetéshez...~ ~Gyurka derülten nézett 4435 3| szép asszony abbahagyta a nevetést, néhány percig zavartan 4436 1| hasonló történetet?... Én jót nevetnék, ha más mesélne ilyet, de 4437 1| engedelmeskedve hunyta be a szemét, s nevető ajakkal, de már félálomban 4438 3| gondtalan bohém...~ ~- Nevetséges, - szólott magában megvígasztalódva, - 4439 1| iránt. Ha Sárikát látta, nevetségesen elérzékenyült; s úgy dédelgette, 4440 1| teremtés, aki amellett még a nevetségig kacér is... Amennyivel te, 4441 2| a Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet elmondotta...~ ~ 4442 1| vezette oltárhoz egy Lénárt nevezetü péklegény, aki később budapesti 4443 1| felsége néha leadja nála a névjegyét... És abba, hogy egyszer 4444 1| másikat... Kiváncsi vagy a nevökre is?... Szívesen megmondom... 4445 1| fogjuk keresztelni a kis névtelent?~ ~Sárika ilyenkor rémülten 4446 1| mint ama Kertész Mária nevü hajadon, aki húsz éven át 4447 2| kis Gál Katinkát, habozva nézegette az arcképeket:~ ~- Ez az 4448 1| világéletemben láttam... A nézése, a mosolya, a beszéde, sőt 4449 1| ellenem bizonyít? És abban a nézetben van, hogy az ember máról-holnapra 4450 1| csacsi uracskámnak az a nézete, hogy Lénártné kacér asszony, 4451 1| lesz, a kaszinóban annak a nézetének adott kifejezést, hogy ebben 4452 1| sziklákon megtörő vizet nézi, az megborzad ám attól, 4453 1| ebédet... Inkább a főzés után nézne, mint hogy a gyereket fölkelti.~ ~ 4454 1| rámnézett, - így csak ő tud nézni az egész világon, - s egyszerüen 4455 5| sötét utcán...~ ~Megdöbbenve néztem Emma hercegnőre:~ ~- Azt 4456 2| Egy-egy szép asszony, hosszan nézvén a Kemény György ügyetlen 4457 1| kert küszöbén. - Asszony, nézz csak ide, kik vannak itt?~ ~ 4458 1| tengerparton, s a vizet nézzed... Aztán...~ ~Nedeczky ezredorvosné 4459 1| kicsit édes pálinkát... De nini, becsületszavamra mondom, 4460 1| egyízben, amikor a jótékony nőegyesület műkedvelői előadást rendezett, 4461 1| német regényekről meg a nőegylet felolvasóestéiről beszéltünk, 4462 2| hogy a tehetségeim nem növekedtek meg azóta, hogy a tejcsarnokban 4463 1| kisasszony, egy áprilisi estén, a növendékei nélkül jött be a boltba, 4464 1| kisasszonyt, aki néhanapján, a kis növendékével sétálgatva, barátságosan 4465 4| Ego te absolvo, in nomine patris et filii et spiritus 4466 1| az ma is csak egyetlen nőre gondol, épp úgy, mint a 4467 1| csakugyan lehetséges-e, hogy a normális idegzetü ember egy időben 4468 1| Még ma este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~Aztán 4469 1| a taktust verte a cigány nótájához, de Pethő jól látta, hogy 4470 1| a fülébe húzta a kedves nótáját, a pincér pedig szolgálatkészen 4471 1| elfelejtette...~ ~A szokatlan nyájasságnak persze megvolt a titkos 4472 1| intett.~ ~- Sírva borult a nyakadba? Bizonyos kombinációk útján 4473 1| többször sírva borult a nyakamba, s kijelentette, hogy én 4474 1| batisztblúzban, amelyet a nyakán kék szalag fogott össze... 4475 5| akartak egy aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, becsületes 4476 1| Kissé megállott, hogy a nyakkendőjét megigazítsa, aztán belépett 4477 2| György, azzal a halványkék nyakkendővel...~ ~A minisztert komolyan 4478 5| fürdőn túl, ahol a hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán 4479 1| Monte-Karlóban mulatott, nyáron a belga tengerpart valamelyik 4480 1| idejében el akarok aludni, hát nyárspolgár módjára már kettőkor, félháromkor 4481 1| Amikor most, a szelíd nyárutói alkonyaton Pethő a közeledő 4482 1| este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~Aztán az 4483 1| felült az ágyában... És béna nyelve, amely két nap óta megtagadta 4484 1| pletykázó vénkisasszonynak a nyelvére kerül...~ ~- Hát ki mondotta, 4485 2| bankigazgató, megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~- Becsületszavamra 4486 1| asszonyok belemártogatták a nyelvöket az illatos italba, a férfiak 4487 4| lovak pedig türelmetlenül nyerítettek odakünn a kapu előtt. A 4488 1| győzelem örömére a boldog nyerő még néhány üveg sört bontatott, 4489 1| s Juhász ezredes katonás nyerseséggel szabadította ki a sirdogáló 4490 3| hogy ő a nagy sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte 4491 1| egyszerre csak a szívébe nyilallott a szalmaözvegyi állapot 4492 4| fogadta. A haldokló az ajtó nyílására bágyadtan fölemelte a szemét; 4493 4| aztán hangosan kiszólt a nyíláson át:~ ~- Van itt valaki?~ ~- 4494 1| ha e pillanatban ki nem nyilik az utcai kapu, s egy kémlelődő, 4495 1| kacér pongyolájában, hajában nyíló rózsával, szintén lenézett 4496 1| s Pethőnek végre alkalma nyilt ahhoz, hogy nagyobb feltünés 4497 1| A réten százszorszépek nyiltak, s egy-egy álmos, koránébredő 4498 1| meghatva attól, amit hallott, nyiltan, becsületesen válaszolt:~ ~- 4499 4| inas, a francia telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény 4500 1| szólott az egyik. - Reggel nyolckor órát kell adnom a törvényszéki 4501 3| üthetem ugyan bottal a pénz nyomát... Ha ma este vasútra nem 4502 2| szalmaszál az oceán hatalmas nyomásával szemben?... Én azt mondom, 4503 1| elmondom, ami a szívemet nyomja... Én szerelmes vagyok Sárikába, 4504 2| pásztorgyerek lobbantott föl egy nyomorúlt gyujtószál segítségével...