IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5005 1| a legcsitribb leány is rendelkezhetik az asszony egész arzenáljával, 5006 1| Méltóztassék ide, a rendelőszobába... A tekintetes úr már várakozik 5007 1| szokatlanul korán végzett s a rendelőszobából átnézett a lakásba, ahol 5008 3| megint kávét és cognacot rendelt, de valószínü, hogy a málnaszörpöt 5009 3| hogy léha, kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, csakugyan 5010 1| cselédeket, a tisztek által rendezendő mulatságot, a nagy politikát, 5011 1| rendezett, a figyelmes rendezőség őt szólította föl, hogy 5012 1| nőegyesület műkedvelői előadást rendezett, a figyelmes rendezőség 5013 1| visszaállította a ház régi rendjét: Pethő búcsút mondott a 5014 5| felesége volt, finomsága és rendkívüli intelligenciája miatt valamennyi 5015 3| az eszembe, hogy valami rendkívülit kérjek magától!...~ ~- Hát 5016 2| Egy ismert gróf, aki rengeteg hitbizomány fölött uralkodott, 5017 2| mely egy beláthatatlan rengeteget elborít, s melyet egy vézna 5018 1| boros palackjai etiketjeit rendezgette, váratlanul így szólott 5019 1| időtájt senki se jár... A Répás-malom mögött a kis erdőben várni 5020 1| hogy vagyonos ember; s a respektust, amellyel polgártársai körülvették, 5021 2| tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt tartotta, hogy ez az 5022 1| ellened...~ ~Hogy Pethő csak részben tarthatta be a fogadalmát, 5023 1| pillanat, amikor az ember nem részeg többé, de lelkesedésében 5024 3| a gondolattól is szinte részegen folytatta:~ ~- El fogok 5025 1| jövendőt feláldozni képes. De részegségükből most hirtelen magukhoz térítette 5026 4| mert nagyon is kiveszítek részeteket az élet örömeiből... De 5027 1| lesz a karjaim között... és reszketni fog a gyönyörüségtől és 5028 1| vasmarokkal magához szorította a reszkető asszonyt, aki többé nem 5029 1| fatörzsnek támaszkodva, a karjai reszkettek, a teste pedig görcsösen 5030 1| Sárinak. És ha tudni akarod a részleteket, hát azokkal is szívesen 5031 1| többit pedig negyedéves részletekben törleszti... Áll az alku?... 5032 4| Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- Szegény, 5033 1| feltünő volt, hogy Lénárt résztvevőleg feléje fordult:~ ~- Hát 5034 1| órán át kedvükre kivegyék a részüket a tavasz vagy a nyár örömeiből. 5035 1| csábítás művészetét: a jóság, a részvét álarca alatt lobbantotta 5036 1| pillantása mellett szinte részvétet keltett a törődött gyerekasszony, 5037 1| facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, miközben bűnbánólag gondolta:~ ~- 5038 2| a nagyváros mérhetetlen rétegei egymásnak mesélték, völgyeken 5039 1| a lágy kenyér, a hónapos retek, s Moysinger apó nagy buzgalommal 5040 1| aranyos napsugár lebegett. A réten százszorszépek nyiltak, 5041 1| vártuk többé; hát még nagyobb rettegéssel ragaszkodtunk hozzá... Ha 5042 1| Fürkészőleg, majdnem rettegve nézett a fiatalemberre, 5043 1| te azt hiszed, hogy olyan rettenetesen ritka esemény az, hogy valaki 5044 1| halálrasebzett öreg ember rettentő, fuldoklásszerü zokogása... 5045 2| olvasgatta az ott heverő revueket. Mindnyájan szerették ezt 5046 1| leültette Milkát a püspöki rezidencia elé (a hegyek felől zord, 5047 1| egymásra. Aztán megnézték a rézkapcsos albumot, amelyben a Lénárt-család 5048 1| nem hallott; csak akkor riadt föl, amikor közvetlenül 5049 1| követte férjeurát. A rügyező ribiszkebokrok közt pirosterítékes asztalok 5050 1| fűszálakon aranyos bogarak ringatóztak, hogy csakhamar zummogva 5051 1| hogy ez nem tartozik a ritkaságok közé... Ha csak ennyiről 5052 1| búcsúhangversenyét. A cigányok már a riviérai jelmezükbe voltak bújtatva: 5053 1| mélyében, amely gyorsan robogott végig velük a kisváros utcáin. 5054 2| megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~- Becsületszavamra nem 5055 5| ahol tréfás hangversenyt rögtönöztek, majd álmodozva fölmentem 5056 1| boldogsággal gyönyörködtek a rögtönzött idillben... A hancurozó 5057 1| melegben, nagy dongó legyek röpködtek, Lénárt úr pedig a kaszinó 5058 4| pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért sóvárgó 5059 1| csillogószárnyu szitakötők röpködtek, köröskörül falánk pillangók 5060 1| képviselőtestület tagjává lett, röviddel azután pedig, amikor a Bakonyvári 5061 1| sok beszédnek, hát most is röviden fogok végezni... Én eladom 5062 1| szent házasság intézménye is rövidesen kimenne a divatból... Legalább 5063 1| szippantás legalább egy nappal rövidíti az életemet... De most már 5064 1| következtében a régi cég rohamos sülyedésétől tartottak, 5065 4| lángok előtt, sötét alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve 5066 1| fészekben. Mily gyorsan, mily rohanva tünt el ez a hosszu idő 5067 1| selyembe burkolt mamák, rokonok között meghatva, földresütött 5068 1| akkor se tudok lemondani rólad... Az enyém fogsz maradni, 5069 1| ismer, hát bizonyosan megvan rólam a véleménye, - akkor adja 5070 1| pedig, amikor Juhász ezredes rólatok beszélt a feketénél, Lénárt 5071 1| Már azt hittük, hogy rólunk, szegény emberekről, egészen 5072 1| megtehetném, nem cserélnék a római pápával se, de hol vegyem 5073 1| megborzongott:~ ~- Pethő, maga olyan romantikus, mint egy gimnázista... 5074 1| lihegve, mosolygó arccal rontott be a szalónba.~ ~- Ah, ez 5075 1| hangon szólott közbe:~ ~- Ne rontsad el azt a leányt, hiszen 5076 1| söröket; Szamosi Gyurka műértő ropogtatás után, kettétört egy sóskiflit, 5077 1| megpillantották, most se voltak rosszabb állapotban, mint Pethő István 5078 1| mentse ki magát ezért a rosszaságáért, hogy még csak egy képes 5079 1| már, hála Istennek, semmi rosszat se jelent... Az éjjelre 5080 1| Nagyszerü, - mondották durcásan, rosszkedvüen, - hát az egész nap nem 5081 1| felhőket! Ha az idő váratlanul rosszra fordult, ha az ég csatornái 5082 1| úgy akarunk élni, mint a Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~A 5083 1| volt szerencséje, s hogy a roulette meg a trente et quarante 5084 1| tudat, hogy az én sorsom se rózsásabb, mint a magáé...~ ~Gyöngéden, 5085 1| szobájában kigyulladt a rózsaszínernyős éjjeli lámpa, s ő egy csókkal 5086 1| de Pethő most megállott a rozzant ajtó előtt.~ ~- Cica, van 5087 1| hogy mindörökre lemondjon rólam... Ugyebár belátja, hogy 5088 1| engedelmesen követte férjeurát. A rügyező ribiszkebokrok közt pirosterítékes 5089 1| enyhe volt, a patak partján rügyeztek a fák, s a veteményes-kertek, 5090 4| hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt, - 5091 1| Sárikának, hogy a kezét és a ruháját összecsókolják, s Pethő 5092 1| férfiakra, akik még ünnepi ruhájukban is erősen sáfrányszagúak. 5093 5| Nem volt dekolletált ruhám, mint az amerikai hölgyeknek, 5094 2| hiszen, hölgyeim, ő az, aki a Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet 5095 2| eszelt ki valami állítólagos Ruppmann-pörről, ahol a Kemény György beszédének 5096 1| ünnepi ruhájukban is erősen sáfrányszagúak. Ez a viszony azonban nem 5097 1| házastársak között egyáltalán sajátságos viszony fejlődött ki. Egy 5098 1| tervek, amelyeknek az a sajátságuk, hogy nyomtalanul eltünnek 5099 1| aztán a Lénárt úr hangos sajnálatára, búcsuzni kezdett... A férfiak 5100 1| az oka, mint inkább egy sajnálatraméltó epizód, amely perfidül megakadályozta, 5101 1| arcot vágott, s lemondólag sajnálattal válaszolt:~ ~- Csupa sötét, 5102 1| csodálkozva.~ ~- Aki a pénzt nem sajnálja, az március végén is ehetik 5103 5| kiönthessem valaki előtt, hogy sajnáljanak és vígasztaló szavakat sugjanak 5104 1| merik mondani, hogy a férjek sajnálatraméltó emberek...~ ~- Hát szó ami 5105 1| alatt, a korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat öntözgette, 5106 1| rántott csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~S látva, 5107 4| patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran úr szemében 5108 1| törvényszéki elnök leányának. Sándor, hozzon csak gyorsan két 5109 2| kisasszony révén az öreg Balogh Sándorra is átfordult később a beszélgetés, 5110 1| már haldokolva hajtotta le sápadó fejecskéjét... A doktor 5111 1| mint valaha...~ ~Most már sápadtan, felindulva beszélt, míg 5112 4| állandóan a kövér tyúkok, sárgahasu kappanok ápolásával foglalkozott, 5113 1| cilinderrel, gérokkban, sárgakeztyüsen, az asszonyka mille fleur 5114 1| vezető út sarkán pedig, a sárgára meszelt kuriában, amelynek 5115 1| óta ismerem, de Jablonszky Sáriba már gimnázista koromban 5116 1| nyomja... Én szerelmes vagyok Sárikába, doktor bácsi... Nagyon-nagyon 5117 1| amely annyira hasonlított a Sárikáéra, elbámészkodva tekintett 5118 1| kedveskedve közelebb húzódott Sárikához, aki zavartan, pironkodva 5119 1| gondolatot, hogy az ő csitri Sárikáját, aki még tegnap a bádogedényeivel 5120 3| kisasszonyai. Juhász a szőke Papp Sárikától vett egy transversalis 5121 1| hívják, a másikat Jablonszky Sárinak. És ha tudni akarod a részleteket, 5122 1| szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális, vén néni 5123 1| a malomvölgybe vezető út sarkán pedig, a sárgára meszelt 5124 3| magáért elkövetnék... A sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná, 5125 1| szalutálással jelentette a sarokasztalnál ülő központi szolgabirónak, 5126 1| között távozott, s így a sarokasztalt Pethő Géza egy nagyszerü 5127 2| gavallérjai körülvették, a sarokban bizonyosan ott lehetett 5128 1| más fedél alatt; ebben a sarokszobában született az ükapám, meg 5129 2| csodálatos furfangján. Egy vén sas-utcai paplangyáros kéjelegve bólintott:~ ~- 5130 5| szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos birodalmában, 5131 3| most már szedje össze a sátorfáját...