IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6006 1| Azt hittem, hogy boldognak tudhatlak, ha meghalok, pedig jaj, 6007 1| asztmámra... Doktor létemre tudhatnám, hogy minden szippantás 6008 5| kis pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, hogy mit éreztem 6009 1| kedvéért mindenről lemondani tudjál?... Bizonyos vagy-e benne, 6010 1| hogy magának ellentállni tudjon?... Kérem, jelölje hát ki 6011 1| önzetlenül szereted; sírni tudnál, amikor elválsz tőle, pedig 6012 1| vagyok bele, s talán túl se tudnám élni, ha le kellene mondanom 6013 1| leányomat... Sohase szabad tudnia arról a másikról... soha... 6014 5| Édesapám sikkasztása akkor tudódott ki, amikor menyasszony voltam, 6015 1| napról-napra, mint a teknika vagy a tudomány vívmányai... Aki igazán 6016 1| füszerességhez szükséges tudományokat. Mint segéd is ott maradt 6017 1| váltójoggal, mint a stratégiai tudományokkal. Ez annál nagyobb hiba volt, 6018 1| égen és a földön nincs más tudományom, mint az, hogy türhetően 6019 5| egy lyoni orvos volt, aki tudományos küldetésben utazott Amerikába), 6020 1| hidegen, közömbösen, mintha tudomást se venne a jelenlétéről. 6021 1| embert ilyen nyomorulttá tudsz tenni?... Nem halsz-e meg 6022 1| csak nagy üggyel-bajjal tudtak átvergődni az összegyült 6023 1| haragszom-e? Ugyan miért? Tudtommal nem adott rá okot, hogy 6024 1| is a jóindulatukba...~ ~Tudvalevőleg minden csoda csak három 6025 1| Pethő István idejében, aki tudvalevőleg 1797-ben volt óbestere a 6026 1| hallatszott a virrasztó tücskök cirpelése. A bakonyvári 6027 1| szemben ugyanis, a nagy tükör alatt, megpillantotta Lénártékat, 6028 1| fölvette a kabátját, aztán a tükörhöz lépett, hogy a kalapját 6029 1| Bizony Isten, valóságos kis tündérkisasszony...~ ~Igy nevelkedett föl, 6030 1| szerelem és a boldogság tündérszigetére került. Az álombéli szigetre, 6031 2| tehetségének köszönhetné tüneményes karriérjét. Minden a véletlen 6032 1| bűnös önzéssel, amely a tünő pillanat kedvéért az egész 6033 1| amikor egyszerre új vendégek tüntek föl a látóhatáron.~ ~- Terringettét, 6034 2| megfényesedett redingotjában türelmesen olvasgatta az ott heverő 6035 1| tudományom, mint az, hogy türhetően tudok zongorázni... Erre 6036 2| bólintott:~ ~- Hej, hogy tüszkölhettek tőle a bíró urak...~ ~Akinek 6037 1| körül a vígan lobogó, erdei tüzeket.~ ~A kis város lármája a 6038 1| felejteni, hogy egy tartalékos tüzérhadnaggyal beszél, aki még akkor sem 6039 1| a Schober Péter fia cég tulajdonosa, ifjabb Schober Károly, 6040 2| moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak jóakarólag súgták a fülébe 6041 3| hiszem, csakugyan van egy jó tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér 6042 3| forintos főnyeremény - ha tulajdonosa időközben föl nem veszi - 6043 1| gyarmatáru-üzlet jelenlegi tulajdonosát, hathónapos korától tizennégyéves 6044 1| könnyezésig elérzékenyülve, túláradó szívvel, most végre megtette, 6045 1| csapodár szívét az ő szelid és tulboldog kis feleségéhez. Éppen ideje 6046 1| kis bolondom, nem fogod túlélni, ha a valóságra ébredsz...~ ~ 6047 2| választmányi tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt tartotta, hogy 6048 1| Miről álmodott? Mit látott túlvilági szendergésében? Ha kihűlt 6049 1| amikor még a szerelmesek túlzásával esküdtek meg arra, hogy 6050 1| kisvárosi ember egész a túlzásig érzékeny, s mégis halálra 6051 1| örömeit, a tiszta, gyermekesen túlzott örömöket, amelyek az öreg 6052 4| küllőit és kerekeit hajtotta, túlharsogta a hajnal ébredő hangjait... 6053 1| majdnem elviselhetetlennek tűnt föl előtte... Ő is ama férfiak 6054 1| annak a kellemes, kissé tunya, de édesen szomoru lelkiállapotnak, 6055 5| Emma hercegnő, miután a turistaház mellett, egy hársfából összetákolt 6056 5| szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz értünk volna, egyszerre 6057 1| minden szokás ellenére tust húzatott... Pethő kissé 6058 1| lehetséges volna, akkor tűzbe kellene dobni az összes 6059 1| izgalmak nélkül való családi tűzhelye mellett, amíg az emeleti 6060 1| aki egy idegen családi tűzhelyet hagyott el a kedvedért, 6061 1| patricius családja lakott. A tűztorony alatt a káptalan direktora 6062 1| kacérul néhány rózsa volt tűzve... A frizurája is más volt, 6063 1| majorságból egy kotkodácsoló tyuk lármája hallatszott idáig 6064 1| zörgött, hanem a kanonokok tyúkjai kotkodácsoltak a meleg, 6065 2| bonhomiával válaszolt:~ ~- Csupa tyúkpör, egyetlen váltót sem lát 6066 1| vármegyei nemes hadnak. Az udvar, amelynek lejtős kert volt 6067 4| s kívülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott a gépek 6068 1| tudakozódjék.~ ~- Végeztél az udvari ablakokkal is, te lustaság?... 6069 1| dobogó szívvel hallgatták udvarlóik trécselését, míg az okos 6070 1| Terka asszony valamelyik udvarlója a vőlegénysorba lépett, 6071 3| egyszerüséggel, - hogy valami banális udvarlóval van dolga, nagyon téved... 6072 3| hitessek el?...~ ~- Nagyszerü, udvarol, mert nem tudja okosabban 6073 1| időt, hogy az unokámnak is udvarolhassak?...~ ~Annyira elmerült a 6074 3| Unalomból csak az ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember 6075 1| szépapám is, odalenn pedig, az udvaron, húsz évig ült minden este 6076 4| egy pillantást vetett az udvarra, melynek mélyén, a vérvörös 6077 1| hogy szépnek tartsák és udvaroljanak neki...~ ~Sárika élénken 6078 5| a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó ideig némán haladtunk 6079 1| a szentképek hallgatag üdvözlése mellett, a szelíd, az édes 6080 1| polgármesternek, aki tárt karokkal üdvözölte, isteni flegmával ezt mondta:~ ~- 6081 1| kószálástól, de azért nagy örömmel üdvözölték egymást, s kutatva néztek 6082 1| megjelent, hogy a vendégeket üdvözölje.