~ ~ 4505 1| lelked, hogy két embert ilyen nyomorulttá tudsz tenni?... Nem halsz-e 4506 1| tisztek közé tartozott, akik nyomoruságos fizetésükből kénytelenek 4507 2| vacsoráját, ahol diákkorának nyomorúságos napjai elteltek valaha. 4508 1| elhelyezte a fűben, nehogy a kis nyomorultnak baja essék... És elégülten 4509 1| amelyeknek az a sajátságuk, hogy nyomtalanul eltünnek a nappal világosságában.~ ~ 4510 1| bácsi, mert nem volna elég nyugalmam hozzá, hogy Sárikával közömbös 4511 1| szép, oly egyszerü, oly nyugalmas volt minden, ami ebben az 4512 1| derék és tisztalelkü emberek nyugalmát. Három gyermekük, akikkel 4513 2| hazulról, az erősek derült nyugalmával segítette mindig ezt a szegény 4514 1| elzárták... És az isteni nyugalomban, amely szinte ünnepi áhítattal 4515 1| ismerősök vagyunk vele... Ha nyughatatlanná tett a gondolat, hogy egyszer 4516 1| talán a sírban se tudnék nyugodni, ha enélkül bíznám rád a 4517 1| időnkben. Bizony bele kell nyugodnunk abba a szörnyü gondolatba, 4518 1| volt, aki minden öt percben nyugtalan pillantást vetett az órájára, 4519 1| kövér kacsóit örömrepesve nyújtja feléje, míg az édesanyja 4520 1| kalapját, s karját feleségének nyújtva, csöndesen megindult az 4521 1| hogy Pethő megindultan nyúlt a keze után... De Jablonszky 4522 1| tudvalevőleg 1797-ben volt óbestere a franciák ellen induló 4523 5| a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa 4524 5| pusztájukra... Az ilyen nagy, oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb 4525 1| volna tőle, hogy igya ki az Óceánt.~ ~- A fogalmazó urat tetszik 4526 5| egyetlen napra se váltam el, odaát az édesapám, akinek talán 4527 1| fiúnak...~ ~A főhadnagy odább húzta a székét, Lénártné 4528 1| kaszinóban kibicelt, már odafönt, a hűvös vizitszobában folytatták 4529 1| végigterült a földön, s a fejét odahajtotta az asszony ölébe... A doktor 4530 1| féktelen jókedvében, szintén odahuzatta az asztalát. A társaság 4531 1| társaságban, már messziről odakiáltotta neki:~ ~- Isten hozott komám, 4532 1| képes: kis keze szorosan odakulcsolódott a férje kezére, s halkan, 4533 1| egyszerre, a maga öreg karját odanyujtja a feleségének, amíg a hullámzó 4534 1| észrevétlenül megszorította a Pethő odanyujtott kezét... Oly hevesen megszorította, 4535 1| elpirult, a doktor pedig odanyujtotta a kezét.~ ~- Szervusz, fiam... 4536 1| volt, később pedig ő is odatelepedett az asztal mellé, amikor 4537 1| bájosabb vagy...~ ~Hizelkedve odatörlőzködött a feleségéhez, aki tréfásan, 4538 1| végigesett a földön... A fejét odavágta az egyik fatörzsbe, hófehér 4539 2| mégis mennyi egyszerűség!~ ~Odavetett megjegyzéseiből különös 4540 4| üveges batárjával sűrűn odakanyarodott a kolostor elé s miközben 4541 1| összetörjek körülöttem, s az öklömmel megdöngessem a bezárt kapuját... 4542 1| ha tovább is itt ülnék az öledben...~ ~A doktor ekkor a fejét 4543 1| szentimentális, vén néni öleléseiből.~ ~- Terringettét, hát hadd 4544 1| kénytelen eltűrni az ura ölelését... Ha nem félnék, hogy kinevetsz, 4545 1| Jó ideig meghatottan ölelgették egymást, de az öreg ember 4546 1| mindenről elfeledkezve ölelték egymást, az ősemberek szilaj 4547 1| fölegyenesedett, a szeme szikrázott, s öles termete mintha megnövekedett 4548 1| összeszidjanak?~ ~Szigoru arcot ölt, a fejét is rázza, de ér 4549 4| szőrcsuháját hamarosan magára öltötte.~ ~Gyorsan kicsoszogott 4550 4| láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy csak úgy 4551 1| hangulataival. Csinosan öltözködött, napos vendég volt a sétatéren, 4552 1| misztikus volt ez a hófehérbe öltözött térség, amelyet ódon, hallgató 4553 2| Könnyü volt önnek, az ön kivételes tehetségével...~ ~ 4554 1| betegeit, az asszony egész az önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának. 4555 1| viselkedésével. Ha Pethő olykor önfeledten szorította meg a kezét, 4556 1| haláltól való félelmében öngyilkossá lett. Nem marad tehát egyéb 4557 1| akarja ajánlani, hogy kettős öngyilkosságot kövessünk el?~ ~- Mondtam 4558 5| elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a 4559 1| fölvegye a versenyt? A választ önmagad is megadhatod: a legcsitribb 4560 2| hipnotizálva a sikertől, melyben önmaguknak volt kizárólagos érdemük, 4561 2| mesterre:~ ~- Könnyü volt önnek, az ön kivételes tehetségével...~ ~ 4562 2| cigányképü párbajorvos, (aki az önök férjeinek, szép olvasónők, 4563 1| megbocsátanak, hogy várattam Önöket?... De hiszen tudják, hogy 4564 1| hogy a pezsgőjét a bluzomra öntötte...~ ~Bátran tekintett Pethő 4565 1| saláta- és kalarábé-ágyakat öntözgette, a gyerekek pedig lármásan 4566 1| eltorzult vonásokkal, mintha öntudatlan álmában is dédelgetett gyermekét 4567 1| viruló egészsége, csábító, öntudatos pillantása mellett szinte 4568 1| belőle a legkeservesebb önvallomás.~ ~- Igen... nem tagadom... 4569 4| szégyelvén magát vétkes önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta 4570 1| azzal a perzselő, bűnös önzéssel, amely a tünő pillanat kedvéért 4571 1| mintha a házbeliek nemes önzetlensége reájok is átragadt volna.