~ ~Juhász szerelmesen 5132 3| lenyugvó nap, mely violaszínü sávok közt merült el a tenger 5133 1| éven át szolgált az öregebb Schober-család szentkép-utcai házában, 5134 1| vagy ötezer forint?... A Schober-üzlethez az annyi, mint egy félkrajcár...~ ~ 5135 2| valószinüleg szintén gyönyörü sebeket varrt be annak idején) földhöz 5136 1| soron kívül emelkedett első segéddé, majd üzletvezetővé lett, 5137 1| kocsisával veszekedett, a segédek udvariasan sürgölődtek 5138 1| főnökétől, még több verést a segédektől, de mindez, alapjában véve, 5139 1| távozott, Lénárt úr hangos segédlete mellett.~ ~- Remélem, hogy 5140 1| előttem...~ ~A gondviselés segített a két fiatalember baján: 5141 2| erősek derült nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen 5142 1| már egyszer így van és nem segíthetek rajta... Ha idejében el 5143 1| pillantott az urára, mintha segítséget kérne tőle... Pethő megdöbbenve 5144 2| egy nyomorúlt gyujtószál segítségével...~ ~A koncertekben és a 5145 1| dohányos polcok mellett, sehogy se tudta megérteni, miért 5146 1| abból az időből, amikor sehogyse akartad, hogy a torkodba 5147 1| mozdulat, csupa balkéz, amely sehogysem találja meg a helyét. A 5148 3| hátán végigborzongott a sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer 5149 1| ujjongva. - Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, ma idei rántott 5150 1| ahol a jó Isten trónusát sejtették.~ ~- Nagyszerü, - mondották 5151 1| kívül nincs a városban?... Selmeczy Viktoréknál talán nem tettetek 5152 1| ajtaja, s Lénártné, japán selyem kimonóban, mosolyogva belibbent 5153 1| fiatal leányok, a nehéz selyembe burkolt mamák, rokonok között 5154 1| fölsegíti a feleségét a selyembéléses batárra, a megyés püspök 5155 1| míg Sárika, a rózsaszínü selyempaplan alatt, meghatva könnyes 5156 1| az asszonyka mille fleur selyemruhában, kacér kis kalapban, amely 5157 1| most egyszerre megtelt a selyemuszályos hölgyek, a frakkos urak 5158 1| akinek szőke hajába égszínkék selyemszalag volt kötve: s aztán kissé 5159 1| gyászba borították. Amikor a selymeshaju leányka hízelkedve kuporodott 5160 1| lábacskáival először tipegett, selypítő ajkával az első szót kimondotta... 5161 1| gyermekszoba parkettjén, s selypítve, gügyögő szóval altatgatta 5162 1| mondva annyit jelent, hogy semmi-szerelem...~ ~- Azt hiszed? - kiáltott 5163 5| magamat... Maga elhiszi, hogy semmise állott akkor távolabb tőlem, 5164 1| De Jablonszky doktor semmitse válaszolt szavaira, eszméletlenül, 5165 1| vacsoráig a várban... Ott senkisem háborgat bennünket s nyugodtan 5166 1| mondhatom... A helyett, hogy a serdülő fiadat nevelnéd, Isten tudja, 5167 1| egészséges és vidám gyermekké serdült, aki a szülőit mindazokért 5168 1| körülöttük a honorációrok serege, a mosolygó asszonyok, a 5169 5| bosszulja meg a rajta esett sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók 5170 1| érzékeny, s mégis halálra sértesz valakit, akivel érdekedben 5171 3| kártyapartnere...~ ~Juhász sértődötten hallgatott egy darabig, 5172 1| billiárd-golyókat... Szóval úgy meg van sértődve, mint valami vénkisasszony... 5173 1| hogy rendes, egészségi sétáját végezze, vagy egy-egy csinos 5174 1| tíz-tizenöt percig szótlanul sétálgattak már a park körül, Gyurka 5175 1| néhanapján, a kis növendékével sétálgatva, barátságosan megállott 5176 1| szólok, aztán, ha úgy akarja, sétálhatunk vacsoráig a várban... Ott 5177 1| Aztán sokat, igen sokat sétálj vele, mert az nagy hasznára 5178 1| nem kell bolondozni, hadd sétáljanak odalenn nyugodtan a szerelmes 5179 3| gyerekek a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában 5180 1| Megengedi, hogy Milkácskát sétálni vigyem? Félóra mulva visszahozom...~ ~ 5181 1| város felől egyszerre új sétálók közeledtek; egy katonatiszt, 5182 1| Jó darabig hallgatva sétáltak, aztán a férfi egyszerre 5183 5| hercegnő.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas 5184 3| bádogtornya), de miközben sétapálcájával az olajfákat ütögette, megint 5185 1| szolgálok.~ ~Leültek az egyik sétatéri padra, s mialatt a levegő 5186 1| fölújult életkedvvel siettek a sétatérre, hogy másfél órán át kedvükre 5187 1| eltávoztam...~ ~Gyorsan elment a sétatérről, s a lakására érve eloltotta 5188 1| öltözködött, napos vendég volt a sétatéren, a színházban, a cukrászda 5189 2| föltarthatatlanul előre siet és hidegen megcsinálja a 5190 4| teljesedtek be. Pár pillanat múlva siető léptek zaja hallatszott 5191 1| hagyva, fölújult életkedvvel siettek a sétatérre, hogy másfél 5192 1| szerelmét, a munka lázáért, a siker mámoráért, a jövőbe vetett 5193 1| közömbösen nézte a felesége sikerét; a házastársak között egyáltalán 5194 1| meg lehet elégedve az élet sikerével: a munkája, a küzdelmei, 5195 2| és egészen biztos lehet a sikerről, aki keményen nekifeszül 5196 2| mintegy hipnotizálva a sikertől, melyben önmaguknak volt 5197 2| kell, mert úgy akarom... És sikerült, bárhogyan tornyosultak 5198 5| fiatalságom regényét? Édesapám sikkasztása akkor tudódott ki, amikor 5199 1| szálljanak... A folyó lassan siklott végig agyagos partjai között, 5200 1| beszélek...~ ~Elgondolkozva simította végig a homlokát, majd egyszerre 5201 5| pszikhológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat 5202 5| semmi okunk rá, hogy ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit 5203 1| megvan, aki ebben a szomoru siralomvölgyben a halálra várakozik. Azt 5204 1| óvatosan a karjaiba vette a siránkozó csecsemőt, aki ilyenkor, 5205 1| ellene; ha már meghaltam, a sírból is megátkozlak... Élve vagy 5206 1| vicispán megtért a családi sírboltba, ahol megholt felesége már 5207 1| nyerseséggel szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális, 5208 1| fiatal csacsik talán még a sírhalmunkon is csókolózni fognak...~ ~ 5209 5| visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de egyszerre 5210 1| kétségbevonnia...~ ~- Ne sírjon, - szólott, s a kezeit nem 5211 1| megfoghattam volna...~ ~ ~Amikor a síró asszonyok pár órára kidőltek 5212 1| fiatalembert. Mindketten sírtak; hiszen a boldogság majdnem 5213 1| leányokat...~ ~- És miért sírtál, te csacsi?~ ~A fiatal asszony 5214 1| bírtam már tovább. Annyit sírtam, hogy Nedeczkyné végre megúnta 5215 2| szivarját:~ ~- Ez a naturálista smokkok hazug teoriája... Van is 5216 1| egy korsó frissen csapolt sör van előttem...~ ~A gondviselés 5217 1| jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban találkozott; ez a szűk és 5218 1| veszedelmesen neki adta magát a sörivásnak; délelőtt tizenegy óra felé 5219 1| gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcskét, vagy a két leánnyal ingerkedve, 5220 1| anekdotázó férfiak enyelegnek a sörcsarnokban a felszolgáló kisasszonyokkal.~ ~- 5221 1| nyugalommal telt meg, s a sötétben, amely az ágya fölé borult, 5222 3| közt merült el a tenger sötétkék vízébe, e pillanatban végigaranyozta 5223 1| melegére átláthatatlan sötétség következik... Hányan vannak, 5224 1| behallatszott hozzá, a sötétségben, amely a szobára borult, 5225 1| színfoltok ütköztek ki az éjszaka sötétségéből, Gyurka kipirulva tovább 5226 1| hangon kezdett kiabálni a sötétségben foglalatoskodó Moysinger 5227 4| kisasszony kezét és egy gyönge sóhajtással visszadőlt a párnáira. Egy 5228 1| előtte, hogy minden, amit oly soká valóságnak hitt, puszta 5229 1| mindez, s milyen fájdalmas sokaknak az a tudat, hogy egyszer 5230 1| hölgyek, a frakkos urak sokaságával, s Juhász ezredes katonás 5231 1| Pethő doktor, akit a sokaságban elszakítottak a feleségétől, 5232 1| vetett Sárikára - meleg és sokatmondó pillantás volt, - aztán 5233 1| nincs erőm a lemondáshoz... Sokszor vitatkoztunk a dologról, 5234 1| éhen haljon, mégse került a sor.~ ~Terka kisasszony, egy 5235 1| mióta a becsületes emberek sorába lépett... Nézd csak szívem, 5236 1| új házaspár, a gyertyák sorfalán át, a szentképek hallgatag 5237 1| fokozatosan, sőt később soron kívül emelkedett első segéddé, 5238 3| máig sem vette föl a 4526. sorozat 38. számu sorsjegy birtokosa. 5239 3| helyett a 97-es volt - de a sorozatszám körülbelül kétszáztizenkilencezerrel 5240 1| szokás szerint hamarosan sorra vették a világegyetem legkülönfélébb 5241 1| Tudod, hogy Bakonyvárott a sorrend is határoz, hát még az olyan 5242 1| leányomat illeti, hát az ő sorsa miatt nincs miért aggódnom 5243 3| A Transversalis Csatorna sorsjegye érintetlenül ott hevert 5244 3| a Transversalis Csatorna sorsjegyeit és Fortuna istenasszony 5245 3| szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály 5246 3| valamennyi közt az egyetlen, aki sorsjegyét közömbösen a sutba lökte. 5247 3| fővel bámult egy darabig a sorsjegyre, de aztán egyszerre fölülkerekedett 5248 1| majdnem magánkivül, - a mi sorsunk mindörökre meg van pecsételve... 5249 3| a Transversalis Csatorna sorsjegyeit is árulgatták Budapest előkelő 5250 1| ropogtatás után, kettétört egy sóskiflit, s nagyot szippantott Huppinger-gazda 5251 1| Károly, egy kenderszínü, sovány fiút hozott magával Budapestről 5252 1| tízszer-tizenötször is benézett a spájzba, a konyhába, az ebédlőbe, 5253 1| deklamálni kezdett:~ ~- Ami a spájzban, meg a konyhában jó falat 5254 1| másra is gondol, mint a spárgára kötött labdájára!... Jérum, 5255 1| gardirozása mellett, úgyszólván a specialitása volt Lénártnénak; óh hiszen 5256 4| örömeiből... De mivel a spékelést annyira értitek, mint senki 5257 1| hogy a konyhai dolgokba spicliskedjék... Azt fogja megenni, amit 5258 4| nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran úr szemében 5259 1| meghatja...