~ ~- Tetszik parancsolni? - 6083 4| kocsiülésen s míg a lovak vígan ügettek vele lefelé a hegyi úton, 6084 2| Akinek zavaros és kétséges ügye volt, habozás nélkül hozzáindult, 6085 2| most jó kezekben van az ügyecske...~ ~Mint egy nagy, beláthatatlan 6086 2| válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott doktor:~ ~- Mihelyt lejöhetek 6087 5| leány koromban még komoly ügyeiben is tőlem kért tanácsot, 6088 1| világegyetem legkülönfélébb ügyeit: a színházi premiéreket, 6089 1| Maga Zsófi néni inkább arra ügyeljen, hogy éhen ne vesszünk valamennyien...~ ~ 6090 1| fájdalmat... Ugy-e épp úgy ügyelsz, mint mi, hogy egy rossz 6091 1| összecsókolják, s Pethő csak a karjai ügyességével tudott valahogy utat törni 6092 2| kelt föl a helyéből és az ügyész megtörve jelentette ki, 6093 1| innen-onnan meg fog üresedni az ügyészi állás, mert az öreg Veress 6094 2| hosszan nézvén a Kemény György ügyetlen szabásu kabátjára, meggyőződéssel 6095 2| naivitására magyarázták. Ügyetlen meghajlását tetszéssel nézték 6096 1| S nyájasan belekarolt az ügyvédbe, elengedve kissé a hölgyeket, 6097 2| levegőben:~ ~- Ugyan hagyják az ügyvédeket, valamennyi csak a saját 6098 2| emeletére s Gyurit hivatalosan ügyvédjévé nevezte ki. Gruenthal, a 6099 1| pénzt keresett a mulatós ügyvédtől, minden szokás ellenére 6100 1| sarokszobában született az ükapám, meg a szépapám is, odalenn 6101 1| egész nap a tengerparton üldögéljen, s a jó, meleg napsugárral 6102 1| Este, amikor szivarozva üldögéltek a Jablonszkyék derüs lámpavilága 6103 1| menyecskésen bekötött fejjel üldözték a bujdokoló porszemeket, 6104 2| az igazságügyi bizottság ülésén:~ ~- Miért nem bízol, kegyelmes 6105 5| engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott ( 6106 1| huszonnégyórás menyecske sírva ülne az asztalnál... A családi 6107 1| szeretnéd, ha tovább is itt ülnék az öledben...~ ~A doktor 6108 1| szorgalmas kis feleség fog ülni a családi lámpa alatt, amíg 6109 1| míg az egyik árvaszéki ülnök, akinek sohase volt pénze, 6110 3| Ha ma este vasútra nem ülök, elkésem a terminust és 6111 1| mindig melegedő haramiák ülték körül a vígan lobogó, erdei 6112 5| elől: ebéd után sokáig ott ültem a szalonban, ahol tréfás 6113 1| hamarosan magához térjen, hát ültesd föl a vasútra és vidd el 6114 5| amikor éjjel ismét együtt ültünk a fedélzeten... Utóbb a 6115 2| az irodai karosszékben ülve:~ ~- Becsületemre, alig 6116 1| érette éltünk, s az volt az ünnepünk, amikor az apró lábacskáival 6117 1| ahol innen-onnan meg fog üresedni az ügyészi állás, mert az 6118 3| holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan bottal a pénz nyomát... 6119 1| narancsszínü színfoltok ütköztek ki az éjszaka sötétségéből, 6120 3| sétapálcájával az olajfákat ütögette, megint az előbbi, bolondos 6121 2| kényeztették, jókedvüen ütögettek kivattázott vállaira:~ ~- 6122 1| húzta ki a dugót a sörös üvegből. Már éppen hozzá akartak 6123 4| kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért 6124 1| világosan hallotta, amint az üvegszemü állat így szól a csöndességben:~ ~- 6125 1| a szobákat megcsappant üzemmel takarították, az irodában 6126 1| rózsával, szintén lenézett az üzletbe, barátságosan kezet szorított.~ ~- 6127 1| maradt a Schober Péter fia üzletében, ahol fokozatosan, sőt később 6128 1| föllendítette Bakonyvár legrégibb üzletét. Hajnaltól napestig szinte 6129 1| mintapalackot, aztán ráütött az üzletvezetője vállára.~ ~- Maga tudja, 6130 1| váratlanul így szólott az üzletvezetőjéhez:~ ~- Az inventáriumot persze 6131 1| emelkedett első segéddé, majd üzletvezetővé lett, attól kezdve pedig, 6132 1| vagyok odahaza, félőrülten ugrom ki az ágyamból, mert az 6133 3| Csatorna-Részvénytársaságra száll vissza.~ ~Juhász ugy érezte, hogy minden vére 6134 1| visszakerült Bakonyvárra, ugyanabba a hajlékba, ahol az édesanyja 6135 1| mintha az apa szíve nem ugyanebből az anyagból lenne... Lássátok 6136 2| esztendőre nagy ember lesz, ugyanennél az asztalnál fogjuk megtartani 6137 3| hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak 6138 1| más volt, mint rendesen, úgyannyira, hogy Pethő szemében kissé 6139 1| azt a leányt, hiszen már úgyis eléggé elbizakodott... Úgy 6140 1| kezdett a főhadnaggyal, aki úgynevezett kígyóbűvölő pillantással 6141 1| nézett kifelé.~ ~- Az, Isten ugyse... Mindjárt reggel lesz...~ ~ 6142 1| kereskedő jóformán csak újév napján törődött a boltjával, 6143 1| Sárikát, de Pethőnek csak az ujja hegyét nyújtotta, hidegen, 6144 1| szenvedélyét. Amíg bársonyos ujjai hízelkedve babráltak a férfi 6145 4| vétkes önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta s behunyt 6146 1| kiáltott föl a ház ura ujjongva. - Eszerint, ha a sejtelmem 6147 1| álmában...És amikor a zaj újólag elnémult, s végre, teljesen 6148 1| messziről, a grófi park fáiról, ujongó madarak éneke köszönti a 6149 2| hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok. Mint a lángtenger, mely 6150 3| lapozgatott az illusztrált ujságokban és megindult arccal olvasta 6151 1| bizonyos, hogy a férj gúnyosan ujságolta otthon, ha a Terka asszony 6152 3| vagy akár gyűlölném... Unalomból csak az ostobák udvarolnak, 6153 1| mellett mindeddig hideg unalommal mentem el, most hirtelen 6154 2| egyik emberben több van egy unciával, mint a másikban, de vajjon 6155 1| kártékony állat volna. És az undorodástól szinte borzongva folytatta:~ ~- 6156 1| megrázkódott, s míg a szemét undorral és megvetéssel meresztette 6157 2| De a mérnök, akinek egyik unokahúga pár hét előtt a Kemény György 6158 1| arra a gondolatra, hogy unokája lesz, a kaszinóban annak 6159 1| Jablonszky doktor is fölnézett az unokájához, s egész késő estig ott 6160 1| képzelte maga elé a kis unokáját, hogy a megszokástól szinte 6161 1| megérem-e azt az időt, hogy az unokámnak is udvarolhassak?...