Rész

 1  1|       tűlevelü óriásoknak. Ha az ember száz vagy kétszáz lépés­nyire
 2  1|          Ne úgy értsék, hogy egy ember zsebéből kerülne ki a millió, -
 3  1|    folyosóról; úgylátszik, e vén ember egymagában kép­viselte most
 4  1|          doktor pedig a fővárosi ember éles szemével vetett egy
 5  1|          hegyoldalon.~ ~Mikor az ember sóhajtva fordul egyik oldaláról
 6  1|       forrás nimfái...~ ~Halandó ember szeme a forrás nimfáit még
 7  1|        ahogy az utolsó virrasztó ember is bevonul a lebocsátott
 8  1|          jelent a tó partján. Az ember megcson­kította birodalmukat;
 9  1| Évezredes öröködből túrjon ki az ember, az önző, a ravasz, a prózai
10  1|         önző, a ravasz, a prózai ember s ő foglalja el holnaptól
11  1|   banálisok közé. Ez a kis vörös ember, húsz évvel ezelőtt, két
12  1|            Miből élt a kis vörös ember öt éven keresztül, miből
13  1|        gyümölcsüket: a kis vörös ember mesébe illő módon haladt
14  1|    jóravaló üzletet csináljon az ember. Nem egy-két milliót, hanem
15  1|          beszédét, mint az olyan ember, aki előre el van készülve
16  1|          fluiduma árad ki, nincs ember, aki ellentállhatna nekem.
17  1|       hasznukat venni. Az ideges ember nem táplálkozhatik jól,
18  1|   senkinek se szabad, mert a mai ember életét a szivar jó tíz évvel
19  1|          orvosnak lenni, hogy az ember ennek az igazságát belássa;
20  1| mondhatok. Ha nem volnék szegény ember, majd meg­mutattam volna
21  1|    kezdték meg munkájukat, de az ember már a frissen kaszált széna
22  1|        Hogyan lehet az, hogy egy ember mindenhez ért? Magam se
23  1|       felé emelte a karjait.~ ~- Ember, hát ön azt hiszi, hogy
24  1|       becsületes és rokonszenves ember...~ ~S bölcs rezignációval
25  1|             Hát Szepessy szegény ember?...~ ~- Az általános felfogás
26  1|       köznapi, a rendes kaliberü ember, aki verejtékes homlokkal
27  1|  kultiváltabb vidékeire. Az öreg ember jókedvüen szóba áll a kúti
28  1|      felé.~ ~A tábornokot minden ember ismeri, s daliás alakja,
29  1|        azt állítja, hogy az okos ember, aki az egészségére ad valamit,
30  1|    csakhamar útbaigazította.~ ~- Ember, - kiáltotta hangosan, -
31  1|            kiáltotta hangosan, - ember, maga még mindig alszik?
32  1|  bánatbasülyedt anyától várna az ember, aki elvesztett gyermekét
33  1|      migrénben szen­vedünk... Az ember legalább nem ér rá, hogy
34  1|  szememben, nem tagadom, együgyü ember... Ha módomban lenne, akár
35  1|       régi mondást, hogy az okos ember a holnapi tuzokért bátran
36  1|          gondoltam... S mivel az ember, még ha fiatal leány is,
37  1|  fűnek-fának elbeszélte, hogy új ember lett belőle: három hónapig
38  1|       fenség, aki már nem fiatal ember, a hargittai hadgyakorlaton
39  1|      alatt kigyógyít. Ha goromba ember lennék, hát most azt mondanám,
40  1|     arról, hogy ő a leggorombább ember a magyar szent korona területén;
41  1|     tulajdonképpen csak két okos ember van: Ön, elnök úr, meg én...
42  1|          csupán egyetlenegy okos ember van...~ ~ ~
43  1|          régen, amikor a halandó ember még idegen volt itt, a sűrűség
44  1|       öröködből kitúrt a halandó ember s szűz birodalmad, a völgyi
45  1|       alján. A nappal, a halandó ember világa, ébred. Koránkelő
46  2|    szőkefürtös fejét.~ ~- Gonosz ember, - mondta szenvedő arccal, -
47  3|         valamikor maga is diákos ember volt, meg­szerette az esetlen
48  6|      váratlanul bukkannak föl az ember agyvelejében, s én, aki
49  7|          a tudat, hogy egy derék ember így rajong értem, mint ön...
50  8|     fejük búbjára. Bolondos öreg ember volt, tréfáskedvü, vidám,
51  8|    második négyest...~ ~A részeg ember megdöbbenve nézett végig
52  9|       napernyőjével, míg az öreg ember hirtelen a keze után nyult.~ ~-
53 10|        rám. Tudják, hogy babonás ember vagyok, s így természetes,
54 10|         Kovács: Ilyenkor érzi az ember, hogy az agglegény a kivert
55 10|         bizalmas fészek, ahol az ember másodmagával ül az asztal
56 10| kályhánál, egy jó költő, akit az ember másodmagával olvas, néha
57 10|            És ne szoruljon el az ember szíve, amikor a mások zavartalan
58 11|    alaposan csalód­tak: a ravasz ember végre is őket csalta meg.
59 11|    holdvilág ragyogott: de a vén ember mindegyre csak a betörőkre
60 12|       itatóspapirján.~ ~A fiatal ember, akihez e sajátságos szavak