Rész

 1  1|            Egy hatvanévesnek látszó öreg úr, aki pipázott és a fekete
 2  1|              törte meg a csöndet az öreg úr, miközben a kávéjából
 3  1|             az ördög? - kérdezte az öreg úr kiváncsian.~ ~A régi,
 4  1|            komornyikokat hívta, egy öreg, vigyorgóarcu bácsi került
 5  1|       Kürthök férfi-cselédségét. Az öreg szolga (mintha süket lett
 6  1| sarkantyutlan chevreaux-cipőit. Egy öreg asszonyság (a szolgaszemélyzet
 7  1|          büszke vagy méltóságos: az öreg dáma fürgén tekintgetett
 8  1|             szeméből. Még mindig az öreg asszonyság beszédét hallgatta,
 9  1|            szemeit. Mikor később az öreg szolga jelenteni jött, hogy
10  1|          doktor az unokája annak az öreg tejcsarnokosnak, akinek
11  1|  előteremteni egy-két milliót?~ ~Az öreg úr elmosolyodott és könnyedén
12  1|            ideig gúnyosan nézett az öreg Scherer szemébe, de csakhamar
13  1|         találékony voltom­nál.~ ~Az öreg Scherer tréfás megbotránkozással
14  1|         kézcsókjával együtt...~ ~Az öreg úr bement a takarékba, hogy
15  1|      mozdulhatna ki egyáltalában az öreg várból, ha én néha­napján
16  1|        tábornok, egy jónevü, inkább öreg, mint fiatal gróf, egy népszerü
17  1|          nyugalmazott tábor­nok, az öreg Réthy Kázmér gróf, Arácsy,
18  1|          kultiváltabb vidékeire. Az öreg ember jókedvüen szóba áll
19  1|             a beszédtárgyakból s az öreg Seötét János titkolózva
20  1|            a kiválasztottak között. Öreg diplomaták, koronás fők
21  1|         sokat beszélhettek volna az öreg professzor brüszk és kiméletlen
22  1|        beszéd annyira meghatotta az öreg tanárt, hogy egy pillanatra
23  1|    násznagya, egy feketehaju, kuruc öreg úr, akit a doktor veszedelmes
24  3|      sárosberényi társadalomban. Az öreg Burda, aki valamikor maga
25  3|           sárosberényi határban. Az öreg Burda, aki húsz év óta a
26  8|             előkelő; ő egy szegény, öreg, lengyel származásu szabó
27  8|             fejük búbjára. Bolondos öreg ember volt, tréfáskedvü,
28  8|            szakálla. Mi lesz, ha az öreg szabó az új ruhát idejében
29  8|        készülő ruhája után, mire az öreg szabó jóindulattal megcsiklandozott:~ ~-
30  8|        bukkant ki, hanem egy álmos, öreg asszony feje.~ ~- Ki van
31  8|          ünnepi ruhám miatt...~ ~Az öreg asszony mérgesen felkacagott.~ ~-
32  8|   bizonyosan Világosnál tart... (Az öreg szabó ivás közben a szabadságharcot
33  9|    bookmakerek rácsánál egy különös öreg embert pillantott meg, aki
34  9|             elhaladtak mellette, az öreg megemelte a cilinderét.~ ~-
35  9|            a rács mellett intett az öreg embernek. Mikor az istállók
36  9|            folytatta elkeseredve az öreg művész. - Csecsemőkorodban
37  9|             a napernyőjével, míg az öreg ember hirtelen a keze után
38  9|            Abban igaza van, hogy az öreg javíthatatlan szélhámos.
39 11|   várakozott a vicnálisból kiszálló öreg házaspárra. A kocsis zsinóros
40 11|         várom, - mondta a fehérhaju öreg urnak.~ ~Völgyi úr erre
41 11|       mosolygó tekintet, amelyet az öreg úr a feleségére vetett.~ ~-
42 11|          elmaradozó tanyákat, de az öreg utóbb elégült arccal szivarra
43 11|    elérkezett az az este, amikor az öreg Völgyi így szólhatott a
44 11|        kemény és szokatlan volt: az öreg házaspár egész hajnalig
45 11|            fantáziájuk s kiszáradt, öreg, beteges romokká lettek
46 12|   mosolylyal az a tiszteletreméltó, öreg férfiu, aki deres császárszakállát
47 12|                  A császárszakállas öreg előkelően bólintott.~ ~-
48 12|      cigarettával, egy pirospozsgás öreg úr lépkedett megfontolva
49 12|          megfontolva a nyomában. Az öreg úr látható érdeklődéssel
50 12|             a füle mögé dugta.~ ~Az öreg úr megvakarta a füle búbját.~ ~-
51 12|      semmiféle betétet.~ ~A jókedvü öreg úr könnyedén legyintett