~ ~Annyira 6162 1| szándékozik belebolondulni az urába...~ ~- Haragszik rám? - 6163 1| mondottam neki, de a csacsi uracskámnak az a nézete, hogy Lénártné 6164 1| hálálod meg tisztességes urad jóságát, hogy a boldogságát, 6165 1| nemsokára, hogy a borzavölgyi uradalom fiatal örököse tanítja a 6166 1| vacsorálj szépen egyedül az uraddal, aminthogy én is, ahogy 6167 1| hogy most, titokban, ilyen urakat fogadjak... Aki a vízbe 6168 1| a másik tetszése szerint uralkodhatik rajta... És miközben néha 6169 1| történelemben.~ ~- Csak nem valami uralkodó hercegnőbe vagy szerelmes?~ ~ 6170 2| rengeteg hitbizomány fölött uralkodott, június elején fölbaktatott 6171 5| vagyok férjnél. Az első uramhoz, aki huszonöt évvel ezelőtt 6172 1| fogjon a kezébe... Még az uramnak se írtam mást, mint tízszavas 6173 1| áthelyezve az összes hivatalok... Uraságod bizonyára idegen nálunk...~ ~ 6174 1| gyanusította meg, hogy az urával kacérkodik, s fölmondás 6175 1| oldalt belekarolnak az öreg úrba, majd versenyt szaladnak, 6176 1| szaladj csak le gyorsan az úrért és mondd meg neki, hogy 6177 1| a Pethőék házában. Géza úrfi szinte az ő felügyelete 6178 1| asszony, bizony úgy... A Géza úrfira ráfér ez a lecke, mert már 6179 1| elcsapott nevelőnő mint vagyonos úriasszony tért vissza a bakonyvári 6180 1| jobbra-balra; néha egy unatkozó úrihölgynek, néha egy piszeorru masamód-kisasszonynak, 6181 1| szépen Szlavik főtisztelendő úrnak...~ ~Körülbelül tizennyolc 6182 1| kisasszonyt, mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát. Ha keleti államban 6183 4| keresztény volt, hát az úrnőm ideküldött, hogy az atyák 6184 3| kávéscsészét, de később megint urrá lett benne a józanság és 6185 1| valami fájdalmas érzés lett úrrá; arra a meggyőződésre jutott, 6186 1| érjük, hogy a nagytrafikos úrtól valaha egy ilyen szivart 6187 1| az álla körül inkább az urunkra hasonlít...~ ~Sárika elégedetten 6188 4| pöfögött ide-oda a hegyi útakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők 6189 1| doktor mozdulatlanul nézett utána, a fejével csöndesen bólintott, 6190 1| behunyt szemmel súgta:~ ~- Utánad vágyakoztam...~ ~Sárika 6191 1| az öreg doktor, a vacsora utáni szivarját szíva, két oldalán 6192 1| zápor, a nedvesség vacsora utánig többnyire fölszáradt, mintha 6193 1| még a Moysinger-kertbe is utánuk jön...~ ~Erőteljesen kezet 6194 1| számára, még egy utolsó utasítást adott.~ ~- Igaz is, megtörténhetik, 6195 5| az idegen férfit mégsem utasítottam el egy lenéző pillantással, 6196 1| készülődött, hogy Abbáziába utazik, s kész örömmel vállalkozott 6197 3| folytatta:~ ~- El fogok utazni az éjszakai gyorsvonattal...~ ~ 6198 5| aki tudományos küldetésben utazott Amerikába), majd őszinte 6199 1| papoljon annyit, hanem csak utazzék haza nyugodt szívvel... 6200 1| pillanatban ki nem nyilik az utcai kapu, s egy kémlelődő, öreg 6201 1| az elhagyott vár meredek utcáján bandukolt egymagában a lakása 6202 1| ahhoz, hogy a bakonyvári utcákat fölöntözzed?... Éppen este 6203 1| elköltött, tíz óra felé az utcára lépett és kinyújtózkodott, 6204 1| következő pillanatban egy utiruhás fiatal asszonyka jelent 6205 4| kanyarodtak.~ ~A jó Isten útjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... 6206 1| nyakadba? Bizonyos kombinációk útján tényleg arra a következtetésre 6207 1| aztán elmerengve folytatta útját a misztikusan susogó fák 6208 1| álmos vagyok kissé, mert az utóbbi időben meglehetősen hozzászoktam 6209 1| hogy te leszel valamikor az utódja, de most már, édes fiam, 6210 1| kisvárosiak szemében az utólérhetetlen bontont képviselte, mindenütt 6211 1| mellett... De mindegy, még utóljára meg fogom tenni, amit kíván 6212 1| vívtak a halállal, amely utóvégre is győzedelmesen suhant 6213 5| ismerős az asszonyi lélek útvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan 6214 1| baba ezüstös kacagásával űzöd el a félelmes szörnyetegeket, 6215 1| V.~ ~Vacsora után - a tavaszi 6216 1| fölizgatták, hogy szinte a foga is vacogni kezdett belé, míg a keze 6217 1| úgy akarja, sétálhatunk vacsoráig a várban... Ott senkisem 6218 2| tejcsarnokban költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának nyomorúságos 6219 1| mert megharagszom. Te csak vacsorálj szépen egyedül az uraddal, 6220 2| aki most már a Hungáriában vacsorált és úgyszólván sohasem látta 6221 2| tejcsarnokban költöttem el a vacsorámat... Pedig mégis úgy kell 6222 2| kénytelen visszavonni az egész vádat...~ ~Mikor a kaszinóban 6223 1| bakon, a kocsis a lovak közé vág, a férfi könnyekig meghatva, 6224 5| ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit beszéljek magának 6225 1| csermely hídján, s épp ki akart vágni a kocsiútra, amikor hirtelen 6226 1| üvegajtó, gyerekes grimászokat vágtak egymásra. Aztán megnézték 6227 1| közé, hanem tréfás grimaszt vágva feléjök, tovasietett. A 6228 5| megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, melyet az uram iránt éreztem, 6229 1| szemmel súgta:~ ~- Utánad vágyakoztam...~ ~Sárika hazaérkezése 6230 1| százhúsz forint hazai pénz a vagyona, amelyet e pillanatban magáénak 6231 1| volt a jutalma: az új ember vagyonhoz, tekintélyhez és pozicióhoz 6232 1| kétszáz forint az egész vagyonom... A többi volt, nincs. 6233 2| diadalmasan kérdezte:~ ~- Nos, meg vagytok-e elégedve a Kemény doktor 6234 1| szívében hirtelen föllobbanó vágytól egészen megrészegülve szólott 6235 1| már előttük volt a friss vaj, a lágy kenyér, a hónapos 6236 2| Készségesen eltolvajolt valahonnan egy kitünő ötletet a gyanútlan 6237 1| föl a vasútra és vidd el valahova a délvidékre... Az kell 6238 1| lelkünkbe pillantást engednénk valakinek...