~ ~ 4572 1| nincsenek kapcsolatban. Őt önzetlenül szereted; sírni tudnál, 4573 1| földi emberek világától, az önző vásártól, ahol láthatatlan, 4574 3| napját, - melyik szegény ördög nem hiszi, hogy egyszer 4575 1| tisztjei épp oly szegény ördögök voltak, mint ő. Igy tehát 4576 5| ezeké az elbizakodott, kis ördögöké, de azt hiszem, így se voltam 4577 2| ezt a szegény tehetetlen ördögöt. Ha csinos legénylakásának 4578 1| húsz éven át szolgált az öregebb Schober-család szentkép-utcai 4579 1| gyarmatárúkkal; reggeltől-estig öreghegyi szőlőjével babrált, aranyérmekről 4580 1| gondoskodtak róla, hogy édesapjok öregségét megaranyozzák. A két viruló, 4581 1| háromezer holdas dominiumot örökölt az apjától. A fiatal gavallér 4582 1| varrógép kerekeit, vagy örökös tálcakendőiket és asztalfutóikat 4583 1| borzavölgyi uradalom fiatal örököse tanítja a gyermekeiket a 4584 1| négy évvel azután, hogy dús örökségét átvette, egy októberi délután, 4585 1| és a boldogságunk; ő az öröm, a béke, a szeretet, a poézis 4586 1| valósággal táncolni kezdett örömében, amikor az édesapja egy 4587 1| asztalhoz... A győzelem örömére a boldog nyerő még néhány 4588 1| házból; a szegény szülők örömét, reménységét könyörtelenül 4589 1| tiszta, gyermekesen túlzott örömöket, amelyek az öreg embert 4590 1| babát, aki kövér kacsóit örömrepesve nyújtja feléje, míg az édesanyja 4591 1| kávéházba lépett, hangos örömrivalgás fogadta... A megyei aranyifjúság 4592 1| kegyelmes úr a háziorvosa örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü 4593 1| igazán a nagyapai méltóság örömeit, a tiszta, gyermekesen túlzott 4594 1| szóba állott vele.~ ~- Igen örülök kedvesem, hogy örökre hozzánk 4595 1| ház szinte megbomlott az örvendetes esemény következtében, Pethő 4596 1| homlokát, majd egyszerre örvendve fölkiáltott:~ ~- Van egy 4597 1| volna, ha lojálisan el nem ösmernők, hogy Terka asszony még 4598 2| prémes belépők hevertek össze-vissza a palackok aranyos etiquetteje 4599 1| asszony megdöbbenve kapta föl összeborzolt fejét, a férfi pedig egyszerre 4600 1| hogy a kezét és a ruháját összecsókolják, s Pethő csak a karjai ügyességével 4601 1| nehogy nagy fölindulásában összeessék. Amint kissé magához tért, 4602 1| végeztével, egyszerre csak összefoly, egymásba olvad, amíg a 4603 3| hatórai találkával?... Juhász összegombolta a fekete kabátját és így 4604 1| üggyel-bajjal tudtak átvergődni az összegyült tömegen, amely lázas kiváncsisággal 4605 1| volt szeretőjét, bensőleg összehasonlításokat tett a két asszony között, 4606 2| Kemény doktor karriérjével?~ ~Összehunyorgattak, nevettek, ha néha előttük 4607 1| nyakába vette a világot, jó összeköttetései révén tagjává lett egy nagy 4608 1| sötét plafondra, a kezét összekulcsolta, mint kisleány korában szokta, 4609 1| sóhajtott, de csakhamar összeszedte veszedelmesen megingott 4610 1| belenyugodott abba, hogy a felesége összeszidja. Amikor azonban a nagy diófa 4611 1| kívánod, hogy öreg napjaimra összeszidjanak?~ ~Szigoru arcot ölt, a 4612 1| kicsit, nehogy Zsuzsánna néni összeszidjon minket...~ ~ 4613 1| Jablonszkyné ilyenkor összeszidta az apát, - az ő szidása 4614 5| csatorna partjára, ahol az uram összeszorított ajakkal támaszkodott a nagy 4615 5| turistaház mellett, egy hársfából összetákolt padon helyet foglalt. - 4616 2| A jourokon, ahol néha összetalálkozott a többiekkel, Szabó Elemér 4617 1| s lám, ilyen váratlanul összetalálkozunk egymással... Persze, persze, 4618 1| pillantása egy másodpercre összetalálkozott az övével... Ő volt az egyetlen, 4619 1| vitatkoztunk a dologról, s Lénártné összetett kezekkel kért, hogy ne tegyem 4620 1| képes arra, hogy a szívünket összetörjed...~ ~Hangtalanul, jóságos 4621 1| hajszál hiányzik, hogy mindent összetörjek körülöttem, s az öklömmel 4622 1| gyöngédtelen mozdulat épp úgy összetörné, mint a virágot a legelső 4623 5| el, amikor a megalázott, összetört vén ember mindörökre elhagyta 4624 2| valamennyi budapesti ügyvéd összeül, sem csinálja meg ezt a 4625 4| egy pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok 4626 1| mindjárt, amikor a listát összeállítottuk, mondottam neki, de a csacsi 4627 1| idegenek társaságában... Az összehasonlítás nagyon is Sárika hátrányára 4628 1| sietett, hogy a napi bevételt összeszámítsa, a pincérek fölrakták a 4629 5| fájdalom talán még jobban összeszorította szívemet, mint az előző 4630 2| páros és páratlan napokon összetalálkoztak, a mérnök néha hirtelen 4631 1| fojtanának...~ ~A kereskedő ösztökélésére bőbeszédüen elmondotta, 4632 1| valami... Lénártnét vagy öt-hat év óta ismerem, de Jablonszky 4633 1| Minden asztal mellett öten-hatan is szorongtak, gyönyörüséggel 4634 3| transversalis sorsjegyet - egy kerek ötforintost adott érte - a cifra papirost 4635 1| a doktor bácsinak az az ötlete támadt, hogy egy kis sétát 4636 1| fontoskodva.~ ~- Micsoda ötleted?~ ~- Be fogunk térni ozsonnára 4637 2| eltolvajolt valahonnan egy kitünő ötletet a gyanútlan Kemény György 4638 2| a Kemény Gyuri legújabb ötletét?... Magának a miniszternek 4639 1| előzmény nélkül az eszébe ötlött: az, hogy egyszer ő is mint 4640 1| ugyancsak nem hitte volna, hogy ötszáz lépésnyire innen csinos 4641 5| kápolnaszerü ebédlőbe, ahol ötszázlángos, villamos csillár égett... 4642 1| konyhában, most mindennap ötször-hatszor is besompolygott a felső 4643 1| nyugalommal telt meg. Több mint ötven évig dolgozott, fáradt és 4644 5| asszony rég túl járt az ötvenedik évén, tizenötéves barátság 4645 3| nagyon is valószínü, hogy az övé a szerencsés sorsjegy? A 4646 1| másodpercre összetalálkozott az övével... Ő volt az egyetlen, aki 4647 1| maga kíván, csak az az egy óhajtásom van, hogy nyugodtan végighallgasson. 