Rész

 1  1|             folytathatjuk tovább, - mondta a bérlő elgondolkodva. -
 2  1|        lépcsőin.~ ~- Tisztelt úr, - mondta nyájasan, - engedje meg,
 3  1|      közömbösek és léhák vagyunk, - mondta hevesen - és egyáltalában
 4  1|         lépést tarthassunk...~ ~Úgy mondta el mindezt, mintha valami
 5  1|             ujjait.~ ~- Jaj Pest, - mondta tréfás szemforgatással, -
 6  1|         pengőbe...~ ~Oly meggyőzően mondta mindezt, hogy a helybeliek
 7  1|           Oly szuverén önbizalommal mondta ezt, hogy a milliomos csodálkozva
 8  1|           nézte végig.~ ~- Bravó, - mondta aztán, - bevallom, hogy
 9  1|             tárgyalta.~ ~- Bravó, - mondta elismerőleg, - azt ugyan
10  1|     önérzetesen, annyi biztossággal mondta ezt, hogy a lány büszkeségtől
11  1|           Tisztelt igazgató urak, - mondta Scherer, a csiptetőjét föltéve, -
12  1|         notabilitás után lássunk, - mondta az elnök, április vége felé,
13  1|          lenne?~ ~- A vendég úr azt mondta, hogy mindenkit lelő, aki
14  1|          poétát.~ ~- Kedves uram, - mondta aztán, - én nem bánom, ha
15  1|           az ágyában.~ ~- Hallja, - mondta elsápadva, - maga talán
16  1|            Az aranypaszomántos inas mondta ezt, aki a Csollán doktor
17  1|             Méltóságos asszonyom, - mondta Csollán doktor komolyan, -
18  1|         rövid idő alatt meghalok, - mondta magában a szerencsétlen
19  1|       fauteuil­be.~ ~- Édes fiam, - mondta, - én betegebb vagyok, mint
20  1|          ölelő karokból.~ ~- Ohó, - mondta, miközben kibomlott haját
21  1|           fejére dőlnek (ezt értem, mondta egy maliciózus fürdővendég,
22  1|    hullatok-e?~ ~Oly harsogó hangon mondta ezt, hogy mindenki beleegyezőleg
23  1|                  Kedves doktorom, - mondta, ahogy az ásítástól szóhoz
24  1|                  Kedves doktorom, - mondta finom mosolylyal, - maga
25  1|           hercegi jövedelem.~ ~- Ki mondta meg először, hogy joggal
26  1|                  Maga csirkefogó! - mondta neki apai gyöngédséggel.~ ~
27  1|             vele, aztán röviden azt mondta:~ ~- Két hétig dinnye-pépben
28  2|        nyelvén volt ugyan, de mégse mondta ki, amit a szemtelen Miska
29  2|          dehogy is hoztam én jót, - mondta pergő nyelvvel. - Azért
30  2|            föl hozzám a hivatalba”, mondta halkan a nagyságos úr. Másnap
31  2|          papirost, s titkolózva ezt mondta: „Irja csak le szépen, amit
32  2|         adott egy ötforintost s azt mondta, hogy letöri a derekamat,
33  2|          fejét.~ ~- Gonosz ember, - mondta szenvedő arccal, - már megint
34  3|         kávéház sarkából.~ ~- Jé, - mondta a pincér, a kezét összecsapva -
35  3|          már másfél forintra rug! - mondta Muki baljóslatu fenye­getés­sel,
36  3|        kissé bizonytalan hangon ezt mondta:~ ~- Kérek én is egy adag
37  3|          Mily boldog idők voltak! - mondta Lőcsey a kávéházban a barátainak. -
38  4|           leszek szerdán délután, - mondta magában, amikor a lépcsőn
39  4|             a Deák Ferenc-utcáig, - mondta közömbös hangon Gellért.~ ~-
40  4| Fürdő-utcában, maga vizsgálóbíró! - mondta kacagva Sári asszony.~ ~
41  4|          asszony előtt.~ ~- Sári, - mondta fuldokolva, - Sári, maga
42  4|           ha jól emlékszem, hát azt mondta, hogy Szentpály vette le
43  5|         hirtelen elhatározással ezt mondta:~ ~- Tudja mit?... Itt fogok
44  6|               Higyjék meg, uraim, - mondta mosolyogva, - hogy nem mindig
45  6|           már egészen más beszéd, - mondta megnyugtatva Giannini, és
46  8|         szamárfüleket mutatott. Ezt mondta:~ ~- Katuska Lauschikkal
47  9|      szolgája a méltóságos úrnak! - mondta mélyen meghajolva a házaspár
48  9|       fölrendeltem a lakásomra. Azt mondta, hogy annyi pénze sincs,
49  9|         Vetkőzés közben nevetve azt mondta:~ ~- Abban igaza van, hogy
50 10|         Szegény, jó anyám, ő mindig mondta, hogy magának olyan a modora,
51 11|            tekintetes urat várom, - mondta a fehérhaju öreg urnak.~ ~
52 11|      cselekedtem, ennyi az egész, - mondta, miközben a szíve fájdalmasan
53 12|          egyéniséghez.~ ~- Hanák, - mondta finom szemcsiptetéssel, -
54 12|          bólintott.~ ~- Vagy úgy, - mondta, - ön azt a potomságot gondolja,
55 12|             szolgáját.~ ~- Hanák, - mondta bizonyos nonchalenceszal. -
56 12|       fölnézett az órára.~ ~- Hm, - mondta, - a mai keletről már lekésett,