~ ~- Nagyon szépen beszélt...~ ~- 6239 1| figyelmetlenség, amikor valakiről tökéletesen megfeledkezik 6240 1| nekem még tanulnom kellene valakitől a kacérságot...~ ~- Nagyszerü! 6241 1| ügyeljen, hogy éhen ne vesszünk valamennyien...~ ~Nyájasan parolázott 6242 1| főhadnagy volt Lénártnéval, valamint a kis Milkával, a szomszéd 6243 1| Hát jó, majd ezentúl valamivel szerényebben élünk...~ ~ 6244 2| egy budapesti bérházat... Válasszon tetszése szerint, valamennyi 6245 1| kérdésre a kellő alapossággal válaszolhassak, meg kell állapítanunk egy 6246 5| uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok egy szóval, mert amint tudja, 6247 1| reám: mielőtt a kérésedre válaszolnék, óhajtom, hogy a szívembe 6248 1| gyűlöli... Hirtelenül még válaszolni se tudott a gúnyos megjegyzésre, 6249 1| zúgolódhatom, hiszen a kis leányom választása legalább egy derék és becsületes 6250 1| is meg volt-e elégedve a választásával, az földerítetlen titok, 6251 1| János meghalt, s most új választásra készülődött a kerület.) 6252 2| ügyvédi kamara kitüntette a választmányi tagsággal, mivel a túlnyomó 6253 1| Isten ne adja, hogy azt valamikor megértsd! Ez a gyermek akkor 6254 2| véletlennek köszönhetnének valamit... Ez a véletlen közönséges 6255 2| jókedvüen ütögettek kivattázott vállaira:~ ~- Jönnek-e a kliensek, 6256 1| azt a pénzt, ami az ilyen vállalkozáshoz szükséges?~ ~- Hát nincs 6257 2| szerényen húzódott meg e vállalkozó viveurök közt, az ő kicsinységének 6258 1| Abbáziába utazik, s kész örömmel vállalkozott rá, hogy Sárikát gardirozza. 6259 2| hevesen folytatta:~ ~- Ha vállalkoztok rá, megpróbálhatjuk... Tartok 6260 1| álmadozásaiból, s könnyedén a vállát vonva így szólott:~ ~- Ej, 6261 1| kissé elgondolkodott, aztán vállatvonva így szólt:~ ~- Hát bizony 6262 1| édesapja arcát, de a szerelmi vallomását már nem mondhatta el, mert 6263 1| szép szóval, heves szerelmi vallomással, sőt olykor még fenyegetéssel 6264 1| Bevallotta?~ ~- Nem vallotta be, de van rá egy csalhatatlan 6265 1| a szerelmes költemények válnának egyszerre ósdiakká, de a 6266 1| jött ki, amikor az édesapja válogatott hizelkedésekkel kiédesgette 6267 2| mondta az asszonyoknak:~ ~- Válópörökben csak egyetlen igazi kapacitás 6268 2| tanácsosék februári estélyén, egy válópörről lévén szó, Szabó Elemér 6269 3| valamennyi meghalna értünk, de a valóságban még egy kis fogfájást sem 6270 1| hogy minden, amit oly soká valóságnak hitt, puszta álom: a nyári 6271 1| változtat azon a borzalmas valóságon, hogy egyikről se tudok 6272 2| férjeinek, szép olvasónők, valószinüleg szintén gyönyörü sebeket 6273 3| hogy egy félmilliomodrész valószínűség után szaladjak... Hol vannak 6274 1| aligha találtak volna kivetni valót abban, hogy egy szép asszony 6275 5| eddig még egyetlen napra se váltam el, odaát az édesapám, akinek 6276 1| Pethő pedig félig halálra váltan dadogta:~ ~- Éppen erre 6277 1| majd az álmait valóságra váltja... Néha beszélgetés közben, 6278 1| gondolattal, hogy nemsokára egy váltócskát fog benyujtani Lénárt úr 6279 2| föltéve, hogy az illető nem váltóhamisító és nem bárgyu...~ ~Egy aranycvikkeres 6280 1| Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit...~ ~Lénárt közömbösen nézte 6281 1| alaposabban foglalkoznak a váltójoggal, mint a stratégiai tudományokkal. 6282 3| sorsjegyet holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan bottal a 6283 2| Csupa tyúkpör, egyetlen váltót sem lát az ember... Hej, 6284 1| aztán megindult pillantást váltott a feleségével, miközben - 6285 1| titokban boldog pillantásokat váltottak egymással.~ ~Egy délután, 6286 1| bolondok, én az életemmel váltottam meg, hogy a szívemhez nőtt 6287 2| egy fiatal mágnás zavaros váltóviszonyai csődbe kerültek, a miniszteri 6288 1| reszketve gondolnak erre a változásra!... De te, vén pajtás, nem 6289 4| úr megtelepedése után is változatlanul így szólottak:~ ~- Bárcsak 6290 1| magának, hogy semmi sem változott meg bennem, s hogy még mindig 6291 1| Hiába ismerem be, ez nem változtat azon a borzalmas valóságon, 6292 1| ezen most már nem lehet változtatni többé... Ezt a gyermeket, 6293 1| magát, s titkos pillantást váltva Pethővel, így válaszolt:~ ~- 6294 1| mint a Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~A korcsmáros sietve 6295 1| ezt mondja, mielőtt utolsó vándorlását megkezdi:~ ~- Mindig csak 6296 1| mosolyogva pihent volna vánkosán. Miről álmodott? Mit látott 6297 1| pillanatban visszaesett a vánkosára. És Pethő rémülten kiáltott 6298 1| mozdulatlanul pihent a csipkés vánkoson, úgy tünt föl neki, mintha 6299 4| gvárdiánt, akiknek földi vándorlásai közben annyi méltatlan keserűséget 6300 1| amikor huszonnégy órai lázas várakozás után ismét egyedül lehetett 6301 1| irónikus pillantás, komolyan, várakozó arccal haladt a fiatal ügyvéd 6302 1| kíván tőlem... Kettőkor várakozzék reám a malom mögött, de 6303 1| helyén. A Kertész Mária fia e váratlan esemény révén egyszerre 6304 1| Ugy-e megbocsátanak, hogy várattam Önöket?... De hiszen tudják, 6305 1| magukhoz térítette őket az a váratlan zaj, amely a közelükben 6306 1| se tudok lemondani...