Rész

 1  1|           nem állhattam meg, hogy be ne kukkantsak egy félnapra.
 2  1|     magyarázatokba bocsátkozott.~ ~- Ne úgy értsék, hogy egy ember
 3  1|             fölkelő nap fényében. Ki ne emlékeznék a Sugár-út születésére,
 4  1|           barátságosan. - De várjon, ne szóljon, előbb gyújtson
 5  1|           fiatalabb vagyok, mint ön. Ne higyje, hogy a természet
 6  1|     gyönyörűségtől, hogy idelenn már ne fájjon semmi, hát a szívdobogás,
 7  1|        élőlény elpusztult, de azok - ne felejtsük el - idegenek
 8  1|               hogy az igéretek terén ne fickándozzunk valami túlságosan.
 9  1|              kotyvalékába?~ ~- Miért ne? Maga annyi vasat írhat,
10  1|         szüreté...~ ~- Csak addig el ne fagyjon a vetés! - szólt
11  1|       szolgának:~ ~- Lajos, most már ne engedjen be több beteget,
12  1|               hogy szánalmasan össze ne zsugorodjék... Azokban a
13  1|            házasság poézise, - ugyan ne beszéljen róla!... Anyagi
14  1|         kiábrándítsam magamból. Mert ne vegye elbizakodottságnak,
15  1|           reggeli sétában?~ ~- Miért ne képzelném?~ ~- Mert derék
16  1|        utoljára figyelmeztetem, hogy ne kérdezzen... No mindegy,
17  1|                Az istenért, akkor el ne mondja valahogy...~ ~- Ne
18  1|            ne mondja valahogy...~ ~- Ne tréfáljon, mert súlyosabb
19  1|          sétáljon sokat, s ami a fő, ne gondoljon a színházra...
20  1|              hogy a holnapi tuzokért ne a mai verebet, hanem a mai
21  1|       találja, hát engedje meg, hogy ne osszam a becses nézetét
22  1|            Köszönöm, de tósztot most ne várjanak tőlem. Fáradt vagyok
23  1|     Wörishofen hírét, s tudós papját ne ismerte volna, épp úgy barbárszámba
24  1|             csolla­nizmus lényegével ne lett volna teljesen tisztában.
25  1|          pácienseimnek a szemük közé ne kacagjak... Ha látta volna,
26  1|           doktori tekintélyemről meg ne feledkezzem...~ ~Scherer
27  1|            Csollán doktor.~ ~- Miért ne? Magunk közt szólva, az
28  1| boldogságukból egy pillanat is kárba ne vesszék...~ ~A menyasszonyt
29  1|            olyan gondolata, amit meg ne értenék, olyan álma, amely
30  1|              amelyért magával együtt ne küzdenék... Ha az ambiciójáról
31  1|              az ambiciójáról beszél, ne felejtse el, hogy az én
32  2|       fölszakította a borítékot. Bár ne tette volna! Iza - a jó
33  2|           amit diktálni fogok, aztán ne szóljon senkinek, hogy itt
34  2|              fejem, hogy a pénzünket ne pazaroljuk el holmi silányságokra.
35  4|      kedvesem. De vigyázzon, hogy el ne vásárolja a konyhapénzét...~ ~
36  4|                  Nem, köszönöm, most ne fáradjon. De ha a feleségem
37  4|              Hát hol voltam?~ ~- Azt ne tőlem kérdezze, Sári, hanem
38  4|                  Szabad kérnem, hogy ne csiklandozza a fülemet?
39  4|            orrocskáját.~ ~- Jó, csak ne kiabáljon úgy, hogy a cselédek
40  4| szeretetreméltó vagy... De a jövőben ne tégy ilyet, mert komolyan
41  5|            De kicsoda ön?...~ ~- Azt ne kérdezze... Én az a jó tündér
42  7|     becsöngessem, nagyon kérem, hogy ne említse azt a nyomorultat...~ ~
43  7|            országút.~ ~A primadonna: Ne mondja!~ ~Az idegen úr (
44  7|             Törjön meg a maga szíve, ne az enyém!~ ~Az idegen úr:
45  7|           idegen úr (az ajtóból): És ne feledje el, hogy egy derék
46  8|  koponyánk­hoz:~ ~- Ej ty huncwucie! Ne félj, megkapod a krispint,
47  8|             töprenkedéseimben tehát (ne kacagj szíves olvasó!) nem
48  8|             ugy-e, hogy felültetlek? Ne félj, kis polgártárs, ne
49  8|             Ne félj, kis polgártárs, ne félj! Még csak a Husvét
50  8|           meg az új ruhád, hehehe... Ne félj cimbora, ne félj, akár
51  8|           hehehe... Ne félj cimbora, ne félj, akár mérget is vehetsz
52  8|            megy az ifj’úr?~ ~- Pszt, ne beszéljen olyan hangosan!
53  8|           percig kísértés fogott el: ne vágjak-e neki a havas országútnak,
54  8|            kérdezte csodálkozva.~ ~- Ne kérdezze, semmit se kérdezzen,
55  9|          kötelessége, hogy a leányát ne kompromittálja...~ ~Az asszony
56  9|            miért? Szeretett leányom, ne engem kérdezz, hanem a ferencfalvi
57  9|          hogy levelet vagy táviratot ne küldene, pedig jól tudja,
58  9|     harcolunk... A haza érdeke, hogy ne veszszünk el, mint az útszéli
59 10|            meg, hogy rövidesen fejbe ne lövöldözzük magunkat.~ ~
60 10|            meg.~ ~Kovács: Asszonyom, ne kicsinyelje a jó levest!
61 10|              leves-zsúrra.~ ~Kovács: Ne haragudjanak, ha most egy
62 10|           Feleség: Hallja!~ ~Kovács: Ne értsen félre, úgy gondolom,
63 10|       bámulva): Hova megy?~ ~Kovács: Ne kívánja tőlem, hogy tovább
64 10|          Kovács (a lépcsőházban): És ne szoruljon el az ember szíve,
65 12|             a habbal a kimérő-legény ne éljen vissza tulságosan.
66 12|             vissza az előszobába. És ne történjék többé, hogy csöngetés
67 12|       ijedten rendre utasította.~ ~- Ne bomoljon, még kihallatszik