~ ~- És most milyen stádiumban vagytok?~ ~- Hogyan érted 5260 1| tekintetében ragaszkodott bizonyos stilszerűséghez, később fölhívta Novák hadnagyot 5261 2| többiek viszünk előre minden strébert és diplomatát... Öt társaságbeli 5262 4| mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, az 5263 1| következtében a régi cég rohamos sülyedésétől tartottak, csakhamar beismerték, 5264 4| atya már kora hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktűzhelyek 5265 1| veszekedett, a segédek udvariasan sürgölődtek a vevők körül, az utcán 5266 1| koránébredő bogárka már lomhán sütkérezett a verőfényben. Pethő, akit 5267 1| a jó, meleg napsugárral süttesse magát...~ ~Az ügyvédnek, 5268 5| szeméből őszinte szánalom sugárzott felém... Ismer ugy-e, s 5269 5| sajnáljanak és vígasztaló szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány 5270 1| távozott, de előbb perfidül súgott valamit az édesapja fülébe. 5271 1| Ugy-e, hogy gyönyörü? - sugta oda a feleségének, aki a 5272 2| tulajdonosnak jóakarólag súgták a fülébe a tizedik vagy 5273 1| utóvégre is győzedelmesen suhant ki az emeletes piaci házból; 5274 1| találkozni velem, valahol a Suhogó tisztáson, holdfény mellett... 5275 1| nálunk rideg elzárással sújtja a szigoru büntetőtörvénykönyv. 5276 4| konyhának, üveges batárjával sűrűn odakanyarodott a kolostor 5277 1| folytatta útját a misztikusan susogó fák között... Néha lehajolt, 5278 3| sorsjegyét közömbösen a sutba lökte. Föl lehet-e tenni, 5279 1| közelében valami különös suttogás hallatszott. Kiváncsian 5280 1| nagyobb feltünés nélkül suttoghasson egykori barátnőjével.~ ~- 5281 1| Haragszik rám? - suttogja újra, mivel az asszony első 5282 1| férfi könnyekig meghatva, suttogó hangon kérdezi:~ ~- Boldog 5283 1| a felindulástól remegve, suttogta:~ ~- Föltétlenül beszélnem 5284 2| a kollégák is irigykedve suttogták:~ ~- Tény, hogy kivételes 5285 4| Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét járja, - 5286 3| egyszerre eszébe jutott a svábhegyi jótékony bazár, ahol mindenféle 5287 1| ezredes katonás nyerseséggel szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális, 5288 1| Nyolc hónap után most megint szabadnak és függetlennek érezte magát... 5289 1| vagy barna fejöket egészen szabadon hagyva, fölújult életkedvvel 5290 1| úrra, mintha az épp most szabadult volna ki a Lipótmezőről.~ ~- 5291 1| életedet... De az általános szabály nem ez; s száz meg száz 5292 1| caprice-vánkosát, s amíg a szülei szabályos lélekzete behallatszott 5293 2| a Kemény György ügyetlen szabásu kabátjára, meggyőződéssel 5294 1| különben amúgy is elibéd szabja az igaz útat: boldoggá csak 5295 1| hátradőlve, cigarettával a szájában nézte a kuglizó férfiak 5296 1| nem pirul el, amikor a szakácsné tekintetes asszonynak szólítja?... 5297 1| akar tőlem...~ ~Fölszólt a szakácsnéjának az emeletre, aztán benézett 5298 1| harminc év óta viselte a szakácsnői méltóságot a Pethő-házban.~ ~- 5299 1| táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, de ahol hétköznaponkint 5300 1| feleségéhez, aki éppen a szakácsnővel tárgyalt:~ ~- Te mondtad, 5301 5| volt köztünk, mely akkor se szakadt el, amikor a megalázott, 5302 1| álmodozva, amelyekkel a szakemberek a pincészetét kitüntetnék.~ ~ 5303 1| mintha álmodnék, halkan, szakgatottan, szinte lázban égve súgta 5304 1| azzal a másikkal örökre nem szakítasz...~ ~- Itt a kezem rá, apa...~ ~- 5305 1| emelkedtek, amikor Lénárt Endre szakított az agglegény-élettel; de 5306 1| lehajolt, hogy egy virágot szakítson, de közben vigyázva levett 5307 1| szemmel ellenőrizte Zsuzsánna szakvéleményét. A szemle csak akkor ért 5308 1| nálunk... Lujza, hallod-e, szaladj csak le gyorsan az úrért 5309 3| félmilliomodrész valószínűség után szaladjak... Hol vannak a keresztes 5310 1| öreg úrba, majd versenyt szaladnak, ki ide, ki oda, hogy karosszéket, 5311 1| batisztblúzban, amelyet a nyakán kék szalag fogott össze... Amikor a 5312 1| lebocsátott hajával, világoskék szalaggal járna az angolkisasszonyok 5313 3| akik az imádott nő egy szalagjáért tették kockára az életüket?...~ ~ ~ 5314 1| gyorsabban... Aztán friss vajat, szalámit és hónapos retket...És főképp 5315 3| Csatorna-Részvénytársaságra száll vissza.~ ~Juhász ugy érezte, 5316 1| Lénárt úr időközben kidobta a szállító-cég kocsisát, s most haragtól 5317 1| Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég kocsisával veszekedett, 5318 1| csakhamar zummogva tovább szálljanak... A folyó lassan siklott 5319 1| megvárta Terka kisasszonyt a szálloda kapujában. Ezt mondotta 5320 1| Mi lenne? Ma éjjel a szállodában alszom és holnap reggel 5321 1| a holmiját, kifizette a szállodai számlát, s a legközelebbi 5322 1| vér egy kissé a fejembe szállott...~ ~Hogyan merte volna 5323 1| csak a szívébe nyilallott a szalmaözvegyi állapot édessége... Nyolc 5324 2| másikban, de vajjon mit ér egy szalmaszál az oceán hatalmas nyomásával 5325 4| az orvos pedig, aki a kis szalónból berohant, kezét a Caudéran 5326 1| egymásba olvad, amíg a katonák szalutálnak, az urak a kalapjukat emelgetik, 5327 1| mellett. A tiszt jókedvüen szalutált, Lénártné pedig megölelgette 5328 1| hajdu lépett be, aki feszes szalutálással jelentette a sarokasztalnál 5329 1| parancsolni? - kérdezte, amíg szalvétájával a piros abroszt végigsöpörte.~ ~ 5330 1| Moysinger bácsi, piszkos szalvétával a hóna alatt, szolgálatkészen 5331 3| teremtés, mint a többi. A szám ugyanis közel járt a főnyeremény 5332 3| közel járt a főnyeremény számához - a 38-as helyett a 97-es 5333 3| előtte a sorsjegy fekete számai... Mikor utóbb annyira magához 5334 3| nem vennék több szivart a számba... Körülbelül az lenne a 5335 1| délelőtt az ember nem igen számít látogatókra... Kicsi, édes 5336 1| csupa érzékiség, csupa számítás... Látta, hogy majdnem fölfalom 5337 2| viszonyaim, hogy föltétlenül számíthatok évi ezerkétszáz forint bevételre...~ ~ ~ 5338 1| diskurzusra bizonyosan nem számított. Az ijedtsége azonban nem 5339 1| világ elől... De rosszul számítottak, mert a kiváncsi világ még 5340 3| magához tért, hogy az arabs számjegyeket fölismerte, elszorult szívvel 5341 1| az urát, mert ez a rideg számjegyember sohase értette őt igazán... 5342 1| holmiját, kifizette a szállodai számlát, s a legközelebbi vonattal 5343 3| papirfoszlány viselné a keresett számokat? Juhász halotthalványan 5344 1| azzal az eshetőséggel számoltam, hogy a maga szíve talán 5345 1| boldogtalanná tegyed... Ha élek, számon fogom kérni tőle, amit vétkeztél 5346 1| esemény révén egyszerre számottevő tagjává lett a bakonyvári 5347 3| föl a 4526. sorozat 38. számu sorsjegy birtokosa. Érdekes 5348 1| tengerpartra, kibérelte számukra egy villa földszintjét és 5349 1| hogy a szegény kis felesége szánalmasan eltörpül Lénártné mellett... 5350 1| még az ő házassága után se szándékozik belebolondulni az urába...~ ~- 5351 1| Mit tegyek hát? Mire szánjam magam?... Azt hiszem, te 5352 1| Budapestről Bakonyvárra azzal a szándékkal, hogy a gyereket a füszerüzletében 5353 2| kivételes tehetség...~ ~Száraz, pedáns jogi fejtegetéseit 5354 1| mondhattak egymásnak. Honnan származott ez az elkeseredett gyűlölködés? 5355 2| Modern legendák keltek szárnyra a Kemény doktor furfangjáról, 5356 1| megindulva figyelt, mint a szarvas, aki gyanus neszt hall az 5357 5| legméltóbb képviselője, - s szavaimból, úgylátszik, a meggyőződés 5358 1| sokkal többet mond, mint amit szavakban kifejezni lehet. Hogy boldog-e? 5359 1| nevére az üzletet.~ ~Lénárt e szavakra elsápadt; nem lehetett tudni, 5360 1| a helyes legény, mi?... Szavamra mondom, már majdnem több 5361 1| perfidül megakadályozta, hogy a szavának ura maradhasson. Vagy négy 5362 4| pálinkáját ihatnám.~ ~A XVIII. század utolsó évtizedében, anno 5363 1| szilárdul dacoltak a hosszu századévek viharaival. A szobák, amelyekben 5364 1| szomszédságában, a kíváncsiak százai.~ ~Az orgonaszó kiárad az 5365 1| pedig minden cikket tíz százalékkal a beszerzési áron alul... 5366 2| Ime, ez a kisasszony százezer forintnyi hozományt kap... 5367 1| ugyanannyi lira, s vagy százhúsz forint hazai pénz a vagyona, 5368 1| pecsételve... Szeretem, s inkább százszor meghalok, semhogy magáról 5369 1| napsugár lebegett. A réten százszorszépek nyiltak, s egy-egy álmos, 5370 1| De azt az apróságot még százszorta jobban szeretem...~ ~A baba 5371 1| már ide vagy oda, az úgyse számít... Ne menj még haza, hanem 5372 1| feleségül, amilyen ő maga volt; Szebenyi Ilonát, a püspöki jószágkormányzó 5373 1| sétát tesz az erdőcskében, s szed néhány szál erdei virágot 5374 1| csókolom, friss salátát szedek, - szólott most hirtelen 5375 1| de az arca most hirtelen szederjessé vált, s az ajkáról borzasztó 5376 3| kérdezzen, hanem most már szedje össze a sátorfáját...