~ ~- Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz. 6307 1| ajtóban jókedvü sokaság várja őket: Juhász ezredes, a 6308 1| komolysággal így szólott hozzá:~ ~- Várjon, amíg a cselédeknek szólok, 6309 1| jelentette: „Jőjj, ebéd után várlak”, a sötét pedig azt: „Ma, 6310 1| ahol atyja hosszu időn át a vármegye első tisztviselője volt. 6311 1| a franciák ellen induló vármegyei nemes hadnak. Az udvar, 6312 3| tévednék... Most látogatásokat várok, de holnap még beszélünk 6313 1| kószált ide-oda a sziklás vároldalon, amikor a város felől egyszerre 6314 1| végre megdobbant a szíve: a városház felől Jablonszky doktorék 6315 1| a bástyába vágott, régi városházon. A falak még most, a béke 6316 1| jutott. Három év mulva már a városi képviselőtestület tagjává 6317 1| piarista-atyákon kivül csak a városka néhány ősrégi, patricius 6318 4| orvos pedig, akit a szomszéd városkából hoztak, orvosságot kevert 6319 1| s míg a déliesen kihalt városon végigment, izgatottan, 6320 1| tanácsurai hősiesen védelmezték városuk függetlenségét, nem egyszer 6321 1| szorgalmasan hajtották a varrógép kerekeit, vagy örökös tálcakendőiket 6322 2| szintén gyönyörü sebeket varrt be annak idején) földhöz 6323 1| akkor jött, amikor már nem vártuk többé; hát még nagyobb rettegéssel 6324 1| Moysinger korcsmakertje, ahol vasárnaponkint a helyőrség bakái táncoltak 6325 1| citromot meg kockacukrot vásárolt. Lénártnak föltünt, hogy 6326 3| megütötte? Félmillió ember vásárolta a Transversalis Csatorna 6327 1| emberek világától, az önző vásártól, ahol láthatatlan, gonosz 6328 1| elfojtotta a szavát. Csak vasmarokkal magához szorította a reszkető 6329 1| volt, hó esett, s nekem vastag törülközővel kötötte be 6330 4| francia telepről a szomszédos vasúti állomás felé kanyarodtak.~ ~ 6331 1| mintha még mindig a viaszkos vászonba kötött könyveivel, lebocsátott 6332 1| amikor Bayerné, a gazdag vaskereskedő felesége, vagy Takácsné, 6333 1| látogatásokat tegyen.~ ~A vázlat tökéletlen volna, ha lojálisan 6334 1| láthat, s elrejtett álma váratlanul napvilágra kerül... Megkettőztetett 6335 4| legalább, aki a portában várakozott, így képzelte... És aggodalmasan 6336 1| Bakonyvár tanácsurai hősiesen védelmezték városuk függetlenségét, 6337 2| Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet elmondotta...~ ~S a maga 6338 1| kedvese... Egy pillanatig még védőleg tartotta maga elé a kezét, 6339 1| emberségéből kell megélnem, s e végből szükségem van a maga támogatására, 6340 4| szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta magában 6341 1| hát most is röviden fogok végezni... Én eladom magának a füszerüzletet, 6342 1| vizitelést, sőt jócskán végeztek is vele, amikor egy este, 6343 1| felől tudakozódjék.~ ~- Végeztél az udvari ablakokkal is, 6344 1| szobaleány, ha a gyermekeddel végezteted a legdurvább munkát?... 6345 1| Pethő, az irodai munkáját végezve, szintén benézett a feleségéhez.~ ~- 6346 1| rendes, egészségi sétáját végezze, vagy egy-egy csinos cselédleány 6347 1| hagyd, hogy a kézimunkájával végezzen, mert ha így halad, hát 6348 1| az egész hosszu éjszakát végigaludta...~ ~Három évig tartó, csöndes 6349 3| sötétkék vízébe, e pillanatban végigaranyozta még egyszer az Estrella-nyaraló 6350 3| lehet, - de most a hátán végigborzongott a sejtelem, hogy ő ütötte 6351 1| új menyecskét kedveskedve végigcirógatta.~ ~- Olyan, mintha még mindig 6352 1| megcsuklott, s egész hosszában végigesett a földön... A fejét odavágta 6353 1| kérdezte, míg a Pethő hátán végigfutott a hideg.~ ~- Senki, apa...~ ~- 6354 1| óhajtásom van, hogy nyugodtan végighallgasson. És ha azután is az lesz 6355 1| Az albumot kétszer is végiglapozták, amikor végre megnyílt a 6356 5| volna, egyszerre érdeklődve végignéztem a fehérhaju asszonyon, aki 6357 1| támaszkodott a falnak s a kezeivel végigsimította verejtékes homlokát.~ ~- 6358 1| szoba mennyezetét, majd végigsimítva a homlokát így szólott:~ ~- 6359 1| szalvétájával a piros abroszt végigsöpörte.~ ~Pethő szinésziesen deklamálni 6360 1| feleségét a maga házában végigvezette. - Lásd, én azt hiszem, 6361 1| magányosság közepette, s a szemét végighordozta a hallgató vidéken; a folyón, 6362 1| bizalmas pózban; a férfi végigterült a földön, s a fejét odahajtotta 6363 1| emléke sohasem pusztul ki végképpen az asszonyok szívéből... 6364 2| a harmadik emeletről és végleg otthagyhatom a Király-utcát... 6365 3| És elszántan, most már véglegesen megnyugodva abban, hogy 6366 1| örök gondviselés kútfeje, végtelen jóságában, így szólott volna 6367 1| vagyok elégedve a jó Istenke végzésével.~ ~Tüntetőleg megcirógatta 6368 1| betegeivel szokatlanul korán végzett s a rendelőszobából átnézett 6369 1| kis ostobaságot, remélem, végképpen elfelejtette...~ ~A szokatlan 6370 5| hivatalnoka, - de vajjon lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy 6371 1| balkezével megragadja a veje kezét. És susogva, minden 6372 1| véghetetlen gyöngédséggel nézett a vejére, s míg sápadt arcát elöntötte 6373 3| és lám, még a remény egy vékony foszlányáról sem tudtam 6374 2| az emberek a szerencsés véletlennek köszönhetnének valamit... 6375 1| szerencse váratlanul kedvezett: véletlenül Nedeczky ezredorvosné is 6376 1| amely gyorsan robogott végig velük a kisváros utcáin. A gyalogjárón 6377 2| Mikor a Szabó Elemér vendégei csettintve emlegették egyik-másik 6378 1| szolgálatkészen megjelent, hogy a vendégeket üdvözölje.~ ~- Tetszik 6379 1| hangján szólott, amely a vendégét az imént annyira meghatotta:~ ~- 6380 1| kávés pedig, aki eddig két vendégével együtt mulatott, fejcsóválva 6381 1| közelségbe kerüljön az új vendéggel. Valaha, a régi, jó időkben, 6382 1| magányukat megzavarjuk...~ ~A vendéglős székeket és új terítéket 6383 1| nálunk, - szólott Lénárt úr vendégszeretőleg.~ ~Lénártné nyájasan megcsókolta 6384 1| hogy jőjjön föl. Kedves vendégeink vannak...~ ~Amíg a szobaleány 6385 1| van sértődve, mint valami vénkisasszony... Hát még a felesége, képzelem... 6386 1| mintha annak a pletykázó vénkisasszonynak a nyelvére kerül...~ ~- 6387 1| probléma megoldása: feleségül vennéd mind a két ideálodat, s 6388 3| innám több feketét, vagy nem vennék több szivart a számba... 