Rész

 1  1|               Az ördög tudja, hogy mi ütött a sok léhütőjébe, -
 2  1|  kártyapénz címén a pohárba...~ ~- Mi lehet a borzasztó hanyatlás
 3  1|          volt arról, hogy az orvos mi a jó Isten csodáját ért
 4  1|          Amíg a szoba rendbe jő, a mi társaságunkban iszik meg
 5  1|          ami Zuggó-Füredet illeti, mi semmiféle jogos panaszra
 6  1|         tudja a jó Isten, hogy még mi egyébre. Ha tőlem függne,
 7  1|           nagyságos úr cók-mókját. Mi pedig siessünk föl az emeletre,
 8  1|  vagyonukkal... Akarja tudni, hogy mi lesz itt öt esztendő mulva?~ ~-
 9  1|           csak a nappal az övé, de mi lesz, ha az első tűzszemü
10  1|           mondja meg röviden, hogy mi a terve azzal a szép darab
11  1| tagadhatatlanul szép viselet, de a mi a külső kerepesi-utat illeti,
12  1|             a neuraszténikus, ez a mi veteményes kertünk, a mi
13  1|           mi veteményes kertünk, a mi tejetadó tehenecskénk. Az
14  1|   elismerőleg.~ ~- Azt kérdi, hogy mi lesz Zuggó-Fürednek a specialitása?
15  1|          másik - a fődolog, hogy a mi nábobjaink higyjenek benne.~ ~
16  1|      vasfejü neuraszténikust, akit mi a Csollán-kúrával ki nem
17  1|            made man előtt.~ ~- Na, mi jót hoz? - kérdezte Scherer
18  1|        szokott. Ezeket a fájásokat mi orvosdoktorok szimptomáknak
19  1|             egészen más dolog.~ ~- Mi a maga receptje?~ ~- A természethez,
20  1|       kacérkodó szép leány, amikor mi már hidegen fekszünk a föld
21  1|      fekszünk a föld alatt? Minek? Mi értelme és logikája lenne
22  1|     őrültség lenne azt hinni, hogy mi elpusztulunk. Eddig ugyan
23  1|            el - idegenek voltak. A mi örök életünkről már csakugyan
24  1|      nézett Cser professzorra.~ ~- Mi ez? - kérdezte bosszusan.~ ~-
25  1|        vasra, még pedig sok vasra. Mi az, hogy egy egész liter
26  1|     váratlanul Budapestre.~ ~- Na, mi ég? - kérdezte kissé izgatottan
27  1|        eszközökkel is dolgozzék. A mi céljaink csak úgy fognak
28  1|         nagy a választék, de mivel mi nemcsak címet akarunk, hanem
29  1|           A tábornok (komoran). És mi lenne a dolgom?~ ~Scherer
30  1|           körülményektől függ.~ ~- Mi az ördögöt tud itt csinálni
31  1|          volt mit elárulni, - mert mi tagadás, olyan nő is elég
32  1|        sarokban álló gép felé.~ ~- Mi ez, mondja meg doktorkám,
33  1|          ez, mondja meg doktorkám, mi ez? - kérdezte lihegve.~ ~
34  1|          reggel megkez­dünk...~ ~- Mi az a terpentin-kúra?~ ~-
35  1|           terpentin-kúra?~ ~- Hogy mi? Hát csak annyi, hogy jó
36  1|         vele... Akarja tudni, hogy mi a neve a betegségének?~ ~-
37  1|           sokkal többet ér, mint a mi ostoba sarlatánkodásunk...
38  1|           saját maga hajtotta.~ ~- Mi hír a Seötétek vércsefészkében? -
39  1|           én reám... Kellett, hogy mi ketten egymásra találjunk,
40  1|         fejedelmek kényelmét... De mi lesz, amíg a kitűzött célomat
41  1|   ostobaság, amit cselekszünk, - a mi szempontunkból tekintve,
42  1|           és szánalmas teremtés... Mi, akik ismerjük kissé a férfiakat,
43  1|          zarándokolni fog.~ ~- Hát mi baja volt méltóságodnak? -
44  1|      szívettépően zokog...~ ~- Hát mi az összefüggése egy katonalónak
45  1|         magam részéről tudom, hogy mi illik!~ ~A pályaház tehát
46  1|           világfürdő vagyunk, vagy mi a jó Isten csodája...~ ~
47  1|             hanem tudom, fenség... Mi, a tudomány emberei, nem
48  1|            az igazi okát...~ ~- És mi volt az igazi ok?~ ~- Az
49  1|         szomoru epizód bennünket a mi utunkban meg nem állít...
50  1|         ott áll az ágya előtt.~ ~- Mi ujság? - kérdezte kissé
51  1|         oly nevetséges, amilyennek mi ketten gondoltuk...~ ~Csollán
52  1|        egymásnak vagyunk teremtve, mi ketten... Nem az érzéki
53  1|       kötötte... Mit fogunk elérni mi ketten, a gyöngék, az ostobák,
54  2|    boldogtalan gárdájába tartozik! Mi tagadás: nagyon szerette
55  2|   csodálkozva. - És mit mond, hogy mi végből akar beszélni velem?~ ~-
56  2|                Na Julcsa, hát maga mi jót hozott? - kérdezte tőle
57  2|    ajándékozta...~ ~- Az Istenért, mi az, amit meg akar gyónni -
58  3|        húszesztendős szívem­ben... Mi érhetne most, ami oly boldoggá
59  3|           mögött. Öt nap, - hiszen mi minden történhetik öt nap
60  3|     pontatlan egyének... Tőkéimből mi sem folyt be ez öt nap alatt...
61  4|       Gellért nem igen tudta, hogy mi fán terem a féltékenység,
62  4|           Mondjuk el röviden, hogy mi történt.~ ~Sári asszony
63  5|             szólott álmodozva.~ ~- Mi jut eszébe? Ő fensége ma
64  7|         szerelmes.~ ~A primadonna: Mi köze hozzá?~ ~Az idegen
65  7|        köze hozzá?~ ~Az idegen úr: Mi közöm? Talán azt akarja
66  7|           kiáltsa!~ ~Az idegen úr: Mi közünk nekünk ahhoz, hogy
67  7|            szerelmes és féltékeny? Mi csak az ő színpadi szerelmét
68  7|           hogy egy derék embernek, mi több: egy becsületes családapának
69  7|       vette...~ ~A primadonna: Hát mi összefüggésben van az én
70  7|      zálogházával?~ ~Az idegen úr: Mi összefüggésben? Haha! Az
71  8|          rövid kabátban táncoltak, mi meg két hétig majdnem kivétel
72  8|      Novotny sárgafoltos szakálla. Mi lesz, ha az öreg szabó az
73  8|        mesélte.)~ ~- És a ruhámmal mi lesz?~ ~- A ruhájával? Hát
74  8|          könyörögve susog­tam:~ ~- Mi van a ruhámmal... az új
75  9|            kezeli...~ ~- És vajjon mi hasznom abból, hogy méltóságos
76  9|            jóban duslakodol, mikor mi, a nemzet napszámosai, éhenhalunk...~ ~
77  9|    hazafiság oltárán áldozol, mert mi utolsó csepp vérünkig az
78 11|           vacsorához. Isten tudja, mi bajuk volt: a pap­rikás
79 11|          magános házat körülvette? Mi pótolja a Rácfürdőt, amelynek
80 12|                Hanák - nevezzük őt mi is e díszes néven - még
81 12|            mormogás után távozott, mi pedig szívesen felhasz­náljuk