4648 1| a kérésedre válaszolnék, óhajtom, hogy a szívembe láss... 4649 1| palota átellenében az öreg Óhidy János fúrt-faragcsált a 4650 1| a korai lefekvéshez.~ ~- Ojjé, nekünk ugyan hiába adja 4651 5| a szinpadon megríkatják. Ők hozták forgalomba azt a 4652 1| kereskedelem pangásának okai felől...~ ~- Megengedik? - 4653 2| Gyuri, dacára ügyvédi oklevelének, még mindig ugyanabban a 4654 1| aranyérmekről és elismerő oklevelekről álmodozva, amelyekkel a 4655 1| Higyje meg, Lénárt úr, okosabb dolog lenne, ha minden szegény 4656 3| udvarol, mert nem tudja okosabban agyonütni az idejét. Budapesten 4657 1| Fiam, ha azt akarod, hogy okosan beszéljek, hát ne menjünk 4658 1| rá egyet, talán ki tudok okosodni a beszédedből... Most azonban 4659 1| Tudtommal nem adott rá okot, hogy haragudjam magára... 4660 1| szeretni fogod?... Ugy-e nem okozol neki fájdalmat... Ugy-e 4661 1| jórészben a kis Pethő-úrfi okozza, akit a gólya majd a nyár 4662 4| Hamarább rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte... 4663 4| magukat érette. Caudéran Oktáv gróf úr, a vágvölgyi francia, 4664 1| dús örökségét átvette, egy októberi délután, hirtelen a tudatára 4665 5| hotel, - nincs tehát semmi okunk rá, hogy ilyen siralmas 4666 3| miközben sétapálcájával az olajfákat ütögette, megint az előbbi, 4667 5| verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~Akarja, hogy elmondjam, 4668 1| férj is boldogan. Aztán két oldalt belekarolnak az öreg úrba, 4669 1| az orgonaszó elkisérte az oltár mellől, s mindenünnen megragadó 4670 1| csak összefoly, egymásba olvad, amíg a katonák szalutálnak, 4671 1| a felső helyiségekbe, s olvadékony, megindult pillantást vetett 4672 2| az önök férjeinek, szép olvasónők, valószinüleg szintén gyönyörü 4673 1| leányára, aki elmerülve olvasott valami könyvet, vagy a kézimunkájával 4674 2| megjegyzéseiből különös elmésségeket olvastak ki és ha néhanapján megállott 4675 2| pedáns jogi fejtegetéseit olvasván, mintegy hipnotizálva mondogatták 4676 1| félnék, hogy kinevetsz, hát olyasmiket mesélhetnék, hogy bizonyosan 4677 3| hazudom és sohasem mondok olyasmit, amit nem érzek...~ ~A szép 4678 1| nincs benne többé kétség, őnagysága gyorsan megvigasztalódott 4679 1| hizelkedésekkel kiédesgette onnan... A doktor ilyenkor úgy 4680 1| félrehajtsa. És akkor az ő arca is ónszínüvé vált; az öreg doktor ott 4681 1| Most, ebben az ünnepies órában, igérd meg nekem, hogy sohase 4682 1| az idő, amikor huszonnégy órai lázas várakozás után ismét 4683 1| És akkor, az alkonyat óráiban, keservesen fog visszasírni 4684 1| Jablonszky doktor, aki huszonnégy óráig vitézül kitartotta, hogy 4685 3| elérkezett végre a boldogság órája... Még egy éjszaka - és 4686 1| nyugtalan pillantást vetett az órájára, Vagy félórán át lovagolhatott 4687 1| amelyekről talán a halálom órájában se fogok megfeledkezni... 4688 1| doktor nem igen beszélt, de órák hosszáig nem vette le a 4689 1| töltötte a lefekvés előtti órákat, s napjában tízszer-tizenötször 4690 1| a sétatérre, hogy másfél órán át kedvükre kivegyék a részüket 4691 1| lehetett több hajnali három óránál, s ilyenkor a kisváros lakossága 4692 1| Amikor a síró asszonyok pár órára kidőltek az ápolásból, s 4693 1| egyik. - Reggel nyolckor órát kell adnom a törvényszéki 4694 1| kávéházban föllépő budapesti orfeumot, - amíg a déli harangszó 4695 1| VI.~ ~Az orgona mégegyszer megszólal, Remenyik 4696 1| hadonászva közeledett.~ ~- Óriási, milyen kedves véletlen... 4697 1| tudnád, mily aggodalmak közt őriztük minden lépését!... Csak 4698 1| Pethő-fiúcskák egész a Papod kék ormáig elláthattak, ahol gyerekes 4699 1| édesanyja negyedszázadon át őrölte minden este a feketére pörkölt 4700 1| olyan volt, mint a haldokló oroszlán, amely halála előtt még 4701 5| mielőtt szemét abban az idegen országban lehunyná...~ ~Mit tehettem 4702 1| És milyen nagy, milyen őrületes fájdalom fogott el, amikor 4703 1| megint mellette ült, szinte őrületesnek tetszett neki az a gondolat, 4704 3| lefújta róla, egy percig őrült táncot jártak előtte a sorsjegy 4705 4| szomszéd városkából hoztak, orvosságot kevert a kis szalónban; 4706 2| mosolyogva kiszolgálta. A kis orvostanhallgatók, a könyvvezetők, akik ide 4707 1| hogy édesatyjának, egy ósdi, öreg ügyvédnek az irodáját 4708 1| költemények válnának egyszerre ósdiakká, de a szent házasság intézménye 4709 1| elfeledkezve ölelték egymást, az ősemberek szilaj gyönyörüségével, 4710 2| foglalkozzék.~ ~És egy délután, ősszel volt, udvariasan állított 4711 5| több esze volt, semhogy egy ostoba kérdés miatt megsértődött 4712 3| gyűlölném... Unalomból csak az ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta 4713 1| hozzánk került... Azt a kis ostobaságot, remélem, végképpen elfelejtette...~ ~ 4714 1| nemes szenvedéllyel kezdte ostromolni az ártatlan fabábukat, míg 4715 1| s heteken át hasztalanul ostromolta a szép asszonyt szép szóval, 4716 1| a fiatalemberre, akinek őszinteségét nem lehetett többé kétségbevonnia...~ ~- 4717 5| támaszkodott a nagy kikötőhíd oszlopának...~ ~Maga, kedves barátom, 4718 1| hogy micsoda sors lett az osztályrészed... Pfuj, te gyalázatos... 4719 1| apának az a szomoru sors jut osztályrészül, hogy a drága szemefényét 4720 1| kivül csak a városka néhány ősrégi, patricius családja lakott. 