6389 3| Estrella-nyaraló üveges verandáján. Cigarettázott és a fekete 6390 1| egy villa földszintjét és verandáját, gondoskodott kitünő penzióról, 6391 3| dolguk. Itt fogom várni a verandán...~ ~- Egyedül leszünk?~ ~- 6392 3| ugy érezte, hogy minden vére a szívére tódul, mert egyszerre 6393 1| kezeivel végigsimította verejtékes homlokát.~ ~- Csak nem érzi 6394 1| ügyészi állás, mert az öreg Veress József, aki az én korombeli 6395 1| kapott a főnökétől, még több verést a segédektől, de mindez, 6396 1| retket hozatunk és csapra veretünk egy nagy üveg kőbányai sört. 6397 1| az arcát elöntötte egy vérhullám s reszketve, megindulva 6398 1| se tudta megérteni, miért veri le oly szörnyen Pethőt az 6399 1| vétkedet... és minden átkával verjen meg az Isten, ha azzal a 6400 1| sziniiskoláról, amelybe vérmes reménységekkel iratkozott 6401 1| már lomhán sütkérezett a verőfényben. Pethő, akit a tavasz csillogása 6402 1| féltizenkettőkor, ragyogó, verőfényes napon, ünnepi díszben vonult 6403 2| közepén, akár egy rossz versenyparipa... Nem is a tehetségtől 6404 1| Nincs semmi baj, az asszony vérszegény, ez az egész... Mindezt 6405 5| odalenn haragos hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~ 6406 1| legtávolabbi célzásra is vérvörössé lett, néha a szülei előtt 6407 1| elé, hogy egy pillantást vessenek a viruló gyermekre, akinek 6408 1| arra ügyeljen, hogy éhen ne vesszünk valamennyien...~ ~Nyájasan 6409 4| konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még egyelőre nem fenyegette 6410 1| vigyázz magadra, mert nagy veszekedés lesz, ha nekem nem viruló 6411 1| a szállítócég kocsisával veszekedett, a segédek udvariasan sürgölődtek 6412 3| téved... Léha, kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy 6413 1| szerencsére, nincs ekkora veszély; az emberi szív, hála Isten, 6414 1| álláspontodat, s készpénznek veszem, amit mondottál; vagyis 6415 1| ablakuk alatt! Amikor néha veszett jókedvvel huzatok a fülembe 6416 1| egyébként nem volt valami veszedelmes, - Sárika pedig két-három 6417 5| áthajóznak a tengeren, s annyiba veszik az egész utat, mintha egy 6418 1| tele, hiszen háromszor veszítettük el a hitünket az isteni 6419 1| ember, aligha fog már sokáig vesződni a peres aktákkal... Eddig 6420 1| becsületes törekvései nem vesztek kárba... Valamikor, a régi 6421 1| megfogadom, hogy sohase vétek ellened...~ ~Hogy Pethő 6422 1| beszerzési áron alul... A vételár fejében egyelőre négyezer 6423 4| Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val; 6424 1| partján rügyeztek a fák, s a veteményes-kertek, a folyó, meg a nádfödeles 6425 5| Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem egy búcsúpillantást a csatorna 6426 4| rögtön el is szégyelvén magát vétkes önzéseért, kövér ujjait 6427 4| mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni 6428 1| számon fogom kérni tőle, amit vétkeztél ellene; ha már meghaltam, 6429 1| Áldott légy, ha jóvá teszed a vétkedet... és minden átkával verjen 6430 1| ódon, hallgató meseházak vettek körül. Aki itt járt, ugyancsak 6431 1| szerint hamarosan sorra vették a világegyetem legkülönfélébb 6432 5| én is - sóhajtva magamra vettem egyik csinosabb toilettemet, 6433 1| lesz, ha mindennek véget vetünk? Mit akar hát tőlem?... 6434 1| nélkül nyújtotta át csinos vevőjének a citromot és a kockacukrot, 6435 1| rácskerítés mellett gyönyörü út vezetett végig, míg belülről édes 6436 1| tehát még az esetben se vezethetnéd oltárhoz, ha Lénárt Endre 6437 1| látszólagos könnyedség tévútra vezethette volna... Amíg a kocsi az 6438 2| megkérdezték tőle:~ ~- Mikor vezeti oltárhoz a kis Katinkát?~ ~ 6439 1| ablakok mögött, a malomvölgybe vezető út sarkán pedig, a sárgára 6440 1| a szentkép-utcai házból vezette oltárhoz egy Lénárt nevezetü 6441 2| rengeteget elborít, s melyet egy vézna kis pásztorgyerek lobbantott 6442 1| VI.~ ~Az orgona mégegyszer 6443 1| Olyan, mintha még mindig a viaszkos vászonba kötött könyveivel, 6444 1| a helybeli főgimnázium vicerektora, aki a vőlegényt még abból 6445 1| darabig, aztán a doktor vidáman szólt:~ ~- Nos tehát, halljuk, 6446 1| ültesd föl a vasútra és vidd el valahova a délvidékre... 6447 1| Ne kivánja egy szerény vidéki asszonytól, hogy úgy viselkedjék, 6448 2| évben megint együtt ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos 6449 5| előtt, hogy sajnáljanak és vígasztaló szavakat sugjanak a fülembe, 6450 1| Itt száz meg száz szem vigyáz az olyan szegény asszonyra, 6451 1| Azt megmondom, hogy vigyázz magadra, mert nagy veszekedés 6452 1| titkolt könnyei, keserves viharai bizonyítják, hogy az első 6453 1| dacoltak a hosszu századévek viharaival. A szobák, amelyekben valamikor 6454 2| aki keményen nekifeszül a viharoknak... Férfinak kell lenni, 6455 2| Mindenki csak annyira viheti, amennyire saját ereje képessé 6456 1| jobb lenne, ha magammal vihetnélek a föld alá... A jóságodnak, 6457 1| VII.~ ~A kis Bakonyvár régente 6458 1| VIII.~ ~Pethőék már javában folytatták 6459 1| a városban?... Selmeczy Viktoréknál talán nem tettetek látogatást?... 6460 1| választ el a földi emberek világától, az önző vásártól, ahol 6461 1| hamarosan sorra vették a világegyetem legkülönfélébb ügyeit: a 6462 1| amiről még alig hallottál világéletedben, pedig te ugyan sok és szép 6463 1| olyan dolog, aminőről én még világéletemben nem hallottam?... Hát te 6464 1| Hiszen ha te akarod, új világok keletkeznek, hogyne tehetnéd 6465 1| hiszen ezeknél sohase láttam világosabb szivarokat...~ ~Amire a 6466 1| britannikák az asszony szerint is világosak voltak, Pethő ragyogó jókedvvel 6467 1| fejét csóválja. És tisztán, világosan hallotta, amint az üvegszemü 6468 1| könyveivel, lebocsátott hajával, világoskék szalaggal járna az angolkisasszonyok 6469 1| felé, amikor odakünn már világosodott, hunyta le kimerülve a szemeit. 