~ ~ 5377 1| hozzád érjen... A szemétből szedtek föl, de te azzal hálálod 5378 3| túl a 4526-ot... Juhász szédülő fővel bámult egy darabig 5379 5| kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos 5380 1| neki Budapestről, a szülői szegénységről, s a sziniiskoláról, amelybe 5381 1| a délvidékre... Az kell szegénykének, hogy egész nap a tengerparton 5382 4| törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes önzéseért, 5383 1| Terringettét, nincs abban szégyen, ha az embernek olyan felesége 5384 4| Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte 5385 1| tenni?... Nem halsz-e meg szégyenletedben, ha arra gondolsz, hogy 5386 1| vevők, a kávéház terraszán székekre állottak a vendégek, csakhogy 5387 1| Lénártné mellett... Amíg a széken hátradőlve, cigarettával 5388 1| Remenyik Xav. Ferenc, a székesegyház regens chori-ja, még egy 5389 1| rakosgatott, vagy a fehérnemüs szekrénynél volt elfoglalva.~ ~S megfeledkezve 5390 1| hegyek felől zord, éjszaki szél fú, s ez megárthatna neked, 5391 1| azok, de mi egészen a sír széléig szenvedünk, anélkül, hogy 5392 2| izgatottan csapta le erre a szélestalpu poharat:~ ~- Bolondság arról 5393 1| Bogdán, a polgármester, Szelestey, az öreg vicispán, körülöttük 5394 1| a virágot a legelső őszi szellő... Érzesz-e magadban annyi 5395 1| hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól is féltették. 5396 1| feketekávé jól essék...~ ~Aztán szélvészként elrohant a kaszinóba, - 5397 1| feleségétől, az ebédlő ajtajában szembe találta magát Jablonszky 5398 1| osztályrészül, hogy a drága szemefényét egy idegen férfi számára 5399 4| homlokáról, a beteg megtört szemeivel rája nézett... És az Isten 5400 1| hogy az imádástól könnyes szemek virrasztanak fölötte, s 5401 3| istenasszony éppen engem szemelne ki arra, hogy a kabátomba 5402 1| a férfié igazán, aki egy személyben a barátja, a szeretője, 5403 1| A Sárika ártatlan kis személyével ily fölindulások nincsenek 5404 1| ezentúl is, hiába tartod a szemem elé a diplomádat... Nagyon 5405 1| nőtt kis leányom, a drága szememfénye boldog legyen...~ ~ ~ 5406 1| az időt, hogy az én drága szememfényét boldognak láthatom...~ ~ 5407 1| hogy majdnem fölfalom a szememmel és azért viselkedett úgy, 5408 1| cipője hozzád érjen... A szemétből szedtek föl, de te azzal 5409 1| csodamódra, elhallgatott, s kék szemével, amely annyira hasonlított 5410 1| Zsuzsánna szakvéleményét. A szemle csak akkor ért véget, amikor 5411 4| pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsímultak 5412 3| Érdekes eset ez már abból a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek 5413 5| esküdtem, hogy csak lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, 5414 1| hancurozó nagyapa tréfás szemrehányással fogadta vejét:~ ~- Ez aztán 5415 5| itélve, valami hallatlan szemtelenséget fog kérdezni tőlem...~ ~- 5416 1| fatörzsbe, hófehér haján egy szempillantás alatt vérvörös foltok támadtak, 5417 1| tovasétált Pethővel. És szendén, lesütött szemmel szólott:~ ~- 5418 1| álmodott? Mit látott túlvilági szendergésében? Ha kihűlt ajka mégegyszer 5419 1| hogy egy félórát magának szenteljek... De figyelmeztetem, hogy 5420 1| egész életemet arra fogom szentelni, hogy a bűnömet jóvátegyem...~ ~ 5421 1| szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális, vén néni öleléseiből.~ ~- 5422 1| őket, most valami csöndes szentimentálizmusnak adott helyet, annak a kellemes, 5423 1| pedig, amit apa mond, az szentírás...~ ~Sárika húzódott ugyan 5424 2| megcsinálja a jövőjét... A lágy és szentimentális pedig kitör a pálya közepén, 5425 3| kiérzett az asszonyok szomjas szentimentálizmusa.~ ~- Igazat beszél? - kérdezte, 5426 1| napvilág, s a feje fölött, a szentkép körül, világos aranysávok 5427 1| gyertyák sorfalán át, a szentképek hallgatag üdvözlése mellett, 5428 4| szegény gazdám a halotti szentségek fölvétele nélkül húnyja 5429 4| megtagadja tőle a halotti szentségeket? Hátha most áll bosszút 5430 1| ilyen bolond apa, mint én, szentül azt hiszi, hogy a kis leánya 5431 1| hónapok óta magába fojtott szenvedély.~ ~- Komolyan az a szándéka, 5432 1| labdázás volt az egyedüli szenvedélye! Jóformán minden bútordarabot, 5433 1| szívében. Lángolóbbakat, szenvedélyesebbeket talán igen, de oly tisztákat, 5434 1| lobbantotta új lángra a kedvese szenvedélyét. Amíg bársonyos ujjai hízelkedve 5435 1| mienket még drágábbá tették a szenvedések, amelyeket megérkezése előtt 5436 1| a szülőit mindazokért a szenvedésekért kárpótolta, amelyek fiatal 5437 1| hálásan rebegte:~ ~- A sok szenvedést csak azért mérted reám, 5438 1| Sárika feltünő gyakran szenvedett főfájásban, egyízben pedig 5439 1| megmozdult volna, - legyen elég a szenvedésekből, amiket beláthatatlan bölcsességedben 5440 4| Caudéran úr szemében szenvedő mosoly gyúlt ki, majd megszorította 5441 1| Mert sokat, nagyon sokat szenvedtünk mind a ketten, amíg a kis 5442 1| mi egészen a sír széléig szenvedünk, anélkül, hogy a lelkünkbe 5443 1| legújabb időben színvakságban szenvedsz...~ ~Azokon a napokon, amikor 5444 1| hogy a lelkem mélyén mit szenvedtem, te se tudod... Mert sokat, 5445 1| született az ükapám, meg a szépapám is, odalenn pedig, az udvaron, 5446 1| asztalnál helyet foglalt, szepegve így szólott:~ ~- De vacsora 5447 1| ülő asszonyt: a diadalmas szépségében mosolygó Lénártnét, aki 5448 1| én nem látok rajta semmi szépséget... Üres, affektáló teremtés, 5449 1| sétálás, főképp egy szép szeptemberi estén, nem tartozik a különös 5450 3| töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló 5451 1| a feleséged, akit igaz szerelemből csatoltál magadhoz, a szívednek 5452 1| bájos teremtés valaha a szerelemtől elszédülve hullott a karjai 5453 1| belehalt volna, ha legelső szerelmében csalódik, de azért leányos 5454 3| a komoly fogadalom, hogy szerelméért minden áldozatra képes... 5455 1| madarak éneke köszönti a szerelmeseket. A nehéz tölgyfakapuhoz 5456 1| lábujjhegyen közelebb lopózott a szerelmesekhez, s míg a szeme előtt csodálatos 5457 3| a sátorfáját...~ ~Juhász szerelmesen csókolta meg a szép asszony 5458 1| tudnak megnyugodni, hogy a szerelmesük másé legyen... Mert a szerelem 5459 1| elveszített: az ifjúságát, a szerelmét, a munka lázáért, a siker 5460 1| az esküvések, amelyekkel szerelmüket megpecsételték... Most, 5461 1| lesz az átkod vagy a jó szerencséd...~ ~- És mindig csak magadban 5462 1| kártyán régi idők óta nem volt szerencséje, s hogy a roulette meg a 5463 1| Kezeiket csókolom... Van szerencsém jó estét kívánni, doktor 5464 1| hát hadd kívánunk mi is szerencsét a fiatal asszonykának... 5465 5| szóltam hozzá:~ ~- Nagyon szerencsétlen vagyok és most hirtelen 5466 1| majd ezentúl valamivel szerényebben élünk...~ ~Becsomagolta 5467 1| hogy Pethő Géza örökre szeressen?~ ~És e könyörgés után, 5468 1| volt a hitem, hogy két nőt szeretek egyszerre. Ha tudná, mennyit 5469 5| sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is őt tartottam 5470 5| könnyeimet fölcsókolta, aki szeretetet mutatott irántam azokban 5471 2| elmondotta...~ ~S a maga szeretetreméltó fantáziájával egy gyönyörü 5472 5| Miért?~ ~- Mert most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns 5473 1| tálcakendőmmel... Sokkal jobban szeretnéd, ha tovább is itt ülnék 5474 1| elaludjam, de különben is nagyon szeretnék pár percig bizalmasan beszélgetni 5475 1| Itt a kezem rá, hogy jó és szerető férje leszek a kis leányának... 5476 1| módon rágalmazta meg a volt szeretőjét, bensőleg összehasonlításokat 5477 5| messzeségben mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre 5478 2| heverő revueket. Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, 5479 1| Jó Istenkém, aki mindig szerettél, mindig dédelgettél, ugy-e 5480 1| voltam olyan, mert épp úgy szerettelek, mint te engem...~ ~A batár 5481 1| fogod szeretni, ahogy mi szeretjük?... Van-e szívedben annyi 5482 1| Ha örömet akarsz neki szerezni, hát kínáld meg valami ritka 5483 1| egy különös melléknevet szereztek neki Bakonyvárott: a kis 5484 1| hogy csinos meglepetést szereztél nekem...~ ~Tréfásan, de 5485 1| Talán fájdalmat is szereztem neki, hogy megint ilyen 5486 5| kért, hogy mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott (egy lyoni 5487 3| A szerelmi hazugságok szerintem épp olyan gyönge karakterre 5488 5| némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, mint két bizalmas jóbarát, 5489 2| beszélnek... Az ugyan könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb 5490 1| órákban jöttek, ünnepiesen, szertartásos dísszel, épp azon a napon, 5491 1| odanyujtotta a kezét.~ ~- Szervusz, fiam... Én már csak fiamnak 5492 1| könnyesszemü, töpörödött szerzetes, aki remegő kezével megsímogatja 5493 1| barátnőket és barátokat is szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, 5494 1| elmesélte, hogy az új inas szerződésével tulajdonképp a kegyeletnek 5495 1| hogy egyszerre két nagy szerelmet is befogadjon magába... 5496 1| összeszidta az apát, - az ő szidása egyébként nem volt valami 5497 1| kitanult a füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, még 5498 1| Jaj, jaj, hogy össze fog szidni bennünket... Mert Zsuzsa 5499 1| tündérszigetére került. Az álombéli szigetre, amelyet beláthatatlan tenger 5500 2| tudta lerázni magáról a szigorlatok terheit. Szabó, aki mint 5501 1| hogy koccints velem. Apa szigoruan rámparancsolt, hogy ezentúl 5502 1| arcáról is eltünt most már a szigorúság, vonásai megenyhültek 5503 3| érezte, hogy a tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, 5504 1| Aki reggeltől-estig a sziklákon megtörő vizet nézi, az megborzad 5505 1| darabig kószált ide-oda a sziklás vároldalon, amikor a város 5506 1| eljárásomat kimagyarázzam...