Rész

 1  1|             miközben a kávéjából egy  nagyot hör­pintett.~ ~-
 2  1|    kivánságot kielégíteni...~ ~- Még , hogy aranyórát nem akarnak, -
 3  1|            arról, hogy az orvos mi a  Isten csodáját ért a különös
 4  1|            lóverseny­re, meg tudja a  Isten, hogy még mi egyébre.
 5  1|          finoman ápolt kezébe.~ ~- A  Isten segítse , kedves
 6  1|          Budapest a hetvenes években  darab ideig azzal áltatta
 7  1|            év mulva, amikor a bolton  pénzért túladott, kizárólag
 8  1|             szívességet kérek, hanem  üzletet akarok ajánlani,
 9  1|      kijelentést: ha ön, Scherer úr,  üzletember, akkor én valamivel
10  1|             ugyanis, aki olykor igen  étvágygyal tud elfogyasztani
11  1|            lakása, a vasszekrénye, a  szakácsnéja; a kis életéből
12  1|              egy zsákhordónak. Aki a  színét látja, talán el se
13  1|          frázissal huzakodott elő: a  táplálkozással, a friss
14  1|           készül, s csupán arra lesz , hogy a közillendőségnek
15  1|            mai ember életét a szivar  tíz évvel megrövidíti.~ ~
16  1|             fölfrissülve, az ifjúság  kedvével és rugalmasságával
17  1|             így szólott:~ ~- Az urak  vásárt csináltak, annyit
18  1|              magyarázatai nálam elég  talajra találtak.~ ~- Kitünőre,
19  1|      fosztott meg a flegmájától és a  étvágyától.~ ~Csollán doktor
20  1|             gyönyörűség és fájdalom.  ideig hallgatva sétáltak
21  1|            gondol, arra, hogy milyen  is lenne, ha más volna itt
22  1|        igazán nem számítottam itt, a  Isten háta mögött... Amikor
23  1|         szerepe lesz az életemben...  vagy rossz szerepe, nem
24  1| igazgatótagja volt s állandóan annyi  és új anekdotával rendelkezett,
25  1|              maradhasson.~ ~- S mire  ez az életmód?~ ~- Csapó
26  1|             mi? Hát csak annyi, hogy  kis ülőfürdőket fogunk venni
27  1|          hogy unatkozzék tőle...~ ~-  lenne talán megpróbálkozni
28  1|               s már reggel kilenckor  étvágygyal elfogyaszt egy
29  1|            karjait.~ ~- Őrnagy úr, a  Isten vezérelte ide... Ha
30  1|        világfürdő vagyunk, vagy mi a  Isten csodája...~ ~Csollán
31  1|            igazgató-főorvos lakásán,  negyedóráig tanácskozott
32  1|             elnökhöz:~ ~- Most már a  úton vagyunk: szidnak bennünket.
33  1|        asszonyok, akiket fölvetett a  mód és a kényelmes élet,
34  1|              mosolyogtak egymásra.~ ~ ideig hallgattak, de az
35  1|          kimerített... Nem alszom, a  étvágyam­nak vége s ha a
36  1|             álmom ellen...~ ~- Talán  lenne, ha Pázmán professzort
37  1|             megvizsgálta az elnököt.  ideig babrált vele, aztán
38  2|              ne tette volna! Iza - a  Isten tudja, ki lehetett
39  2|           kötelességekről, amelyek a  háziasszonyt terhelik. De
40  2|        igazságot:~ ~- Óh, a szegény, , becsületes és furfangos
41  3|              Tavasz a Tüzoltóban~ ~A  Isten tudja, micsoda gyűlés
42  3|            mint általánosan elismert  partie szerepelt a sárosberényi
43  3|              maga is igyék egy pohár  bort... Megérdemli, hiszen
44  4|             nem találja ott, akkor a  Isten legyen irgalmas hozzá...~ ~
45  4|           azonban fölindulását (mily  lett volna megfojtani a
46  4|              a nőtlen úr nevét! Ha a  Istent ismeri, figyelmeztetem,
47  4|         fölhúzta az orrocskáját.~ ~- , csak ne kiabáljon úgy,
48  5|          lesütötte a szemét.~ ~- Oly  lenne, ha itt maradna! -
49  5|            folytatta:~ ~- Aj, aj, de  lenne megismerkedni vele!~ ~
50  5|       uriasszonyt:~ ~- Ezt ugyan még  kis darabig várhatjuk...~ ~
51  5|           Magam is azt hiszem... Még , ha ránk nem esteledik,
52  5|             és Bandi, ha a jövő éven  termésre lesz kilátás, az
53  5|           Azt ne kérdezze... Én az a  tündér vagyok, aki a nélkülöző
54  7|       hivatásnak s a dicsőségnek; ám , törjön meg a szíve, de
55  7|            Nagyon meghatott hangon): , kisasszony! Meg kell nyugodnom
56  7|         Goldschmied!~ ~Az idegen úr: , kisasszony. (Nemes egyszerüséggel):
57  8|            körülfekvő falvaktól. Nem  lett volna most gyalogszerrel
58  8|      lehetséges ez, mint lehetséges,  Isten! Kissé halványon néztem
59  8|            bácsi, Novotny bácsi...~ ~ negyedóra mulva nesz hallatszott
60  8|       korhely formáju iparosnak...~ ~ darabig álltam a hideg folyosón,
61  8|           bácsi, - rebegtem, - édes,  Novotny bácsi, hallgasson
62  9|       asszonynak tartották, de ő már  idő óta nem bírt szépségének
63  9|            hogy a szerencsémnek és a  sorsomnak örülne, a helyzetemet
64 10|            Azt hiszem, tudod, hogy a  barátaim Kuncsi-ra röviditik
65 10|             mintha maga azt mondaná:  napot!~ ~Feleség: Legyen
66 10|            leszek olyan ostoba, hogy  napot-tal köszöntöm a barátaimat.
67 10|         tetszik.~ ~Feleség: Szegény,  anyám, ő mindig mondta,
68 10|         nyájasan): Hát magát micsoda  szél hozta erre?~ ~Kovács:
69 10|          Hogy a maguk asztalánál egy  csésze feketekávé vár rám.
70 10|              örökös tète a tète és a  leves...~ ~Feleség: Meg
71 10|          Asszonyom, ne kicsinyelje a  levest! Azt mondom önnek,
72 10|             Azt mondom önnek, hogy a  leves tulajdon­képp a boldogság,
73 10|           zúg a meleg kályhánál, egy  költő, akit az ember másodmagával
74 10|      műveltsége van, mint magának!” „ lesz, édesem, ha egy vizes
75 11|               nagyon megharagudtak a  Istenre, hogy ilyen váratlan
76 11|              negyvenezer forintot.~ ~ másfélórába került, amíg
77 11|                Mondhatom neked, hogy  helyre kerültünk. Akkor
78 12|             s mintha valami váratlan  ötlet jutott volna hirtelen
79 12|              és hozzon föl egy korsó  hideg sört. De vigyázzon,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License