4721 1| állapotban maradt meg; de otromba bástyái mögött most már 4722 2| harmadik emeletről és végleg otthagyhatom a Király-utcát... Ha egyszer 4723 2| professzorhoz. Ha az írásokat otthagyhatták az asztalán, megnyugodva 4724 1| Pethő visszanézett, hogy az óvációt megköszönje, az asszony 4725 1| pillanatban mondom neked: az Isten óvjon meg attól, hogy azt a gyermeket 4726 1| új terítéket hozott, az ozsonna is nemsokára az asztalra 4727 1| ötleted?~ ~- Be fogunk térni ozsonnára Moysinger apóhoz. Lukullusi 4728 1| tornácon, mielőtt a kis páciensét meglátogatta. Amikor a szivar 4729 1| Leültek az egyik sétatéri padra, s mialatt a levegő mindinkább 4730 1| megfordult. A pisze orra, a pajkos szemei csakhamar egy különös 4731 1| változásra!... De te, vén pajtás, nem félsz tőle; hiszen 4732 1| világban, míg az apja, a jó pajtása, az egyetlen igaz barátja, 4733 1| miközben mosolyogva, jó pajtásként nézett csöndesen szivarozgató 4734 5| régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára beszélgessünk egymással... 4735 1| megbarátkoztunk egymással, és jó pajtások lettünk... Addig talán föl 4736 2| Andrássy-úti kávéházba, hogy a régi pajtásokkal csevegjen el egy félórácskát, 4737 1| Schober, aki akkor is a boros palackjai etiketjeit rendezgette, 4738 1| a háta mögött a pezsgős palackkal. Az ilyen tobzódásban azonban 4739 2| hevertek össze-vissza a palackok aranyos etiquetteje mellett.~ ~ 4740 4| most ismét megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik, 4741 1| lassanként egészen kiürül; a pálcás urak, a csipkeruhás, fiatal 4742 4| s két esztendő múlva új pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal 4743 4| a Caudéran úr aranyszínü pálinkájára esküdtek. És szó ami szó, 4744 4| a vágvölgyi atyák finom pálinkáját ihatnám.~ ~A XVIII. század 4745 1| hódoltság után épült föl. A pallérok akkor mindenesetre megbízható 4746 1| tudott valahogy utat törni a pálmafákkal földiszített lépcsőházig... 4747 4| közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja, 4748 2| szentimentális pedig kitör a pálya közepén, akár egy rossz 4749 1| a fiatalember a doktori pályát megkezdte, a vicispán megtért 4750 1| iratkozott be, de ahonnan, a pályatársnői intrikái folytán, távoznia 4751 1| hogy a pirulásában nem a pamut a hibás, hanem egy furcsa 4752 1| Az imént lehajoltam a pamutomért, s a vér egy kissé a fejembe 4753 1| szó, nincs okom rá, hogy panaszkodjam... Feleség dolgában egészen 4754 1| Lénárttal a magyar kereskedelem pangásának okai felől...~ ~- Megengedik? - 4755 1| kisasszonyokkal, szivarozó papákkal, akik be-beszaladtak a kávéházba, 4756 1| megtehetném, nem cserélnék a római pápával se, de hol vegyem én azt 4757 3| lenne, ha ez a megvetett papirfoszlány viselné a keresett számokat? 4758 3| gondolt arra, hogy a cifra papirosnak értéke is lehet, - de most 4759 3| szívvel gondolt a képes papirosra, mely porosan, elfeledve 4760 3| ötforintost adott érte - a cifra papirost pedig még aznap este a hamutartókkal, 4761 2| furfangján. Egy vén sas-utcai paplangyáros kéjelegve bólintott:~ ~- 4762 1| játszadozó Pethő-fiúcskák egész a Papod kék ormáig elláthattak, 4763 1| erélyesen közbeszólott:~ ~- Ne papoljon annyit, hanem csak utazzék 4764 3| kisasszonyai. Juhász a szőke Papp Sárikától vett egy transversalis 4765 1| ahol Sárika, az édesanyja parancsából, az éjjeliszekrények fiókjait 4766 1| pontosan eleget fogok tenni a parancsának...~ ~Nevetve mondotta ezt, 4767 1| Juhász ezredes, a helyőrség parancsnoka, Bogdán, a polgármester, 4768 1| üdvözölje.~ ~- Tetszik parancsolni? - kérdezte, amíg szalvétájával 4769 1| Pethő pedig ijedten hátrált, parancsolóan fölemelte a mutatóujját, 4770 1| emlékeit nem tépheti ki parancsszóra... Akármi történt, én most 4771 4| Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét járja, - 4772 2| ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos így szólt a többiekhez:~ ~- 4773 1| folytathatta az előbb abbahagyott párbeszédet.~ ~- Azt gondolja, hogy 4774 1| tömjénfüstös, virágillatos, parfümtől szinte kábító templomhajó 4775 1| lett egy nagy londoni és párisi klubnak, télen Monte-Karlóban 4776 1| kaptál tőle, s aminek a párját holnap fogod megkapni, amikor 4777 1| egyetlen szórakozása; belül, a parkban, az aranyos rácskerítés 4778 1| füttyjelzése és a közeli grófi parkból édes akácillat lengett feléjök. 4779 1| tipegett a gyermekszoba parkettjén, s selypítve, gügyögő szóval 4780 1| át bekanyarodjék a grófi parknak. A park ugyan zárva volt 4781 1| hanem kerüld még meg velem a parkot... Most képtelen lennék 4782 4| sóhajtással visszadőlt a párnáira. Egy pillanatig csönd támadt, 4783 1| valamennyien...~ ~Nyájasan parolázott az új menyecskével, akit 4784 1| hadnagy ravaszul megnyerette a partit, hangos diadalkiáltással 4785 1| lassan siklott végig agyagos partjai között, nagynéha, a távolabb 4786 5| búcsúpillantást a csatorna partjára, ahol az uram összeszorított 4787 5| második csak egy rokonszenves partner, akivel jól esik irodalomról 4788 5| akit csak egy rokonszenves partnernek tart?~ ~A fehérhaju asszony 4789 1| nem egyszer haragos török pasa prezideált a bástyába vágott, 4790 1| az összes aktivákról és passzivákról?~ ~- Igenis, főnök úr.