~ ~Szikrázó szemmel nézett Lénártnéra, 5507 1| fölegyenesedett, a szeme szikrázott, s öles termete mintha 5508 2| György menyasszonya lett, szilárd meggyőződéssel mondta:~ ~- 5509 1| voltak; a sárga ház falai szilárdul dacoltak a hosszu századévek 5510 5| beszélt, a hangja meleg és szimpátikus volt, s szeméből őszinte 5511 1| Azt se tagadta, hogy engem szimpatikusnak talál, s hogy az egész boldoggá 5512 1| Sárikát.~ ~- Mily pompás színben van, hogy megerősítette, 5513 1| hozzá, hogy a feleségem színe elé kerüljek...~ ~ 5514 1| kellene pusztítani a föld színéről... Nemcsak a regények és 5515 4| megrakott podgyászkocsik, a színes reklámképek, amelyek egy 5516 1| abroszt végigsöpörte.~ ~Pethő szinésziesen deklamálni kezdett:~ ~- 5517 1| fölött.~ ~Hány évig szőtte, színezgette ezt az édes álmot? A jó 5518 1| keleti égbolton narancsszínü színfoltok ütköztek ki az éjszaka sötétségéből, 5519 2| A koncertekben és a színház földszintjén suttogva szóltak 5520 1| vendég volt a sétatéren, a színházban, a cukrászda terraszán, 5521 1| legkülönfélébb ügyeit: a színházi premiéreket, a főispánné 5522 1| szülői szegénységről, s a sziniiskoláról, amelybe vérmes reménységekkel 5523 5| drámaíróknak, még akkor se, ha a szinpadon megríkatják. Ők hozták forgalomba 5524 1| ballettet csak hírből ismerik, s színtársulat csak minden harmadik évben 5525 1| hogy a legújabb időben színvakságban szenvedsz...~ ~Azokon a 5526 1| létemre tudhatnám, hogy minden szippantás legalább egy nappal rövidíti 5527 1| egy sóskiflit, s nagyot szippantott Huppinger-gazda burnótjából. 5528 1| egy-egy bogárkát, amely a szirmokon rejtőzött, s óvatosan elhelyezte 5529 1| a vízen csillogószárnyu szitakötők röpködtek, köröskörül falánk 5530 1| vacsora utáni szivarját szíva, két oldalán a nők, szinte 5531 1| Igen, ma gyönyörü világos szivarjaink - vannak, - szólt a szép 5532 1| pajtásként nézett csöndesen szivarozgató édesapjára.~ ~- Ugy-e, hogy 5533 1| zavarba hozza... Este, amikor szivarozva üldögéltek a Jablonszkyék 5534 1| volna értelme, ha egy jó szivarról lemondanék... Hiszen sok 5535 1| Csupa sötét, fekete szivarunk van... Pöröljön a dohánygyárral, 5536 1| és tegyünk úgy, mintha a szivarunkat akarnánk meggyujtani...~ ~ 5537 1| egészségére, akinek tiszta szívből kívánom, hogy olyan eszes, 5538 1| estétől reggelig, hiszen a szivéből az ember a legdrágább emlékeit 5539 1| babuskám... szegény, ártatlan szivecském te!... Azt hittem, hogy 5540 1| megfeledkeztek... Ejnye szívecském, hát adjon be valami jó, 5541 1| amely Sárika látásakor a szívedbe áramlik? Az asszonyból sohase 5542 1| mi szeretjük?... Van-e szívedben annyi jóság, annyi gyöngédség, 5543 1| érzékeid királynője, Sárika a szivedé. Beismered-e, hogy az eddigi 5544 1| szerelemből csatoltál magadhoz, a szívednek is, az érzékeidnek is a 5545 5| én voltam legközelebb a szívéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából 5546 1| iskolába se jártam, de a szivem és az eszem azért helyén 5547 5| magányosságban, utat talált a szívemben felgyülemlett, fájdalom: 5548 1| életemmel váltottam meg, hogy a szívemhez nőtt kis leányom, a drága 5549 1| s ugyanannyi, hogy egész szivemmel szerelmes vagyok bele... 5550 1| mindent elmondhat, ami csak a szívén fekszik...~ ~Pethő nem kérette 5551 1| Mindig csak az anyák szívéről beszélnek, mintha az apa 5552 1| bakonyvári familiáknak, szivesen látták a bécsi egyetemről 5553 1| Rögtön itt lesz, csak szíveskedjenek helyet foglalni...~ ~Pethőék 5554 1| hajlandó is lenne arra a baráti szivességre, hogy a feleségétől elváljon. 5555 1| bátyám, kérni akarom egy szívességre... Ahogy itt lát, mindössze 5556 1| egy vidám katona együtt szívja a pompás esti levegőt, pláne, 5557 1| belepusztulok... Talán gonosz és szívtelen vagyok, de ez az igazság. 5558 1| boldogság majdnem kiáradt a szívükből.~ ~Jó ideig meghatottan 5559 1| megérted-e, mi történik a szívünkben, amikor az ő sorsát másra 5560 1| vagy te képes arra, hogy a szívünket összetörjed...~ ~Hangtalanul, 5561 1| város asszonyai magok közt a színésznőnek hívták. Sőt egyízben, amikor 5562 1| Így ni, majd add át szépen Szlavik főtisztelendő úrnak...~ ~ 5563 1| Most, hogy a Sárika szobájából hangos gyereksírás hallatszott 5564 1| századévek viharaival. A szobák, amelyekben valamikor a 5565 1| Jablonszkyné dirigált, a szobákat megcsappant üzemmel takarították, 5566 1| és tisztaságtól ragyogó szobákban. Már-már lemondtak arról, 5567 1| Lénártné nem válaszolt, mert a szobalánya megjelent a boltajtóban... 5568 1| helyőrség bakái táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, de ahol 5569 1| halkan szólott az ismerős szobaleányhoz:~ ~- Egyedül van az asszonya?~ ~- 5570 1| masamód-kisasszonynak, néha egy csinosabb szobaleánynak is. A szerelemben a rokonszenves, 5571 1| hiszed, hogy ezt egy-két szóban el lehet mondani, hát nagyon 5572 1| a sötétségben, amely a szobára borult, végre meg merte 5573 1| beléptek, csakhamar megjelent a szobaleány, akin meglátszott, hogy 5574 1| megérteni, miért veri le oly szörnyen Pethőt az a végre is mindennapi 5575 1| ahol láthatatlan, gonosz szörnyetegek kuszálják össze kaján mosollyal 5576 1| kacagásával űzöd el a félelmes szörnyetegeket, amelyek az ajtónk előtt 5577 1| bele kell nyugodnunk abba a szörnyü gondolatba, hogy ezek a 5578 1| egy kicsit... Mégis csak szörnyüség, hogy el hagynál epedni 5579 1| ártatlansággal lépsz majd örök szövetségre... Szó sincs róla, nem lehetetlen, 5580 1| úgy látszott, hogy nem tud szóhoz jutni a meglepetéstől... 5581 1| orvos ezt a rövid útat is, szokása szerint, megszokott lassúsággal 5582 1| ágyamban, mert az a rossz szokásom van, hogy reggel három óra 5583 1| azonban, ha a betegeivel szokatlanul korán végzett s a rendelőszobából 5584 1| szólt:~ ~- Én már csak ilyen szókimondó fiu vagyok és azzal vége... 5585 1| tetszett, hogy még tegnap rövid szoknyácskájában tipegett a gyermekszoba 5586 1| ilyenkor még meglehetősen üres szokott lenni, de Pethő most megállott 5587 1| az öreg ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a halál ő felsége 5588 1| sem ijed meg, ha száz ágyú szólal meg egyszerre... Holnap 5589 3| lelkében szomoru melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott 5590 5| rég túl van már a banális szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz 5591 1| készülődött a kerület.) A szolgabiró tehát nagy káromkodások 5592 1| sarokasztalnál ülő központi szolgabirónak, hogy a főispán a hivatalában 5593 4| végképp az ő engedelmes szolgáit. A gyárban a Caudéran úr 5594 4| rája nézett... És az Isten szolgája ekkor hangosan így szólott:~ ~- 5595 1| két nap óta megtagadta a szolgálatot, csodamódra most megszólalt...~ ~- 5596 1| hát azokkal is szívesen szolgálok.~ ~Leültek az egyik sétatéri 5597 1| hajadon, aki húsz éven át szolgált az öregebb Schober-család 5598 1| cselédek is tíz-tizenöt évig szolgáltak Jablonszkyéknál, mintha 5599 1| asszony, a saját kezével szolgálva ki a fiatal ügyvédet.~ ~ 5600 1| kávéházból időközben eltávozott a szolidabb elem, a cigány közelébb 5601 1| fiam... Én már csak fiamnak szólítalak ezentúl is, hiába tartod 5602 1| valaha még apámnak fogom szólítani?...~ ~Szeretettel és ragaszkodással 5603 1| szakácsné tekintetes asszonynak szólítja?... Na már igazán nem csoda, 5604 1| figyelmes rendezőség őt szólította föl, hogy a Szép Helénát 5605 1| gondolkodtam kegyed felől... Mit szólna hozzá, ha arra kérném, hogy 5606 1| Schober Károly kizárólag a szőlőgazdaságnak szentelte az idejét és a 5607 1| reggeltől-estig öreghegyi szőlőjével babrált, aranyérmekről és 5608 1| Várjon, amíg a cselédeknek szólok, aztán, ha úgy akarja, sétálhatunk 5609 1| üveg kőbányai sört. Mit szólsz a tervemhez?~ ~- Csak nem 5610 2| színház földszintjén suttogva szóltak egymáshoz a leányok és az 5611 2| többiekhez:~ ~- Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz? Kemény 5612 2| emberek nem bolondok...~ ~És szombat este, mikor egyszer megint 5613 3| már kiérzett az asszonyok szomjas szentimentálizmusa.~ ~- 5614 1| hogy ez a téma távolról sem szomorítja el annyira, mint a másik. 5615 1| is kissé fájdalmas, kissé szomorú volt.~ ~- Semmi bajom, - 5616 1| intett, aztán mélységes szomorúsággal válaszolt.~ ~- Higyje meg, 5617 5| át tudja érezni az emberi szomorúságokat, hiszen az a hivatása, hogy 5618 1| karolt belém s én mérhetetlen szomorúságomban megírtam vagy két tucat 5619 1| bizalmasan maga után vonta, szomorúan, lehajtott fővel szólott:~ ~- 5620 1| csillogó szemmel nézte szomszédnőjét, a beteges, sápadt, bátortalan 5621 1| aztán lábujjhegyen ment a szomszéd szoba ajtajáig, amelyet 5622 1| szóval altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben. Mily gyorsan, 5623 1| volt a kisváros egyetlen szórakozása; belül, a parkban, az aranyos 5624 1| nem tartozik a költséges szórakozások közé. Novák főhadnagy tehát 5625 1| amikor az ember egy picurkát szórakozhatnék?...~ ~A jó Isten, úgy látszik, 5626 3| délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere...~ ~ 5627 4| ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját hamarosan magára öltötte.~ ~ 5628 1| elsajátítsák, kis lábaikkal szorgalmasan hajtották a varrógép kerekeit, 5629 1| hogy egyszer ő is mint szorgalmas kis feleség fog ülni a családi 5630 4| hegyek közt, míg Caudéran úr szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül 5631 1| vén korcsmáros ingujjban szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné 5632 1| Holnap este vissza fogom szorítani a kezét, ezért a jó Istenke 5633 1| üzletbe, barátságosan kezet szorított.