Rész

 1  1|             ütött a sok léhütőjébe, - szólott a fürdőtulajdonos bosszusan. -
 2  1|              ültünk itt a verandán, - szólott a bérlő keserüen. - Öt évvel
 3  1|             öcsémuram és üdvözölje, - szólott suttogva a tulajdonos.~ ~
 4  1|        küszöbön, amíg a házigazda így szólott:~ ~- Bemutatom nektek az
 5  1|               fogta el s elragadtatva szólott magában:~ ~- Ennél bájosabb
 6  1|              nemes föllángolással így szólott:~ ~- Ma reggel jobban megnéztem
 7  1|        karjával hozzásimult, s halkan szólott, amíg az ebédlőbe átmentek:~ ~-
 8  1|             szívta, boldog hittel így szólott magában:~ ~- Istenem, vajjon
 9  1|          kezével.~ ~- Jegyezze meg, - szólott, - hogy pénz mindig elegendő
10  1|       tenyerébe, s könnyed hangon így szólott:~ ~- Negyvennyolc óra mulva
11  1|             bolondság, amit beszél, - szólott Scherer úr elgon­dol­kozva. -
12  1|          meghajolt, aztán nevetve így szólott:~ ~- Lássa, még magát, az
13  1|          fejét, aztán elismerőleg így szólott:~ ~- Mondhatom, hogy külömb
14  1|             bizonyos büszkeséggel így szólott:~ ~- Az urak jó vásárt csináltak,
15  1|             volt, amikor ezidőben így szólott Scherer elnök úrhoz:~ ~-
16  1|             bizonyos elismeréssel így szólott magában:~ ~- Igazán becsületes
17  1|              leányos félénkséggel így szólott:~ ~- Szabad?~ ~- Nem háborgatjuk? -
18  1|          meghajolt, aztán röviden így szólott:~ ~- Gratulálok az emberismeretéhez,
19  1| legtermészetesebb dolgot mondaná, így szólott:~ ~- Javaslom, hogy negyvenezer
20  1|         bámult, aztán gondolkozva így szólott:~ ~- Azt hiszem, egyelőre
21  1|            fejét, aztán haragosan így szólott:~ ~- Hallatlan, hogy mindenütt
22  1|                 Jaj nagyságos uram, - szólott szepegve, - attól félek,
23  1|           vállára, aztán derűs hangon szólott:~ ~- Nem kell aggódni, ettől
24  1|            intett, aztán komolyan így szólott:~ ~- Óh, én tisztában vagyok
25  1|             doktor kezére, s durcásan szólott:~ ~- Menjen, maga mindig
26  1|              ez az igazi boldogság? - szólott félig susogva.~ ~A leány
27  1|            arcát, aztán csöndesen így szólott:~ ~- Kedves barátom, én
28  1|         köszönhetem, édes doktorom, - szólott hálásan. - Ha a kökörcsin-forrázatot
29  1|                s nemes egyszerüséggel szólott:~ ~- Ha csak az kell, hát
30  1|     katonalónak az idegrendszerrel? - szólott a sóhivatalnok bámulva.~ ~-
31  1|               amikor a gróf távozott, szólott a sóhivatalnok kételkedve:~ ~-
32  1|              előtt.~ ~- Seitz báró, - szólott röviden.~ ~Az elnök helyet
33  1|            esetet, aztán komolyan így szólott:~ ~- Ez az eset nem rendkivüli,
34  1|            bátor halálmegvetéssel így szólott:~ ~- Amidőn fenségedet azon
35  1|       szónokló elnöknek s röviden így szólott:~ ~- Köszönöm, de tósztot
36  1|             aztán ünnepies arccal így szólott:~ ~- Ha nincs kifogása fenségednek,
37  1|           föltette a pápaszemét s így szólott:~ ~- Fenségedet négy hét
38  1|            szakcikkeket s diadalmasan szólott Scherer elnökhöz:~ ~- Most
39  1|            lennénk, nagyságos uram, - szólott szerényen, - ha intézményeinket
40  1|          betegekre, aztán röviden így szólott:~ ~- Ami a fürdőt illeti,
41  1|             ezúttal ragyogó szemekkel szólott Scherer úrhoz:~ ~- Ez már
42  1|          homlokát, aztán komolyan így szólott:~ ~- Az az ujság, hogy egész
43  2|              mult héten küldtem el? - szólott Mariska asszony csodálkozva. -
44  2|               aztán susogó hangon így szólott: „Julcsa, akar tőlem tíz
45  2|             odakünn, aztán halkan így szólott: „Egy hét mulva jöjjön el
46  2|               s háladatos szívvel így szólott hozzá:~ ~- Köszönöm, hogy
47  3|               pincért, izgatottan így szólott kollégáihoz.~ ~- Nézzétek
48  4|              a férj néha tréfásan így szólott:~ ~- Egész délután senkise
49  4|               s határozott hangon így szólott:~ ~- Sajnálom, édesem, de
50  4|       nyugtalanságát s mosolyogva így szólott:~ ~- Ahogy akarja, kedvesem.
51  4|          fiakkerbe s tompa hangon így szólott a kocsishoz:~ ~- A Fürdő-utcába!~ ~
52  4|             fiakkerbe, s rekedten így szólott a kocsishoz:~ ~- Haza!~ ~
53  4|             kerül haza ilyen korán? - szólott bámulva Gellérthez.~ ~-
54  4|              hogy a Dunába ugorjak? - szólott ajkbiggyesztve Sári asszony.~ ~
55  5|              lenne, ha itt maradna! - szólott álmodozva.~ ~- Mi jut eszébe?
56  5|               menjen Isten hírével! - szólott a hercegné megsértődve.~ ~
57  5|               cipőire és komolyan így szólott:~ ~- Csinos és megnyerő
58  5|           vágott.~ ~- Megbocsásson, - szólott, - de úgy hallottam, hogy
59  5|           magát... És elégedetten így szólott:~ ~- Talán most csalja meg...
60  8|              úr, óra után nevetve így szólott hozzánk:~ ~- Ha így tart,
61  9|          gyorsan, félig ön­tudatlanul szólott oda a türelmetlen vén embernek:~ ~-
62  9|           ásított, aztán gúnyosan így szólott:~ ~- És maga még mindig
63 11|               feleségét, s halkan így szólott hozzá:~ ~- Bennünket vár!~ ~
64 11|        pápaszeme mögül, s ridegen így szólott:~ ~- Menjen az elüljárósághoz!
65 11|               el a homlokát és halkan szólott a feleségéhez:~ ~- Ébren
66 12|               miközben ünnepiesen így szólott Herz úrhoz:~ ~- Végre talán