6470 1| nyomtalanul eltünnek a nappal világosságában.~ ~A fiatal urak a bakonyvári 6471 1| uracskája végképp visszavonult a világtól...~ ~Pethő elpirulva hümmögött 6472 1| szeretet, a poézis a mi földi világunkban... Hát megérted-e, mi történik 6473 1| föl előttem, akit eddig világéletemben láttam... A nézése, a mosolya, 6474 1| kibérelte számukra egy villa földszintjét és verandáját, 6475 1| nagyszerü stratégiai mozdulattal villámgyorsan meghódította.~ ~A leányok 6476 2| Hej, ha én annyira vinném egyszer, hogy Gál Katinkát 6477 3| A lenyugvó nap, mely violaszínü sávok közt merült el a tenger 6478 1| kolostor-növendék. A tömjénfüstös, virágillatos, parfümtől szinte kábító 6479 1| hozzátartozott a két szerelmes virágnyelvéhez; a világos szivar ugyanis 6480 1| kisleánya ugyanis imádta a virágokat, annyira imádta, hogy már 6481 1| a férje oldalán, a nagy, virágos batár mélyében, amely gyorsan 6482 1| még emelte, hogy a leendő virilista a hírneves Harpagonnál is 6483 1| szépen elmult az idő. Odakünn virrad...~ ~Az egyik vendég, aki 6484 1| mezőkről, idáig hallatszott a virrasztó tücskök cirpelése. A bakonyvári 6485 1| adom rá, hogy korrektül viselkedem...~ ~Megszorította a szép 6486 1| valósággal kétségbeejtette a viselkedésével. Ha Pethő olykor önfeledten 6487 1| ne menjek a szobából, hát viselkedjék tisztességesen, ahogy illik... 6488 1| oly tisztességesen fogok viselkedni, akár egy megyés-püspök... 6489 1| talán igaza is van, mert nem viselkedtem úgy, ahogy jogosan elvárhatta 6490 3| megvetett papirfoszlány viselné a keresett számokat? Juhász 6491 3| még egy kis fogfájást sem viselnének el kedvünkért. Igy, egy 6492 1| aki már harminc év óta viselte a szakácsnői méltóságot 6493 1| attilát, s festői kucsmát viseltek, ami általános feltünést 6494 1| amellyel Lénártné iránt viseltetel, ugyebár sohase lehet hasonlóvá 6495 1| vidéki asszonytól, hogy úgy viselkedjék, mint Bourget vagy Prévost 6496 1| folyó, meg a nádfödeles viskók fölött aranyos napsugár 6497 1| távoli vizeken, az alacsony viskókon, s a kék hegyeken, amelyek 6498 1| aki az elveszett hitemet visszaadta...~ ~A gondviselést, úgy 6499 1| Pár nap mulva Lénárték visszaadták a látogatást: szintén a 6500 1| Sárika hazaérkezése ismét visszaállította a ház régi rendjét: Pethő 6501 4| és egy gyönge sóhajtással visszadőlt a párnáira. Egy pillanatig 6502 1| mint hogy gyalázatosan visszaéltem a jóságával? Ugyebár, gyűlölt, 6503 1| gyermekkorából oly élénken visszaemlékezett. Hányszor járt itt, a fekete 6504 1| megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik, mint én...~ ~Pár nap mulva 6505 1| tegnapi est történetére visszaemlékezni tudott... Előbb sokáig csöndesen 6506 1| Sárika hatheti távollét után visszaérkezett Bakonyvárra. Az ura csak 6507 1| A következő pillanatban visszaesett a vánkosára. És Pethő rémülten 6508 5| melyeket eddig oly hősiesen visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem 6509 1| kémlelődjék, de hirtelen visszahátrált; a fák között egy férfit 6510 1| sétálni vigyem? Félóra mulva visszahozom...~ ~Hallgatva mentek föl 6511 1| hozott komám, tudtam, hogy visszajössz közibénk... Hé, Marci, gyorsan 6512 1| kiáltott... Amikor Pethő visszanézett, hogy az óvációt megköszönje, 6513 1| óráiban, keservesen fog visszasírni minden percet, amit könnyelmüen 6514 1| anélkül, hogy egyszer is visszatekintene, meggörnyedve távozott 6515 1| megérkeztének legelső napjai ismét visszatérítették a Pethő csapodár szívét 6516 2| lekísérték a fiakkerhez, maguk visszatértek még egy kissé az étterembe, 6517 2| beszéd hatása alatt kénytelen visszavonni az egész vádat...~ ~Mikor 6518 1| de Lénártné most óvatosan visszahúzta a lábacskáit, s szenvedélyesen 6519 1| miközben apai tekintélyét visszanyerve így szólott:~ ~- Igaza van 6520 1| susogta magában:~ ~- Bokrétát viszek a kislányomnak... Vajjon 6521 1| se felelt, csak szerényen viszonozta Pethő köszöntését, a tisztek 6522 1| poharakkal, az asszonyok nyájasan viszonozták a köszöntését, Sárga Miska 6523 1| a piaci emeletes házban viszontláthatom... Talán tíz éven át is 6524 5| urát jó egészségben fogja viszontlátni néhány hét mulva, s a szegény 6525 1| Jobban, mint valaha. De hogy viszontszeret, az iránt semmi kétségem 6526 2| konszolidálva lesznek a viszonyaim, hogy föltétlenül számíthatok 6527 1| érdekedben lenne, hogy jó viszonyban légy vele...~ ~- Már hogy 6528 4| tanulmányozta az idevaló viszonyokat... Rövid látogatást tett 6529 1| ezután kultiválni fogják a jó viszonyt, az új pár karonfogva távozott, 6530 2| véletlené... Mi többiek viszünk előre minden strébert és 6531 1| És mi az?~ ~- Nem vitatkozom veled afölött, vajjon csakugyan 6532 1| csárdás közben is higgadtan vitatkozott Lénárttal a magyar kereskedelem 6533 1| a lemondáshoz... Sokszor vitatkoztunk a dologról, s Lénártné összetett 6534 2| szerencsés véletlené. Hevesen vitatta a maga filozófiáját, de 6535 3| Hol vannak a keresztes vitézek, akik az imádott nő egy 6536 1| doktor, aki huszonnégy óráig vitézül kitartotta, hogy a gyerekeket 6537 1| az ebédhez, s kedveskedve vitt egy-egy szál virágot a feleségének, 6538 1| dada, szinte a karjai közt vitte be a feleségét a hálószobába. 