~ ~ 4791 2| s melyet egy vézna kis pásztorgyerek lobbantott föl egy nyomorúlt 4792 1| végigment, izgatottan, a pásztoróra édes reménységében gondolta:~ ~- 4793 4| dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi borocskájuk, 4794 1| városka néhány ősrégi, patricius családja lakott. A tűztorony 4795 4| Ego te absolvo, in nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~ 4796 2| az egész estén át a lady patronesse szép leányának udvarolt, 4797 1| sorsunk mindörökre meg van pecsételve... Szeretem, s inkább százszor 4798 2| kivételes tehetség...~ ~Száraz, pedáns jogi fejtegetéseit olvasván, 4799 1| oltárhoz egy Lénárt nevezetü péklegény, aki később budapesti műhelyekben 4800 1| vagy Prévost hősnőinek a példáját?~ ~- Jobban, mint valaha. 4801 1| mérleg egy kaligrafikus példányát bemutatta neki. Egy ilyen 4802 1| volt. Ha egyszer ráült a pénzesládájára, egy krajcár nem sok, de 4803 1| fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe, a két férfi csakhamar nemes 4804 1| verandáját, gondoskodott kitünő penzióról, aztán elérzékenyülve megcsókolta 4805 4| szegény uram a legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta 4806 1| életben nem volna egy nyugodt percem, ha erről a szerelemről 4807 1| keservesen fog visszasírni minden percet, amit könnyelmüen elmulasztott...~ ~ 4808 1| látogatás nem tartott tovább tíz percnél, s mikor Lénártné a katonák 4809 1| fogok jönni magához tíz percre... Ne higyje, hogy talán 4810 1| fog már sokáig vesződni a peres aktákkal... Eddig úgy állott 4811 1| kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid Novák hadnagy ravaszul megnyerette 4812 1| gyönyörüségével, azzal a perzselő, bűnös önzéssel, amely a 4813 1| asztal után. De a Szent Péter-templomban, husvét hetében, könnyebb 4814 2| ereje sem volna, mint egy Péterke-bogárnak.~ ~Többen közbekiáltottak:~ ~- 4815 1| elhelyezve, emberemlékezet óta a Pethő-familia legidősebb férfitagja volt 4816 1| csöndességben:~ ~- Ej, ej, a Pethő-fiúcska már másra is gondol, mint 4817 1| ablakokból a játszadozó Pethő-fiúcskák egész a Papod kék ormáig 4818 1| ünnepi díszben vonult végig a Pethő-házaspár a bakonyvári piacon: a férj 4819 1| szakácsnői méltóságot a Pethő-házban.~ ~- Salátát? - kiáltott 4820 1| győződve felőle, hogy a Pethő-kuria közvetetlenül a török hódoltság 4821 1| Mindezt jórészben a kis Pethő-úrfi okozza, akit a gólya majd 4822 1| Erőteljesen kezet rázott Pethőékkel, miközben a szép asszony 4823 1| leereszkedőleg ütötte össze poharát Pethőével is...~ ~A kávéházból időközben 4824 1| vetett a leányára... És Pethőhöz fordulva, aki némán állott 4825 1| amelyekben valamikor a kicsike Pethők a napvilágot megpillantották, 4826 1| végre visszatért a boltjába. Pethőné pedig jókedvüen szólott 4827 1| megvetéssel meresztette Pethőre, a kezeit tördelve dadogta:~ ~- 4828 1| szerencsére ismét elfordult Pethőtől, mert a cigány egy alföldi 4829 1| Van-e valami szép, pettyezett britannika? - kérdezte izgatottan, 4830 1| Hacsak azért nem, hogy a pezsgőjét a bluzomra öntötte...~ ~ 4831 1| lett az osztályrészed... Pfuj, te gyalázatos... te gyalázatos...~ ~ 4832 1| kérdésre, elballagott a piac felé, s Lénártné csak akkor 4833 1| friss gyümölcsöt hozzon a piacról, s a szép asszony fölhasználta 4834 1| püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon kivül csak a városka néhány 4835 1| ködös téli hajnalokon a piaristák templomában minisztrált. 4836 1| küldened, amikor az ember egy picurkát szórakozhatnék?...~ ~A jó 4837 3| mely porosan, elfeledve pihen a könyves szekrénye fiókjában...~ ~- 4838 4| búgása, melyek éjjel-nappal, pihenés nélkül dolgoztak, hogy a 4839 5| szeliden kényszerített, hogy pihenőre térjek, s aggódva, de gyöngéd 4840 1| áhítat költözött... És míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek, 4841 1| mint mi, hogy egy rossz pillanata se legyen az életben?... 4842 1| azonban nem tartott tovább egy pillanatnál; komolyan rámnézett, - így 4843 1| Megbánta-e Lénárt Endre pillanatnyi nagylelküségét, vagy továbbra 4844 4| Siessünk, testvérem, nehogy egy pillanatot is elmulasszunk...~ ~ 4845 1| röpködtek, köröskörül falánk pillangók dézsmálgatták a kövér káposztaleveleket, 4846 4| bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában megvillant a boldog tudat, 4847 1| arca vérvörös lett erre a pillantásra.~ ~- Hiába mondja, - szólott 4848 1| s a főhadnagy diadalmas pillantását látta, s nyughatatlan fantáziája 4849 4| kolostort építettek s konyhájuk, pincéjük híre messze elkerült az 4850 1| bevételt összeszámítsa, a pincérek fölrakták a székeket az 4851 1| kaszinóba ugyan följárt, de a pincérnek, aki eleintén neki is fölkínálta 4852 1| amelyekkel a szakemberek a pincészetét kitüntetnék.~ ~A megvagyonosodott 4853 1| karosszéket, szivart és pipát hozzanak.