~ ~- Igen, ma gyönyörü világos 5634 2| után, figyelemmel helyet szorítottak neki, mert mindannyian őt 5635 1| Főhadnagy úr kérlek, szoríts egy kis helyet ennek a drága 5636 1| ágy mellett, s ellágyulva szorongatta a Sárika kezét, halkan szólott:~ ~- 5637 1| asztal mellett öten-hatan is szorongtak, gyönyörüséggel élvezvén 5638 1| kisleányt...~ ~Elhallgatott és szorongva pillantott az öreg doktorra, 5639 1| behunyta a szemét, de a karjai szorosabban kulcsolódtak a férfi nyaka 5640 1| nem volt képes: kis keze szorosan odakulcsolódott a férje 5641 3| együgyü, hogy főnyereményekre szorúljak...~ ~De amíg sötét, naftalinos 5642 1| emeleti ablakok mögött ökölbe szorultak a leányok rózsás kacsói, 5643 1| ujság fölött.~ ~Hány évig szőtte, színezgette ezt az édes 5644 1| úgy hirtelenébeni kedvünk szottyant, hogy kiránduljunk, s lám, 5645 1| Huppinger-sörcsarnokban ember ember hátán szorongott, s nekihevült, hangos, jókedvü 5646 2| És te még a tehetséget is szükségtelennek tartod?~ ~- Teljesen. Mi 5647 1| holnap reggel elutazom a szüleimhez...~ ~Lénárt erre szó nélkül 5648 1| szegény leányt, mindjárt a születése után a vízbe fojtanának...~ ~ 5649 5| ember mindörökre elhagyta szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor 5650 1| mesélt neki Budapestről, a szülői szegénységről, s a sziniiskoláról, 5651 1| gyermekké serdült, aki a szülőit mindazokért a szenvedésekért 5652 1| piaci házból; a szegény szülők örömét, reménységét könyörtelenül 5653 1| tizennyolcadik esztendejét; pedig a szülőknek úgy tetszett, hogy még tegnap 5654 1| Hogy a gesztenyehaju, szürkeszemü Sárika valamikor egy más 5655 1| sörcsarnokban találkozott; ez a szűk és sötét helyiség volt a 5656 2| jogász nem hiányozhatik a kar szűkebb testületéből. Maguk sem 5657 1| édes erdei illat áradt ki a szunnyadó fák közül.~ ~A két fiatalember 5658 2| ember, ezt az irigység sem tagadhatja...~ ~ ~ 5659 1| adja a filisztert... Mit tagadja, hogy az elhagyott kis feleségére 5660 1| önvallomás.~ ~- Igen... nem tagadom... sokáig küzdöttem magammal... 5661 1| értette őt igazán... Azt se tagadta, hogy engem szimpatikusnak 5662 1| kiváltságosai voltak láthatók: tagbaszakadt, kissé együgyü külsejü urak, 5663 1| hogy a diplomáciai kar tagjai húzzák a csárdásokat és 5664 1| Ha egy este kiütött a tagjaira a láz forrósága, én, az 5665 1| fejét a könyökére támasztva, tágranyilt szemmel, visszafojtott lélekzettel 5666 2| kitüntette a választmányi tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt 5667 1| áhítattal lebegett a napsugaras tájék fölött, halkan szólott:~ ~- 5668 1| húzta a székét, s most már tajtékozó áradat módjára zuhogott 5669 1| vaskereskedő felesége, vagy Takácsné, a lisztes özvegy elsején 5670 1| megittam a feketémet...~ ~A takarékbetétjei már meglehetősen emelkedtek, 5671 1| kivül nem volt más, akiért takarékoskodniok kellett volna. Sárika már 5672 1| négy- vagy ötezer forintom a takarékpénztárban, hiszen tizennégy év óta 5673 1| Azonfelül igazgatója is a takarékpénztárnak, ahol innen-onnan meg fog 5674 4| sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktűzhelyek körül... És a megyés püspök, 5675 1| szobákat megcsappant üzemmel takarították, az irodában suttogva beszéltek 5676 1| már átlátszó fátyol alá takarta; aztán elmerengve folytatta 5677 1| a vége...~ ~Az ujjával a taktust verte a cigány nótájához, 5678 1| balkéz, amely sehogysem találja meg a helyét. A Lénártok 5679 3| képes... Mi lesz a hatórai találkával?... Juhász összegombolta 5680 1| tisztek, akik a legutóbbi találkozás óta mindnyájan szerelmesek 5681 1| dolgot, hogy tanuk nélkül találkozhassunk... Csak annyit mondok, hogy 5682 1| értelmiség legkedvesebb találkozó helye. Huppinger özvegy 5683 1| szükség rá, hogy titokban találkozzunk?... Ha mondani akar nekem 5684 5| észrevettem, hogy bájosnak találnak... Gondolhatja, hogy ez 5685 3| Azt hiszem, nem igen találnék férfira, aki hasonló körülmények 5686 3| kétszázezer forintot nem találom még, ha az éjszaka útra 5687 1| megdöbbentette? A bakonyváriak aligha találtak volna kivetni valót abban, 5688 1| ragyogónak és titokzatosnak találtam, holott eddig épp olyan 5689 1| fogja megenni, amit eléje tálalunk, érti?... Ha mégegyszer 5690 1| hogy nem éjfélkor akar találkozni velem, valahol a Suhogó 5691 1| bakonyvári értelmiség népszerü találkozóhelyén.~ ~Minden asztal mellett 5692 5| asszonyok, akik a morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár 5693 1| varrógép kerekeit, vagy örökös tálcakendőiket és asztalfutóikat horgolták, 5694 1| buzgalommal folytatta ilyenkor a tálcakendője vagy az asztalfutója himzését, 5695 1| az asztalfutóját vagy a tálcakendőjét, s hizelkedő kis cica módjára 5696 1| a legfőbb ideje, hogy a tálcakendőket bevégezzed...~ ~Sári ilyenkor 5697 1| affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... Sokkal jobban szeretnéd, 5698 1| a férfi pedig egyszerre talpra ugrott, hogy a lombokat 5699 1| szempillantás alatt vérvörös foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől 5700 1| szentelte, s aki mégis árván, támasz nélkül fog maradni a hideg 5701 1| amelyet a nagykerék munkája támasztott... Az öreg doktor tünődve 5702 1| barátjához, aki fejét a könyökére támasztva, tágranyilt szemmel, visszafojtott 5703 1| végből szükségem van a maga támogatására, bátyám...~ ~- Az én támogatásomra? - 5704 1| támogatására, bátyám...~ ~- Az én támogatásomra? - szólott a polgármester, 5705 1| most már, hogy melyik az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre 5706 1| keresztkomája, bizalmas tanácsadója volt a bakonyvári familiáknak, 5707 1| most szükségem van a baráti tanácsodra...~ ~Szamosi Gyurka megvakarta 5708 2| bevételre...~ ~ ~A miniszteri tanácsosék februári estélyén, egy válópörről 5709 1| volt az úr, s bár Bakonyvár tanácsurai hősiesen védelmezték városuk 5710 1| magát Sárikával együtt a táncolás művészetében. Amikor a bakfisleányka, 5711 3| hogy a tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, mert egyszerre 5712 1| bakfis korában is valósággal táncolni kezdett örömében, amikor 5713 1| tudta meg, hogy a majálisi táncosa szerelmes belé, jóformán 5714 3| lefújta róla, egy percig őrült táncot jártak előtte a sorsjegy 5715 1| uradalom fiatal örököse tanítja a gyermekeiket a zongorázás 5716 1| barátja, a szeretője, a tanítómestere, a nevelője, szóval mindene... 5717 1| kellett. Szerencsére megvolt a tanitónői diplomája is, s így arra, 5718 1| Arra kérem tehát, hogy taníttassa velem a kisleányát, s ajánljon 5719 1| szóval mindene... A más tanítványa a mi lelkünket sohase értheti 5720 1| szeretettel simogatta meg a tanítványai pufók arcocskáját, miközben 5721 1| intéznie a dolgot, hogy tanuk nélkül találkozhassunk... 5722 1| hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~Aztán az ölébe ültette 5723 2| is ellenem a hullámok... Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés 5724 5| szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, 5725 4| Magyarországba, miután előbb gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat... 5726 1| hozzám... Mintha nekem még tanulnom kellene valakitől a kacérságot...~ ~- 5727 1| Géza... harmadosztályu tanuló... makacs hörghurut... Így 5728 1| csöndes és nyugodt megelégedés tanyája volt; a doktor nemes ambicióval 5729 1| gyász hosszu időkön át ott tanyázott a csöndes és tisztaságtól 5730 1| mámorral és szenvedéllyel tapadt rá... De a következő pillanatban 5731 1| elfelejtsem magát, s most rémülten tapasztalom, hogy keservesen csalódtam... 5732 1| került, s Lénárt úr, aki tapintatlan ember volt, csakhamar a 5733 1| állapotban követtél el egy jókora tapintatlanságot... Lénárt János ugyebár 5734 1| hát ne menjünk innen egy tapodtat se... Nekem csak akkor van 5735 1| lustálkodott a kanapén, s az ujság tárcáját olvasta, ijedten fölugrott, 5736 2| lefekvés előtt, miután a holnap tárgyalandó pörökbe egy futó pillantást 5737 1| aki éppen a szakácsnővel tárgyalt:~ ~- Te mondtad, hogy az 5738 2| Biarritz, a Biarritz és Társa cég főnöke, az internacionális 5739 1| tért vissza a bakonyvári társadalomba.~ ~Megbánta-e Lénárt Endre 5740 1| esik... Az ember elvégre is társas lény...~ ~Lénárt úr végre 5741 1| mindig a leghangosabb volt a társaságban, már messziről odakiáltotta 5742 1| hangos kávéházba a rendes társasághoz benézett. A lány pedig, 5743 1| alkonyaton Pethő a közeledő társaságot megpillantotta, a szíve 5744 1| lény is ott lábatlankodik a társaságukban. De Pethő nagyon jól tudta, 5745 1| s a polgármesternek, aki tárt karokkal üdvözölte, isteni 5746 2| Ha ti öten velem tartatok, egy év alatt egész Budapest 5747 1| tetszik felejteni, hogy egy tartalékos tüzérhadnaggyal beszél, 5748 1| Hogy Pethő csak részben tarthatta be a fogadalmát, annak nem 5749 1| ellen?... Micsoda ostobaság tartja vissza attól, hogy maga 5750 1| urak is kötelességüknek tartják, hogy viziteljenek nála. 5751 1| végigaludta...~ ~Három évig tartó, csöndes és hallgatag szerelem 5752 1| életére esküszöm, hogy meg is tartom az ígéretemet...