6539 2| húzódott meg e vállalkozó viveurök közt, az ő kicsinységének 6540 1| teknika vagy a tudomány vívmányai... Aki igazán szeret, az 6541 3| elkövetnék... A sárkányokkal nem vívok meg, de ha akarná, nem innám 6542 1| ártatlan kicsikék rémes harcot vívtak a halállal, amely utóvégre 6543 5| most, itt a véghetetlen víz fölött, beláthatatlan messzeségben 6544 3| merült el a tenger sötétkék vízébe, e pillanatban végigaranyozta 6545 1| vidéken; a folyón, a távoli vizeken, az alacsony viskókon, s 6546 5| újra ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom talán még jobban 6547 1| délután csöndje lebegett, a vízen csillogószárnyu szitakötők 6548 1| javában folytatták a köteles vizitelést, sőt jócskán végeztek is 6549 1| kötelességüknek tartják, hogy viziteljenek nála. Lénártné a vendégek 6550 1| házaspárnál. Lénártné gyönyörü vizitelő ruhában jelent meg, s karcsu 6551 1| a kedvesével odafönn, a vizitszoba kellemes félhomályában, 6552 2| rétegei egymásnak mesélték, völgyeken és hegyeken átalvitték a 6553 5| perccel az után, hogy a vőlegényemmel koccintott. Hat héttel később 6554 1| asszony valamelyik udvarlója a vőlegénysorba lépett, vagy egy más asszony 6555 1| főgimnázium vicerektora, aki a vőlegényt még abból az időből ismeri, 6556 3| Talán éjfélig is ott ül a Volosca-kávéház márvány-asztala mellett, 6557 1| látszólag közömbösen, de voltaképpen dobogó szívvel hallgatták 6558 1| is tudom, hogy milyen jó voltál hozzám...~ ~Megállt a kerten 6559 1| asszony ajkai veszedelmesen vonaglani kezdtek. De mivel még mindig 6560 1| a fájdalomtól eltorzult vonásokkal, mintha öntudatlan álmában 6561 1| kockacukrot, de másnap reggel, a vonat indulása előtt, megvárta 6562 1| elbúcsúzkodott és hazautazott, s a vonaton fájdalmas melanchóliával 6563 1| számlát, s a legközelebbi vonattal elutazott Bakonyvárra. Ott 6564 1| ájtatos török katona énekelte vontatott hangon az esti imádságot. 6565 5| örömet, de azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások 6566 1| álmadozásaiból, s könnyedén a vállát vonva így szólott:~ ~- Ej, úgy 6567 1| friss levegőt élvezze és a Weninger - kávéházból kihallatszó 6568 1| jobb lenne, ha inkább a Weninger-kávéházban telepednénk meg egy félórára... 6569 1| X.~ ~A fiatal ügyvéd, a Lénárt-ház 6570 1| mégegyszer megszólal, Remenyik Xav. Ferenc, a székesegyház 6571 1| XI.~ ~Sárika hatheti távollét 6572 1| XII.~ ~A kis baba megérkeztének 6573 1| XIII.~ ~Lénárt úr a bolthelyiségben 6574 1| XIV.~ ~Az öreg doktor elgondolkozva 6575 4| pálinkáját ihatnám.~ ~A XVIII. század utolsó évtizedében, 6576 4| pillanat múlva siető léptek zaja hallatszott le az emeletről 6577 1| hűvös nagytermében kibicelt zajosan az ismerőseinek.~ ~Délelőtt, 6578 4| idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók búgása, 6579 1| is egy kis hirtelen nyári zápor, a nedvesség vacsora utánig 6580 1| ő lelke mindig büszke és zárkózott maradt. Csak otthon, amikor 6581 1| grófi parknak. A park ugyan zárva volt ilyenkor, de a rácskerítés 6582 1| lett, néha a szülei előtt zavarba hozza... Este, amikor szivarozva 6583 1| az időben ugyancsak nem zavarják az embert...~ ~De Szamosi 6584 1| legminimálisabb mértékben zavarnak meg idegen elemek; a másodikban 6585 1| könnyei folytak, Sárika pedig zavarodottan susogta:~ ~- Mindig csak 6586 4| kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán hangosan 6587 1| lakossága még csöndes és zavartalan álmát alussza. Az állomásról 6588 1| végig a káposztafejek és zellerágyak közt, míg a szíve édes és 6589 1| beteg, a testi fájdalomtól zihálva, de a lelkében megbékülve 6590 1| Bakonyvár régente nehéz és zivataros napokat élt; tornyában, 6591 3| meg a szeme, végre ki nem zökkenti az álmadozásából. A napihírben 6592 4| asztalára aligha kerül más, mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás 6593 1| a doktor bácsi piros és zöldszínü folyadékait kellett meginnia, 6594 4| árva lelke föloldás nélkül zörgessen a mennyország kapúján...~ ~ 6595 1| már nem a katonák fegyvere zörgött, hanem a kanonokok tyúkjai 6596 1| gyalázatos...~ ~A melléből hörgő zokogás tört ki, de a végső erejével 6597 1| rettentő, fuldoklásszerü zokogása... Az asszony megdöbbenve 6598 1| az asszony meggörnyedve zokogott a fűben, Pethő pedig ijedten 6599 2| beszédének hallatára az elnök zokogva kelt föl a helyéből és az 6600 4| jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre 6601 1| Gyurka - így hívták az új zongoramestert - valóságos filozófiai nyugalommal 6602 1| állott a háta mögé, hogy a zongoratudományát ellenőrizze, az ő gondolatai 6603 1| tanítja a gyermekeiket a zongorázás elemeire. A fiatal urat, 6604 1| az, hogy türhetően tudok zongorázni... Erre alaposan megtanítottak... 6605 1| rezidencia elé (a hegyek felől zord, éjszaki szél fú, s ez megárthatna 6606 1| fölébredt, s ime, a zöld zsalugátereken át már besütött a napvilág, 6607 1| játékszert keresett a télikabátja zsebében...~ ~- Szeretsz? - kérdezte 6608 2| valamennyi csak a saját zsebével törődik... Egyetlen igaz 6609 1| fiatal asszonykának... Maga Zsófi néni inkább arra ügyeljen, 6610 1| állott egy pillanatig a zsongó magányosság közepette, s 6611 1| volt elfoglalva; de este zsufolásig megtelt a kis sétatér pletykázó 6612 1| egy őszi délután, valami zsúr előtt, amikor vagy félóráig 6613 2| Kemény György doktort...~ ~A zsúrokon, ahol a Lipótváros nagykereskedő 6614 1| kocsiból, s dicsekedve szólt Zsuzsánnához:~ ~- Ez aztán a helyes legény, 6615 1| Istenkém, lesz mit hallanunk Zsuzsától, hogy tizenkettőre pontosan 6616 5| napsugaras reggelen a szívemre zúdult, azt hiszem nem lehet fogalma... 6617 1| nézett körül valami alkalmas zug után, így szólott a barátjához:~ ~- 6618 5| mely a hófehér gőzös minden zúgát betöltötte? Az első napon 6619 1| ha a kávéház az utolsó zúgig megtelt, hiszen Bakonyvárott 6620 1| hermetice elzárt lakásaikban zúgolódás nélkül teljesítették házias 6621 1| hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom, hiszen a kis leányom választása 6622 1| kacsói, s a kisasszonyok zúgolódva néztek a plafond felé, ahol 6623 1| tajtékozó áradat módjára zuhogott ki belőle a legkeservesebb 6624 1| ringatóztak, hogy csakhamar zummogva tovább szálljanak... A folyó