~ ~A doktor bácsi 4854 1| karosszéket, a hatalmas pipatóriumot, az íróasztalt, a bőrbekötött 4855 1| Sárikához, aki zavartan, pironkodva válaszolt:~ ~- Oh, nehogy 4856 4| ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét 4857 4| mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, 4858 1| rügyező ribiszkebokrok közt pirosterítékes asztalok álltak, a vén korcsmáros 4859 1| asszonyt... Mondja csak, nem pirul el, amikor a szakácsné tekintetes 4860 1| volna bevallani, hogy a pirulásában nem a pamut a hibás, hanem 4861 1| anyakönyvvezetőnél megfordult. A pisze orra, a pajkos szemei csakhamar 4862 1| gyanít semmit az élet lesújtó piszkosságaiból. Oly bájos volt ez a fejecske, 4863 1| Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet, s tegnap reggel szó nélkül 4864 1| kisasszonyok zúgolódva néztek a plafond felé, ahol a jó Isten trónusát 4865 1| aztán fölnézett a sötét plafondra, a kezét összekulcsolta, 4866 1| szívja a pompás esti levegőt, pláne, amikor egy harmadik élő 4867 1| Néha-néha egy kis kártya, vagy pletykázás, - ami éppen jól esik... 4868 1| lépésnyire innen csinos lányok pletykáznak a piacon, s anekdotázó férfiak 4869 4| a palackokkal megrakott podgyászkocsik, a színes reklámképek, amelyek 4870 4| pillantásokat vetett a hatalmas podgyászkocsikra, melyek a francia telepről 4871 1| estétől reggelig, mert ez a pöfékelés nincs valami jótékony hatással 4872 4| felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda a hegyi útakon s 4873 2| hipnotizálva mondogatták maguk a pörbeli ellenfelek:~ ~- Mennyi lelemény, 4874 1| őrölte minden este a feketére pörkölt kávészemeket...~ ~Lénárt 4875 2| megnyugodva távoztak a pörlekedő felek.~ ~- Dejszen, most 4876 2| miután a holnap tárgyalandó pörökbe egy futó pillantást vetett 4877 1| fekete szivarunk van... Pöröljön a dohánygyárral, mert az 4878 1| könyveket, amiket eddig a poéták megírtak, de ráadásul még 4879 1| öröm, a béke, a szeretet, a poézis a mi földi világunkban... 4880 5| voltam szomoru életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig 4881 4| álltak a dolgok, amikor a pogány Caudéran egy napon megvásárolta 4882 4| dörmögte:~ ~- Istentelen pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba 4883 1| be-beszaladtak a kávéházba, hogy egy pohár forró feketét megigyanak, 4884 1| integetett neki a pezsgős poharakkal, az asszonyok nyájasan viszonozták 4885 2| szövetség koccintották össze a poharukat:~ ~- Tehát egy év a határidő... 4886 4| pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az Úr szegény 4887 1| amelyet odalenn, a füszerüzlet polcai mögött, annyira megszokott... 4888 1| szivarokat vett elő egy fali polcból, s míg az asszonyok belemártogatták 4889 1| szintén ott állott a dohányos polcok mellett, sehogy se tudta 4890 1| hétköznaponkint a jómódu polgári családok is megfordultak. 4891 1| s a respektust, amellyel polgártársai körülvették, még emelte, 4892 1| rendezendő mulatságot, a nagy politikát, s a kávéházban föllépő 4893 2| kétségbevonta, hogy ez a jeles politikus a saját tehetségének köszönhetné 4894 1| akárcsak egy dundi kis polyásbaba... Igazán nem is csodálhatja 4895 1| vele, mintha még mindig pólyásbaba lenne... Inkább hagyd, hogy 4896 1| De mivel tudom, hogy pólyáskorom óta szeret, hát mégis elmondom, 4897 1| gyujtottak, s élvezték a pompás, hajnali levegőt, amely 4898 4| kotkodácsoló tyúkok, a tekintélyes pontyvirilisták, akik örökre búcsút készülnek 4899 1| hétéves korában a saját pony-fogatán kocsikázott, később pedig, 4900 1| egyetlen igaz barátja, a sírban porlad... Pethő pár pillanatig 4901 1| amikor már a sír mélyén porladunk?~ ~Megállott beszédében, 4902 3| a képes papirosra, mely porosan, elfeledve pihen a könyves 4903 1| fejjel üldözték a bujdokoló porszemeket, ki-kinéztek a konyhába, 4904 1| tartott hajtóvadászatot a porszemekre.~ ~- A nagysága bocsánatot 4905 4| legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta a kaput s a következő 4906 3| fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta róla, egy percig 4907 1| aki majd mindkettőnket pótolsz neki... Ugy-e szeretni fogod?... 4908 1| gyakorlott tekintetét ez a hazug póz nem tévesztette meg; sokkal 4909 1| még pedig nagyon bizalmas pózban; a férfi végigterült a 4910 1| vagyonhoz, tekintélyhez és pozicióhoz jutott. Három év mulva már 4911 1| izgatta az a tudat, hogy a pozicióját mindenki elismeri, s hogy 4912 1| doktor harmincnyolc év óta praktizált Bakonyvárott. Még a kiegyezés 4913 1| nagykalapos jezsuita páter prédikált. Később, amikor a felső 4914 2| egynéhány perc előtt legyezők és prémes belépők hevertek össze-vissza 4915 1| legkülönfélébb ügyeit: a színházi premiéreket, a főispánné új felöltőjét, 4916 1| egyszer haragos török pasa prezideált a bástyába vágott, régi 4917 1| mindenesetre tegyen egy Priessnitz-kötést a kicsike mellére...~ ~Az 4918 1| általános feltünést keltett... A primás magasabbrangu katonatisztnek, 4919 1| hanem titokban a legritkább primeuröket meghozatta a gyöngélkedő 4920 5| negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem 4921 1| csakugyan?... Nohát most próbáljon meg a konyhába bejönni, 4922 1| egy alföldi betyárnótával próbálkozott meg, az egyik tiszt ambiciózus 4923 1| a Bakonyvári Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit...~ ~ 4924 3| mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a középkori 4925 1| volt rá időm, hogy a te problémáddal foglalkozzam... No, tehát 4926 1| kérdezte:~ ~- Gondolkodtál a problémám felől?~ ~Gyurka megtörölte 4927 2| nagy beteg a mindenható professzorhoz. Ha az írásokat otthagyhatták 4928 2| néha előttük áradoztak a protegéjük ragyogó tehetségei felől. 4929 1| megnézlek...~ ~- Kinél, apa? A püspöknél? Hiszen a püspök már két 4930 1| délutánokon.~ ~A várban a püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon 4931 1| simogatta meg a tanítványai pufók arcocskáját, miközben a 4932 2| kell lenni, fiaim, és nem pulya, tehetetlen báboknak...~ ~ 4933 1| minden asszony szép, aki nem púpos.