~ ~Jablonszky 5753 1| általában véve nem igen voltak tartós esőzések... S ha jött is 5754 1| cég rohamos sülyedésétől tartottak, csakhamar beismerték, 5755 1| asszonyt, akit már a karjaidban tartottál, a mások jelenlétében látod 5756 5| szeretetére... Addig is őt tartottam a legjobb embernek; képzelheti, 5757 1| bakonyvári értelmiség elitjéhez tartoztak; az egyik, a csöndesebb, 5758 1| hiszen Bakonyvárott nem tartozott a megszokott események közé, 5759 1| bátorsága hozzá, hogy jó apának tartsa magát...~ ~Pethő elkényszeredve 5760 1| legyen, nem az, hogy szépnek tartsák és udvaroljanak neki...~ ~ 5761 5| ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? - kérdezte 5762 2| beszéltek az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel visszavonult. 5763 1| malmok felé. Az idő már tavasziasan enyhe volt, a patak partján 5764 1| bámészkodva álltak meg, biztos távolban, Pethőék pedig helyet foglaltak 5765 1| hallgató vidéken; a folyón, a távoli vizeken, az alacsony viskókon, 5766 1| XI.~ ~Sárika hatheti távollét után visszaérkezett Bakonyvárra. 5767 1| család küszöbéről tudta távoltartani a kegyetlen csontembert, 5768 1| pályatársnői intrikái folytán, távoznia kellett. Szerencsére megvolt 5769 2| az asztalán, megnyugodva távoztak a pörlekedő felek.~ ~- Dejszen, 5770 1| leütlek... És maga... maga is távozzék... de azonnal... amíg ép 5771 1| meggyőződéssel szólva:~ ~- Téged csak eléggé szeretlek, ugyebár? 5772 1| jó időbe került, amíg a tegnapi est történetére visszaemlékezni 5773 1| összetett kezekkel kért, hogy ne tegyem még boldogtalanabbá, mint 5774 1| De előbb álljunk meg és tegyünk úgy, mintha a szivarunkat 5775 1| hogy az egész napja súlyos tehernek tünt föl előtte, s akkor 5776 1| idehallatszott egy éjjeli tehervonat füttyjelzése és a közeli 5777 1| látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül nézték, amint az ártatlan 5778 1| talán szintén kívánatossá teheti az életedet... De az általános 5779 1| világok keletkeznek, hogyne tehetnéd hát meg, hogy Pethő Géza 5780 1| most már, ha akarnám, se tehetném, mert tegnap, amikor a könyvesboltból 5781 2| áradoztak a protegéjük ragyogó tehetségei felől. Egy-egy szép asszony, 5782 2| forradalom? Úgy érzem, hogy a tehetségeim nem növekedtek meg azóta, 5783 1| szentelte az idejét és a tehetségeit, teljesen a maga izlése 5784 2| és félszegségeit a kitünő tehetségek naivitására magyarázták. 5785 2| jeles politikus a saját tehetségének köszönhetné tüneményes karriérjét. 5786 2| közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget is szükségtelennek tartod?~ ~- 5787 2| volt önnek, az ön kivételes tehetségével...~ ~És Kemény doktor meggyőződéssel 5788 2| versenyparipa... Nem is a tehetségtől függ minden, hanem főképp 5789 1| megsimogatta a fiatalember arcát; tehette, hiszen valaha majdnem mindennapos 5790 5| országban lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? Arra még gondolni 5791 2| mindannyian őt tekintették a tejcsarnokbeli társaság doyenjének...~ ~ 5792 2| ezidőszerint még a köruti tejcsarnoknál tartott, lemondólag nézett 5793 2| Tudnék egyet-mást beszélni a tejcsarnokról és a huszonötkrajcáros ebédekről... 5794 1| S megfeledkezve apai tekintélyéről, gyöngéden, hogy szíve csak 5795 4| a kotkodácsoló tyúkok, a tekintélyes pontyvirilisták, akik örökre 5796 1| hizelkedő Sárikát, miközben apai tekintélyét visszanyerve így szólott:~ ~- 5797 1| az új ember vagyonhoz, tekintélyhez és pozicióhoz jutott. Három 5798 1| szemébe. Pethő megrázkódott a tekintet hatása alatt, s az arca 5799 1| Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében ragaszkodott bizonyos stilszerűséghez, 5800 2| neki, mert mindannyian őt tekintették a tejcsarnokbeli társaság 5801 5| aggódva, de gyöngéd mosollyal tekintett utánam, mikor egy kézszorítással 5802 1| változik napról-napra, mint a teknika vagy a tudomány vívmányai... 5803 5| tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de én hősiesen a nyakába 5804 1| inkább a Weninger-kávéházban telepednénk meg egy félórára... Ott 5805 1| Ilka és Róza, - tőlük telhetőleg gondoskodtak róla, hogy 5806 1| vagy játékszert keresett a télikabátja zsebében...~ ~- Szeretsz? - 5807 4| elveszítette az eszméletét... Mivel teljes életében jó keresztény volt, 5808 4| Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár pillanat múlva siető 5809 1| Sárika megható buzgalommal teljesítette gazdasszonyi kötelességét.~ ~- 5810 1| lakásaikban zúgolódás nélkül teljesítették házias kötelességüket; menyecskésen 5811 5| hogy utolsó kivánságát teljesítsem?~ ~Az uram, szegény, tanácstalanul 5812 1| látszott rajta, hogy ez a téma távolról sem szomorítja 5813 3| magunkfajta ember egyéb témát is talál, hogy egy szép 5814 1| parfümtől szinte kábító templomhajó lassanként egészen kiürül; 5815 1| ez a hosszu idő a multak tengerében! A doktor, napi munkájából 5816 5| kíséret nélkül áthajóznak a tengeren, s annyiba veszik az egész 5817 1| megerősítette, kipirosította a tengeri levegő... És ezek a gödröcskék 5818 1| mulatott, nyáron a belga tengerpart valamelyik fürdőjében, s 5819 3| Juhász úgy érezte, hogy a tengerparti sziklák táncolnak a lába 5820 1| lekísérte az asszonyokat a tengerpartra, kibérelte számukra egy 5821 1| mindkettőnket boldogtalanná tenne... Sőt nemcsak minket, hanem 5822 3| nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint 5823 5| egy vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb 5824 2| karriérjére... Egyszerűen azt kell tennetek, amit én mondok...~ ~A bankigazgató, 5825 1| Bizonyos kombinációk útján tényleg arra a következtetésre jut 5826 3| a középkori lovagokat! Teóriában valamennyi meghalna értünk, 5827 2| naturálista smokkok hazug teoriája... Van is egy emberben annyi 5828 1| legdrágább emlékeit nem tépheti ki parancsszóra... Akármi 5829 1| csak elhagyta az ereje, térde megcsuklott, s egész hosszában 5830 1| banális, könnyen hevülő teremtések közé; a kacérságnak pedig 5831 1| szívvel gondolt a gyönyörü teremtésre, aki ránézve most annyira 5832 1| erről a kacér és gyönyörü teremtésről lemondjak...~ ~A férfiak 5833 1| ezzel az okos és bájos kis teremtéssel nem élhetnék holtomig egy 5834 1| szelid, ezt az ártatlan teremtést?... Mint lehetett szívem 5835 1| bakonyvári főtéren még egy teremtett lélek se járt. Alig lehetett 5836 1| feleségem édes és áldott teremtés, de ha magáról le kell mondanom, 5837 2| lerázni magáról a szigorlatok terheit. Szabó, aki mint a főispán 5838 1| vendéglős székeket és új terítéket hozott, az ozsonna is nemsokára 5839 1| azonban a nagy diófa alatt a terített asztalnál helyet foglalt, 5840 1| részegségükből most hirtelen magukhoz térítette őket az a váratlan zaj, 5841 5| kényszerített, hogy pihenőre térjek, s aggódva, de gyöngéd mosollyal 5842 1| feleséged hamarosan magához térjen, hát ültesd föl a vasútra 5843 1| s így a bakonyváriak is természetesnek találták nemsokára, hogy 5844 1| szeme szikrázott, s öles termete mintha megnövekedett volna; 5845 3| vasútra nem ülök, elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~És 5846 1| Micsoda ötleted?~ ~- Be fogunk térni ozsonnára Moysinger apóhoz. 5847 1| ez a hófehérbe öltözött térség, amelyet ódon, hallgató 5848 1| nekem nem viruló egészségben térsz haza!... Ne gondolj egyébre, 5849 1| gyermekkora óta - halkan, magába térve, mondott el néhány szót 5850 1| ilyenkor fogamzanak meg a nagy tervek, amelyeknek az a sajátságuk, 5851 1| kőbányai sört. Mit szólsz a tervemhez?~ ~- Csak nem gondolod talán, 5852 5| vett, jóval hamarabb, mint terveztük, mert a szíve azt mondta 5853 1| szorította. És a beteg, a testi fájdalomtól zihálva, de 5854 2| hiányozhatik a kar szűkebb testületéből. Maguk sem tudták miért, 5855 1| tisztje, a Pethő barátai, testületileg tisztelkedtek az új házaspárnál. 5856 4| feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- 5857 1| Áldott légy, ha jóvá teszed a vétkedet... és minden 5858 1| bezárt kapuját... És ha nem teszem, hát az nem magam miatt 5859 1| állott az ódon almáriom tetején.~ ~Mintha csak tegnap lett 5860 1| fölrakták a székeket az asztalok tetejére, a cigányok pedig óvatosan 5861 1| öreg bácsi nem áll meg tétovázva a küszöbön...~ ~- Drága, 5862 2| magyarázták. Ügyetlen meghajlását tetszéssel nézték az asszonyok:~ ~- 5863 2| György számára, s a hölgyek tetszőleg bólogattak.~ ~- Elmés és 5864 1| hogy úgy tegyek, ahogy tettem, legalább nekem úgy rémlett, 5865 1| a fiatal ügyvéd vállára téve, szinte apai hangon folytatta:~ ~- 5866 3| ha ebben az egyben nem tévednék... Most látogatásokat várok, 5867 1| lehet mondani, hát nagyon tévedsz... Olyan dolog ez, amiről 5868 1| csakhamar beismerték, hogy tévedtek; Lénárt Endre jól értette 5869 1| tekintetét ez a hazug póz nem tévesztette meg; sokkal jobban ösmerte 5870 2| titkár, mint egy fogadalmat tevő szövetség koccintották össze 5871 1| a látszólagos könnyedség tévútra vezethette volna... Amíg 5872 2| mondta a szemébe, mikor a textil-iparról volt szó köztük...~ ~Készségesen 5873 1| olyan apának, amilyen a tied volt, a fia se lehet más, 5874 1| nála. Lénártné a vendégek tiltakozása ellenére behozatott néhány 5875 1| sokat törődött a felesége tiltakozásával, hanem titokban a legritkább 5876 1| nálunk...~ ~A doktor ijedten tiltakozik:~ ~- Ugyan, kisleányom, 5877 4| keresztelte s bár a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság 5878 1| aljáig, ahol már szorgalmas timárok dolgoztak kis házaikban, 5879 1| boldogságát, a becsületét sárba tiprod... Van-e lelked, hogy két 5880 1| azzal, hogy érzelmeimmel tisztába jöjjek!... Néha azt hittem, 5881 1| Milyen más, mennyivel tisztább érzés ez, mint ama másik, 5882 1| szenvedélyesebbeket talán igen, de oly tisztákat, mint az az ártatlan gyermek, 5883 1| zavarták meg a derék és tisztalelkü emberek nyugalmát. Három 5884 4| ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktűzhelyek körül... 