~ ~Megcsókolta a feleségét, 4934 1| oly soká valóságnak hitt, puszta álom: a nyári délutánok 4935 5| Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra... Az ilyen nagy, oceánjáró 4936 1| törvénykönyveit is el kellene pusztítani a föld színéről... Nemcsak 4937 1| első férfi emléke sohasem pusztul ki végképpen az asszonyok 4938 1| roulette meg a trente et quarante se igen kedvezett neki... 4939 1| eddig a poéták megírtak, de ráadásul még az összes civilizált 4940 5| elkísérjen - ő mindig nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka, - 4941 1| este, véget ért az egyhangu rabszolga-élet! Ilyenkor csinos blúzaikban, 4942 1| bizony úgy... A Géza úrfira ráfér ez a lecke, mert már gyermekkorában 4943 1| s rendesen mindaddig ott ragadtak, amíg az elálmosodó familia 4944 1| férj ilyen lesújtó módon rágalmazta meg a volt szeretőjét, 4945 1| érted ezt?~ ~- Még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy nem követi Bourget 4946 1| kicsikét, aztán kifejezhetetlen ragaszkodó pillantást vetett a leányára... 4947 1| kirándulások tekintetében ragaszkodott bizonyos stilszerűséghez, 4948 1| még nagyobb rettegéssel ragaszkodtunk hozzá... Ha tudnád, mily 4949 1| Azt mondom, hogy minden ragyogjon a tisztaságtól, mert különben 4950 1| lett volna... Elmésnek, ragyogónak és titokzatosnak találtam, 4951 4| beteg megtört szemeivel rája nézett... És az Isten szolgája 4952 1| váratlanul megkönyörült rajtuk; tizenöt évvel azután, hogy 4953 1| jó falat akad, egy-kettő, rakja elibénk, csaplárosgazda... 4954 1| háztetőtüzeket és a Csevice-patak rakoncátlankodásait figyelték, valaha ájtatos 4955 1| feleségének, aki a kredencben rakosgatott, vagy a fehérnemüs szekrénynél 4956 1| egy pillanatnál; komolyan rámnézett, - így csak ő tud nézni 4957 5| vagyok és most hirtelen rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~ 4958 1| koccints velem. Apa szigoruan rámparancsolt, hogy ezentúl minden nap 4959 4| összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsímultak a homlokáról, 4960 5| kora hajnalban automobillal rándultak át a hegy tulsó lábánál 4961 1| gyönyörü teremtésre, aki ránézve most annyira idegenné lett... 4962 1| járt, s amikor nagysokára rászánta magát, hogy lefeküdjék, 4963 5| hogy most még sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is 4964 1| megállott, s mind a két kezét rátette a barátja vállára.~ ~- És 4965 1| fukarabb volt. Ha egyszer ráült a pénzesládájára, egy krajcár 4966 1| kendővel a mintapalackot, aztán ráütött az üzletvezetője vállára.~ ~- 4967 1| Hangtalanul, jóságos ravaszsággal intett a fiatalembernek, 4968 1| jön...~ ~Erőteljesen kezet rázott Pethőékkel, miközben a szép 4969 1| tisztogassa? - kérdezte a fejét rázva.~ ~- És mi kifogásod van 4970 1| Szigoru arcot ölt, a fejét is rázza, de ér is ezzel valamit 4971 4| az egyházra!... Hamarább rászorul, mint oktalan dölyfösségében 4972 1| kétségbeejtő állhatatossággal reája szögezte.~ ~Jablonszky doktor 4973 1| házbeliek nemes önzetlensége reájok is átragadt volna.~ ~A doktorék 4974 1| iratokat...~ ~Lénárt fuldokolva rebegett hálát, s hat héttel később 4975 1| minisztrált. Pethő meghatottan rebegi:~ ~- Óh, főtisztelendő úr... 4976 2| Gyurit, aki megfényesedett redingotjában türelmesen olvasgatta az 4977 1| Ferenc, a székesegyház regens chori-ja, még egy művészi 4978 5| Kifogytak a táskájából a francia regényei? - kérdezte nevetve.~ ~- 4979 1| megmondtam neki... A német regényekről meg a nőegylet felolvasóestéiről 4980 5| az én szomoru fiatalságom regényét? Édesapám sikkasztása akkor 4981 1| mondom neked, hogy az összes regényírók hazudnak; mert az emberi 4982 5| hajón, azon a napsugaras reggelen a szívemre zúdult, azt hiszem 4983 1| leányom, bár ne érnéd meg a reggelt és sohase tudnád meg, hogy 4984 4| a fenyveserdők magányát. Reggeltől estig jókedvüen csatangoltak 4985 1| ezelőtt a Lénárt-szalón rejtelmes félhomályában lejátszódtak, 4986 4| A jó Isten útjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... 4987 1| mondott el néhány szót ahhoz a rejtélyes hatalomhoz, amely a földiek 4988 1| fiatal asszony szégyenkezve rejtette az arcát az ura vállára 4989 3| meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus:~ ~- Azt mondtam, 4990 1| félhomályában, amíg az utcán, a rekkenő nyári melegben, nagy dongó 4991 4| podgyászkocsik, a színes reklámképek, amelyek egy barnacsuhás 4992 4| pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal árasztotta el a világot. 4993 1| töpörödött szerzetes, aki remegő kezével megsímogatja Pethő 4994 1| megérezte, hogy mennyire remegünk érette; s épp úgy megtelt 4995 2| csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet.~ ~Banális irodai munka 4996 1| mámoráért, a jövőbe vetett reményekért... Oh, beláthatatlan bölcsesség, 4997 1| orgona mégegyszer megszólal, Remenyik Xav. Ferenc, a székesegyház 4998 1| izgatottan, a pásztoróra édes reménységében gondolta:~ ~- Öt perc mulva 4999 1| keresztet húzhatsz erre a reménységedre...~ ~- Miért, apa?~ ~- Miért? 5000 1| sziniiskoláról, amelybe vérmes reménységekkel iratkozott be, de ahonnan, 5001 1| a szegény szülők örömét, reménységét könyörtelenül elrabolták 5002 1| foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől megdermedve rohant hozzá:~ ~- 5003 5| reszketve, borzongva, a halálra rémült gyermek félelmével bujtam 5004 1| embernek, hogy a lakása rendben legyen, nem az, hogy szépnek