5885 1| gyanus neszt hall az erdő tisztásán. A nagy nyári csöndben tisztán 5886 1| velem, valahol a Suhogó tisztáson, holdfény mellett... De 5887 4| itt valaki?~ ~- Igenis, tisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, 5888 5| míg a másodikhoz csupán tisztelet és barátság fűz. Az első 5889 5| felém. Ő szótalanul, látható tisztelettel hallgatott végig, engedelmet 5890 1| Lénárt fekete császárkabátban tisztelgett nála, s az évi mérleg egy 5891 1| Pethő barátai, testületileg tisztelkedtek az új házaspárnál. Lénártné 5892 2| esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel visszavonult. De a mérnök, 5893 1| lehet más, mint jóravaló és tisztességes férfi... Eziránt tehát nyugodt 5894 1| helybeli garnizon néhány fiatal tisztje, a Pethő barátai, testületileg 5895 1| mert a bakonyvári helyőrség tisztjei épp oly szegény ördögök 5896 1| időn át a vármegye első tisztviselője volt. Jablonszky vicispán 5897 1| a konyhába, hogy a főzés titkait elsajátítsák, kis lábaikkal 5898 1| szeretettel így szólott:~ ~- Titkolózó kisasszony, lépj elő, hadd 5899 1| s száz meg száz házasság titkolt könnyei, keserves viharai 5900 1| azért leányos félénkséggel titkolta még Pethő előtt is, hogy 5901 1| eltitkoljak előtted... Még csak a titoktartásodat sem kérem, hiszen tudom, 5902 1| Elmésnek, ragyogónak és titokzatosnak találtam, holott eddig épp 5903 2| jóakarólag súgták a fülébe a tizedik vagy huszadik forrásból:~ ~- 5904 1| Egyszer, - ő akkor afféle tizenhatéves bakfisleány lehetett, - 5905 2| hozományt kap... ez a szőke tizenkétezer forint apanage-t, ez a Tizianhaju 5906 1| hallanunk Zsuzsától, hogy tizenkettőre pontosan otthon nem vagyunk... 5907 1| takarékpénztárban, hiszen tizennégy év óta nem adtam még ki 5908 1| tulajdonosát, hathónapos korától tizennégyéves koráig fölnevelte. Kertész 5909 1| észrevétlenül érte meg a tizennyolcadik esztendejét; pedig a szülőknek 5910 1| Mintha az édesanyádat látnám, tizennyolcéves korában... És a jövendőbelid, 5911 1| sírva borult a nyakába a tizenötperces menyecskének.~ ~- Jaj, drágaságom, 5912 1| asszonytól, amilyen én vagyok?... Tizesztendős házasság, ez már valami, 5913 2| tizenkétezer forint apanage-t, ez a Tizianhaju egy budapesti bérházat... 5914 1| uramnak se írtam mást, mint tízszavas levelezőlapokat... és az 5915 1| előtti órákat, s napjában tízszer-tizenötször is benézett a spájzba, a 5916 1| gyerekek, hölgyek, lehetetlen toalettekben és frizurákban, csupa holdkóros 5917 1| szinte puritán módon egyszerü toalettjükben; az asszony fekete pongyolájában, 5918 1| pezsgős palackkal. Az ilyen tobzódásban azonban csak ritkán volt 5919 3| hogy minden vére a szívére tódul, mert egyszerre eszébe jutott 5920 2| egy Péterke-bogárnak.~ ~Többen közbekiáltottak:~ ~- És 5921 2| párbajorvos így szólt a többiekhez:~ ~- Nos, mit szóltok hát 5922 2| néha összetalálkozott a többiekkel, Szabó Elemér diadalmasan 5923 3| hőstett, amit elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem 5924 1| életem, ha kívánsz valamit, a többire már aztán ne legyen gondod...~ ~ 5925 3| össze a jellemével... A többivel nem sokat törődném, ha ebben 5926 2| fogadásunkhoz? Kemény doktornak többje van ezidőszerint évi harmincezer 5927 1| nedvesség vacsora utánig többnyire fölszáradt, mintha az örök 5928 1| Mi az?~ ~- Hogy már többször sírva borult a nyakamba, 5929 1| ütött ki; a Lénártné karcsu, tökéletes termete, viruló egészsége, 5930 1| látogatásokat tegyen.~ ~A vázlat tökéletlen volna, ha lojálisan el nem 5931 1| a szerelmeseket. A nehéz tölgyfakapuhoz támaszkodva egy fehérhaju 5932 3| idejét. Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel 5933 1| mindannyian Sárika ágya körül töltötték az estéjöket. Az öreg doktor 5934 1| mennyi álmatlan éjszakát töltöttem el azzal, hogy érzelmeimmel 5935 5| túl, ahol a hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán magam 5936 1| feleségének, amíg a hullámzó tömeg, a cerimónia végeztével, 5937 1| már föl- s alá a sétáló tömegben, amikor végre megdobbant 5938 1| gratulálók és kiváncsiak tömege... Pethő doktor, akit a 5939 1| átvergődni az összegyült tömegen, amely lázas kiváncsisággal 5940 2| erő, hogy az a milliófejü tömeggel szemben kellőképpen érvényesülhessen... 5941 1| egykori kolostor-növendék. A tömjénfüstös, virágillatos, parfümtől 5942 1| pap áll, egy könnyesszemü, töpörödött szerzetes, aki remegő kezével 5943 1| aki napok óta nem alszom a töprengés miatt... Azt hiszed, hogy 5944 1| egyszerre. Ha tudná, mennyit töprengtem, mennyi álmatlan éjszakát 5945 1| meresztette Pethőre, a kezeit tördelve dadogta:~ ~- Szegény kicsi 5946 1| maga is a boldogság után törekedjék?... Jusson eszébe, hogy 5947 1| nekem, hogy sohase lesz más törekvésed, mint hogy boldog és elégedett 5948 1| küzdelmei, a becsületes törekvései nem vesztek kárba... Valamikor, 5949 1| negyedéves részletekben törleszti... Áll az alku?... Ha fölcsap, 5950 1| ügyességével tudott valahogy utat törni a pálmafákkal földiszített 5951 2| valamennyi csak a saját zsebével törődik... Egyetlen igaz és képzett 5952 3| A többivel nem sokat törődném, ha ebben az egyben nem 5953 1| Ugyan ne affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... 5954 4| Úr szegény szolgái ellen törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén 5955 1| még nem igen volt példa a történelemben.~ ~- Csak nem valami uralkodó 5956 1| az ő cégtáblája függött a történelmi jellegü firma helyén. A 5957 5| mulattassam pikáns és izgató történetekkel... Maga most nem pszikhológus, 5958 1| került, amíg a tegnapi est történetére visszaemlékezni tudott... 5959 1| sétatéren... Nem tudom, hogy mi történhetett velem, de az asszony, aki 5960 5| nyakába borultam:~ ~- Mi történhetik velem? A gazdag, amerikai 5961 1| Jérum, furcsa dolgok történnek a világban, ha már az a 5962 1| éjjeliszekrények fiókjait törülgette, megdöbbenve szaladt ki 5963 1| hó esett, s nekem vastag törülközővel kötötte be szegény anyám 5964 1| csomót, s a köznapi morál törvényei szerint fogok dönteni a 5965 1| összes civilizált államok törvénykönyveit is el kellene pusztítani 5966 5| magamra vettem egyik csinosabb toilettemet, s szótalanul föltámolyogtam 5967 5| tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó beszél belőlem, hanem a 5968 1| megborzad ám attól, hogy tollat fogjon a kezébe... Még az 5969 1| amely lázas kiváncsisággal tolongott, hogy az új asszonyt közelebbről 5970 1| amikor a kicsikénket elviszik tőlünk; s hogy egyszer majd elérkezik 5971 5| iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll bosszut, hogy 5972 1| meggyujtotta az éjjeli lámpát, s a tompa, rózsaszínü fényben, amely 5973 1| sehogyse akartad, hogy a torkodba belenézzek...~ ~Apailag 5974 1| kötötte be szegény anyám a torkomat... Ki gondolta volna akkor, 5975 1| imént óvatosan elhelyezett a tornácon, mielőtt a kis páciensét 5976 1| és zivataros napokat élt; tornyában, ahonnan békés időben a 5977 4| barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából néha borús pillantásokat 5978 1| amelynek ablakai gömbölyü tornyocskákra voltak elhelyezve, emberemlékezet 5979 2| És sikerült, bárhogyan tornyosultak is ellenem a hullámok... 5980 5| sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, 5981 4| előtt, sötét alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve 5982 1| pillanatnyi nagylelküségét, vagy továbbra is meg volt-e elégedve a 5983 1| kis leányom), maga pedig tovasétált Pethővel. És szendén, lesütött 5984 1| grimaszt vágva feléjök, tovasietett. A kasszával szemben ugyanis, 5985 1| gyujtson rá erre a pesti trabukkóra... Mi ugyan itt Bakonyvárott 5986 1| nem veszi a dolgot valami tragikusan... Pár percig hitetlenül 5987 4| idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók búgása, melyek éjjel-nappal, 5988 3| Papp Sárikától vett egy transversalis sorsjegyet - egy kerek ötforintost 5989 1| közömbösen figyelt az asszonyok trécselésére, a szívében valami fájdalmas 5990 1| szívvel hallgatták udvarlóik trécselését, míg az okos mamák, az asszony 5991 1| visszatérő fogatokra. A trécselő, szivarozó férfiak között 5992 1| érdeme.~ ~Vígan, bőbeszédüen trécselt tovább, abban a modorban, 5993 3| élclapok legsikerültebb tréfáit. Talán éjfélig is ott ül 5994 1| hazafelé jöttek... Ha apa néha tréfálkozva ültette az ölébe, ha anyuska 5995 1| de az ilyenben nem érti a tréfát...~ ~- Kedves volna, ha 5996 1| s hogy a roulette meg a trente et quarante se igen kedvezett 5997 1| gyerekkocsira, amelyben a trónörökös a délelőtti álmát aludta. 5998 1| hasznára válik ám a jövendőbeli trónörökösnek...~ ~Az ügyvéd, aki pár 5999 1| plafond felé, ahol a jó Isten trónusát sejtették.~ ~- Nagyszerü, - 6000 1| szomorúságomban megírtam vagy két tucat alanyi költeményt... Ez 6001 5| Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok közé, sokkal több esze volt, 6002 1| délutáni ablaktisztítás felől tudakozódjék.~ ~- Végeztél az udvari 6003 2| közt, az ő kicsinységének tudatában. Kezet fogtak vele, kényeztették, 6004 1| októberi délután, hirtelen a tudatára ébredt annak a kellemetlen 6005 1| halálra várakozik. Azt a tudatot, hogy egyszer csak rám borul